Az, hogy a költözés után egy darabig nem lesz net, be volt tervezve. Végülis számít az ember arra, hogy van átfutási ideje az új előfizető kérésének, időbe telik a bekapcsolás, és addig nem lesz wifi. Amit nem terveztünk be, az az volt, hogy a szolgáltatónál többször lemondták a bekötési találkozókat, vagy le se mondták, egyszerűen csak nem jöttek ki (miután ugye egész nap otthon ültünk, hogy ma jönnek, nem megyünk sehova). Így lett az “egy darabig”-ból három hónap. Ez az, amire nem lehet felkészülni! :)
Az első pár hét még egész jól ment, hiszen annyi teendő volt (pakolás, ügyintézés, ez-az), hogy volt elég dolgunk, nem “éreztük meg”, hogy nincs a lakásban rendes internet. De aztán teltek-múltak a hetek, és egy digitális vállalkozásnál azért nem csak kósza Facebookozásra megy böngészésre kéne a sávszél. Ami opciónk maradt, az a méregdrága (és csigalassú mobilnet), valamint a netes kávézók betámadása. Három hónapig beosztottuk a megabájtokat, és csökkentett kalóriatartalmú internet mellett végeztük a dolgunkat. A nehézség (& a 90-es évekbeli flashback) mellett van jó pár dolog, amire azután sem szoktunk vissza, hogy végre hasított a net. Megosztom a legfőbb tanulságokat! :)
1. Túl lehet élni — nem csak neked!
De tényleg. Ez volt az első dolog, ami már pár nap után látszott. Nem omlott össze a világ, ha nem válaszoltunk “fontos” e-mailekre nemhogy órákon, de még napokon belül sem. Mindenki kibírta, nem csak mi! Néhány hírről kicsit csúszásban értesültünk, de így circa fél év távlatából egy példát se tudok mondani, így ezen is látszik, hogy ez azért annyira nem volt fontos. :) Még egy online vállalkozás esetén sem volt fontos, hogy 24 órában reagáljunk mindenre. (Igaz, direkt nem is indítottunk olyan kampányt, ami nagy ügyfélszolgálati dömpinget hozott volna, plusz nyár is volt, ez valószínűleg enyhített egy picit a terhen.) Ha már csináltad nyaraláskor, hogy alig vagy egyáltalán nem néztél e-maileket, akkor tudod, hogy mennyire pihentető. Van egy jó hírem: ilyet nem csak nyaraláskor szabad csinálni! :)
A telefonos Facebook alkalmazást töröltük, helyette egy fapadosat (Tinfoil for Facebook) tettünk fel. A tumblr-t le is szedtem, az Instagram ritka csemege lett. A YouTube-ot konkrétan kerültük, hiszen az fogyasztotta a legtöbbet. :) Most már többet használom őket, mint a netszűke alatt, de így is kevesebbet, mint előtte.
Próbáld ki! Nevezz ki kifejezetten olyan időszakokat, amikor ezekkel a közösségi oldalakkal foglalkozol. Ne egy automatikus reflex legyen bizonyos időközönként vagy ebédszünetekben, hanem próbáld tömbösíteni! Így jobban ki is élvezed egyébként, mintha csak valami pótcselekvés lenne az, hogy Facebookozol. Ha már Facebook, ugye kigyomláltad azokat az embereket, akiknek a megosztásai nem feltöltenek, hanem leszívnak? :)
És hogy mit csinálj ahelyett, hogy a buszon-vonaton-két perces szünetekben megnézed, mi újság a fészen? Írj egy képeslapot, készíts teendőlistát a nap hátralevő részére, bámuld a felhőket, hallgass egy jó kis nótát, figyeld a légzésedet, állj fel és nyújtózz egy nagyot, igyál egy pohár vizet, tegyél fel egy kávét/teát, simogass meg egy állatkát (ha ő is úgy akarja), locsold meg a virágaidat, ..
2. Kell a csend — és milyen jó utána megszólalni!
Az adatfogyasztás miatt az volt az első dolog, hogy a telefonokon kikapcsoltuk az automatikus app-frissítő, adatlekérő, háttérben sávszélességet zabáló (és aztán az arcodba pittyogó) opciókat. Csak akkor frissítse az e-maileket, ha kifejezetten bekapcsoljuk az e-mail appot és lekérjük a leveleket. Nem csak úgy, amikor eszébe jut, meg amikor valaki ír. (A Windows frissítéseket is kénytelenek voltunk egyébként kikapcsolni. Még így is stikában letöltött egy 3 Gigabyte-os update-et a rendszer — mindkét PC-re. A havi 40 gigás adatforgalomból ez nem volt kevés. Bill Gates mamája csuklott egy kicsit aznap este. Bocsi, Mrs. Gates. Azóta megtaláltuk, hogy volt még egy külön izé is, amit ki kellett volna kapcsolni, jól eldugva, tök máshol. Csak hogy egyértelmű legyen! :D)
Ez az adatfogyasztós-kikapcsolósdi rettenetesen jól bevált, hiszen egyrészt tudtuk monitorozni, hogy mennyit fogyasztunk, másrészt nem akkor törte meg a figyelmünket az e-mailezés, amikor egy levél jött, hanem akkor, amikor mi úgy döntöttünk, hogy ezzel foglalkozunk. Közben 3 év után beújítottam egy új telefonkészüléket, és amikor összekötöttem az összes fiókommal a friss kütyüt, azonnal feltűnt, hogy mennyire zajos. Amikor azt hittem, hogy már mindent kinyomtam, még mindig volt valami alkalmazás, ami kikövetelte a figyelmemet. Néhány napig nem csak a telefon adott magas frekvenciájú hangokat, hanem én is (“Most meg mit visítasz?“). :D Jelenlegi állapotában teljesen kuss van, este hattól reggel tízig pedig mindezek tetejére még a blocking mode is be van kapcsolva (azaz csak a VIP emberkék — családtagok — hívásait és üzeneteit engedi át hanggal; ha vészhelyzet van, nem alszom át, de egyébként nem zörög minden kis izéért).
Próbáld ki! Nem létkérdés, hogy valaki hozzászólt-e az egyik Instagram képedhez, vagy van-e új követőd Twitteren. Majd megnézed, ha úgy döntesz, hogy felmész Twitterre. “Lebutíthatod” az okostelefonodat úgy, hogy azon kívül, hogy telefonhívásnál és SMS-nél jelez, minden más néma. De nem csak hangban, hanem még az ikon sem ugrik fel. Figyeld meg, hogy mennyi mentális energiát vesz így el! Mire marad időd?
3. Nem kell, hogy össze legyünk nőve!
Mivel nem volt rajta mit nézni, hiszen úgysem volt internet, a telefonom szerepe a táskában egyenértékű lett a tízes zsepicsomaggal. Ha kell, nálam van, de egyébként nem nyúlkálok hozzá folyton. :) Ez még most is így van, sokszor csak azért teszem el, hogy számolja a lépéseket (igen, szeretem mérni, hogy mennyit mászkálok! :D), vagy ha nagyon szükséges, tudjak telefonálni. Vagy fotózni. De nem kell rögtön mindent feltenni az Instagramra. Annyira nem tűnt fel egyébként, hogy ez egy fontos kis tárgy, hogy jó párszor indultam el otthonról nélküle (még most is képes vagyok rá), egyszer meg ott is hagytam egy kávézóban (igaz, sunyi módon el is bújt a fotel párnájában). :D Simán hazamentem, mint aki jól végezte dolgát — így is volt! –, és akkor vettem észre, hogy nincs meg. (Utána visszarohantam, és meg is lett, megtalálták is vigyáztak rá!)
Esténként pedig semmi értelme nem volt magammal cibálni a hálószobába szegény telefont, hiszen nem volt rajta mit pötyögni. Így aztán amíg én aludtam, ő is aludt (a töltőn), és ez mindkettőnknek jót tett! :) A mai napig az íróasztalomon lakik egyébként a telefon, esténként már nem nyomkodom, a hálószobába be nem teheti a lábát elalvás előtt (a képernyő fénye is jól meg tud zavarni a lelazulásban), és az esti filmnézéseknél sem tart velem. A hálószoba telefonmentes övezet. (Olvasni szabad, e-könyvet és papírkönyvet is! :)) Ha ötletünk támadt arra, hogy mit kell megcsinálni, akkor a jó öreg “jegyzetlap és ceruza” kombó volt a segítségünkre. (A filofaxomat sem szoktam bevinni a hálóba, mert az is a munkára emlékeztet, tele van tennivalóval meg listával, és annak sincs semmi keresnivalója a fejemben, de még a látóteremben sem, mikor az alváshoz készülődöm!)
Azt a jó szokást is megtartottam, hogy reggel nem azzal kezdem a napot, hogy megnézem a telefont. :) Mivel eleve nincs a szobában, plusz be sincsenek kapcsolva rajta a kis jelzések, nincs mit nézegetni. Reggelizés, rádióhallgatás, az előttünk álló nap átbeszélése — ez mind előbb jön most, mint hogy felkapjam a telefont. Vagy bekapcsoljam a gépet. :)
Próbáld ki! Tedd a telefonodat másik zsebbe, mint egyébként, ha elmész otthonról. Ne vedd elő azonnal, ha megérkezel valahova. Éjszaka hagyd másik szobában. Ott fog várni reggel is! :) Ha óra helyett használod, szedd elő a karórádat, vagy vegyél egy hagyományos ébresztőórát. Ugyanazt tudja, csak képernyő nélkül. :D
4. Ha nincs zavaró tényező, hatékonyabb a munka is
Ezt eddig is tudtam, de most aztán élesben gyakorolhattam hónapokon keresztül, és nem volt kifogás, hogy miért nem megy! :) Nem volt más választásunk. A mobilnet ritkás volt és lassú, ezért általában jó wifivel rendelkező kávézókba mentünk el dolgozni. Ez viszont azt jelentette, hogy sokkal célirányosabban álltunk neki az online munkának.
- Egyrészt mivel nem otthon voltunk, felkészülten kellett érkezni: melyik fájlokra lesz szükség, milyen anyagokkal dolgozunk? Ezeket a laptopra kellett másolni, mielőtt elhagytuk a lakást, így a kávézóba érve már össze volt készítve minden. (Mint amikor főzésnél előre kikészíted vagy megpucolod a hozzávalókat. :))
- A másik fontos dolog, ami segítette a hatékony munkát, az az volt, hogy pontosan tudnunk kellett, hogy mivel fogunk foglalkozni, és ugye a pontos célmegfogalmazás segíti a részletes tervezést is. Ez pedig egyértelművé tette, hogy melyik lépés után melyik jön. Céltudatosan és célirányosan kezdtünk bele azokba a munkaórákba, amikor internetre volt szükség, és szépen haladtunk is a programpontokkal. Nem csak úgy bambán ültünk egymással szemben, hogy “öööö… mit is akartunk csinálni?”. Ezt a lépést amúgy sem lehet megúszni, ha hosszú távú célokkal dolgozol, de így még jobban rá voltunk kényszerítve a felkészülésre és arra is, hogy döntéseket hozzunk a következő lépésekről.
- És a harmadik, valószínűleg a legfontosabb tényező az volt, hogy ha meló van, akkor meló van. Limitált a netelérés (márpedig hiába fogyasztottunk folyamatosan — ez ugye alap, hogy nem egy mentateával raboljuk a netet és foglaljuk az asztalt 6 órán át), nem egész napra költöztünk a kávézóba. Ilyenkor nincs lacafacázás, meg “csak 20 percig Facebookozok egyet”. Vagy dolgozol, vagy nem dolgozol, mert az idő lejár, a kávézó bezár, aztán irány haza, és nem lehet már otthon este “csak még egy kicsit” meg “csak még ezt megírom”. Csak azzal foglalkoztunk, ami fontos volt.
Próbáld ki! Iktasd ki a zavaró tényezőket, amennyire lehet. Zárd le a felesleges tabokat (ez nekünk az adatforgalom miatt is fontos volt, hiszen minden alkalommal, amikor bekapcsolod a gépedet, újra letölti a cikkeket, és akkor is fogyaszt adatot, hogy ha egy része a cache-ből jön). Lépj ki a közösségi oldalakból. A telefonodról szedd le azokat a dolgokat, amiket reflex-szerűen megnyitsz, aztán beszippantanak.
Már az is segíthet egyébként, ha kicsit átrendezed az ikonokat. Ha a tumblr gyorsindító ikonját felcseréled a számológépre, megfigyelheted, hogy hányszor is nyitod meg úgy, hogy nem is vetted észre. Jól meglepődsz, hogy most mit keres itt a számológép? :D Így hamarabb tudatosíthatod, hogy mit is csináltál automatikusan! :) És dönthetsz úgy, hogy most nem mész fel.
Konklúzió: Az internet szuper!
Nem kell végleg kikapcsolni. Nem kell kitépni a modemet a falból, kiköltözni a pusztára és galambpostával kommunikálni a világgal. A XXI. században az internet már közműnek számít, és iszonyú jó, hogy van. De tudatosan válaszd, ne csak egy automatikus mellékzönge legyen. Így jobban ki tudod használni, és másra is több időd marad. Gondold el, attól, hogy van vezetékes víz a lakásodban, nem kell folyamatosan folyatni a csapot! :) Annál jobban esik, amikor végre a zuhany alá állsz egy fáradt nap után.
Te milyen helyzetekben csökkentetted az online létet? Milyen hatással volt az életedre? Írd meg a hozzászólások között!
Ha még nem csináltál ilyet, válassz egy ötletet a fentiek közül, ami most megragadt benned, és próbáld ki még ma, aztán írd meg, hogy mi történt! :)
Mi lesz az? Elmész aludni telefon nélkül? Kikapcsolod a gépet, és estére már offline leszel? Bennfelejted (egyáltalán nem véletlenül) a táskádban a telefonodat?
Tudom, hogy ellentmondásos, hogy ezt pont egy blogon olvasod most, de épp itt a lehetősége, hogy meghozz egy döntést ezzel kapcsolatban. :)
Nagyon tetszett ez a cikk! Én is gyakran észreveszem magamon, hogy igazából csak görgetem a Face-t, és amúgy nem csinálok semmit. Néha elolvasok egy-egy cikket, és ennyi. De van, hogy tényleg órákon keresztül nem csinálok semmit. Szerencsére az okostelefonomnak elég kicsit a tárhelye, így csak az Instagram van fent (ezt fürdés közben szoktam nézegetni :D), a Messenger meg a Face. A Messengert nagyon gyakran használom, távkapcsolatban élek a párommal, és elég sokat szoktunk beszélgetni – ha valaki talál valami érdekeset, leírja és majd amikor időnk van, reagálunk rá. :) Sajnos néha valóban függőnek érzem magam, tanulás közben is gyakran van megnyitva mindenféle – köztük a Google is!! :D Viszont néha nem tudok mihez nyúlni, ha nem netezek. :/
A messenger még mindig jobb szerintem, mert ott azért szűrve van, hogy ki és mivel bombázhat! A Facebook tud időrabló lenni.
Ha nem netezel, tudsz például… olvasni, tornázni, teregetni, sétálni a ház körül, megfőzni a másnapi ebédet, rajzolni, kötni, képeslapot írni, fotóalbumot rendezgetni, lehúzni az ágyneműt és friss ágyban aludni este, hajat mosni és feltenni egy hajpakolást, kitalálni, hogy hogyan fogsz kertet varázsolni az ablakpárkányból/erkélyből, teendőlistát írni másnapra, válaszolni egy e-mailre, amit sokáig halogattál, felhívni egy orvost és időpontot foglalni valamire, amit szintén sokáig halogattál…
Biztos neked is vannak “majd ha lesz időm, akkor” listáid. Időd nem lesz, hanem csinálsz. Azzal, hogy pl. kilövöd a Face-t. :)
Nekem nem is annyira maga a FB az időrabló, hanem a zárt csoportokban kialakuló beszélgetések. A net folyamatos elérhetősége miatt ugye nincs időbeli korlát, mint egy offline beszélgetésnél, bármikor jöhet új hozzászólás, nehéz az embernek legyőzni a kíváncsiságát, és nem állandóan benézni. :-)
Ha lezárod / kilépsz / kiszeded a hírfolyamból az értesítéseket, ezt is kordában lehet tartani. :)
Sajnos ennél rosszabb a helyzet. Kikapcsolt gépet is képes vagyok visszakapcsolni, ha esz a kíváncsiság. És utána persze ott ragadok, mert valami poszt vagy hozzászólás mindig jön. :)
Húzd ki a modemet. ????
Az is visszadugható. :)) Amúgy életem egyik legnyugisabb három napja az volt, amikor valami bekrepált a szolgáltatónál, és három napig nem volt net. Onnan is tudom, hogy patológiásan nem vagyok függő. Állítólag akkor kiverne az ideg, amikor nem jutok nethez. Én meg olyankor vagyok a legboldogabb. Csak ellenállni nehéz, amikor van. De megemberelem magam, a céljaim között is szerepel a netezés drasztikus csökkentése. :)
Húh, nekem kb. 6-7 éve van okos telefonom, de nem lettem függője. Vagy szerintem normálisan használom. (most kb. megpróbálom összefoglalni mit teszek vele, és ha valami felesleges funkciót találtok, akkor szóljatok nyugodtan).
Reggel felkelés után válaszolok a zuramnak -kb. 1-2 mondat, úgy is már alszik olyankor-Wi-fi-vel vonaton szoktam nyelvappokat használni, ha nincs nálam könyv, vagy telóra van lementve, akkor onnan olvasom a könyvet, vagy hírportált (ez már a Bp-n belüli közlekedésemnél)-nem fogok ingyen sem elvenni papíralapú újságot -a hírekre egy oldal van letöltve appra, eddig nem találkoztam azzal, hogy jelezne ha új hír jönne, szóval pipa. Alapvetően munkában elő sem veszem a telefonomat -amit még hívásnál sem teszek meg- csak a szünetekben nézem meg. Távkapcsolatban élek, 6 órás időeltolódással, szóval kb. du-n kezd el a fb jelezni, hogy a zuram felébredt és írt nekem, de ő is tudja, hogy szünetekben reagálok rá. Du-n ugyanaz a menetrend, mint reggel (könyv/hírek-csak címszalagok, 20-ból egyet el is olvasok-ez általában a tudomány rovat), vagyis ingyen Wi-fi és nyelviappok. Este pedig már gép előtt chatelek. E-maileket is csak akkor olvasok, amikor szünetet tartok munkában, vagy este, de akkor már rögtön jelzésnél -ilyen ritkán van-ha igen, akkor vagy vmi reklám, amit olvasatlanul törlök, vagy éppen a napi nyelvi “kurzus” anyaga jön, arra pedig nem sajnálom az időmet. Amúgy ünnepeknél ki van kapcsolva a telefonom. Estére megy az ébresztőóra, és alapjáraton zenét hallgatok a telefonról -yt- bár már kezdek visszatérni a régi MP4-hez. Instagrammom nincsen- nem is értem nagyon a funkcióját, értelmét, twitter úgyszint -Mo.-on amúgy sem lehet kihasználni, whatsappot sikerült letörölnöm és azóta sem tudtam visszajelentkezni, de mindegy mert a fb chat ugyanezt a funkciót látja el. Pár egészség app, nem kevés játék a telefonomon, amit már csak akkor használok ki, ha több órás várakozásom van. És szótár, meg e-könyv olvasó. Jelezni pedig ha üzenetet kapok emailben vagy fb-n, illetve az egészség appoknál, pl ne felejtsek el inni. De ezek is csak fél 5 után kerülnek a szemem elé, vagy a szokásos szünetekben. Este pedig csak a zuramnak válaszolok, ő pedig nekem este tíz után nem ír, mert fél, hogy felkelt, amikor pedig ír, hogy hazaért, én már mélyálomban vagyok. Ha nem, akkor pedig úgyis csak néznék ki a fejemből, mivel nem tudok visszaaludni, ha már megszakadt az alvásom.
A gépen viszont már kevésbé vagyok hasznos, sok felesleges dologgal tudom elcseszni az időmet. Erre majd kitalálok valamit. Leginkább most azon gondolkodom, hogy valószínűleg első körben egy lap legyen megnyitva, ne 10 lap egyszerre (így kevésbé frusztrálna a sok szám a lapok tetején, az értesítésekkel)
Köszi a cikket, megpróbálom átültetni a gépezésemre.
Bólogatok ezerrel, miközben abszolút nem vagyok hatékony a munkában, mert téged olvaslak, Via :D
Magamra is kéne egy kapcsoló, hogy ne is tudjak netezni, amíg a munka el nem készül… :P
Nekem évek óta úgy van beállítva a telefonom, hogy a Facebook, Instagram, Mail és egyéb alkalmazások nem küldhetnek értesítéseket, így csak akkor nézem meg, amikor én is akarom, nem akkor amikor valaki ír (mert ha tudnám, h valami üzenet jött, akkor persze, h kíváncsi lennék rá). Nyaraláson régebben abszolút nem néztem semmilyen közösségi oldalt, milyen jó is volt. Most már ezekkel a világjáró csomagokkal viszont mindenhol túlságosan is elérhető minden…
Itt jönne képbe az önszabályozás, de hát…. nehéz következetesnek lenni :)
Nagyon tetszett a cikk és rendkívül hasznos, a hozzászólások is; mind elolvastam.
Egyszer voltam 3 hétig net nélkül, mert Németországban legalább ennyi időbe telik mire bekötik, így elég sok passziánsz rekordomat megdöntöttem. :D
A Twitterről nemrég töröltem le magamat végleg, mert nem használtam ki, azon kívül csak FB és Instagram amit a social media-k közül használok. Ezeken se vagyok fent állandóan: úgy van beállítva telefonon, hogy mindig be kelljen írnom a felhasználó nevet és jelszót; ez a ki-be lépkedés kicsit csökkenti a függőséget, mert macerásabb, de biztonságosabb is. :)
Én még 5 éve vettem magamnak az első okostelómat – új ország, úgyhogy térkép, fordító, útvonaltervező, nagyon hasznos még ma is.
Már régóta kikapcsoltam az értesítéseket a telefonomon, mert nagyon zavart, hogy állandóan feleslegesen elvonja a figyelmemet (hát de komolyan, olyan, mint egy féltékeny 2-éves! “Rám figyelj! Rám figyelj! :D ) Az email csipog (még), meg az sms-ek is, de a facebook csöndben van. Sőt, nemrég az appot is letöröltem, az első napokban még böngészőről beléptem, de már azt is sokkal kevesebbet. A messenger még fenn van, de csak mert majd minden barátommal ott kommunikálunk. Szerintem ha nem lenne a vállalkozásom, nem is lenne instagramom…
Éjszakára automatikusan VIP-módba rakja magát, azaz este 8-tól reggelig nem is csörög. Újabban a töltőn is a konyhában hagyom, max repülő üzemmódban jöhet ébreszteni ^_^
Az viszont nálam alap, hogy társaságban nem a telefonra figyelek, hanem a többi emberre, úgyhogy ki se kerül a táskából. Igazából az tőlem a bunkóság netovábbja, ha valaki társaságában elkezdek facebookozni, egyenlő azzal, mintha azt mondanám, hogy “nem vagyok rád kiváncsi”. És tömegközlekedés közben is nagyon szívesen nézem a kilátást, vagy a többi embert. ^_^
Na, nekem is ez a bunkóság netovábbja, hogy beszélgetés közben a telefont nyomkodja valaki. Volt már, hogy elköszöntem, mondván, hogy na jó, látom, nagyon elfoglalt vagy, akkor helló…
Én beismerem, függő vagyok. :-)
Erre leginkább az döbbentett rá, mikor 2 hétre szervizbe került a telefonom, és pl. metrón nem bírtam mit kezdeni a kezeimmel! Fura érzés volt. Egyszerűen éreztem a kényszert, hogy valamit muszáj megfognom, és olvasnom utazás közben. Szóval elolvastam a kézfertőtlenítőmnek és az ajakbalzsamomnak az összetételét.. aztán másnap vittem könyvet. :) Sokkal jobb volt, de úgyis hiányzott a nyomogatás.. Most a szemem miatt szeretném redukálni a kék fényeket, és a mobil az egyik nagy ellensége az egészséges sárgafoltnak, szóval.. leszedtem egy szűrőt a telefonra, és így is szigorúan csak akkor használom, ha muszáj. Ez viszont arra döbbentett rá, hogy kéne egy óra. Sose volt még karórám, ideje lesz beszerezni egyet. :)
Köszi Via! <3
Jaj, ezt nagyon jó volt olvasni :D
Én sokféleképpen próbáltam korlátozni a képernyőre való bambulásom, a két legnagyobb és legfelszabadítóbb döntésem írom le:
Az egyik az, hogy minden technológiai eszközöm egy fiókban tartom. Egy fiókban elfér minden. A laptop, a mobilom, a 2 töltő, a 2 fülhallgatóm, s a stickek. Semmi mást nem tartok ott, csak ezeket. El se mondhatom, mennyire jó érzés, hogy nincsenek mindig szem előtt. (2016 szeptemberig az asztalomat teljesen elfoglalta a már nagyon öreg és nagyon lassú számítógép-.. most nagyon könnyű a laptopon csak gyorsan megnézni amit akarok s inkább többször bekapcsolom egy nap, mint hogy végig menjen a háttérben.)
A másik pedig az, hogy kikapcsoltam a telefonomon a rezgést, és meghagytam az alapvető üzemmódban. Erre két dolog indított, egyrészt a folyamatos rezgés, mert rengeteget smsezek, de a másik: ugyan minek fordítok annyi erőt a megfelelő, személyre szabott csengőhangok kiválasztására, ha sosem hallom őket? :)) Mert addig mind néma üzemmódban tartottam, rezgéssel. Így most csak a képernyő felvillanása jelzi, hogy kaptam egy üzenetet. Ha még az is zavar, lefordítom a telefont, képernyővel a föld/asztal fele vagy berakom a fiókba. Mikor hívnak, azt meg hallom. És élvezhetem a jól kiválasztott csengőhangokat. :)) S mivel a rezgés nem hívja fel folyton a figyelmem a telefonra, nem is smsezek már olyan egészségtelenül sokat.
Ezzel a néma-témával :) csak az a gond, hogyha valaki nem sms-t ír, hanem mondjuk Messengeren – bár nem tudom, hogy mennyire használod, ezt nem írtad. A párommal mi azon szoktunk beszélgetni, és neki állandóan némán van a telefonja. ÉS bizony gyakran van, hogy egy beszélgetés közepén belebambul a tv-be, vagy abba, amit éppen csinál, és elfelejti megnézni, hogy írtam-e, és fél órákat várok egy-egy üzenetére. :D Nagyon bosszantó tud lenni. :)
Nem tudtok dedikáltan időt szánni a beszélgetésre? Vagy akkor mondjátok meg, hogy szórványosan lesztek, mert TV van. Egy randin se kezdene el közben YouTube-ot nézni. Vagy ha igen, akkor arról tudnál. :D Esetleg videóchatelhettek is, ha bírja a sávszél, és akkor azt is látod, ha bambul, vagy tudtok együtt beszélgetni a filmről, stb.
Én most töröltem magam facebookról és instáról! Régóta érlelődött bennem, de megérte! Eddig csak 2 embert ismertem, akinek nincs (a nagyszüleimen kívül :D) mostmár 3-an vagyunk :D
Nekem sincs egyik sem, nem is volt. 24 éves lány vagyok, tartom magam, erős leszek… :) Nem mondom, hogy nem kísért néha a dolog, de mérlegelek és jobb így.
Az elvem, mivel napi nyolc órát számítógép előtt ülök, hogy hazaérve már csak tényleg szükséges esetben kapcsolom be. Nem tudom, hogy a többi irodai dolgozó hogy van vele, de engem otthon is kifejezetten a munkára emlékeztet a monitor. Pláne, ha odaülök elé. Úgy érzem, hogy kifolyik a szemem és leszakad a hátam, inkább tornázok egyet helyette. Öööö, youtube-os videóra… :)
Két hónapja van okostelefonom, ugyanakkor vettem, mikor Via az övét. Szeretem, de elalvás előtt tényleg borzalmasan zavaró a vibráló képernyő, úgyhogy az ágyban fekve igyekszem távol tartani magamtól. De igen, Kinga, a szundizást nem adjuk!! :)
Nekem kb. 14 éves korom óta ugyanaz a telefonom van. Amikor kezdtek bejönni ezek az érintős telefonok, akkor vettünk egyet, akkor még nem volt mindenféle rajta, szóval azóta is egy egyszerű kis samsungom van, és nincs rajta netem, nagyon az alap dolgokat tudja, telefonálásra, smsre használom igazán. Többször piszkáltak a családból, hogy mért nem veszek másikat, meg másoknál is látom, milyen ultra okos telefonja van, és volt idő mikor keztem hajlani felé, hogy hasznos lenne. De végig gondoltam, és az az igazság: nincs rá szükségem. Így én még véletlenül sem tudok nap közben netezni, ha lukas óráim vannak, akkor olykor bekapcsolom a laptopot, de ennyi. Persze tudom, hogy másoknak fontos, hogy legyen a mobilukon net, és jobban szükségük van rá, de én rájöttem, hogy így nem nyomaszt engem, hogy állandóan meg kell néznem a telefonon a facebookot, az emaileket, és stb. Szóval én direkt nem használok okos telefont :D
A páromnak kb. 2 éve még nyomógombos telefonja volt, azért vett másikat, mert elromlott neki. Természetesen okosat vett, és állandóan jelez a telefon, ha jön valami vacak rajta, a főnök zaklatja emailben stb., eleinte mindig azonnal megnézte, persze cacogott hozzá, hogy nem igaz már megint mivan :D de aztán eljutott addig a pontig, hogy inkább kikapcsolja…
Azt hiszem végig kell gondolni, hogy az embernek valóban szükséges-e állandóan készenléti állapotban lenni, mert szerintem ez nagyon megterhelő tudat alatt.
Egyébként a telefonon a mindenféle pityegéseket úgy lehet legegyszerűbben megszüntetni, ha kikapcsoljuk az adatok fogadását a háttérben. Nekem ki van kapcsolva, és soha semmiféle értesítőt nem kapok, akkor látok csak mindent, ha az adott oldalra/alkalmazásra direkt rámegyek.
igen ám, csak hiába kapcsolta ki, a főnök akkor felhívta, hogy nem olvasta el amit küldött? :) ha pedig a telefont se vette fel, akkor jött a mért nem vetted fel, kicsöngött…
Szóval ez nála készenléti állapot volt, és volt hogy este fél 11-kor hívogatta. Igazán nem volt az olyan fontos dolog, csak a főnöke szimplán pofátlan volt.
A Blocking mode-ban ez a szuper, hogy nem cseng ki annak, aki hív, hanem vagy foglaltat jelez, vagy “nem elérhető”. :D Higgye csak azt, hogy egész éjjel beszélgetek. Másokkal. :]
Erre szoktam azt mondani, hogy a MOBIL telefon, azt jelenti, hogy ha akarom, magammal vihetem. Nem pedig azt, hogy folyamatosan elérhető vagyok bárkinek bármivel kapcsolatban.
Én most kaptam egy új telefont, ami sokkal okosabb, mint az előző…mégis valahogyan diszkrétebb is. Nem pittyeg, nem ugrálnak fel az ablakok, az email szinkronizálást lekapcsoltam. És annyira okos, hogy kikapcsolhatom, akkor is ébreszt. Az előzőek ezt nem tudták, és hiányoltam nagyon. De így bejöhet a hálóba, amikor már ő is alszik! :)
Igen, azt a blocking mode-on benn lehet hagyni, hogy ébresszen! Még csendes, airplane stb. módban is ébreszt! :) Az airplane amúgy tök hasznos, mert akkor wifire se mászkál fel, nem fogyasztja a 3G-t sem. Sokkal tovább bírja így az akksi, ha tudom, hogy napközben nem lesz lehetőség tölteni, vagy nincs nálam a töltője.
Az ébresztő funkció működik a telefonokon akkor is, ha teljesen ki vannak kapcsolva. Az enyémet mindig kinyomom éjszakára. Mondjuk nálunk van vezetékes telefon is, családtagok vészhelyzetben amúgy is azon hívnának, így emiatt egyetlen mobilt nem kell bekapcsolva tartani. A net nem is működne a hálóban éjszaka, mert a nappaliban a számítógépet a routerrel együtt áramtalanítjuk, azaz a wifi is megszűnik.
Nekem az éjszakával, reggellel nincs bajom, napközben tudok irdatlan mennyiségű időt elcseszni a neten, főleg fórumokon, zárt csoportok beszélgetéseiben. Ha egyszer bekapcsolódom, nehéz nem folyamatosan kíváncsinak lenni, mit írnak a többiek. És a neten folyamatosan, bármikor jöhet új hozzászólás. Amíg nem volt a cégtől okostelefonom, nyaralásokon egyáltalán nem tudtam netezni, és soha nem is hiányzott.
Én nagyon tiltakoztam az okostelefon ellen…aztán a szüleimtől kaptam egyet. Windows-os, úgyhogy ezen eleve elég kevés dolog fut :) Hónapok óta takarékos üzemmódban használom, csak akkor pittyeg, ha töltőn van – ez már idegesít is.
Sajnos azért így is eleget függök rajta… Mobilnetem is csak nyáron lett, mert sokszor nem voltam itthon, aztán nem mondtam le az előfizetést. Pedig nem lenne indokolt….
Nálam pl. az ébresztőt (a szundit:P) más nem tudja kiváltani, és reggel mindig annyira nehezen térek magamhoz, hogy muszáj valamit pötyögnöm.
Azért munkába menet meg hazafelé szeretek bámészkodni.
:)
Hát igen….velem is megtörtént…nem is olyan régen..smile.
Flatrate nélkül..mobil internettel létezem kb. másfél éve.
Tablettel ..6 GB..havonta…gondoltam elég. Hmm..hát..nem..volt elég.
Így történt ,hogy / mert túl sok videót néztem, túl sok adatot letöltöttem/, két hétig hmm..csak a legfontosabbakat néztem meg. És…csoda…mindig tudtam, mi a valóban fontos.
Ez tanulságos volt…
Nem a te hibád, videóknál nagyon alacsony a “túl sok” léc. Megnézel néhány YouTube videót (nem több tucatot!), aztán máris képes lecuppantani az egész forgalmat.
Anno, mikor kb. 3 éve okostelefonom lett (elsődleges cél volt, hogy a németes hanganyagomat kis helyen tudjam magammal vinni a házon kívüli órákra), direkt kértem öcsémet, hogy szedje le a facebook-alkalmazást (ami gyárilag rajta volt), mert én úgysem facebookolok a telefonon. Aztán persze rászoktam, de böngészőn keresztül. Pár hónapja kitalálta a Facebook, hogy csak úgy tudom elolvasni a leveleimet, ha telepítem a Facebook Lite-ot. Amit persze én nem akartam, így hála a Facebooknak, azóta leszoktam a telefonos netezésről. :)
Instagramon, Twitteren nem voltam/vagyok fent egyáltalán. :) Ami újabb szokásom a gépmentesítés jegyében, hogy mielőtt elmegyek fürödni, teljesen kikapcsolom a számítógépemet, még áramtalanítom is, így fürdés után nincs az, hogy ott felejtem magamat fél éjszakára.
Jó ötlet ez a tömbösítés, bár a Skype-os óráim miatt elég sokat ülök gép előtt, de azért elég önuralommal megvalósítható, hogy a szórakozás-részt csökkentsem, és töltsem valami mással az időmet. :) Köszönöm az ötletet. :)
A valódi ébresztőórával az a baj (mert van ám nekem szép kis kék elemes, meg szerintem, ha a gyerekkori dolgaim között kitartóan kutatok, akkor előkerül a kis míves, mechanikus fehér is), hogy nagyon hangosan ketyegnek… De szerencsére nem gyakran szoktak telefonon 8 után hívni. Nekem a fürdőszoba az a szentély, ahova nem jön velem a telefon, csak ha kora este vagy napközben fürdöm, és hívást várok, de az fényévente egyszer fordul elő.
Úgyhogy most megyek is fürödni, kikapcsolom a gépet, itt hagyom mellette a telefont. :) Jó éjt Nektek! :)