“Hogyan legyek bátrabb?”
“Hogyan legyen több önbizalmam?”
“Hogyan vágjak bele magabiztosan az új dolgokba?”
Nagyon gyakran kapok ilyen, és ehhez hasonló kérdéseket az olvasóimtól, és ahogy beszélgetek ezekkel az emberekkel, találtam valami érdekeset arról, hogy hogyan gondolkodunk az önbizalomról, és ez hogyan akadályozza meg, hogy bátrabbak legyünk a mindennapi életünkben.
Úgyhogy úgy döntöttem, 7 napos e-mailes önbizalom-kihívást indítok egy olyan technikával, ami segíteni fog átállítani az eddigi gondolkodásodat a témában, ha jelenleg te is szürke kisegérként éled az életedet.
Csapatban minden jobb, és semmilyen előfeltétele nincs, hogy elvégezd a technikát, úgyhogy most rögtön belevághatsz a 7 napos kihívásba. Ha máris fejest ugranál, kattints a fenti gombra, egyébként olvass tovább, és segítek megállapítani, hogy rádfér-e egy kis önbizalomgyakorlás. :)
Így ismerd fel,
ha szürke kisegér-szindrómád van
Ahogy az önbizalomról beszélgettem az olvasókkal az elmúlt hetekben, egy önmeghatározás újra meg újra előkerült. A szürke kisegér.
A szürke kisegér az a szegény kicsi állat, aki bocs, hogy él. Így ismerheted fel:
- A szürke kisegér sodródik az árral, mások döntik el helyette, hogy mit csináljon, mitől kéne jól éreznie magát, hol és hogyan keresse a boldogságot. Folyton figyeli a külső elvárásokat – mit vehet fel, hogyan fejezheti ki magát, mit mondhat, hogyan viselkedjen -, és igyekszik megfelelni nekik, hátha akkor majd boldog és elégedett lesz.
- Amikor állást kellene foglalnia, a szürke kisegér inkább csendben marad, nehogy kényelmetlenséget vagy csalódást okozzon azzal, amit mond. Inkább homokba dugja a fejét és nem mer láthatóan létezni, mert mit fognak szólni mások?
- Várja, hogy ha mázlija van, úgy alakulnak a dolgok, hogy az neki jó lesz. Mert ijesztőbbnek tűnik tenni érte, mint nem csinálni semmit. Mert a kudarc árnyképe félelmetesebb, mint meg sem próbálni. Úgyhogy inkább a munkába menekül, nehogy foglalkozni kelljen azzal, hogy merre halad a saját élete.
- Aki szürke kisegérnek érzi magát, annak nincs meg az önbizalma ahhoz, hogy tegyen magáért. Vár egy külső változást, amitől ez majd máshogy lesz, de addig folytatja úgy, mint eddig.
- Túlagyalja a helyzeteket, túlanalizál, folyamatosan pörög kis mondatokon és hogy mikor mit kellett volna jobban csinálnia. Hátha akkor talán jobban tudná érvényesíteni az érdekeit, vagy kevésbé lenne útban, vagy jobban elfogadnák. (Paradox módon akkor is úgy érzi, hogy nem elég, amit csinált, ha ezt kívülről nem erősíti meg senki, sőt, elégedettek vele. Ezen a ponton már gyanús, hogy nem is feltétlenül egy külső elvárásnak próbál teljesíteni.)
- És ami a legrosszabb: azt is elhiszi, hogy soha nem tud elérni egy jobb életet. Mert ahhoz ő kevés.
Mindez azért rettenetesen szomorú, mert a kisegér-gondolkodással küzdő emberek meg se kísérlik élni azt az életet, amiben jól érzik magukat és ami boldoggá teszi őket – mert az elvárással és a magabiztossággal kapcsolatos hiedelmek sokkal ijesztőbbek.
Kisegér-világban azért rossz élni, mert ez a keretrendszer azt feltételezi, hogy van valami láthatatlan léc, amit meg kellene ugranod ahhoz, hogy lehessen önbizalmad – és amíg az a feltétel nem teljesül, addig csak szürke kisegér-üzemmódban működhetsz, örökös kiszolgáltatottságban.
Pedig nem így van.
Az önbizalomnak valójában nincs előfeltétele. Nem “vagy van, vagy nincs”, és ha neked nincs, akkor “így jártál”. Nem genetikailag öröklődik, és nem is egyik napról a másikra alakul ki ismeretlen külső tényezőktől vagy egy kapcsolótól, ami el van dugva valahol, és más, szerencsés emberek már megtalálták.
Ennek fényében most oszlassunk is el néhány téves hiedelmet, amik az önbizalommal és a magabiztos emberekkel kapcsolatban keringenek.
5 dolog, amiről azt hiszed, hogy szükséges a magabiztossághoz
(pedig nem)
1. “A magabiztos ember tökéletes – mindig mindent tud, nem kell segítséget kérnie, sosem hibázik, nem fél.”
Ez a hiedelem azt mondja, hogy a magabiztos ember mindig, minden helyzetben magabiztos, illetve hogy a kudarc, a segítségkérés és a félelem nem fér bele az önbizalomba. Sőt, a magabiztos ember egyenesen ATTÓL magabiztos, hogy tökéletes. Remélem, nem lesz nagy meglepetés, ha azt mondom, hogy ez is marhaság. :)
Mivel nem egy bináris “van vagy nincs” alapon működik az önbizalom, teljesen belefér a magabiztos ember önképébe is, ha nem tud valamit, vagy ha nem sikerül valami. Ezek nem szorozzák be nullával azt, amit eddig elért, vagy amit eddig felépített.
Hibázni, félni, nem tudni valamit emberi dolog, ha ezeket megtagadod magadtól, pont azzal várod el, hogy természetfeletti, mindenható lény legyél. Nem, nem csak a természetfeletti, mindenható lényeknek jár a tisztelet, a szeretet és a boldogság, különben ezen a bolygón csak az unikornisok éreznék jól magukat. De hát ezt nyilván tudod te is, attól a sok ezer boldog unikornistól, akivel összefutottál már az életed során. :)
Lehetsz magabiztos úgy, hogy közben kételkedsz, hogy pofára esel, hogy valamit rosszul csinálsz. A magabiztosságnak nem elvárása a tökéletesség, éppen ezért nem is kell letagadnod, megtagadnod ezeket a “negatív” dolgokat, és magadat sem kell bántani, büntetni, ha te is emberből vagy. ♥
Ha ezeket a teljesen normális dolgokat nem veszed tudomásul, és ragaszkodsz hozzá, hogy nem hibázhatsz, mindent magadtól tudnod kell, soha nem ronthatsz el semmit, és soha nem félhetsz (mikor nyilvánvalóan igen, de ezt bevallani a szemedben azt jelentené, hogy értéktelen vagy), azt már egy teljesen más tészta, hívhatjuk önámításnak, maximalizmusnak, arroganciának, vagy “Indulok Amerikai Elnöknek, Mert Én Vagyok A Legjobb”-jelenségnek. ;)
A valóban magabiztos ember önmarcangolás nélkül tudja és elfogadja, hogy nem tökéletes, nem veszi az önképét ért támadásnak, hogy fél, nem tud mindenre válaszolni, vagy elront valamit.
2. “A magabiztos ember nyitott könyv.”
Vagyis a magabiztos embernek nincs takargatnivalója, hiszen büszke arra, amije van, ezért meg is mutatja országnak-világnak. Ebből viszont az is következik, hogy ha valamit megtart magának, akkor az egyértelmű jele annak, hogy ott titkolnivalója van, és ha tényleg magabiztos lenne, akkor megmutatná!Ez már megint ez a végletes, “vagy van, vagy nincs” gondolkodás.
A magabiztos ember valójában tudja, hogy hol vannak a határai, azokat meghúzza, és tiszteletben tartja a szükségleteit, a saját privát szféráját. Az önkifejezését nem az határozza meg, hogy más szerint mit illik vagy nem illik közhírré tenni. Maga dönt arról, hogy neki mi a kényelmes, mi fér bele és mi nem, és nem kér külső szakértői véleményt ezügyben. Az is a magánügye, hogy mit tart magánügynek. :)
Attól, hogy jól érzed magad az életedben, és vállalod magad, nem vagy köteles mindenkinek az orrára kötni az életed minden egyes részletét.
3. “A magabiztos ember attól az, mert másoknak bejön”
A női magazinok kattanása, hogy a szürke kisegér ellentéte a “jó nő”. A magabiztosságot ez az elvárás úgy definiálja, hogy “ez az ember attól értékes, hogy mások vonzónak találják”.
Márpedig a te létjogosultságodat, értékedet, boldogságodat nem az határozza meg, hogy a többségi társadalom szemében kívánatos vagy-e. Ez a hozzáállás nem a te boldogságodról szól, hanem arról, hogy vagy-e más szemében annyira értékes, hogy birtokolni akarjon. Senki nem kérdezte őket.
Ahhoz, hogy bikiniben jól érezd magad, nem arra van szükség, hogy egyhangú konszenzus legyen a Strand Népe szemében arról, hogy elég vagy, és kapsz egy oklevelet arról, hogy Ön Kijöhet A Strandra, Mert Vékony és Szép. Menj ki a strandra, ha strandra akarsz menni. Semmilyen lécet nem kell megütnöd ahhoz, hogy jól merd érezni magad. Nem tartozol a világnak “szépséggel” a létezésedért cserébe.
4. “A magabiztos ember bármit bevállal.”
Ejtőernyőkkel ugrál repülőgépből, vadidegenekkel táncol teliholdkor külvárosi bárokban, hétvégén motocross versenyre jár, aztán benevez egy extrém sakk-bajnokságra, ahol ugrókötelezés-rekordot dönt matt közben. Aha, persze.
Nem kell mindenre mindig igent mondanod, hogy bizonyítsd a bátorságodat, magabiztosságodat. Az önbizalom része, hogy ismered és tiszteletben tartod a határaidat, nem erőltetsz semmit elvi alapon.
Sokszor nagyobb bátorságot igényel nemet mondani, mint minden lehetőséget megragadni, hogy fitogtasd a “bátorságodat”. Aki tényleg magabiztos, annak nem kell folyamatosan bizonyítania, kényszeresen hangoztatnia, hogy “ide nézzetek, milyen magabiztos vagyok!“. Őszintén és nyugodtan mond nemet arra, ami neki nem kényelmes vagy fontos, és nem magyarázkodik.
5. “A magabiztos ember minden konfliktusba belemegy és mindig kiáll az igazáért.“
Ez az a hiedelem, hogy ha valakinek a fejében be van nyomva a magabiztos-kapcsoló, akkor az minden helyzetben megvédi magát és másokat, sőt! Hangosan kiáll a saját és mások igazáért. Belemegy a konfliktusba, és megnyeri a konfliktust. Soha nem futamodik meg, és mindenért megharcol, amiben hisz. Mindig.
Ebben a hamis képben a magabiztosság egy performansz – valami, amit te mások felé előadsz. “Látod, milyen magabiztos vagyok, belementem a harcba, nézz ide rám, milyen jó vagyok, megvédtem ezt az embert.“
Ez a hozzállás pedig megint külső szemlélőkhöz szervezi ki a döntés jogát a te magabiztosságodról. “Én akkor vagyok magabiztos, ha mások annak látnak. Ahhoz viszont mindent meg kell tennem, amitől mások azt tudják mondani, hogy ez egy magabiztos ember. Mert ha bárki azt gondolja, hogy nem vagyok az, akkor nem vagyok az.“
Pedig valójában kilépni egy helyzetből vagy nem belemenni a konfliktusba nem kudarc vagy gyávaság. Épp ellenkezőleg: azt jelenti, hogy reálisan méred fel a helyzetet, és ahhoz van bátorságod, hogy eldöntsd, a helyzet-e megérdemli-e az erőforrásaidat vagy nem. És nem mész neki mindennek pusztán elvi alapon, mint Don Quijote a szélmalomnak. Ez jusson eszedbe legközelebb, ha valaki rosszul tud valamit az interneten. :)
Vigyázz magadra, és oszd be jól az erődet, nem minden felmerülő konfliktus érdemli meg a teljes figyelmedet. Attól még bátor vagy, és kiállsz az igazadért.
A lényeg: Az önbizalom rólad szól
Az összes fenti mítoszrombolást egy dolog fogja össze. A valódi magabiztosságban nincs jelen más véleménye – a valódi magabiztosság arról szól, hogy te rendben vagy magaddal:
- Hogy te tudod belül, hogy mit szeretnél.
- Hogy te ismered a saját képességeidet és a határaidat.
- Hogy gondoskodsz magadról, vállalod magad, és erről nem kérsz külön engedélyt másoktól.
- Hogy megengeded magadnak, hogy ne tudj valamit, segítséget kérj, bizonytalan legyél.
- Hogy bízol magadban, mint egy jó barátban, és tudod, hogy a bajban számíthatsz saját magadra.
- Hogy tudod, mikor kell nemet mondanod és meghúznod a határaidat. És igen, képviseled az érdekeidet, de gondoskodsz magadról akkor is, amikor kilépsz egy helyzetből.
Kihívás: Szürke kisegér helyett legyél színes nagyegér!
Már láthatod, mennyire alaptalanok a magabiztossággal kapcsolatos hiedelmek.
Ennek tudatában találtam ki a kihívásomat, ami a színes nagyegérről szól. Ő a szürke kisegér ellentéte, aki jóban van magával, dolgozik a saját céljaiért, és mer tenni a saját boldogságáért. Megengedi magának, hogy ne legyen tökéletes, és nem azon múlik az önértékelése, hogy ki tartja vonzónak.
Hogyan legyél színes nagyegér? Itt a kihívás, amihez semmilyen segédeszköz nem szükséges, és most azonnal elkezdheted gyakorolni:
A következő 7 napban éld úgy az életedet, ahogy szoktad, egy fontos különbséggel: figyeld azokat a helyzeteket, amikről úgy gondolod, hogy önbizalom vagy bátorság kellene hozzá. És amikor észreveszed, hogy reflexből benyomnád a féket, mint eddig, tegyél fel magadnak egy kérdést:
- Ha én egy olyan ember lennék, aki bátor, mit csinálnék most?
- Egy magabiztos ember a helyemben hogyan döntene?
- Mit választanék most, ha lenne hozzá bátorságom?
Bármelyik mondatot választhatod, amelyik szimpatikus. A lényeg, hogy legyen egy mondat a fejedben, amit bármilyen helyzetben elő tudsz kapni, hogy emlékeztessen.
(Képünk illusztráció.)
Miért jó, ha felteszed magadnak ezeket a kérdéseket?
A magabiztosság, ami ahhoz kell, hogy elindulhass, pont attól lesz, hogy elkezdesz dolgozni azon, amit szeretnél. A magabiztosság ugyanis egy készség, amit napról napra tudsz építeni – és ha most még szürke kisegérnek érzed magad, akkor apró lépések fognak előrevinni.
Ezért már önmagában az segíthet, hogy nem robotpilótán fut a kisegér-programod, hiszen sokkal könnyebb azon változtatni, amit tudatosítasz. Már ha észreveszed, hogy megint leállítottad magad (vagy készülsz leállítani magad), már büszke lehetsz magadra.
De ha a tudatosítás tényével adsz magadnak egy kis adrenalin-löketet, ha szeretnéd, ennél tovább is mehetsz: miután megállapítottad, hogy mit tenne egy magabiztos ember, tedd azt. “Csinálj úgy”, mintha magabiztos lennél. Szabad úgy csinálnod, hiszen a magabiztosságnak nem feltétele sem a tökéletesség, sem a félelem teljes hiánya! Azért kell ezt gyakorolni, mert attól leszel egyre bátrabb, hogy gyakorlod ezeket a helyzeteket.
Könnyű elhalogatni, hogy majd ha elég bátor leszel ahhoz, hogy bátor legyél, akkor majd elkezded. Ez a fajta érvelés azonnal szétesik, ha kicseréled bármi másra (“majd akkor kezdek olaszul tanulni, ha már elég jól beszélek olaszul ahhoz, hogy elkezdhessem tanulni“).
Ezért is hét napos a kihívás. Ha napról napra figyeled ezeket a helyzeteket, a lehető legkisebb lépésekkel, de fokozatosan tudsz gyakorolni, és egyre jobb leszel benne.
Hogyan maradj a legkönnyebben figyelemben erre a hét napra? Megsokszorozhatod a kihívás hatását, ha feliratkozol a 7 napos kihívás emailjeire. Ez egy teljesen ingyenes emailes minitréning, amihez a következőket küldöm el neked:
- napi motivációt a színes nagyegér kihívás elvégzéséhez
- hasznos kiegészítő tippeket minden nap a 7 napos kihívás alatt
- válogatást a legjobb önbizalomnövelő cikkeimből
- egy exkluzív motivációs grafikus pakkot, hogy folyamatos emlékeztetőkkel vehesd körbe magad: a választott mondatodat tedd ki a mobilodra, a számítógéped hátterére, nyomtasd ki és tűzd az íróasztalod melletti falra. Készítettem egy motivációs grafikus pakkot ezekkel az ellenőrzőkérdésekkel, amit digitálisan és nyomtatva is használhatsz.
Most te jössz!
- Milyen döntéshelyzetben kaptad el a szürke kisegér-üzemmódot?
- Milyen helyzetben döntöttél úgy, hogy színes nagyegér leszel, és léptél meg valamit, amit nem mertél volna?
- Hogyan változott a hozzáállásod 1, 3, 7 nap alatt?
Sziasztok!
Engem a hetvegen megcsaltak, mikozben “rajottek, hogy mennyire szeretnek”. Hetfon kerleltek, hogy maradjak.
Nem tudom, hogy viselkedik egy szines nagyeger ilyenkor, elmondhatna valaki. Arra a nagyegerre gondolok, aki hosszu-hosszu ideig vart a masikra, szereti a masikat, de most az elkoltozesen vivodik, mert nagy csalodottsagot erez. Es persze nemhogy szurke, hanem lathatatlan kisegernek erzi magat, egy masik orszagban, ahova a szerelme kedveert koltozott es vallalt allast.
Szóval megcsalás közben rájött, hogy mennyire szeret? Aha, köszi.
Ez elképesztő bunkó húzás volt a részéről. Teljesen ki vagy szolgáltatva az új országban, miatta borítottál mindent, most meg jól beléd tapos. Nagyon sajnálom. :(
Most az érzelmi oldalát tegyük félre (nem azért, mert nem fontos, hanem mert azon nem múlik a létbiztonságod), és nézzük a racionális alapokat: van félretett pénzed, amiről önállóan tudsz dönteni? (Legyen tető a fejed felett, tudj mit enni – tényleg az alapok.) Ott tudsz maradni a munkahelyeden (szereted? jól keresel?), tudsz máshova költözni a városon belül (lakótársakkal, kinti baráttal)? Esetleg mibe kerülne visszaköltözni, milyen költségvetési opciók és megélési lehetőségek vannak?
Ezeket muszáj letisztázni, mert nem játszhat bele a létbiztonság abba, hogy hogyan döntesz a kapcsolatotokról. Ha maradsz vele, és kiterápiázzátok, és dolgoztok ezen az egészen, akkor az ne csak azért legyen, mert a másik lehetőség a hajléktalanság és a teljes anyagi csőd, hanem mert tényleg ez a legjobb és ezt választottad. ♥
Igen, ezeken a gyakorlati kerdeseken mentem vegig tegnap es ma. Korulneztem a meghirdetett lakasok kozott, egyelore csak az interneten. Habar az itteni fizetesem arra lesz eleg, hogy nullara kijojjek, van nemi felretett penzem. A munka elmegy, lehetne erdekesebb es izgalmasabb, de elkepzelheto, hogy meg tudok ragadni itt, es idovel jobb lesz. Az is opcio meg jopar honapig, hogy hazamegyek. Tehat ilyem szempontbol nem kell aggodnom.
Az erzelmi resze sokkal megterhelobb. Benne van a kutyam is, akivel ugy erzem, hogy kevesbe vagyok “ugralos koltozekeny”, de rola nem mondok le, ha mar belerangattam ebbe az orultsegbe. Es persze baromira nem erre szamitottam az elmult 3-4 ev kalvariaja utan, amikor a szuleim is meghaltak. A hatam kozepere hianyzik pupnak, hogy ujra koltozzem es egyedul legyek, ezert is hozom meg nehezen a dontest, amirol valahol a lelkem melyen tudom, hogy csak a koltozes lehet, akkor is, ha folytatjuk.
Nagyon sajnálom, ez irtó szar helyzet. A kutyust ne engedd, és öleld meg nagyon, jó támaszok tudnak ilyenkor lenni az állatok. Erős vagy és le fog ülepedni, és tisztábban fogod látni, hogy merre tovább. Vigyázz magadra nagyon, jó? ♥
Igen, es koszonom a biztatast.
Szia!
Rengeteg hasznos dolgot tanultam már tőled a neten is, és a könyvedből is anno.
Azt vettem észre, hogy nagyjából mennek ezek a dolgok, merek szólni, úgy élek, ahogy szeretnék, boldog vagyok, stb.
Viszont van egy, ami miatt gyakran nem merek magabiztos lenni, főleg, ha nagyon jól kinéző emberek között vagyok. Sajnos az utóbbi években jó sok plusz kiló feljött rám, amit nem tudok leadni. Igyekszem, de valahogy mégsem megy. Megválogatom a ruháimat, nem járkálok slamposan, de mégis ha túl jól néznek ki mellettem a többiek, kevesebbnek érzem magam, visszahúzódom. Strandra sem jó menni így. Ebben a témában hogyan lehetnék színes nagyegér? :-)
Köszi: Andi
Szia Andi!
A strandra nem azért mész, hogy másoknak szép legyél, hanem úszni, napozni, fűben fekve rejtvényt fejteni, lángost enni, labdázni és élvezni a nyarat. Ezt pedig szabad 40 kilósan és 80 kilósan és 120 kilósan is. Nem tartozol modell-alkattal azért cserébe, hogy megtűrjenek téged a strandtársak, hogy szabad legyen bemenned a medencébe / tóba / tengerbe, hogy kiszolgáljanak a fagyisnál. Aki azért megy strandra, hogy másokat a testalkata vagy a kinézete miatt értékeljen, megszégyenítsen vagy kommentáljon, az el van tévedve. Nem neki léteznek más emberek, és nem az ő szexuális étvágya /ízlése a mércéje annak, hogy ki milyen közterületen létezhet. (Magyarul: Nem érdekes, ha nem tart kívánatosnak vagy csinosnak, akkor is jogod van strandra menni, szoknyát felvenni, vagy amit csak kedved van — létezni és elfoglalni a helyed a világban.)
Senki sem tökéletes. Nincs olyan, hogy valaki mindig elégedett azzal, hogy kinéz. Az se, akinek te cserélnél a testalkatával. Van, aki meg veled cserélne. Még azok a modellek sem néznek ki úgy, mint amikor ők vannak a címlapon, mert sz*rrá vannak retusálva. A nők 90%-ának van narancsbőre, ami jelenleg már másodlagos nemi jelleg kategóriában van (nem bőrbetegség, nem undorító, nem az egészségtelenség jele, de a lényeg, hogy tök felesleges is erre pénzt, időt és energiát áldozni). Nagyon tetszik Megan Crabbe érvelése, hogy a világ legfittebb, legszexibbnek mondott és leggazdagabb nőinek is van narancsbőre (Serena Williams, Beyoncé, Kim Kardasihan), szóval 1. normális 2. nem az ötezer forintos kence fogja eltűntetni. Nézd meg, egy csoda ez a nő. ♥ https://www.youtube.com/watch?v=OnAzzvTpffw
Mindig lesznek “nálad szebbek”, meg vékonyabbak meg gazdagabbak meg magasabbak. Ha hasonlítgatósdit játszunk, akkor zárkózz be örökre a lakásba, ne kezdj új dolgokba, soha ne csinálj semmit, és készülj fel a remete-életre. De minek?
Ha nem mész ki a strandra, akkor az, aki esetleg azért van ott, hogy pondróként mások dughatóságát pontozza (álmodozzon csak), talán kényelmesebben érzi magát. Te meg lemaradsz a strandolásról. Fontosabb a pondró kényelme, mert te nem “rontod az élményét” annál, hogy ússz egy marhajót? (Nem, nem fontos. Pondrókám keressen más hobbit, a testszégyenítés nem kóser, és senki sem kíváncsi arra, hogy kit dugna.)
Húzd ki magad, vedd fel a fürdőruhádat, és menj úszni, nem kell semmilyen lécet megütnöd ahhoz, hogy megtehesd, ha erre vágysz. Jó lesz. ♥
Nagyon szépen köszönöm a választ!
Sokáig gondolkoztam az írásodon, nagyon igazad van mindenben! Strandra még nem mentem, de megváltoztattam a ,,kiállásom”, vettem fel szoknyát, stb. Remekül érzem magam azóta, hogy megfogadtam a tanácsodat. Köszönöm szépen!!!
Csodás vagy. ♥
Via! Van pondró ismerősöm,aki konkrétan a fülem hallatára tizes skálán pontozta a csajok dughatóságát. Végignevettem az írásod végét, annyira nevetségesek, a gyerekesség netovábbja, te meg annyira belevaló csaj vagy, hogy ezt így kerek perec leírtad! Így leírva a meztelen tényeket még ironikusabb az egész, tényleg csak nevetni lehet rajtuk! Szóval, csak csatlakozni tudok hozzád: Lányok, akárki akárhány kiló, nehogymár ilyeneknek akarjunk megfelelni! Hajrá Mindenkinek!
Kapja be! :)
Én az idén hatszor voltam úszni a strandon. Ez nem is hat teljes nap, mert nem 24 órát vagyok egyszerre ott, hanem mondjuk számoljunk alkalmanként 3 órával. 18 óra. Az évi 8760 órának pontosan 0,2%-a. Nem 2%-a, hanem 0,2%-a! Ennek az időnek az évemből az a feladata, hogy élvezzem a napfényt, csorogjon az államon az őszibaracklé, legyen sós a hajam, ugráljak a hullámokban és kártyázzak a pokrócon. Nem az, hogy az év 99,8%-ában azon erőlködjek, hogy valami láthatatlan lécnek megfelelhessek, amikor végre fürdőruhában vagyok. Szóval az összes bikini body diéta meg januári éhezőkúra tehet egy szívességet. Azért eszek jókat és azért tornázok, mert jól esik. Azt viszont nem csak januárban. :))
Pár hónapja megromlott a viszonyom egy kollégával munkahelyi áskalódasok, szerencsétlenkedések miatt. Azóta inkább másik lépcsőházat használtam, hogy elkerüljem.
Az emailed utan pénteken pont volt egy kis “szarkavarás” megint, de fogtam magam, odamentem, s bocsánatot kértem az esetleges általam okozott sérelmeimért.
Nem lettünk puszipajtasok, de nagy kő esett le a szívemről.
Köszönöm:)
♥ Szuper vagy! Lehet, hogy neki is sokat jelentett ez, hogy te kezdeményeztél. Korrekt viselkedés, legyél büszke magadra. :)
Sziasztok! Pénteken elolvastam a cikket, rögtön tudtam, hogy szombaton színes nagyegér leszek az autóban! Elhatároztam, és meg is valósítottam, most este már jól esik visszagondolni rá, büszke vagyok magamra.
Ez voltam én a múltban: “Minek vezessek, ha a férjem sokkal jobban vezet nálam? Ő is leszól mindenkit, aki nála bénább, akkor biztos engem is leszólnak más sofőrök akik leelőznek. Nem akarom, hogy engem szídjanak mások az utakon. Különben is mindig leizzadok mielőtt még elkezdek vezetni, már csak a puszta gondolattól is. Évek óta van jogsim, persze évek óta minimális távon vezetek, örökre béna maradok.”
Most viszont a cikk hatására eldöntöttem: megengedem magamnak, hogy ugyanúgy részt vegyek a forgalomban, még ha nincs is annyi gyakorlatom, mint másoknak. Mindenki volt egyszer kezdő, senki nem született autóvezetői rutinnal! Mások is vétenek néha kisebb hibákat, én se fogom felróni magamnak, ha csak sokadszorra tudok farral beparkolni valahova. Végül is nem tudom, miért szürkeegérkedek, amikor eddig egész jól elboldogultam a kormány mögött, sosem volt gond – hála az égnek, és amikor rá tudtam venni magam az autóvezetésre, akkor tulajdonképpen még élveztem is az egészet. Csak elkezdeni nehéz, megtenni az első lépést. Köszi a motivációt, sok sikert mindenkinek!
Nagyon ügyes vagy! Így van, gyakorlás nélkül sosem leszel jobb. Az, hogy valaki morog miattad, teljesen belefér, nem közúti balesetet okozol, csak lehet, hogy kicsit bele kell még jönnöd. Remélem, a férjed neked nem szólogat be vezetés közben, csak másoknak! :) Esetleg elmondhatod neki, hogy segítene, ha bíztatna, kiemelné, ami jó volt, mert azzal te is bátrabban vágnál neki, és te lehetsz a józan sofőr, hátha ez motivája. :)
Szia Via, sziasztok! Kedves Ági, a szívemből szóltál, szinte ugyanez zajlott le nálam is! Porosodó jogsi, önbizalomhiány az autóban…
Elolvastam a bejegyzést és már másnap összeszedtem magam, beültem az autóba és a költözködés aznapi utolsó körét egyedül lerendeztem!! Nem nagy távolság, gyér forgalom, de nekem ez hatalmas előrelépés! Nagyon szépen köszönöm a segítséget, Via! Többek között ebben is :-)))))!
♥
Szia Via!
Valahogy mindig arról írsz, ami éppen foglalkoztat, vagy jól illik az adott élethelyzetemhez. :)
Nagyon-nagyon nem szeretek prezentálni, mások előtt beszélni. Régesrég, kisgyerekként még jártam mese- és versmondó versenyekre, de aztán volt egy pont, ahonnan csak a bénító lámpaláz maradt. Hosszú évek munkájával ez most már kevésbé nehéz, de továbbra sem tartozik az erősségeim közé. Valószínűleg segített az, hogy belementem olyan helyzetekbe, amiktől tartottam, pl. utáltam telefonálni, féltem tőle, de olyan munkát választottam, ahol sokszor kellett telefonon beszélni idegenekkel. De még néhány éve is gondot okozott, hogy mindennap látott munkatársak előtt beszéljek egy adott témáról.
Na de a lényeg, ma volt egy céges rendezvény, és bevállaltam, hogy 10+ kiskamasz előtt tartok egy rövid prezentációt. Kicsit leizzadtam közben, de nem remegett a hangom, és azt hiszem, sikerült nem robotikus hangon beszélnem. :D
Úgyhogy nagyon boldog vagyok, hogy elvállaltam, és a cikked hatására megpróbálok erre még inkább odafigyelni a mindennapokban, hogy lefüleljem a szürkekisegér-hangot, és bátrabb legyek. :)
Szia!
Én évek óta élőzök a neten, videózok a tanfolyamokhoz, voltam tévében, rádióban, tartottam előadásokat nagyszínpadon, konferencián, szóval mindebben van már egy több, mint tízéves gyakorlatom (az első élő reggeli tévéműsorom több, mint tizenhárom éve volt), és még most is mindig izgulok és izzad a tenyerem. Attól még nem szeretem kevésbé, és nem is mondanám, hogy nem fejlődtem, vagy nem megy rutinosabban, de az izgulás nem múlt el, és nálam sokkal tapasztaltabb és dörzsöltebb emberek is erről számolnak be. :) Teljesen normális. Kiszámíthatatlan, hogy mi fog történni, hogyan fogja venni a közönség, mi fog elromlani (mert el tud sok minden, elmegy a net, bejön egy darázs, akármi!), és hiába vagyok profi és felkészült, ezeket akkor sem tudom befolyásolni 100%-ig.
Csak így tovább! ♥ Nem kell várnod arra, hogy elmúljon teljesen a lámpaláz, mert nem fog, de nem is kell neki.
Juj, ezt most nagyon jókor jött nekem is. Én holnap fogok előadni egy konferencián, de a napokban sikerült úgy túlagyalnom az egészet és felhergelnem magam, hogy már előre kikészültem az egésztől. Pl. ‘biztos ez is meg az is hülyeség az előadásomban, sőt igazából az egész kutatási témámnak semmi értelme…nem is értem hogy nem vette eddig észre mindenki, hogy tök béna az egész..innen meg már egyenes az út a teljes beparázáshoz :D. Egyébként általában nem okoz gondot több ember előtt beszélni, de ez lesz az első önálló ‘megmérettetésem’ és a választott témám (amit imádok egyébként) valószínűleg ki fog lógni a sorból…Szóval próbálom majd előtte mantrázni, hogy márpedig színes nagyegér vagyok:) Köszönöm!
Hajrá! Ez klasszik imposztor-szindróma, nem szabad hinni az ilyen lebeszéléseknek. Ott a helyed, méltó vagy rá, megdolgoztál érte és kész. Tudok valakiről, aki hasonló helyzetben nagyot tarolt a múlt héten (nem itt kommentben írta meg, hanem az egyik FB csoportomban).
Menni fog! Aztán majd számolj be a részletekről! :)
Igen, sajnos ez a szindróma rám eléggé jellemző, habár sokat javultam ezen a téren az utóbbi időben. Ebben nagy segítség volt a blogod is, újra és újra önreflexióra sarkall! Nagyon boldog vagyok, mert az előadásom jól sikerült, reggel még a vonaton gyorsan átfutottam a bejegyzésedet és mantráztam kicsit magamnak. Aztán előadás előtt azért még remegett rendesen a lábam, de mikor betöltöttem a prezimet átkapcsoltam valami más (nagyegér) üzemmódra. Előtte még feltettem magamnak azt a kérdést is, hogy mi a legrosszabb ami történhet ha mégse sikerül úgy előadnom, ahogy szeretném, és persze a válasz az volt, hogy nem fog becsapódni semmiféle meteorit :D Azt hiszem ezt is nálad olvastam még régebben, hogy érdemes ezt a kérdést feltenni magunknak, és az ember rájön, hogy általában tök irracionális a parázás. Köszönöm még egyszer ezt a bejegyzést (is), nagyon sokat segített!
Nagyon szívesen, és gratulálok az előadásodhoz! Nekem is remeg a hangom, még a podcast felvétel elején is, de ez van, ha megvárnám, hogy elmúljon, soha nem csinálnék semmit. :)) Csak így tovább!
Én azt hiszem, az olaszul tanulós mondatból fogok valahogy emlékeztetőt készíteni magamnak. Ez most egy akkora arcul csapás volt, hogy még most is csak lesek… Mert tényleg, én is sokszor lebeszélem magam dolgokról, mondván, hogy majd ha ilyen meg olyan leszek. De ha el sem kezdek olyan lenni, akkor sosem leszek olyan. Köszönöm ezt a mondatot!!!! :)
Nagyon szívesen! ♥
Kedves Livi!
Ez most nagyon jókor jött. Új munkahelyen dolgozom és nem ismerek magamra. Szorongva megyek be és próbálom kerülni a konfrontációt. Ha megbántanak nem mutatom, de sokat szenvedek a helyzettől. Lehet, hogy a munkatársaim egy része nem egy érző lélek, de úgy érzem ezen a területen nekem kellene fejlődnöm, az lenne a megoldás, nem pedig az ha új munkahelyet keresek, megfutamodva. Ebben remélem sokat segít ez a kihívás.
Szia Zita!
Beszéltél már erről a kollégákkal? Idővel a csapatmunkán is javítana a jó kommunikáció. Lehet, hogy nekik máshol van az érzékenységi határuk, mint neked, és nem azért gyalogolnak beléd, mert nem érdekli őket, csak nem tudják, hogy ja, az épp most egy határ volt, amit átléptek. A hosszútávú közös munkának mindenképpen fontos alapfeltétele a tiszta kommunikáció és a határok lefektetése, szóval ez is legyen a stratégiád része! Egészen más az a helyzet, amikor tisztázva van, hogy mit nem kéne, és mégis újra meg újra megteszik (direkt úgy döntve, hogy nem fontos, hogy hogyan érzed magad), mint amikor nem is tudnak róla, hogy megbántanak. Ez a későbbi döntéseden is segíteni fog.
Nem könnyű helyzet, de abszolút érdemes tudatosítani a másikban, ha megbánt, én évekig nyeltem a nővéremtől, mielőtt rájöttem, hogy ő nem is tudta, sokszor milyen bántó volt…
Sok személyes konzultáción kell átesnem a következő pár hétben. Mára már kezdtem feladni, mert ma lesz az első ilyen találkozóm. Nem akartam elmenni, majd lesz valahogy alapon. De reggel, amikor olvastam a leveled, és átnéztem a bejegyzést, szinte azonnal megkaptam a lökéshullámot, hogy miért is lépnék vissza, mikor a lehetőséget én is megérdemlem. Úgyhogy összeszedem magam és elindulok a konzultációra. Jó személyes fejlődés lesz ebből, apró lépésekben gyakorolva, hiszen nekem is SZABAD.
(Azt hiszem jövök még ma egy sikerült vagy nem válasszal. )
Sok sikert! :)
Hajrá! Mindenből tudsz tanulni, akkor meg már nem vesztettél. ♥ És persze, hogy neked is szabad. Nem érsz kevesebbet senki másnál. (Aki ezt érezteti veled, azt kerüld el jó messze, nem akar neked jót!)
1 nap: sikerült elintéznem mindent, amit ma elakartam. Csak pár dologról volt szó, így bementem konzultálni, és mára letudtam a dolgot. Még csak most jön a neheze, de ha sikerül ezt a hetet végig csinálnom, akkor az igazi siker lesz. Próbálom bátran folytatni holnap is, és készülök a hétfőre. :D
Hajrá! :)
Szia Via! Soha, soha nem szoktam kommentelni sehol. DE! ez az írás most életmentő volt, egy égi jel. Miután elolvastam az email-t és a cikket, rá egy órára pontosan egy nagyon kellemetlen szituációba kerültem, amit nem részleteznék. Nagyon nem szerettem volna ha a dolgokat a másik félre hagyom, (mint ahogy eddig tettem) . Mivel üzenetben érkezett a dolog, úgy gondoltam összeszedem az összes gondolatomat, nem hamarkodom el, és megpróbálom megfogalmazni úgy a dolgokat, hogy ne legyek sértő, de az én érdekeim érvényesüljenek. Bejött a dolog, és végül konfliktus sem lett belőle. Tanulság? Mire vártam eddig??? Várom a folytatást ( és csupán az is nagy siker már, hogy leírok egy kommentet, valahogy ez is a komfort zónán kívül volt eddig)
Régi olvasód vagyok , és anno az ennél zöldebb könyv is kihúzott már egy két dologból. mostanában úgy érzem elpárolgott az önbizalom, próbálok az elmémben kutakodni mi indíthatta el a folyamatot, de erre még nem sikerült rájönnöm. De arra igen, hogy a mai nappal ezzel elindulok egy másik úton, aminek nincs helye a szürkeségnek :)
Köszönöm neked ezt a rengeteg írást, videót, bíztatást és terelgetést!
Szép estét!
(és úgy értem nem ez lesz első, de egyben utolsó kommentem :D)
Szia Niki! Legyél büszke magadra, én büszke vagyok rád! Ez szuper dolog, és kérlek, naplózd magadnak is. Mert bár nagyon örülök a kommentnek (tényleg ♥), fontos, hogy te is vissza tudd majd nézni, emlékeztesd magad most erre a klassz érzésre. Ezzel önmagad számára teremtettél precedenst, és ez a jövőben sokat fog tudni segíteni. Szóval fogj egy füzetet, nevezd ki önbizalom-füzetnek, vagy aminek akarod, és vezesd benne a sikerélményeket, kis lépéseket! ♥