(Pszt… ha az átmeneti időszakokról szóló új epizódot keresed, azt itt találod!)
Klímakatasztrófa, zero waste, növényi étkezés, jaj nekünk! A Lecsó podcast másfél órás (!!) 8. epizódjában minderről szó lesz, és mivel a környezetvédelem nem csak a nők dolga, mellém ült Ádám is.
Ebben a minden vonatkozó témára kitérő klíma-epizódban
- megkeressük a középutat a mindmeghalunk–mindenoké tengelyen,
- megszűrjük a zajt és a legfrissebb összesítő kutatásokra alapozva kipukkasztjuk a klímavédelmi (és klímavédelem-ellenes) mítoszokat,
- elmondjuk, hogy miért nem vagy elkésve akkor sem, ha csak most kezdesz el foglalkozni a témával,
- és adunk több tucat praktikus lépést, amivel tényleg tehetsz a környezetedért, és tényleg esélyed van hozzájárulni egy jobb világhoz.
Nem szeretem a térítést, és én sem szeretek senkit téríteni, így ez az epizód sem erről szól. Őszintén kivesézzük, hogy mennyire lemondás úgy élni, hogy nem pazarolsz, milyen buktatók vannak, minden környezetkímélő-e, ami annak látszik, és hogy hogyan tudjuk megbuktatni a termelésmániás ultrakapitalizmust. :D
Nem köntörfalazunk és nem dugjuk homokba a fejünket, de nem is ordibálunk veled, hogy “miért nem csinálsz többet, te szerencsétlen”. A célunk a reményteljes vészharang-kongatás, ilyen kategória eddig nem létezett, de most már van. ♥
Bár ez az epizód még 2019-ben készült, a legújabb klímahírek fényében az elmondottak érvényessége nem változott, sőt.
Kattints a nagy lejátszás-gombra, és már hallgathatod is a legújabb részt!
Új! Ha bármi miatt nem tudod meghallgatni a podcastot, vagy szeretnéd hozzá olvasni a szöveget, akkor tekerj a bejegyzés aljára, ahol elolvashatod a beszélgetés kivonatát – nem szóról szóra, hiszen szabadon beszélgettünk, hanem egy szerkesztett változatot. :)
Hogyan hallgathatod?
- Itt és most: Számítógépen és telefonon nyomj a fenti lejátszógombra a böngésződben és már hallgathatod is!
- Vidd magaddal: Ide kattintva a gépedre mentheted az MP3 fájlt, amit magaddal vihetsz az MP3-lejátszódon, rátöltheted a telefonodra (hogy ne fogyasszon adatot), USB-n a kocsiba, kihangosíthatod főzés-takarítás-vasalás közben.
- Androidon: használd az ingyenes Podcast Addict appot (írd a keresőbe, hogy “Lecsó” :), és fenn van Spotifyon is.
- iPhone-on: megtalálsz az iTunes podcast-tárában
Ha lelkes lettél a témától, hasznosnak fogod találni ezeket a cikkeket is:
- “Én csak egyetlen ember vagyok, hogyan tehetek a klímaváltozás ellen?”
- Útielemózsia szemétmentesen – 7+1 tipp a hulladékmentes utazáshoz
- A minimalizmus szabadsága – Hogyan lesz a kevesebb több?
- Fenntartható karácsony – 28 lassító, környezetbarát tipp
- Még több Lecsó epizód itt, ha még hallgatnál. :)
Az epizódban említett kutatások és egyéb hasznos linkek:
- ÚJ! 7 dolog, amit ma megtehetsz, ha elkeserít az IPCC beszámolója (2021 augusztus, Earthrise Studio, angol nyelvű)
- ÚJ! 9 mód, ahogy kapcsolódhatsz a környezeteddel (2021 augusztus, Nature is a Human Right, angol nyelvű)
- ÚJ!: Nincs túl késő! – hogyan segíts, ha tanuló, tanár, irodai vagy bolti dolgozó vagy (2021 augusztus, byobottlesg, angol nyelvű)
- Így csökkenthető 2030-ra a felére az üvegházkibocsátás (2019 szeptemberi kutatásösszesítés, Guardian, angol nyelvű)
- “Ha elszomorít az Amazonas felégetése, állj le a húsról” (VICE, angol nyelvű)
- 1 év marhahús nélkül emberenként 3432 fát ment meg a kivágástól (Rainforest Foundation, angol nyelvű – a pontos szám vitatott, a nagyságrend nem)
- Extinction Rebellion főoldal, XR Hungary aloldal
- Magyar Instagram profilok, akiket érdemes követni fenntarthatóság témában: @shamobags, @okoanyu, @holyduckblog
Most te jössz!
Neked mi fordította át a gondolkodásodat a környezetvédelemmel kapcsolatban? Mi az, amit már most máshogy csinálsz, mint régebben? Néztek ufónak miatta? Mi egy dolog, amin a rész hatására megpróbálsz változtatni? Oszd meg a hozzászólások között, ezzel inspirálva a többieket is! :)
Hogyan mentsd meg a környezetet anélkül, hogy belehülyülnél a klímaszorongásba – az epizód szövegének kivonata
Rengeteg kérdést kapok a blogon, mert akik régóta olvasnak, azok tudják, hogy foglalkozom a környezetvédelemmel, nagyon régóta nem eszek húst, odafigyelek arra, hogy mennyi szemetet termelek, stb. – és ezzel kapcsolatban egy csomó kérdés felmerült, hogy hogy lehet ezt elkezdeni, hogy lehet nem megőrülni a környezetvédelemben, és nem szorongani azon, hogy klímakatasztrófa van.
Ki vesz rá kit a környezettudatosságra?
Mindenki azt hiszi, hogy ha fenntartható életmódról van szó, akkor mindig én vagyok az értelmi szerző, és ordibálnom kell Ádámmal, hogy gyűjtsön szelektíven. Valamiért az a tévképzet alakult ki, hogy ha én nőként nem a sarokban szűkölve élem az életem, akkor a másik fél nyilván egy kis papucs, és ezért csakis az lehet a helyzet, hogy én lenyomom a másik torkán a környezetvédelmet. Ez a kérdés folyamatosan előkerül egyébként az összes húsmentes receptes blogposzt alatt is, ahol sokan kérdezik, hogy “te hogyan veszed rá a férjedet arra, hogy ne egyen húst”?
Alapvetően ez nem is feltétlenül a környezetvédelemről szól, inkább egy párkapcsolati dinamikáról, ami sok más helyzetben is felmerült már. Például a Kertésznadrág tanfolyam alatt is többször előjött, hogy hogyan veszem rá a férjemet, hogy végezzen házimunkát? Úgy látszik, hogy vannak ilyen berögzült párkpacsolati dinamikát érintő elvárások, ami ez a klasszikus felosztás, hogy a férfi reggel elmegy a munkába, az az ő területe, a nő pedig otthon van egész nap, nem dolgozik, és helyette háztartást vezet és gyereket nevel, az pedig az ő területe (és mint sokszor kiderült már – nem számít munkának). Tehát a háztartással és étkezéssel kapcsolatos döntéseket a nő hozza, ő vásárol be, ő tervezi a menüt, ő intézi, hogy mi van a lakásban, milyen tisztítószerek vannak otthon stb. Mintha az egész környezetvédelem, fenntarthatóság be lett volna sorolva a háztartás égisze alá, az meg mint tudjuk a nő dolga, tehát onnantól kezdve minden reform a nő felelőssége, hogy bevezesse a háztartásba.
Még ha így is van, akkor is felmerül, hogy hogyan lehet ebben támogatást találni, ami nyilván egy jóval bonyolultabb kérdés, mert abból kéne kiindulnia, hogy nem hierarchiában élünk együtt mint család vagy házaspár. Mi úgy álltunk ehhez az egészhez, ahogy máshoz is a kapcsolatunk és házasságunk során, hogy valamelyikünk felvetette, megbeszéltük, hogy mi lenne, ha mi is kipróbálnánk, és azóta – nagyjából 11,5 éve – húsmentesen étkezünk.
Ez az egész egyrészt értékrendi kérdés, másrészt edukációs. Fontos, hogy mit tudunk a világról, milyen értékrendet viszünk, amitől nem lesz bűntudatunk reggel a tükörbe nézve. Illetve, mi 15-16 éves korunk óta beszélgetünk ezekről a témákról, sőt A bolygó kapitányán nőttünk fel a Cartoon Network-ön, így évtizedek óta fogyasztjuk az ezzel kapcsolatos tartalmat. Az utóbbi években rengeteg tényleges kutatásokon alapuló és azokat bemutató dokumentumfilm készül a környezetvédelem témájáról, ami szinte bárki számára hozzáférhető egy Netflix vagy BBC iPlayer előfizetéssel (a Blue Planet 2 műanyag-figyelemfelhívása önmagában végigszaladt Anglián, amikor kijött, és azóta felszínen tartja a témát)
Az is változik folyamatosan, hogy mit tudunk erről; például a műanyag önmagában egy hatalmas találmány volt, ami nem véletlenül lett ilyen népszerű, csak aztán a túltermelés miatt elment ez egy rossz irányba, akkor erre válaszul kitalálták az újrahasznosítást, és megállt itt a dolog. A mai napig rengetegen azt gondolják, hogy az újrahasznosítás önmagában elég, miközben az utóbbi években kiderült, hogy a legtöbb műanyagot nem is lehet újrahasznosítani, a túlnyomó részét nem is hasznosítják újra, hanem elkerül valamilyen ázsiai országba, és ott elégetik vagy onnan visszaküldik hozzánk. Vagyis nem arra kellene koncentrálni, hogy hogyan visszük ki a megtermelt hulladékot, hanem hogy hogyan tudjuk csökkenteni azt.
Amiatt senkinek nem kell bűntudatot éreznie, hogy ezt eddig nem tudta. Ez egy rettenetesen bonyolult és sokrétű dolog, ráadásul erre ráépül a gyártók propagandája, akiknek nyilván nem érdekük, hogy változtassanak. Sok érdek feszül egymásnak, emiatt nagy a zűrzavar, ebből pedig nehéz kiválogatni, hogy mi a jó információ, és hogy a normál hétköznapi ember mit tud ebből megcsinálni, meddig tart a felelőssége.
A “szelektív” gyűjtés nem a megoldás (sőt)
A legtöbben erre a kérdésre rávágják, hogy szelektíven kell gyűjteni. Nálunk Angliában a szelektív hulladékgyűjtés úgy működik, hogy a ház elé teszed ki a szemetet, és kéthetente jön érte a szelektív kuka. Nemrég kiderült, hogy az önkormányzat nem tájékoztatott senkit arról, hogy nem minden műanyag szállítható el így, ezért mindenki kirakott mindent. Csak éppen az önkormányzat egy olyan céggel kötött szerződést 20 évre, ami csak a PET-01 műanyagból készült termékeket hasznosítja újra, abból is csak az üveg formájút. Tehát az összes szelektívbe kirakott műanyagot összeöntik, majd bálákat gyártanak belőle, és minden olyan bálát, aminek a 15%-a szennyezett (vagyis akár ha csak nincs elmosva benne valami), azt küldik az égetőbe.
Vagyis mindegy, hogy én mennyire válogatom ki és mosom el a szemetet, ha valaki más miatt simán az égetőbe kerül a bála. Ez volt az első pillanat, amikor rájöttem, hogy ez nagyon klassz dolog lenne elméletben, de nem tudom befolyásolni, hogy a hulladék hova kerül és mi történik vele.
Éppen ezért, első lépésként nagyon ajánlom, hogy mindenki nézzen bele a saját kukájába. Ami abban van, azt termeled meg. Hogy azzal utána mi történik, nem biztos, hogy tudod befolyásolni, de azt, hogy mi kerül bele, azt igen, és azt lehet csökkenteni.
Meg lehet nézni, hogy mi az, ami minden héten oda kerül, vagy mi az, ami minden nap, milyen egyszerhasználatos termékek kerülnek a kukába. Nem csak a szemétre kell gondolni, hanem a szelektívre is. Azt a mentalitást kell megszüntetni, amikor azt mondom, hogy én rendben vagyok, mert szelektíven gyűjtök, tehát a műanyag szemetet kiraktam a lakásomból, onnantól kezdve nincs vele dolgom.
Sajnos ez nem így működik. Minden terméknek, amit egyszer létrehoztak, van egy útja, és ez nem ott ér véget, hogy kiraktam a szemétbe és tiszta a lelkiismeretem. Ha megnézed, hogy mi van a kukádban, hogy mit termelsz meg, ott vannak azok a pontok, amiken te, személyesen tudsz változtatni.
A szívószál-parasztvakítás
Nekem nagyon kardinális ez az egész szívószál őrület, ami az elmúlt évben előjött, hogy tiltsuk be, legyen helyette fém. Most őszintén: hány szívószálat használsz el egy év alatt? Miközben háromhavonta kidobunk egy műanyag fogkefét – jó esetben. Ha tudsz inni pohárból, akkor teljesen felesleges a fém szívószál is. Tehát ez megint egy látszatmegoldás. A papírszívószálat is le kell valahogy gyártani, valószínűleg műanyagban utaztatják, meg van festve, ami simán lehet olyan anyagból, ami pluszban környezetterhelő, és oké, hogy nem műanyagból van, de attól még egy egyszerhasználatos semmiség, aminek ugyanúgy van gyártási költsége. Tehát a legegyszerűbb, ha nem használunk szívószálat, ha nem vagyunk rászorulva.
Ez a történet azt is jól példázza, hogy a környezettudatosságot mennyire azonosítják egyes kampányok az újrahasznosítással. Ugyanis a gyártóknak az az érdeke, hogy te továbbra is vásárolj, ne foglalkozz azzal, hogy ő mit gyárt, hanem a használt cuccot dobd a szelektívbe, amivel a fenti példából látszik, majdnem ugyanott tartasz, mintha a kommunálisba dobnád.
Nagyobb a hatóköröd, mint gondolod
A legfontosabb feladat emiatt a szemléletváltás: tágítsuk a tudatunkat azzal kapcsolatban, hogy nem csak az újrahasznosítás van, hanem a folyamatnak van egy jó nagy része, amivel kapcsolatban elhitették velünk, hogy nem tudunk mit csinálni. Ez az, ami nem teljesen igaz, és ez az egész illeszkedik bele egy ökoszisztémába, és erre az egészre kell nekünk ránézni, nem pedig azzal a kis szelettel foglalkozni, amiről azt mondták nekünk, hogy van ráhatásunk.
A fogyasztáscsökkentés milliószor fontosabb, mint az újrahasznosítás
Itt persze megjelenik az az alapelv, ami a fogyasztói társadalom mozgatórugója, hogy attól élsz, hogy fogyasztasz, és attól vagy értékes tagja a társadalomnak, hogy fogyasztasz, ami a vadkapitalista társadalom szempontjából, aki a profitból él, igaz is. De közben meg ha megnézzük, hogy hány olyan cikk van, ahol a hétvégi shopping mint tevékenység, mint szórakozás vagy öngondoskodás van bemutatva, láthatjuk milyen sokrétű a probléma. Amíg ez a mozgatórugó, addig nagyon nehéz ebből kikerülni, és valahol igazságtalan is, hogy most, amikor eljutnánk egy olyan egzisztenciális szintre, hogy megengedhetjük magunknak a sok vackot, amire gyerekként vágytunk, most rá van csapva a kezünkre, hogy nem lehet megvenni, mert nem fenntartható.
A körülményeidhez képest változtass
Persze itt sem mindegy, hogy milyen fogyasztási szintekről beszélünk, mert én magamba nézhetek, hogy fú, sok, hogy 3 farmerom van, miközben látom egy zero waste haul videóban, hogy valakinek csak az őszi kapszulagardróbjában van 15. Amíg valakinek az kihívás, hogy egész hónapban ne vegyen sminket, vagy ne vegyen minden héten egy halom ruhát, aminek jó részét nem is fogja hordani, annál a 10% csökkentés is hatalmas léptéknek számít. Ezt azért fontos kiemelni, mert sokan megijednek, hogy jaj, akkor még többet kell változtatnom, és persze, ez tök jó, mert ne legyünk közönyösek és apatikusak, mert mindig van hova fejlődni, de azért nézzük meg, hogy mi az, amin a legnagyobb mértékben tudunk változtatni, és változtassunk azon, és akkor nem kell a kis vackokon rugózni.
Mi például szigetországban élünk, Angliában, aminek vannak olyan hátrányai, hogy az étel 90%-a import (ez a felvétel idején közelgő Brexit miatt érdekes problémákat vet fel). Ez azzal jár, hogy nem fogok tudni helyi termelésűt enni, mert nincs. Innentől kezdve nem tudom azt mondani, hogy én akkor csak helyit eszek és mindent megtermelek, mert még ha lenne is földem, akkor sem teremne meg semmi ezen a klímán. Mindenkinek fontos tehát a körülményeit is figyelembe venni.
Ne pörögj be, ha kitöltötted a fenntarthatósági tesztet
Tudom, hogy sokan kitöltöttétek a fenntarthatósági tesztet, hogy hány Föld fogyna, ha mindenki úgy élne, mint ti, és egy csomóan elkeseredtetek azon, hogy több mint egy jött ki eredménynek, mert azt hittétek, hogy tök jól haladtok, de a teszt alapján nem is. Oké, hogy fejlődünk, meg javítunk, de nem lehet ezen fennakadni, mert nem mindenkinek van ugyanarra lehetősége, mert más van a környezetében, mások a körülményei.
- Ha valakinek például nincs a közelében piac, ahol műanyagmentesen tud vásárolni, akkor kénytelen bemenni a szupermarketbe, és ha ott csak műanyagban van krumpli, akkor úgy fogja megvenni.
- Plusz az is benne van, hogy a csomagolásmentes boltokban sokkal drágább a kimért egy csomó dologból, és ha valakinek pont azon a párszáz forinton múlik, nem fogja tudni megengedni magának.
- Ráadásul, ha annyira zöldek vagyunk, akkor bizonyos termékeket eleve nem is vásárolunk meg, tehát végig lehet gondolni, hogy akkor honnan vegyem meg a magyar rizst, a magyar kávét, a magyar kakaót, és akkor szépen bele lehet pörögni, hogy egyáltalán mi marad, amit meg lehet enni.
- Az is a körülményeken múlik, hogy ki tud tömegközlekedést használni. Például Amerikában egyáltalán nincs annyi vonathálózat, mint Európában, tehát ott az államok között muszáj repülőre szállni vagy autóval menni.
- Ugyanez igaz arra is, ha valaki olyan helyen lakik, ahol nincsen busz, csak a reggeli meg az esti járat van. Ha neki délre kell valahova menni, akkor nem fog tudni menni, mert nincs mivel, az autón kívül.
Tehát muszáj mozgásteret hagyni magunknak, meg kompromisszumokat kötni, hogy oké, akkor ez van, mi az, amin viszont tudok változtatni. Mi például tudunk változtatni azon, hogy mit fogyasztunk, ha már nem tudunk mindenből helyit, akkor legalább nem állati eredetűt. Igaz, hogy a zabtej az Svédországból jön és annak is van ökológiai lábnyoma, de még mindig sokkal kisebb, mint a helyi tehéntejnek. (És már építik a brit gyárat, úgyhogy hamarosan lesz helyi zabtej is.)
Mi valójában a “zero waste”?
Nem lehet 100%-osan és kompromisszumentesen környezettudatosnak lenni. Ilyen szempontból egyébként kérdéses, hogy mennyire jó elnevezés a zero waste, mert a legtöbben megijednek tőle, mert végletes. Az eredeti zero waste oldalon definiálják, hogy ennek nem elvárásként kell működnie, hanem egy filozófia, ami azzal foglalkozik, hogy az ember megnézi, hogy hogyan tudja csökkenteni a saját szemetét. Csak ettől a zero elnevezéstől már alapból egy csomó ember befeszül, és emiatt nem is csinál semmit.
A cél a középút megtalálása kell legyen, a teljesen újrarendezem az életem és mindent ennek rendelek alá (ami egyébként egy hatalmas privilégium, ha valaki ezt megteheti!), és a nem csinálok semmit között. Alapvetően nem kell megváltoztatnunk az egész életünket, elég egy pár dolgon változtatni. Kezdetnek elég lenne, ha azt az időt, amit most az újrahasznosításra fordítunk, átcsoportosítanák valami olyan tevékenységre, ami tényleges eredményt is hoz – mint az étkezés átgondolása, vagy a fogyasztás csökkentése -, mert az újrahasznosítás sajnos édeskevés.
- Étkezés szempontjából nem csak az számít, hogy növényi étrenden vagy-e vagy sem, hanem már az is, ha nem dobálsz ki ételt, ami rohad és gázt termel.
- Az is számít, ha menüt tervezel az alapján, hogy belenézel a hűtődbe és megnézed, hogy abban mit találsz.
- Az ételpazarlás csökkentése is hatalmas előrelépés lenne, csak természetesen azt nem olyan egyszerű szépen befényképezni az Instára, mint a bambuszevőeszközt.
A pazarláscsökkentő fókusz minden területre igaz. Gondolj olyan apró változtatásokra, hogy energiatakarékos izzóra cseréled a mostanit, korszerűsíted az ablakszigetelést, nem fűtesz be 26 fokra, hanem felveszel egy pulóvert, stb.
Ne vegyél “zero waste” termékeket, használd a meglevő cuccaidat!
A zero waste, mint esztétika eleve egy visszás dolog, pláne “vásárolni a zero waste nevében”. A zero waste miatt nem kell vásárolnod. Használd azt, ami otthon van.
- Az is egy nagy tévhit, hogy a műanyag önmagában rossz, hogy van. A probléma azzal a műanyaggal van, amit kidobunk. Amíg újra meg újra használod a műanyagdobozaidat, az betölti a funkcióját.
- Ugyanez a helyzet a bambuszevőeszközzel. Inkább vidd magaddal a sajátodat.
Észre kell venni, hogy a fogyasztói társadalom is rácuppant a fogyassz kevesebb mozgalomra. A legtöbb esetben jobban jársz, ha azt használod, ami már megvan, mintha elkezdenél mindent kidobálni, és helyette új, környezettudatosabb termékeket vásárolni.
Vedd észre a “greenwashingot”
Amire nagyon fontos figyelni, amikor a környezettudatosságról van szó, az a greenwashing vagyis a “zöldmosás” jelensége, aminek a lényege, hogy valamit úgy adnak el neked, mintha nagyon környezetbarát lenne, de valójában nem az. A greenwashinggal nagyon szépen ki tudják használni a cégek az emberek jóindulatát meg azt, hogy cselekedni akarnak.
- Például, amikor valamit “lebomló” csomagolásban veszel meg, az nagy valószínűséggel valójában úgy lebomló, csak ipari körülmények között, 60 fokon tud szétbomlani elemeire. Ehhez az kell, hogy legyen egy gyár, ami csak ezzel foglalkozik, ahova beérkezik annyi ilyen csomagolás, hogy megérje neki bekapcsolni a gépét, amivel aztán a jó melegben szétbontja a csomagolást vagy kávéspoharat, és újat készít belőle. Ha mindenképp ilyet szeretnél vásárolni, válaszd azt, ami bedobható a házi komposztba is, mert az ténylegesen lebontható otthoni körülmények között is.
- A lebomlónak titulált műanyagzacskók, vagy a nem műanyagból készült csomagolások nagy része a kommunális szemétben végzi, ahonnan megy az égetőbe, vagy be lesznek dobva a szelektívbe, ami ezáltal felhígul, és a szétválogatott szelektív is az égetőben végzi emiatt.
Nem egy eldobható alternatívát kell keresni, hanem vissza kell állni arra, ami régen már működött: váltsd ki az egyszerhasználatos termékeket saját már meglévő, vagy többször újrahasználható alternatívákkal.
Egy csomó mindenből már sokkal jobb, ami nem eldobható
Nőként az eldobható menstruációs eszközök lecserélésre egy óriási előrelépés a hulladékcsökkentés felé. Jó opció lehet az intimkehely, a mosható betét vagy a menstruációs bugyi is. Ezek olyan témák, amiken még mindig túl sokan botránkoznak meg, pedig nem olyan régóta léteznek eldobható tisztasági és mensturációs termékek – ahogy műanyag sem – előtte is használtak valamit az emberek.
Ez nem jelenti azt, hogy visszalépés a mosható betét használata, mivel fejlődés bőven történt azóta; ma már nyilván a higiéniára odafigyelve, erre alkalmas anyagokból gyártják ezeket a termékeket, nem úgy, mint nagyanyáink idejében.
Gyakorold, hogy nemet mondasz
A legnagyobb segítség a hulladékmentességben, ha egy csomó mindenre nemet mondasz – mint a már emlegetett szívószál esetében. Amire nincs szükségünk, azt egyszerűen ne engedjük be a háztartásba, így utána azzal sem kell megküzdeni, hogy mihez kezdjünk vele vagy a csomagolásával.
A kényelmi szempontokon túl, ott van emögött az, hogy a kapitalista társadalomban minden vélt vagy valós problémánkra előállított terméket halálra specializáltak. Van az a vicc, hogy a nőknek külön szemöldökspirált gyártanak a jobb meg a bal szemöldökükre, míg a férfiaknak van egy termék az egész testükre. Pedig nyugodtan le lehet ezt is egyszerűsíteni, a legtöbbször kompromisszumok nélkül, mivel nem leszel büdös attól, hogy nem használsz minden lábujjadra külön tusfürdőt. Ahogy a lakásod sem marad koszos, ha mindent ecetes szódabikarbónával takarítasz.
A lényeg tehát, hogy nézz gyanúsan minden olyan dologra, amit a zöld élet és a fenntarthatóság nevében akarnak neked eladni. Helyette kérdezd meg magadtól, hogy már van-e olyan terméked, ami már a tiéd, és tudnád tovább használni arra a funkcióra?
Klímaszorongás – mi az, és hogyan oldd fel?
Rengeteg ellentmondás és komplexitás van ebben a témában, nagyon sokszor nem lehet egyértelműen jól dönteni a vásárlási helyzetekben, éppen ezért nem elvárható, hogy mindenki és azonnal átálljon a zöld életmódra. A környezetvédelemmel kapcsolatosan kialakult szorongásra már van egy kifejezésünk, ami a klímaszorongás. Ez abból alakul ki, hogy nyomasztó ez a rengeteg dolog, amire oda kell figyelni, rögtön bekapcsol egy ellentétes reakció, hogy
- átmegyünk tagadásba, és kitaláljuk magunknak, hogy miért nem akarunk ezzel mind foglalkozni,
- vagy éppen totális depresszióba süllyed az ember, mert annyi minden van, és olyan keveset tudunk tenni, hogy akkor minek
- vagy a kompromisszumos, de szintén nem jó reakció, hogy a”kkor én megcsinálok egy dolgot – mondjuk az újrahasznosítást -, és akkor az elég lesz, és megmentettem a Földet”.
Ezek mind tévutak.
A klímaszorongás nem hasznos – de néha elkerülhetetlen, hogy átmenj ezen az állapoton
A klímaszorongás alapvetően nem egy hasznos dolog, mert nem visz előrébb. Sem neked nem jó tőle, sem a Földnek. Amivel viszont segíthetsz mindkettőtöknek, ha leülsz és szembenézel azzal, hogy mi az, amit eddig tudtál, és mi az, amit most máshogy tudsz, és dönts a meglévő információid tudatában jobban.
Ez mindenképpen járni fog kényelmetlenséggel is, de teljesen felesleges azon lelkizni, hogy eddig miért nem csináltad másképpen, amikor egy olyan kultúrában nőttünk fel, aminek az alapja, hogy fogyassz. Inkább arra kell koncentrálni, hogy mit tudsz kezdeni azzal, amit már megvásároltál, de nincs rá szükséged, vagy hogyan tudod azokat az eszközöket mégis használni.
A klímaszorongás egy jó memento mori – fordítsd át cselekvésbe!
Nem arra van szükség, hogy totális bűntudatban sajnáljuk magunkat, hanem éppen ellenkezőleg: igyekezz minél inkább kihasználni azt a mennyiségű időt, amid még hátravan. Ne halogasd az álmaidat, ne halogasd, hogy merj lépni abba az irányba, amerre igazán szeretnél menni, hogy ne várj a nyugdíjig a vágyaiddal, mert nem tudhatod, mi fog történni 50 év múlva.
Azt hozzá kell tenni, hogy azt eddig is lehetett tudni, hogy függetlenül a globális klímakatasztrófától, mindenkinek véges ideje van hátra az életben. Próbáljunk inkább erőt meríteni ebből a helyzetből; mondjunk minél több dologra nemet, amit nem szeretnénk megcsinálni, ne érdekeljen, hogy a szomszéd Mici néni mit gondol az életünkről.
Ettől függetlenül igenis vannak olyan napok, mikor az egész ránk zuhan, és eluralkodik az érzés, hogy mennyire reménytelen minden. Ilyenkor meg lehet köszönni az érzésnek, hogy jött, le lehet ülni egy a sarokba és szomorkodni, csak ne maradj ott napokig. Ha hosszú ideig nem tudsz ebből kijönni, akkor érdemes lehet felkeresni egy szakembert.
Szabad megengedni magadnak a rossz érzéseket, a dühöt, a csalódottságot, mert ezek még mindig jobbak, mintha közönyös lennél. Viszont a rossz érzéseket el lehet csatornázni arra, hogy csinálj valamit, tegyél ez ellen, mert ebből lehet erőt gyűjteni a változáshoz.
Amibe ezt még át lehet forgatni az az aktivizmus, aminek Magyarországon sajnos nincs igazán kultúrája. Pedig globálisan és lokálisan is lehet csatlakozni olyan kezdeményezésekhez, amiket mások már elkezdtek építeni, és olyan ügyért küzdenek, ami nekünk is fontos. Ha máshol nem, az interneten bőven találni olyan közösségeket, amihez csatlakozva hozzájárulhatsz ahhoz, hogy minél több ember figyelmét felhívd a környezetvédelmet érintő fontosabb kérdésekre, problémákra.
És jó módszer még a bojkott: amikor jelzed egy cég felé, hogy nem értesz egyet a hozzáállásukkal, utána pedig nem vásárolsz tőlük többet.
A lemondás elmélete és gyakorlata
A klímakatasztrófa visszafordításához le kell mondani dolgokról. Nem feltétlenül csak a szívószálról, ami nélkül ugyanúgy megiszod a limonádét, hanem adott esetben a citromról is, ha egyszer azt mondják, hogy nincsen többet importgyümölcs. Fel kell tenned magadnak a kérdést, hogy meddig vagy hajlandó elmenni, miről vagy képes lemondani ennek az ügynek az érdekében. Ebben segítenek sokat a közösségek, ahol láthatod, hogy másokkal mi történik, ha lemondanak olyan dolgokról, amiket addig természetesnek vettek.
Sokan kérdezik tőlünk, hogy hogyan éljük meg ezeket a lemondásokat, mert ugye a lemondás az, amivel a legnagyobb változtatást el lehet érni, mégis nehéznek tűnik. Ha megnézzük a legkörnyezetterhelőbb iparágakat, akkor láthatjuk, hogy milyen területeken kell vagy tudunk lemondásokat eszközölni a saját életünket érintve.
Repülés
Például, a második legkörnyezetszennyezőbb dolog, az a repülővel való utazás. Európán belül erre van mozgalom – és kiépített vasúthálózat-, ami arról szól, hogy utazz vonattal. A magyarokra nem annyira jellemző, hogy egész évben többször repkednének oda-vissza, de az általános ajánlás az, hogy egy évben egy oda-vissza útnál többször ne utazz repülővel. Tehát ha nem utazol minden hónapban repülővel, akkor már nagyban hozzájárultál a környezetvédelemhez.
Nem elhagyni kell a húst és tejterméket, hanem csökkenteni
A harmadik legkörnyezetszennyezőbb iparág a hús- és tejipar. Ez nem egy etikai vagy morális kérdés, hanem tény és adathalmaz, hogy hány ezer liter víz kell hozzá, mennyi metán szabadul fel, mekkora földterületeket foglal el a húsipar. Ráadásul a növénytermesztésekre szánt területek 80%-a a húsipart szolgálja ki, nem az embert.
Az első számú ellenérv a húsfogyasztás csökkentésével kapcsolatosan az szokott lenni, hogy “de én szeretem az ízét”. Ezzel semmi probléma nincsen, mert nem arra van szükség, hogy mindenki egyik pillanatról a másikra abbahagyja a húsfogyasztást, hanem a nemzetközi ajánlást betartva világszinten nagyjából 80%-al kéne csökkenteni a fogyasztást. Vagyis nem teljesen kell elhagyni, szimplán csak kevesebbet kellene belőle enni.
Kezdetnek az is segíthet, ha strigulázod magadnak, hogy ma is volt egy nap, amikor nem ettem húst vagy nem ettem tejterméket vagy tojást, mert akkor már nem egy megfoghatatlan dolog ez az egész, hanem látod, hogy a te körülményeidet és életviteledet nézve mit jelentene a “fogyasztás csökkentése”.
A személyes tapasztalatom az, hogy a legtöbb megrögzött húsevő tévképzetben él azzal kapcsolatban, hogy mégis hogy néz ki egy étel hús nélkül. Ez valahol egy kulináriai hiányosság is, hogy amikor egy tányéron ott a rántott hús meg a rizs, akkor ha a hús nincs rajta a tányéron, akkor mi marad; nyilván a rizs, ami dögunalom. Persze, hogy az, ha ez az alap kiindulópont.
Fontos kiemelni, hogy attól, hogy valami növényi, még nem lesz egészséges. Ugyan egyre többféle étel elérhető, ami segíti a növényi étrendre való átállást, a legtöbbje ezeknek is feldolgozott élelmiszer – és nincs is rájuk szükség. Kezdetnek érdemes megnézni, hogy rengeteg olyan étel van, ami megállja a helyét hús nélkül is, mint például paprikás krumpli. Ha valaha ettél durumtésztát, az már növényi, ha ahhoz csináltál paradicsomos gombás szószt, akkor ott egy kész ebéd, és akkor már nem az van, hogy üres salátaleveleket ropogtattál.
Instagramon érdemes követni a #mitesznekavegák hashtaget, illetve a blogomon az összes étel húsmentes, illetve majdnem az összeset lehet vegánosítani is. Semmi extrát vagy különlegeset nem eszünk, viszont változatosan főzünk finom kajákat.
A húsról való átállás sokkal nagyobb lépés volt, mint utána a tejtermékek csökkentése és elhagyása, és fun fact, hogy Ádám volt az, aki javasolta a húsmentes étkezést anno, pedig előtte megrögzött húsevő volt.
Ma már teljesen más a kínálat is a boltokban is ilyen szempontból, mint akár 3-4 évvel ezelőtt. Magyarországon is sokkal könnyebb már az alternatív tejek vagy élelmiszerek beszerzése, és érdemes időnként újra kipróbálni azokat a dolgokat, amiket egyszer megkóstoltunk és nem szerettünk, mert évről-évre változik a termékek minősége és íze, ahogy egyre nagyobb hangsúly helyeződik a vegánságra.
A környezetkárosító ételek elhagyásával kapcsolatban se legyél magaddal szigorú
Itt megint meg kell találni az arányokat: ha évente egyszer becsúszik egy tojásos étel úgy, hogy közben egész évben nem eszek húst, abba nem halunk bele mi se, más se. Belekötni bárkibe lehet, muszáj megengedőnek lenni magunkkal szemben meg mással szemben is, ésszerű kereteken belül. Vagyis: ha nem tudod letenni a húst, akkor legalább csökkentsd a mennyiséget.
A lemondás kérdésére visszatérve lehet, hogy most soknak tűnik a 80%-os húscsökkentési ajánlás, de nem nagyon van opció: ha most nem mondunk le a heti 7 marhahúsról, akkor 30 év múlva mindenről le kell. Ezért érdemes inkább kísérletezni, megtapasztalni a pozitív hatásait azoknak a változásoknak az életünkre, amiket elsőre lemondásként élünk meg, mert simán kiderülhet, hogy még jobban is érezzük magunkat a változások után.
Lehet ez egy új korszak kezdete
Ha minden jól megy, úgy tudunk majd visszatekinteni erre a most kezdődő évtizedre, hogy ez volt az az időszak, amikor mindannyian a homlokunkra csaptunk és megállítottuk a katasztrófát. Nagyon inspiráló volt azt olvasni egy anyukánál, hogy a gyerekei a klímakérdést egy még nem lejátszott meccsként értékelik.
A környezettudatosság egy életmódváltoztatás, aminek ugyanolyan fontos része az, hogy fenntartható és hosszú távon vihető legyen. Az apróságokon van a hangsúly, a kis lépéseken. A lényeg, hogy ne csak egy kis lépést csinálj meg, hanem vegyél fel egyre többet a repertoárodba, hogy tényleg legyen hatása annak, amit csinálsz.
- Nézz körül magad körül, hogy milyen olyan dolog van, amit csak azért csinálsz vagy használsz, mert megszoktad, pedig nem ad hozzá az életedhez, és kezdd ott a változtatást.
- Szoktasd rá magad, hogy vásárlás előtt megkérdezed magadtól, hogy biztosan szükséged van-e az adott tárgyra, ruhára, dologra.
- Használd el az otthon található, már meglévő termékeidet.
- Keress műanyagmentes, újratölthető vagy csomagolásmentes alternatívákat.
- Legyenek húsmentes napjaid, először egy, aztán kettő, aztán három, aztán négy, akár hosszú távon csökkentve. (De kipróbálhatod, hogy teljesen leteszed. Mindenkinek más módszer jobb.)
- Vidd magaddal a saját termoszod/kávéspoharad, csomagold magadnak az ebéded, a lista végtelen.
Mutass példát úgy, hogy csinálod, és hogy a pozitív oldaláról fogod meg a dolgot, mert jobban fogod magad tőle érezni, pénzt spórolsz vele, és kreatívabb leszel, mint előtte.
Nem kell tökéletesnek lennie, amit csinálsz. Ha már belekezdtél, az tök jó, és utána mindenen lehet fejleszteni, mindenen lehet változtatni, és hozzá lehet állni úgy is a környezetvédelemhez, hogy nem hülyülünk bele.
Csak kezdd el.
Csak most, 5 év után akadtam rá erre a podcastra. Mint klímaszorongó, még meg is könnyeztem…és köszönöm! Igyekszem megfogadni az érezhetem magam jól tippet. :)
Elég sokat olvasgattam már a témában, de ez a legjózanabb írás, a legfenntarthatóbb tanácsokkal. Nagyon inspiráló a rész, amiben a vegánságról beszéltek, és bár nem fogom tudni megoldani anyagi okokból illetve családi ellenállás miatt a teljes vegánságot, azt hiszem becsempészek nekik néhány fogást a receptjeid alapján, hátha úgy tudom csökkenteni a hús-/tejtermék fogyasztásunkat, hogy fel sem tűnik :)
De jó, végre egy ésszerű hozzáállás a témában, hálásan köszönöm! Félve kezdtem el hallgatni, hogy nagyon “sötétzöld” lesz, de örülök, hogy nem hagytam ki!
Jaj de jó, nagyon örülök neki! :) ♥ Pont ilyennek szántuk!
Amiről eddig még nem írt senki, azt most a személyes példámon szeretném megvilágítani. Ez pedig a dolog pénzügyi része. Ti is ugye csak említitek, hiszen nem ez volt a blog fő mondanivalója.
Elgondolkodtam, hogy miért maradt meg annyi pénz, amennyi nem írható a szerencsésen vásároltam terhére. Engem az ilyen is foglalkoztat, nem csak ha többet költök :)
Aztán rájöttem: elromlott a mosogatógépem és nem vettem újat. Ergo: mosogatótabit, öblítőt, sót sem vettem. Mosogatószer meg volt itthon, szivacs szintén. Visszaálltam a régi mosószappan-mosószóda mosószeremre, ami sokkal jobb a bőrömnek, mint a bolti cuccok. Ecettel öblítek régóta, az maradt. Így nem vettem mosószert sem már. A tisztítószereket vártam, hogy elfogyjanak és bevezettem helyettük a szódát és a citromsavat meg az ecetet. Hónapok óta nincsen senki, aki nyavalyogna az ecetszag miatt, elfogytak a lötyik, lehetett vissszaállni. Sok dolgot elhagytam, amit nem találtam fontosnak. Egyszer használatos törlőkendők, papírtörlő, folpack.
Igyekszem hasznosítani a maradékokat, hogy ne kelljen kajákat kidobni, ezért mindent lefagyasztok, újraalkotok, és eleve nem veszek olyant, amit tudom, hogy nem fogom megenni. Olyan mennyiséget sem. Volt, hogy 1 db gombát vettem. Én nem szégyellem, bár néha a boltosok néznek rám, nem szépen :)
Ezek együttesen több dolgot eredményeztek: egyrészt rengeteget megspórolok, hiszen tényleg csak olyan van itthon, amit elhasználok, többfunkciós, elfogy és jó nekem. Nálam ez havi kb.30%-ot jelent a kosztpénzből, de van, hogy néha többet is.
A másik előnye, hogy sokkal több hely is lett. A hűtőben, a polcokon, a szemetesben! Kisebb szemetest tettem be, amire azt mondták a családtagok, hogy 5 perc alatt megtelik.. Nemrég valaki rákérdezett, mondtam, hogy 1 hét.
De ebből nekem legalábbis tapasztalati úton látszik, hogy igenis, spórolok. Nem keveset, hanem sokat! Ráadásul van egy csomó dolog, amit nem azért nem veszek meg, mert drága, hanem mert nincsen rá szükségem. Azért szerencsére már nem veszek semmit, hogy legyen. Minden szinten látom az eredményt, ami nekem fontos és ez nagy lökést ad szerintem.
Köszi szépen a hosszú podcastot. Nagyon jó, hogy Ádám is ilyen aktívan részt vett, így több szemszögből is be tudtátok mutatni a dolgokat.
Nálunk a műanyag – joghurtos, tejfölös dobozoknak – is van utóélete. Fűszernövény, egyéb növény, és levendula palántákat nevelünk benne. Vagy épp alkatrészek, és csavarok vannak benne tárolva. Nem lehet mindíg mindent környezetkímélőn megoldani, mert a körülmények(Magyarországon) nem engedik. Bár próbálkozni lehet.
Kedves Via és Ádám! Köszönöm a podcastot, tényleg sokoldalúan körbejártátok a témát, sok-sok gondolatot, átgondolni valót előhozva. Napokig kattogott rajta még az agyam :)
A szelektívekről alkotott felemás képet nem összemosni szeretném, csak árnyalni egy kicsit. Jól mondtátok, hogy a szelektív hulladék jelentős része nem hasznosítható újra, és igen sokszor, az égetőben végzi..DE úgy gondolom, nem kell azért mindent újra egy kukába hajítani amit utána normális körülmények között égetni sem lehet, csak deponálják/tengerbe szórják, hiszen az energetikai hasznosítás is hasznosítás. A szelektíven gyűjtött hulladékot (válogatás után) már megfelelő körülmények között lehet égetni, a tökéletesebb égés jelentősen kevesebb káros anyagkibocsájtással jár. Vö: Bécs közepén működik hulladékégető, mégsem halnak azonnal halomra az emberek és nem (vagy elsősorban nem ettől) terjeng bűz ; ugyanakkor mint utólag kiderült, a 2000-es évek végén-közepén kirobbant dioxinos guarliszt botrány legfőbb oka valószínűleg a sziciliai szemétszállítás kapcsán kirobbant viszályok miatti kontrolálatlan szemétégetések voltak.
Ami a saját ökológiai lábnyomomat illeti megdöbbentően nagy 20 %kkal meghaladja a világ átlagot, amin elsőre nagyon elszomorodtam.Azrán rájöttem, hogy legalább fejlődtem, nem szeretnék belegondolni, hogy mekkora volt mondjuk 10 éve. Azóta nem fűtök fosszilis energiahordozóval, nem ingázok napi 80 km-t autóval, szigeteltek az ablakaink, nem veszek üvegezett vizet, szelektívezünk, erdőtelepítéseket tervezünk stb.
Hát igen. Ami legelőször eszembe jutott, hogy a nagyon környezettudatos munkahelyemen van konyha, van lehetőség hazavinni is az ételt, ami nagy könnyítés a hétköznapokban. Viszont nem vihetek saját éthordót, egyszer használatos műanyag dobozba csomagolnak…
A másik, ami érthetetlen számomra, hogy a kávéautomatához ha viszek saját poharat, a műanyag keverőpálcikát akkor is beledobja…..
Amitől még falnak tudok menni, a tisztítószerek tömkelege… A fürdőszobámat 3 evőkanálnyi citromsavval kitakarítottam ától-zéig kb 1 óra alatt (kád, mosdó, wc, csempe) ja, meg a mosógépbe egy liter ecet.
Ruhákat használtan veszek, amit lehet. Főleg a gyereknek. Meg amit lehet, átalakítok. Nálam elsősorban ez pénzspórolásnak indult, mint a mosipelus meg a mosható női betét is…
De jó nézni, hogy a napi 1 zacskó szemét helyett ma már heti egy van csak. Lehetne még fokozni, de én se vagyok fanatikus.
A speciális tisztítószerek ugyanolyanok, mint a speciális bőrápolók. Még több izé, hogy többet vegyél! :D Egyet értek, egy jó szappan, ecet, szódabikarbóna, nátrium perkarbonát verhetetlen. És nincs tele a tisztítószekrény mindenféle extra turbó brutál cuccal. Ami sokszor amúgy is overkill, ágyúval veréb, simán le lehetne törölni dolgokat egy kis ecetes vagy urambocsá vizes ronggyal is, nem kell mindig A BAKTÉRIUMOK 99%-ÁT kinyírni. (Még egy pont amellett, hogy nincs a lakásban hús, nem kell fosni a veszélyes levektől meg vértől meg rothadó testrészektől a hűtőben. :D)
Szépségápolásban meg hasonló, nincs tele a kádunk széle nyolcmilliárd flakonnal. Ugyanazzal a szappannal fürdünk, ugyanazt a fogkrémet használjuk mindketten, osztozunk a samponon, balzsamon, az arctisztítón és az arcolajokon is. :)
Nőknek szóló termékek: itt egy krém kifejezetten a jobb könyököd bal felének érzékeny bőrére kifejlesztve.
Férfi termékek: itt egy tusfürdő, ami sampon, WC-tisztító, gépolaj és energiaital egyben. :D
Egyet értek, ezekkel mind rengeteget lehet spórolni. Szerintem ez az egyik kulcs, amivel el lehet érni az embereket. Nem tök klassz, hogy soha többet nem kell betétet vásárolnom és figyelnem, hogy mikor fogy el? Ott vannak szépen kimosva a szekrényemben, ha kell, és ha használom, kimosom, megszárad, elrakom, és várja a következő hónapban a fellépését. :)
Ahol nem engedik saját éthordóba kérni a kaját (mert előírások miatt kívülről jött dolog nem kerülhet pulton belülre, ez végső soron a vevőt védi – egy másik vevőtől, ételallergiásoknak pláne nem mindegy), és nem tudok helyben enni, ott ki szoktam kérni tányérra, onnan meg megy az éthordóba. Persze kár volt összekenni azt a tányért, mert egy nem használt tányér elmosása tulajdonképpen nevezhető vízpazarlásnak. Kérdés, hogy ez az elhasznált víz, vagy a különben elhasznált doboz jelenti a nagyobb problémát. (Ha lajtos kocsiból osztják majd a vizet, akkor vajon minden eldobható lesz, mert túl drága lesz a víz a mosogatáshoz?)
Helló kedves Mindannyian,
szerintem is szuper rész volt ez, kétszer is végighallgattam, mert folyton megszakított valaki.
Nekem egy jó anti-vásárlási módszerem van, úgy, hogy közben mégis kielégül a shopping szenvedély. Szerintem már legalább öt éve művelem és nagyon jól teljesit (A boltok és multik gondolom nem örülnek neki).
Egyáltalán nem szeretek felhalmozni, és ha néha rámjön a vásárlási láz, akkor félre rakatom a holmikat 1 napra. Ha még 1 nap után is úgy érzem, hogy ezek tényleg szükségesek, gondolok rá, vagy nagyon tetszik és veszkődöm értük, akkor visszamegyek, újra felpróbálom/megnézem és ha még akkor is, csak akkor veszem meg.
10 esetben 9 már ott megbukik, hogy vissza sem megyek érte. Van, hogy elfelejtem vagy itthon rájövök, hogy csak a szemem kívánta és itthon egyáltalán nincs szükségem rá.
Van olyan is, hogy nem rakják félre, akkor otthagyom és a szerencsére bízom. Volt már, hogy elfogyott, de úgy voltam vele, hogy meg kell tanulni ezeket elengedni. Ezek csak tárgyak.
Igen, nekem is ez a fő trükköm, hogy nem veszem meg. Ezért is nem értem a bináris gondolkodást, hogy juj, de akkor ebben az XY vegán kajában pálmazsír van, akkor az nem jobb, mint a nemvegán. EGYIKET sem kell akkor megvenni! Az is opció! Ha csak szar lehetőségek vannak, el kell sétálni, messzire! Annyi minden nélkül ki lehet bírni, ami “nélkülözhetetlennek” van titulálva. :) Mit eszek madártej helyett? Semmit. Mivel pótlom a sajtfondüt? Semmivel. :D
Kiírtam fb-ra is ugyanezt a posztot, nem is értem miért nem jutott eddig eszembe, hogy van blogod :D:D:D
Na sikerült végre meghallgatnom, annyira imádlak titeket és a gondolkodásmódotokat, több ilyen ember kellene :) Nem akartok senkire semmit ráerőszakolni, csak ész érvekkel elmesélitek ti hogy csináljátok a dolgokat, csak így tovább!
Az a kérdés vetődött fel a hallgatás közben, hogy ti pl hogy egyeztetitek össze magatokban a vegánságot és a hulladékmentes vásárlást? Pl vegán tejföl és társai? Tudom hogy sokkal kevesebb a lábnyoma a vegán telfölnek, mint a normálnak, de mégiscsak csomagolásban elérhető csak.
Valamennyi kompromisszumot muszáj kötni, de azért azt is vegyük hozzá, hogy a csomagolt dolgokból sem fogyasztunk korlátlanul. Mert oké, most elfogy 1 darab vegán tejföl egy héten (vagy még ritkábban), de közben meg nem vettem üdítőt, csipszet, csomagolt lifeszlofaszt, vegán joghurtot (mert nem esszük), stb. évek óta egyszer sem.
Nekem akkor belefér az, hogy havonta 3 darab ilyen tejfölbigyót kitermelek, amit utána újrahasznosít az a szervezet, akinek ezért külön fizetek (az önkormányzati nem viszi el). De nem termeltem ki samponos flakont, mosószeres flakont, tusfürdős flakont, üdítős flakont, pudingos poharat, meg ezer más dolgot, ami másnak tök alap. :) Tudom, mert látom, hogy mit tesznek ki a szelektívbe a szomszédok.
Szóval én úgy egyeztetem ezt össze, hogy nem várok el magamtól tökéletességet, mert az lehetetlen, és élhetetlen. Megeszem azt a tejfölt, mert nem naponta fogy, és közben 99 millió másik dolgot meg úgysem veszek. :)
Csak azt mondtam, amit hallottam, a podcast harmóniát mutat. Köszi a linket, nem vagyok instás, de csillagoztalak, nagyon cuki az a nyúl. Csak írásban is kéne, a “robbantós vakondok” óta nem tudok leszakadni a stílusodról. :)
Volt vele egy nagyon kemény 2 évünk, amíg küzdöttünk az egészségéért, közben azért nem írtam róla írni, mert még benne voltunk nyakig, és mindenről csak akkor szeretek írni, amikor már bennem is leülepedett. Majd a szülinapjára írok egy összefoglalót. ♥
Szia! Nagyon jó rész volt. Én 30 éve vagyok vegetáriánus (és még mindig élek), most gondolkodom a tej és tojás csökkentésén is. Tetszett, hogy beszéltek arról, milyen nehéz néha eldönteni mi a legjobb választás. Az ökoszisztémában minden mindennel összefügg, nehéz megjósolni a következményeket.
Ez egy nagyon szuper rész volt! Köszönöm.
Köszönöm külön a reális hangvételt, ami nagyon hiányzik ebben a témában szerintem. Valaki vagy elvakultan vagy pedig teljesen elutasítóan áll ehhez a kérdéshez. Mindent vagy semmit!
A szívószálas rész volt az egyik kedvencem, én is ettől őrülök meg. Hogy miért kell egyáltalán? Mondjuk nekem amúgy is háklim, nem a zöld-ség nevében, hanem egyáltalán. A vendéglátásban meg néznek hülyén, hogy a “milyen szívószálat kér a kislány?” kérdésre az a válaszom, hogy “poharat.” :D
Egyre jobban igyekszem zöldíteni a háztartásunkat, pusztán azért, mert egyszerűen jólesik a tudat, hogy teszek valamit ezért a szerencsétlen bolygóért. Nagy szükség van azokra a kis dolgokra, amiket a magunk szintjén megteszünk. Újrahasznált cuccok, használt holmik vásárlása, javíttatás, csomagolásmentesség, nem-megvásárolt dolgok. Szerintem ezekre is rá lehet állni és nem olyan nagyon nehéz, ha nem kényszerből teszi az ember. Újabban már a “fair-trade termelés-e? Milyen cég gyártja? Magyar-e (ha van erre opció)? kérdéseket is felteszem, ha van rá lehetőségem. Magyar bio dolgokkal nem tudom etetni a családot, mert nem tudom megfizetni. A saját lehetőségeimen belül keresgélek, nem áldozatokat hozok, mert az nem áldozat, hogy van nálam vászonszatyor. Szerintem így is ér.
A javításról mindig az jut eszembe, amikor a tesómék tv-je elromlott. 60ezerért lehetett volna megjavítani a 150-es okostévét. Ezzel szemben ők elmentek, vettek egy másikat – nyilván nagyobbat, mint eddig, meg okosabbat is. Hazavitték, majd megállapították, hogy a szekrénybe, ahol eddig volt, marhára nem fért be. Uccu, elszaladtak nappaliszekrényt is venni. Így a 60 ezer helyett 250-et költöttek el az új tévére. Aztán csodálkoztak, hogy nem tudtam visszafogni magamat és durván arcba röhögtem őket, de nagyon ám! :)
Kedves Via, zseniálisak vagytok Ádámmal együtt, de külön-külön is. Jó ilyet látni. :) Gomez hiányzik. Nyúlnapló folytatása kéretik.
Köszönjük! :) Gomezt Instagramon nézheted gyakran. :) https://www.instagram.com/via_urbaneve/
A javítós-sokat használós részt ragadnám ki, az egész epizód szuper és informatív volt, de úgy érzem, erről kevesebb szó esik, pedig előszeretettel gyakorlom én is. :) Cipzárt cseréltetek táskán, kabáton, stoppolok, levágatok, foltoztatok (combnál kikopott farmert szuper varrógéppel, potom pénzért megcsinálnak), cipészhez viszek még abszolút menthető cipőket, sőt, még amikor elszakadt egy különlegesebb harisnyám, kerestem szemfelszedőt (Lehel téri piacon egy cuki néni) és megjavíttattam. Milyen jó, hogy 5 perces Google kereséssel megoldottam. :) Vannak ruháim, amiket anyukámtól őrököltem, a 30 éves blézere még mindig szuper és klasszikus. Sajnos azt tapasztalom, hogy huszonéveseknél ez nem olyan gyakori, mint lehetne, a többség automatikusan vesz másikat, akkor is, ha javítható az adott dolog. :( Márpedig mivel nekem hatalmas pain in the ass pl. normális táskát találni, ha egyet találok, azt addig nyúzom és javíttatom, ameddig csak lehet.
Nagyon szeretnék visszaszokni a piacozásra, helyi termelőket támogatni, és annyi szuper piac van Budapesten, tőlünk 5 percre is, de olyan nehezen találok rá időt, jobban előre kell terveznem, mert nem szeretem rohanva letudni.
Tegnap meghallgattam az epizódot, és hagynom kellett, hogy egy kicsit leülepedjenek a dolgok. Egyébként szuper volt. Szoktam gondolkodni én is sokat, hogy mmit hogyan kellene csinálmi, hogy minél fenntarthatóbb világban éljünk. És fokozatosan éptünk be új rutinokat, és csökkentünk amit lehet. Amúgy rendesen fogtam a fejem a túlfogyasztós példákon, Elképzelhetetlen, hogy vannak emberek akik így élnek.
Tetszik, ahogyan a növényi étrendről beszéltetek, nagyon inspiráló volt számomra. egyvalami viszont szöget ütött a fejembe.
Egyik bevásárláskor a tejföl mellett láttam megbújva egy növényi alternatívát, és meglepődtem , meg akartam venni mikor megláttam, hogy pálmaolaj van benne. Visszatettem a polcra, és vettem tejfölt . Erről jutott eszembe az, hogy végül is ilyen esetben melyik a jobb opció, ha olyan kaját eszem? A helyi tejből készült, vagy a pálmaolajos növényi? Minkettőért szenvednek állatok. Ebben pl azt látom egyetlen útnak, hogy egyáltalán nem veszek se ilyent se olyant, Bár valószínüleg van pálmazsír mentes is, csak fel kell kutatni, Minden esetre ez is egy olya,n eset, hogy minél több mindnet tudunk , mindig rádöbbenünk, hogy mennyi mindent nem tudunk.
Így van. Ilyenkor egyébként én is ezt szoktam csinálni, hogy akkor köszi, egyik sem kell. Szerencsére az mindig opció, hogy az egész koncepcióra nemet mondasz. :) Az Oatly tejföl egyébként repceolajas, én azt szoktam használni tejfölnek.
Szia Via!
Meghallgattam a podcastot, és így eldöntöttem, hogy leírom az én élményeimet is ezekkel a dolgokkal kapcsolatban. Már most érzem, hogy elég hosszú lesz. Immáron már 26 éve vagyok vegetáriánus, (nem vegán).
Az egész nem szörnyen tudatos döntésekből született, hanem egy úgymond “balesetből”.
1993 -at írtunk, hét éves voltam, az én receptem a vegasághoz a következő volt: végy egy nem túl jó tanárnőt egy kisgyereket és egy iskolai menzát. Az elkészítése pedig: a gyerek torkán tuszkold le a zsíros húst, úgy az jöjjön neki vissza, ott mindenki előtt.
Azóta otthon sem ettem meg semmit, amiben hús volt. Hét éves voltam akkor és egy kis faluból származom, nem volt könnyű, a közvélemény az volt, hogy kb. visszamaradok a fejlődésben, és/vagy meghalok. Szerencsére anyu felfogta, hogy ez nem lesz jobb és ráállt a vega főzésre. Viszont! Azt vettem észre, hogy nemhogy én “térítenék”, hanem engem csesztetnek, hogy pl. a kollégák elmennek enni, akkor jönnek a szövegek, hogy Nem jössz a henteshez?/Nem kérsz kolbászt (sonkát, húst), az lesz most az ebédünk, nyugodtan vegyél! (persze tudják, hogy mi a helyzet). Egyszerűen nem tudom ezt lereagálni, csak annyit mondok, hogy most nem. Aztán párom anyukája nem tudja elfogadni már vagy hat éve, hogy húst nem eszek, és volt ilyen, hogy azt mondta, ha majd gyereket vállaltok, akkor ugye fogsz enni, mert hibás lesz a gyerek. (Gyerekorvos egyébként).
– Ezek az olyan nyitott kérdések, amivel így nem tudok mit kezdeni, ha van ötleted, elolvasnám.
A következő téma meg a szemét lenne. Mi szelektálunk, párom szó szerint kisikálja, kimossa a műanyag akármit és úgy teszi a kukába, még munkában is. Megvannak ezek a fancy kukák, mit hová tegyél, munkahelyen is. Csakhogy a kollégák minden nap! étteremből hoznak ilyen műanyag egyszer használatos ételhordóban kaját. (Egy kis matek, csak mi hat fős csapat vagyunk, ebből ketten nem járunk menzára, akkor is a többiek egy hét alatt 4*5= 20 db műanyagot vesznek és dobnak el, ez egy hónapban 80 db). Eközben pedig a céges konyhában a faliújságon rajta: Be greeen! felirat és hasonló mottók. Valahogy szólni kéne, de félnék, hogy én lennék az őrült nő aki így is leoltogatja a wc-ben a villanyokat ha kimegy.
Köszi, hogy írhattam és a podcastot is, remélem, érthető volt valamennyire, amiket így gyorsan leírtam , és bocsi, hogy hosszú lett.
Szép napot!
Üdv, Csehországból! :)
Moncsi
Szia!
A gyerek miatt aggódóknak itt van a brit NHS korszerű útmutatója vegán (!!) gyerekeknek: https://static1.squarespace.com/static/59f75004f09ca48694070f3b/t/5a5a4935ec212dd5067a0622/1515866446317/Eating_well_Vegans_Oct_2017_final.pdf
Nemhogy hús, de tojás és tej sem szerepel benne. Abszolút ajánlott babának, mamának is ez az étrend.
A céges faliújság üzenete szerintem szándék szerint jó, de praktikum szempontjából elvont és nem túl konkrét. Fel kéne sorolni példákat, hogy vigyél tuppert az étterembe, mosogasd el a céges konyhán, írd oda ezt, amit ide kiszámoltál, hogy éves szinten csak a kollégák 960 darab műanyag szart termelnek, ami összesen 10 kádnyi szemét, stb. Igen, te leszel az őrült nő. Legyél. De hátha egy embernek megmozgatod az agyát, aztán még egynek, meg még egynek… Sokkal nagyobb gáz megfulladni a szemétben, mintha hülyének néznek. Hajrá!
Szia!
A kollégák “térítése” nehéz ügy, ahányan vagyunk, annyifélék. De nekem ezzel van egy jó tapasztalatom. Nálunk is van szelektív műanyag kuka a munkahelyi konyhában, egyik kollégám mégis mindig a szemétbe dobta ki az egyszer használatos kajás dobozait. Egyszer szóltam neki, hogy mi lenne, ha kimosná, és a szelektívbe menne. Aztán még párszor… de hatott. Mondjuk mi jóban vagyunk, így meg tudtuk beszélni lazán, viccesen. (Tudom, jobb lenne, ha be se kerülne ez a fajta doboz, de talán arra is volt példa, hogy félre rakta őket, és újra töltette.) Most épp gyesen vagyok, viszont múltkor bementem látogatóba, és a srác magától újságolta, hogy képzeljem, azóta is szelektál! :) Szóval van, akire lehet hatni. És sajnos van, akinek még a szelektálás is újdonság… :(
Szia Via :) Szuper podcast, gratu hozzá, osztom-terjesztem, nagy köszi érte :D Én most azt érzem, kisebb lépésekkel nem drasztikus/fájdalmas a változás, nem tűnik nagy falatnak a ‘mentsük-meg-a-világot’, így nincs szorongás és furdancs se. Ami a közvetlen környezetünkben azonnal, egyszerűen változtatható, az tud látványos és példaértékű lenni, abból indultunk ki mi is, hogy mit tudunk otthon tenni. Utána jöhet a többi, ha már az rendben van. Nem dobom ki, ami már megvan, elhasználjuk/igyekszünk minél tovább használni és megjavítani. A takarítószereket cseréljük most folyamatosan, bolti helyett én keverem, a flakonja szuper tovább használni, a főzött mosógélemtől jobb a ruhák tapintása és illata, mint a boltitól pl. ;) Mosi betét nekem nem jött be, de a kehely szuper. Újrazacsiba vásárolunk, textilzsepi, textil szalvéta/konyharuha, és csomó minden, amiről beszéltetek még. A fogkrémmel vagyok bajba, ti milyen fogtablettát használtok?
Kell az odafigyelés az elején, de megéri. There is no planet B.
Fogtablettából mindegyikkel az volt a bajom, hogy fluoridmentes, márpedig a fluorid az kell. Egyszer egy évig mostam “bio” fogkrémmel fogat (ajándék volt, és el akartam használni, mert ugye ilyesmit ki nem dobok), és 14 lyukas fogam lett utána. Havonta jártam tömésre, nem volt mókás, a pénztárcámnnak sem. Hasonlóra jutott más is, és szerencsére van fluoridmentes fogtabletta, és van is, aki nagy kiszerelésben megveszi a több ezer tabit, és papírban továbbcsomagolja, mert amúgy a kis kiszerelés műanyagos. Innen rendeltem: https://www.anythingbutplastic.co.uk/product-page/denttabs-toothpaste-tablets-with-fluoride
Szuper, köszönöm :D Nekem is azt mondták fogas ismerősök, hogy a fluorid kell, direkt ilyet próbáltam keresni.
Sziasztok!
Most értem a podcast végére, és nagyon hálás vagyok érte, mivel egy ideje az általatok is említett klímaszorongós hangulatban vagyok. Nem a sarokban sírós, semmit nem tevős, inkább az igyekvő és folyamatosan újra törekvős, de őszinte reményét vesztett típus. Azon túl, hogy komoly kételyeim vannak azzal kapcsolatban, hogy elég-e, és ér-e egyáltalán bármit is, amit teszek, most inkább egy konkrétabb, hétköznapibb dilemmával kapcsolatban kérdezném a véleményeteket. Étkezés terén kb fél éve határoztam el, hogy heti egy nap teljesen kiiktatom a húst, ez olyan jól sikerült, hogy hip-hop az összes hétköznapra kiterjesztettem a vegaságot, persze a maradékot először elfogyasztottuk :) .
Elsősorban környezetvédelmi megfontolásból döntöttem így, bár etikai gondolatok is vannak mögötte, így a teljes húsmentesség nem volt cél, plusz a szülőknél elköltött ebéd kivitelezhetetlen lenne hús nélkül, bár voltak erre irányuló próbálkozások is, plusz hiszem, hogy nem az az egyetlen megoldás, ha mindenki nyersvegán lesz. Tehát a hétköznapok teljesen húsmentesek, a hétvégék pedig ad hoc jellegűek, ha úgy alakul, vagy megkívánom, akkor eszek húst, a nyaralás, kirándulás pedig tiszteletbeli hétvége, még ha egy egész hétig is tart. Ezek olyan kompromisszumok, amik jelen pillanatban elfogadhatóak. (Fun fact, jóval később tudtam meg, hogy ez nem saját találmány, sőt neve is van, flexitárianusnak nevezik a többnyire növényi étrenden élő, de időnként húst is fogyasztó embereket.)
És most jön a dilemma, a tejtermék és tojás kérdése, amiket elveim szerint csökkenteni kellene, mert, ahogy tudjuk, előállításuk környezetterhelő, helyette jöhetnének a vegán pótlékok. A tejet 90%-ban megoldottam, csak a kávémba teszek tehéntejet, a müzlit, turmixot, zabkását stb. növényi tejjel készítem már régóta, mert nem bírja a gyomrom nagy mennyiségben a tehéntejet, a napi 1 dl, többnyire bio tehéntejet pedig talán megbocsáhtja a Föld. (Próbáltam persze növényi tejjel, de egyelőre nem sikerült megszokni az ízét.) Nagyobb probléma a sajt, amit nagyon szeretek, és egy ideje a helyi termelői piacról, a készítőktől szerzek be, saját dobozkába. Nyitott lennék rá, hogy csökkentsem és részben vagy egészben növényi sajtokra álljak át, de sosem tudom eldönteni, hogy azzal ártok-e kevesebbet, ha helyi, csomagolásmentes, boldog, de nem bio tehenek tejéből készült sajtot eszek, vagy ha nagy üzemi, műanyagba csomagolt, ki tudja milyen körülmények között termelt, messziről érkező alapanyagból gyártott növényi sajtot eszek. Persze lehetne, hogy csomagolásmentesen megveszem a magyar bio alapanyagot, majd megkotyvasztom magamnak, de erre jelen pillanatban sem lehetőségem sem kapacitásom nincs. A tojással hasonló a dilemmám, plusz szülőktől még kapjuk is őket. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a tejtermékek és tojás csökkentésével/kiiktatásával kieső fehérje bevitelt nem tudom, hogyan pótolhatnám agyon feldolgozott fehérjével dúsított, túl csomagolt, ipari, vegán cuccok nélkül.
A fentebb említett dilemma csak egy a száz közül, ami felmerül nap, mint nap, és amíg nincs egy telefonos alkalmazás, amivel fénykép alapján be lehet súlyozni egyértelműen az egyes termékek/döntések ökológiai lábnyomát, addig rágódhat az ember környezetvédeni igyekvő leánya, mert nincs rájuk egzakt válasz.
Előre is nagyon köszönöm a választ, véleményt!
Ui.: Bár a hozzászólást E/1-ben írtam, az étrend a támogatóan fellépő és elfogadó, de nem túl kezdeményező párommal közös, a dilemma és a szorongás saját.
Köszi, hogy meghallgattad az epizódot! :)
Rossz/jó hírem van, tökéletes soha nem leszel, muszáj kompromisszumokat kötni. A kakaód, kávéd biztosan utazik valahonnan, a banán sem híres magyar növény. Ha szigorúan csak azt eszed meg, amit meg tudsz termelni, akkor az nagyon limitált lesz. Ez óriási áldozat, nem mindenki áll készen rá, de nem is arra van szükség, hogy most akkor ne legyen kajaimport és szűnjön meg minden efféle dolog.
A tehén semmiképpen nem lesz boldog, akármit csinálsz vele, mert attól van teje, hogy terhes volt. Ez egy fontos dolog, amit a “tehén azt mondja hogy mú” című mesekönyvek után sosem tisztáznak a legtöbb felnőttnek, de a tehén nem azért ad tejet, mert tehén, hanem mert anya. Mint az összes többi emlős is. Azaz a folyamatos tejtermeléshez folyamatosan meg kell termékenyíteni, folyamatosan szülnie kell, a kisbocinak nem szabad engedni a szopást, mert nem neki kell az anyatej, hanem az embernek. Ő utána úgyis megy borjúhúsnak valamerre, főleg, ha fiú. Ha lány, akkor amint tud terhes lenni, beáll anyu mellé. Volt kutatás arra is, hogy a bio tehén, aki szabadon rohangál a mezőn, még környezetterhelőbb is, mint az ipari, mert több föld jut kevesebb tehénre, tehát arányosan leszámítva egy kiló húsra nagyobb a terhelés. A tápanyag, amit eszik, valószínűleg szója, amit valahol ki kell termelni, pl. Amazon. (A világ szójatermelésének 90%-át tehenek eszik, illetve közvetve azok, akik a tehenet eszik, szóval nem a vegánok tofurántottája miatt égetik az erdőket.)
Lehetne egy szabadon élő bocid, akit természetesen megtermékenyítene egy bika, aztán ha összejön neki a gyerek, és őt elkezdi szoptatni, és őt hagynád felnőni, mondjuk néhány naponta fél liter tejet vennél el előle (csak te, nem minden szomszéd minden nap). Aztán a bocit utána hagyod, hadd élje az életét, legeli a füvet, nem adsz neki szóját. Ha lesz második gyereke pár év múlva, akkor lesz, ha nem, akkor meg futkos, egyébként meg hagyod 20 évig élni (amennyi a normál életkora, de kb. csak a menhelyes tehenek élhetnek eddig), akkor az egy boldog boci és egy ökológiailag kifizetődő tejfogyasztási rendszer mert nincs benne ipari hústermelés, ipari szójatermelés, ipari tejtermelés, kötelező állományszaporítás.
Szerintem ez nehezebb opció, mint hogy azt mondod, hogy nem kérsz ebből. És akkor ott vannak a vegán sajtok, amik egyébként elsősorban hidrogénezett zsírból vannak, szóval se nem váltja ki, se nem túlzottan egészséges a fogyasztásuk. Ami kesuból készül, jöhet még fenntarthatatlanabb körülmények közül. Ezekre sajnos nincs jó válasz, az enyém az, hogy se a teheneset, se a kesusat nem eszem.
De már az is egy opció, hogy ha teljes tejmentes nem leszel, akkor mondjuk meghagyod csak a mozzarellát, vagy csak a fetasajtot, a többit meg elengeded. Vagy ha a teljes húsmentesség nem megy, akkor a bacon megmarad, a többit meg elhagyod. Az is csökkentés, aztán majd idővel meglátod, hogy min tudsz még változtatni.
Az viszont nagyon fontos, hogy nem csak a húsban, tejben és tojásban van fehérje. Nem kell “pótolnod” semmit. A változatos növényi étkezés során bőven elegendő fehérje jut a szervezetedbe, ehhez pedig nem kell feldolgozott, dúsított vegán dolgokat enni! :) Magától vegán a bab, a lencse, a borsó is. Már most is eszed. :) Noraspiration videóiban sok okosság van, érdemes nézni: https://www.youtube.com/watch?v=m5lHFDRNqtY Ez is egy érdekes könyv a témában: https://www.libri.hu/konyv/varga_balazs.feherjemitosz.html
Na, de tökéletes nem leszel, ha nézed a Good Place-t, akkor tudod, hogy Chidi hogy járt a mandulatejjel. :) Törekedni mindig lehet, de nyilván a bolygónak az lenne a legkímélőbb, ha felkötnénk magunkat a cseresznyefára. Azért az nagyon a bio ló másik oldala, meg kell találni azt a verziót, ami tudatos, fenntartható, de élhető is. ♥
(y) (y) (y) <3 <3 <3