Egy állítólagos kísértetjárta ház már önmagában izgalmas program, a Preston Manorban ráadásul épp egy érdekes időszakos kiállítás van már tavasz óta, de valahogy nyáron nem mozgatnak meg a kísértetek meg az öreg házak. Ellenben ősszel, amikor kinn süvít a szél, hullanak a levelek, és sokkal hangulatosabb minden! :) Na ezen felbuzdulva mentünk el a részben múzeumként üzemelő, részben pedig lakott házba (a mostani tulajra gondolok, nem a szellemekre :D), az időszakos kiállítás pedig nem más volt, mint Doreen Valiente életművének ünneplése. A hölgy neve ismerős lehet azoknak, akik a nagy ezoterikus könyvcunami közben elcsíptek egy-egy kötetet a modern boszorkányvallásokról, Valiente volt ugyanis annak a bizonyos Gerald Gardnernek a tanítványa, aztán szerzőtársa, aki a mai wiccát megalapította. Mert ugye nyilván ők is Brightonhoz kötődnek. Hova máshova. :)
Nekem azért nagyon nosztalgikus a téma, mert ha emlékeztek rá, volt egy olyan sorozat, hogy Bűbájos Boszorkák, ami nem jöhetett volna létre, ha a 90-es években nem fut fel annyira a tiniboszi, meg úgy egyáltalán a modern boszorkányság téma (Sabrina, The Craft, Átkozott boszorkák és a többiek), ÉS mindez nem születhetett volna meg, ha Valiente és Gardner nem állnak neki kiásni régi rituálékat, továbbgondolni a pogány ünnepeket, és ápolni a hagyományokat.
Na, de hogy ez hozzám miért is kapcsolódik: 2003-ban én indítottam Magyarország első Bűbájos Boszorkák honlapját (Magyar Charmed Portál – charmed.hu), és tudom, hogy vagytok páran, akik már akkor olvastak. :) Ha nincs ez a filmsorozat, és nincs ez a honlap, akkor az urban:eve sem biztos, hogy lenne, ergo ha Gardner és Valiente nem ügyködnek, akkor ezt most nem biztos, hogy itt és így írnám. PILLANGÓEFFEKTUS. :) Ez aztán egy olyan személyes kötődés, hogy úgy éreztem, muszáj elmennünk, megnézni a kiállítást, és fotóztam is, hogy aki szintén követte a Hármak Erejének kalandjait, az velem együtt ugorhasson a nosztalgiavonat fedélzetére. A vágány mellett kérem vigyázzanak!
Ez Gerald Gardner varázskönyve — Book of Shadows, Árnyak Könyve. A sorozatban is ezt a nevet használták Piper, Prue és Phoebe (később Paige) mágikus kötetére, bár a szinkronban néha Árnyékok Könyve volt. :D
Doreen Valiente ereklyéi és feljegyzései.
A ház mindegyik szintjére be lehetett menni, és csak a nyugati szárny volt lezárva, ahol a mostani tulajdonosnak van kialakítva egy lakrész. A földszinten van a szalon, az étkező, és az egyik szoba, amiben állítólag szellemeket láttak (régen ott tartották a szeánszokat is), az emeleten vannak az urak szobái és hátsó, titkos folyosókon lehet oda a cselédek szobájából eljutni. A padláson fürdőszobák és raktár, a pincében pedig konyha, a személyzet közösségi helyiségei (ahol maguknak főztek, ettek, beszélgettek), és a dolgozó helyiségek, ahol mostak, vasaltak, pucoltak, varrtak…
A házról készítettünk egy kis videót, ha már úgyis nálunk volt a kamera, előbb érdemes ezt megnézni, aztán mutatok még pár fotót a belső térről! :)
Most pedig jöjjön a többi kép a házról.
Nagyon tetszettek a különböző minták a szőnyegeken, ágytakarókon, tapétákon.
Úgy rendezték be a szobákat, mintha tényleg csak egy percre léptek volna ki a lakók – ezek a tisztítórongyok az egyik cseléd ablaka alatt voltak.
Ebben a könyvtárszobában is láttak különböző “fantomokat” – bár a vitrinek csillogásában, az esti félhomályban az ember a saját tükörképétől is képes berezelni, főleg, ha valami ijesztőt olvas, és kinn még a szél faágakkal csapkodja az ablakot… ősszel nem ritka az ilyesmi. :)
Egy “félbehagyott” kártyaparti a szalonban. :)
Félig megterítve a vacsorához.
Ez már az alagsor – a csengők a 20. században már árammal működtek, néha állítólag maguktól megszólalnak, bár én hajlamos vagyok ezt is a huzatra fogni. ;)
Régi vasalók, mángorlók. (Nem tudtam, de angolul is hasonló a neve: mangle)
Egy ilyen réz tortaforma-gyűjtemény most is megdobogtatja a sütni szeretők szívét.
Fűszertartó.
Muzeális darálók – vicces volt kiállított tárgyként látni olyasmit, ami nemhogy a nagymamám, de még az anyukám konyhájában is alapfelszereltség, és nekem is van egy ősi darálóm (zsemlemorzsának meg diónak is jó).
Egy receptkönyv, a belsőségek receptjeinél kinyitva.
Gyönyörű tűzhely. ♥
Remélem, sikerült átadnom a képekkel és a videókkal a ház hangulatát. Tökéletes őszi program volt! :)
Nálunk a koliban ugyanígy nyikorog a padló :D
Pedig nem is ilyen idős a ház.
Csak eleget kell szívni/inni, és minden ijesztő, szerintem a szellemlátó népek sem voltak már szomjasak, mire teljes párbeszédeket folytattak halott apácákkal a lépcsőfordulóban. :) (Lehet, hogy a saját tükörképük volt? :D)
Csodás lehetett, imádtam a képeket, a feeling, a ház ah, tiszta Downton Abbey, de elmennék, szerencsések vagytok.:) Nekem is az egyik kedvencem volt a sorozat, csak a végét cseszték el már, olvastam róla, hogy a körülmények sem voltak jók, nehéz dolga volt a készítőknek, elvették tőlük a forgatási helyeket, támogatást. Viszont szomorúan láttam, hogy a S.D. milyen beteg :( remélem, meggyógyul. Egy időben sokat olvastam a wiccáról, van is ilyen boszorkánykönyvem. :)
Ez egy sokkal kisebb birtok volt, mint a Downton Abbey-s, szerényebb is, nem arisztrokrácia lakta, csak gazdag földesurak. :) Tudod, itt sosem volt felkelés meg lázadás, elkommunizálás, nemesek kivégzése, meg hasonlók (mint Európa sok más országában az elmúlt párszáz évben). Szépen átélték a világháborút is az efféle tulajdonok, és ma is magánkézben van rengeteg, kisebb-nagyobb ház.
Képzeld, pont ma gondoltam a Charmed honlapra! Fel is néztem rá délután, nosztalgiáztam kicsit. Megnéztem a régi designokat és konstatáltam, hogy már a kezdetektől követője voltam. :) Viszont, a tesztben, hogy melyik Bűbájosra hasonlítok nem töltötte be a választ. (de szinte biztos vagyok benne, hogy Paige lett volna. Régen még Phoebe voltam :D)
Örülök, hogy még felmész rá néha! :) Van egy-két dolog, ami már nem működik, régi scriptek, stb., de már csak archívumnak van ott, nem fogom kibogozni. :)
Úúúú ez mekkora jó! Ilyennek képzelem a kedvenc társasjátékomban a házat (Betrayal at House on the Hill). Ezt a helyet felveszem a listámra :)
Az ebédlőben játszanak “murder mystery”-t is, befizetsz vacsira, és ki kell találni, ki volt a gyilkos! :D Élő Cluedo.
Az egy szuper program! Ilyen gyilkos vacsora játék volt a lánybúcsúm! Nagyon élveztük.
Én nagy Bűbájos boszorkák fan voltam, minden magazint (IM, Bravo stb.) megvettem, és kivágtam a szereplőkről szóló képeket, cikkeket és egy mappában gyűjöttem őket :D Sok részt felvettem videokazettára is. Még akkoriban betárcsázós internet volt és számolta, hogy hány Ft-ot fogok fizetni az internethasználatért, a charmed. hu volt az egyetlen oldal amire “felugrottam” gyorsan, és 100-200 Ft értékű net alatt töltöttem le szuper gyorsan a képeket :D Főleg a házról, meg San Francisco-ról szerettem a képeket, úgyhogy nagy köszönet ezért a cikkért, mindig is odavoltam a kísértetjárta házakért :)
Ha valaha Los Angelesben járunk, meg fogjuk nézni a házat kívülről. :) Pár hete elkaptam néhány részt a tévében, 8. évad, jaj, de vontatott volt már az addigra. De felettébb nosztalgikus. :) A színésznők sorsát még követem Instagramon, Twitteren, de így kb. ennyi maradt az egészből.
Most olvastam, hogy megint lesz Charmed. Egy ilyen Murder Mystery estrol szivesen olvasnek. (Bocs az ekezetek hianya miatt, nem otthon vagyok es nem tudom itt beallitani a gepet.)
Mindig mondják, hogy megint lesz, évek óta nem lett belőle semmi. Majd hiszem, ha látom, de akkor se biztos, hogy nézném… :D
Nálam most nincs tervben Murder Mystery est, és tudod, hogy az a filozófiám, hogy arról írok, amit átélek, és nem azért megyek el valahova, hogy legyen miről írni. ;) Ez a kirándulás is teljesen spontán volt, saját indíttatás, és a helyszínen találtuk ki, hogy csinálunk pár felvételt. Nem szeretem úgy élni az életemet, hogy közben az a szűrő, hogy miből lehet jó blogposzt meg mit lehet feltenni YouTube-ra, ez iszonyatosan frusztráló. Főleg, hogy ha úgy megyek el valahova (workshop, kiállítás, városnézés – akármi), hogy “na ebből cikk lesz”, akkor máris munka lett belőle, és nem pihenés. Ez rettenetesen veszélyes, és hamar kiégéshez vezethet, hiszen összelóg a munka meg a magánélet, nincsenek éles határok, és mindenhol megjelenik a teljesítmény (elég jó legyen a kép, elég hosszú legyen a cikk, stb.), ahelyett, hogy élvezném, ami van. Ezért inkább magánemberként megyek helyekre, ha akarok (és ha nincs kedvem, akkor nem), aztán ha megírom, megírom, ha nem, nem. :) Ha a barátaim elhívnának egy Murder Mysteryre, és előkapnám a kamerát, hogy “dokumentáljam a blogra”, szívből remélem, hogy kiverné valaki a kezemből, mert amikor a barátaimmal vagyok, akkor nem dolgozom, ahogy ők se veszik elő a telefont és válaszolnak céges e-mailekre, miközben minőségi időt töltünk együtt. Ez két külön dolog, és meg kell húzni a határokat.
Viszont ha érdekel az ilyesmi, nem kell rám várnod! :) Magyarországon is vannak hasonló programok, keress rá, menj el, próbáld ki! A szabadulószoba is hasonlóan jópofa lehet baráti társasággal! :)
Nekem volt szerencsém megnézni a házat és pont otthon volt a tulaj így be is kukkanthattam. :D persze teljesen más volt belül viszont elárulta a tulaj h a padlásos jelenetek egy reszét a vele szemközti házban vették fel mert a háznak nincs olyan nagy padlása (vagy egyáltalán nincs, erre nem emlékszem :)
Én is a charmed.hu óta követlek és az adott ihletet a saját honlapozáshoz is anno. :) Nagy rajongója vagyok a mai napig ennek a témának szóval köszi az élménybeszámolót és ha egyszer újra Brightonban járok mindenképp megnézem ezt a házat. :)
Az eredeti Charmed-házban csak a legelső részt forgatták, utána már díszlet volt az egész, az alsó szint is! :)