A 30-napos rutinkiépítést a 2009-es indulása óta több, mint 20 ezer ember csinálta végig – közülük többen többször is, hiszen az aktuális élethelyzetükre tudták igazítani a feladatokat.
Megkérdeztem néhány régi motorost, hogy meséljék el, hogyan segítettek a rutinok az életükben, mit tudtak hasznosítani az tréningből, és mi az, ami könnyebb most, mint előtte. Engedélyükkel megosztom a történetüket.
“Megengedő, nem kizárólagos a szemlélet”
Én egy nagyon aktív és keveset alvó gyermek mellett kezdtem el a 30-napos rutinkiépítő tréninget.
Nekem akkor nagyon sokat jelentett, hogy kétperces feladatokbol épül fel, mert kb. ekkora szabad időtávom volt a lányom mellett. Többször elhagytam és újrakezdtem, jellemzően akkor, amikor az életem más területén bizonytalanság volt, és akkor ez egy tök jó, stabil alap.
Most már egy blokkban szoktam azt megcsinálni, ami régebben csak „szeletelve” ment. Szóval én nagyon élveztem, jó volt olvasni a kommenteket, akkor és most is sokat segített, és meg akarom tanítani a lányomnak is.
Nekem tetszett, hogy megengedő, nem kizárólagos a szemlélet. Én alapból nem szeretem a fogcsikorgató maximalizmust, ezért is tetszett, hogy az otthon mutatott mintánál jobb.
— Bujdosó Petra
“Végre kapok levegőt a feladataim súlya alatt!”
Én rutinos rutinkiépítő vagyok! Annak ellenére, hogy anyám mindent pont így tanított, csak nem tudta, hogy ennek neve van. Ő nagyon rendszerető, rendszerezett, de valahogy ez nálam mégsem épült be. Szeretem a rendet, de egyszerűen képtelennek tartom magam rá, hogy folyamatosan végezzek feladatokat.
Nem szeretem a kötelező programokat, de a gyerekek miatt muszáj volt sok mindent bevezetni. Apropó gyerekek. Első gyerek érkezése után vettem a lapot, hogy az én spontán „majd megcsinálom, amikor időm/kedvem lesz!” attitűdöm nem fog működni!
Akkor találtam rád! Noha 5 éve csináltam először, van, ami még most kezd beépülni, de emlékszem mindenre! És igyekszem! Imádom, hogy van egy mankóm! Ami azonnal segített, az az elképzelés, hogy lehetek rendszerezett anélkül, hogy betűről betűre, percről percre be lenne osztva, mikor mit KELL csinálni, és ez máris magával ragadott.
A leghatékonyabb része a csillogó mosogató, és az ágy beágyazása, és a „kell-e ma mosni?” feladatok voltak. Ezek hozták az alap gondolkodásban az áttörést. A zónázás mint fogalom is nagyon megengedő, ahol azt éreztem, hogy végre kapok levegőt a feladataim súlya alatt! Nem kell MINDENT! Nem kell mindent AZONNAL!
Sajnos a nem kell mindent NEKEM, az nálunk nem működik, mert mindent nekem kell, de így, hogy megengedem, hogy nem kell azonnal, így már úgy érzem, én irányítom. Persze sokszor elúszok, mert közben bővült a család, és a mosnivalók száma nem egyszer lett több, hanem mintha tízen laknánk. De ezt leszámítva sokkal fontosabb lett, hogy az agyam rendszerezett legyen. Nagyon sokat segített, hogy csak dobjak ki mindent az agyamból papírra, aztán rendszerezzem naptárba, ez nagyon-nagyon alap ott, ahol sok teendő van.
— Balázs Edit
“A körülmények változásával seperc alatt megy az újratervezés”
Idén elkezdtem tanítani, és a Lányoknak éppen mostanában beszéltem a rutinok megtartó erejéről. Meg arról, hogy a járvány idején otthon maradóknak mekkora segítség lehet a jól kialakított napi rutin. Most pedig – hála Neked! – a magamét is végiggondolhatom, zseniális!
Amikor én végigcsináltam a rutinkiépítést, az elég mókás volt, sokáig lekötötte a figyelmemet és az energiáimat. De a reggeli és esti rutin kialakítása olyan szuper jól sikerült, hogy a mai napig úgy csinálom, ahogy kialakítottam.
A gyorstakarítások nagyon megkönnyítik a napjaimat. Az esti előkészületeknek hála, egyszerűen nem tudok elkésni, pedig azelőtt az nagy probléma volt. És jut minden nap idő 15 perc tornára is.
Amikor tavaly hirtelen megnőtt a fertőtlenítési láz, én voltam a legjobban elcsodálkozva azon is, hogy nulla perc alatt beépítettem (szinte nem is tudatosan) a kilincs, kulcs, táska fertőtlenítő letörlést, és nagyon hamar kidolgoztam a családi maszk-készlet fertőtlenítő karbantartásának rutinját is.
Itt annyi volt csak a probléma, hogy a családtagoknak kicsit nehezebben ment át, hogy tiszta maszk honnan, használt maszk hová. De ha valaki elfelejti, akkor én simán becserkészem a használt maszkokat, és kikészítem a tisztákat, úgy, hogy sokszor nekik fel sem tűnik, hogy minden nap másik maszkjuk van.
Összességében az talán most a legfontosabb nekem, hogy amikor tavaly egy elég nagy munkahelyi dráma miatt magam alá kerültem, akkor pont a rutinok voltak azok, amik nem engedtek totális depresszióba süllyedni. A másik nagy mérföldköve a rutinoknak akkor volt, amikor a lábamat operálták, és 7 hétig itthon lábadoztam. Akkor nem volt takarítási rutin, mert nem tudott lenni. Viszont helyette a gyógytorna lett a napirendhez alakítva. Könnyebben ment a felépülés is. Talán épp ez a legfontosabb! Ráéreztem arra, hogy milyen jó, ha deklarált időben megteszem, amit kell, és nem kell azon agyalgatni, hogy jaj, mit felejtettem el.
Ezért van az, hogy a körülmények változásával seperc alatt megy az újratervezés, és máris könnyebb minden.
— Körmöci Krisztina
“A rutinokkal van kerete a napoknak, nem céltalanul, egyik napról a másikra létezem”
Már kétszer is elvégeztem a rutinkiépítő tréninget.
Első alkalommal akkor próbáltam ki, amikor még szüleimmel laktam, és a saját szobámra volt csak gondom. Kellemes élményeim vannak erről, minden nap vártam az aznapi „meglepetés” e-mailt és a benne lévő feladatot. Kipróbáltam pl. a mosogatófényesítést, amikor én mosogattam, egyből el is pakoltam a tiszta edényeket, kifényesítettem és tényleg sokkal szebb látvány, mint a száradó edények halmaza. Az öltözés-ágyazás-magunk rendbe szedése már rutin volt, de a ruha kikészítését úgy emlékszem, akkoriban rendszeresítettem, azóta is így csinálom, még hétvégén is.
Az egy órás lakáskényeztetés nálam szoba- és fürdőszobakényzetetést jelentett, a feladatokat pedig felosztottam napi feladatokra, egyik nap porszívózás, másik nap portörlés stb. Akkoriban kezdtem el naptárazni is, ennek jó folytatása lett a Kreatív Kalendárium tanfolyamod.
Másodjára már kisbabás anyukaként, külön lakásban, és bizony nagyon jó és hasznos volt, hogy már csak át kellett ismételni a dolgokat és testre szabni az új életkörülményeinknek megfelelően. Kisbabával itthon hajlamos az ember szétcsúszni, nem felöltözni, stb. A rutinokkal viszont volt valami kerete a napoknak, nem céltalanul egyik napról a másikra léteztem. Minden nap rendesen felöltöztem, mint munkába, csak kényelmesen, de melegítőt nem láttak rajtam sosem.
Szépen kialakult a takarítás, itt egy-egy szobában egy-egy dolgot csinálok meg hetente és vannak heti teendőim, amit szeretek azért hetente megcsinálni. Ebben vannak segítőim, pl. szárítógép, mosogatógép, robotporszívó. :D A tervezés-szervezés hétvégére esik, amikor megtervezem a következő heti menüt, mit és honnan kell beszerezni / rendelni hozzá, melyik nap hol takarítok kb., mit lenne jó tornázni, gyerekkel melyik nap mit lehetne tevékenykedni. A kell-e ma mosni kérdés a reggeli rutinom része lett.
— Buglyó Éva
“Nincs lelkiismeretfurdalásom, és ezt a tréningednek köszönhetem”
Pont akkor kaptam ezt, amikor vártam, hogy beköltözhessek a felújított lakásunkba. És miközben vártam, elhatároztam, hogy a felújítás fizikai és anyagi megszenvedését nem fogom elfelejteni, és nagyon vigyázok a tiszta, felesleges dolgoktól teljesen kipucolt lakásunkra.
Szóval nálunk a mini-lomtalanítást megelőzte több óriási. Azért kellett megnéznem, hogy pontosan mi is volt, mert teljesen beépült már. Minden este kikészítem a ruhám. Ez arra is nagyon jó, hogy különböző szetteket tudok összeállítani a ruháimból, és jobban tudom forgatni, hogy mindegyik legyen rajtam. Ha azt észlelem hogy valamelyiket sokszor inkább nem veszem fel, akkor jön a mini-lomtalanítás…
Az azt is eredményezi, hogy tudatosabban veszek ruhát, mert látom milyen szín vagy ruhadarab hiányzik. A mini-lomtalanítást egyébként most már a zónázásnál alkalmazom. Állandóan használok naptárt, inkább digitálisat, és a zónákat a konyhai naptárba sem mulasztom el soha felírni. A lakásom pedig tiszta, és mentes a kampánytakarításoktól, mert területenként haladok, és mindig egy kicsit.
A legjobb ötlet volt a 2 perces rendrakás: rávilágított, hogy mennyi mindent meg lehet csinálni 2 perc alatt. A fejemben rend lett atekintetben, hogy nem kell mindig és azonnal késznek lenni. Ha van egy jó terv, nekem is átlátható, hogy miért most csinálok valamit a háztartásban. Vagy éppen miért nem csinálok valamit.
NINCS LELKIISMERETFURDALÁSOM, ezt kiabálom most neked, és ezt a tréningednek köszönhetem. Összességében sokkal nyugodtabb vagyok, jól át tudom tekinteni a dolgaimat. Ezzel a munkámat is jobban tudom végezni, mert nem gyötör a lelkiismeretfurdalás. Sokszor hallom a fejemben a mondataidat, hogy semmi baj, ha valamit nem tudok most megcsinálni, majd később menni fog. Szóval megint nagy köszönet az életem megkönnyítéséért.
— Vörös Magdi
“Nem gondoltam, hogy ekkora ereje és hatása van”
A rutinkiépítő tréning az első tréning volt, amin részt vettem itt az urban:eve-n és nagyon-nagyon izgalmas volt! Újdonság volt a forma és a téma is. Mindennap repesve vártam az e-maileket és lelkesen olvastam a leírásokat hozzászólásokat.
A megvalósítás már döcögősre sikeredett, de több dolgot is elhoztam abból az egy hónapból. Konkrét rutint is tudok mondani, amit azóta is csinálok, de a legfontosabb az maga a szemléletmód: kisebb feladatok és rendszeresség. Kis lépések művészete.
Előtte nem gondoltam volna, hogy ekkora ereje és hatása van, ha mindennap, vagy közel mindennap elvégzek egy kisebb feladatot.
Konkrét rutinfeladatokkal, ötletekkel segített és motivációt adott, hatalmas motivációt és lendületet, hogy átbillenjek szemlélődőből cselekvőbe. Azt kell mondanom, elég masszív napi és heti rutinom van, ami segít összeszedetten hozzáállni az élet dolgaihoz. Javult az önismeretem (mit tudok mennyi idő alatt megcsinálni, mi fontos, mi nem) és bár még mindig túl sokat várok magamtól, már kevesebbet mint régebben, és nem keseredem el, ha nem sikerül minden tételt kipipálni a teendőlistámon. Megragadnám az alkalmat, hogy hálás köszönetet mondjak ezért a tréningért, mert óriási segítséget jelentett a gödörből való kimászáshoz és kint maradáshoz.
— Stadlerné Budai Boglárka
“Kis lépésekben, jó ötletekkel megspékelve segítettél rutint kialakítani”
Akkoriban fiatal voltam, egyetemista, és éreztem, hogy minden borul — kell valami rendszer.
Akik a környezetemben voltak, vagy rendmániások és a vérükben volt a takarítás és pakolás, vagy egyetemi stressz miatt nem érdekelte őket a rámolás, és enyhébb malacól volt a lakás. Mivel többször költöztem, és egyetemi lakás után saját lakásom is volt, kerestem egy rendszert, ami hozzám passzol és nem érzem rabszolgának magam, mert az életem értelme nem a takarítás, de szerettem volna egy jól szervezett környezetben élni.
Azóta nagyon sok idő eltelt, hogy rátaláltam az oldaladra, és se előtte, se utána nem találkoztam számomra ennyire megfelelő könnyen alkalmazható rendszerrel, ahol kis lépésekben, jó ötletekkel megspékelve segítettél kialakítani a rutint.
Élveztem a napi e-maileket és feladatokat, örömmel végeztem a tréninget, és megkönnyítette az életemet. Felszabadította az energiáimat olyan dolgokra, amik érdekeltek. Köszönöm, hogy ezt a jól alkalmazható rendszert kialakítottad, számomra ideális. Azóta is használom és az én életmódomhoz illesztettem.
Nem őrülök meg, hogy az egész lakást egyszerre kell takarítanom. Örülök az apró elért sikereknek, mert tudom, minden lépés segít a harmónia elérésében. Felírom a terveimet, amikor épp egy helyiséget takarítok, vagy ha valamit meg kell javítani. Zónák szerint takarítok – a tavaszi nagytakarítás nálam már nincs, és ezzel elmúlt ez a stresszfaktor, mert mindig rámolok valamit. Sokkal lezserebb vagyok, és mivel a takarítás héthez kötött, ha valami borul a programban, akkor is meg tudok csinálni dolgokat
— Dittrich Reni
“Életmentő ez a rendszer”
A 30-napos rutinkiépítő nagyon-nagyon fontos számomra és rengeteget tanultam belőle.
Jelenleg itthon vagyok a kisfiammal, durván elúszna az időm, ha nem lenne ez a segítség, ami támogat abban, hogy meg tudjam tartani egy-egy feladaton a fókuszt. Az évek alatt többször újrakezdtem (talán 2013-ban először), egyik-másik feladat leírását már kívülről tudom, mégis jó időnként letisztázni.
Próbálkoztam többféle kontrollfüzettel, nekem végül az vált be, hogy – a zónatáblázatod mintájára – készítettem egy fektetett A/4-es havi táblázatot, ahol egyben látom a reggeli, délutáni és esti teendőket. Mivel látszik az egész hónap, így nyomon tudom követni pl. a viráglocsolást (elég kétnaponta), vagy ki tud rajzolódni egyértelműen, ha mondjuk a mozgással vagy bármi mumusfeladattal napokig nem foglalkoztam.
Szumma, nekem életmentő ez a rendszer és nagyon-nagyon szeretem, a nap végén nagyon jól esik végignézni a feladatokon, hogy mennyi mindent megcsináltam.
A nehezebb időszakokban, mikor elönt a káosz, nagyon nagy segítség, hogy egyszerre csak egy feladattal foglalkozzam, ne kezdjek el kapkodni ész nélkül. Szóval nagyon hálás vagyok ezért! :)
— Vámosi-Kovács Ági
“Rendet teremt a fejemben”
Többször is végigvittem a 30 napos tréninget, mivel az elmúlt néhány évben többször is költöztem, és így volt a legkönnyebb az új helyzethez, térhez alkalmazkodva új rendszereket kiépíteni.
Segít abban, hogy merjek bizonyos napokon lusta lenni, és hogy hatékonynak érezhessem magam attól, hogy 15 percig pakolok.
Bullet Journalt vezetek, ennek szerves része a takarítási program, tökéletesen illik a heti tervezőbe :). Illetve van egy gyűjtőoldalam a havi elvégzendő feladatokra. Könnyebbséget ad, hogy még ha az egyik hónapban ki is marad valami (pl függöny kimosása), meg tudom csinálni a következő hónapban, amikor arra a szobára kerül sor.
Kevésbé fárasztó számomra, mint a tömbösített tavaszi-őszi nagytakarítások. Ami megmaradt: egyszerre csak egy szobában gondolkodom, és csökkent bennem ezáltal a muszáj érzése, a frusztráció. A másik, a gyorstakarítás rendszere, ami valóban megvan 1 óra alatt, és ha vendég jön, inkább ezt vetem be, minthogy alapos legyek.
Szóval köszi, és azt is, hogy ingyenes, ha úgy érzem káosz van körülöttem, bátran veszem elő a leckéket, és rendet teremt a fejemben.
— Marót Anita
“Hétvégén a gyerekek már hozták is a füzetet tervezni”
Már jó sokszor nekifutottam a 30 napos programnak (így is találtalak meg anno 100 éve), és bár egyszer sem jutottam végig rajta tökéletesen, mégis óriási hatással van az életünkre.
Ha valami feladatnak helye van a napban, akkor máskor nem idegeskedem rajta, és nem is szégyenkezem miatta. Ez hatalmas megkönnyebbülés.
Ha listázom a feladatokat, akkor könnyebb rangsorolni, és nem is tűnik olyan lehetetlennek az élet. Hétvégén a gyerekek már hozták is a füzetet tervezni. Aztán meg maguk írtak listákat maguknak. Most a home office-home schooling idején kérték, hogy listázzuk (újra) a házimunkákat, mert az segítség volt, hogy kitől mit és mikor várunk el.
A szemlélet, hogy együtt koszoltuk, együtt takarítjuk sosem volt idegen tőlem, de általad még tudatosabban csináljuk.
Tudom, mennyire jó, ha van egy „csillogó mosogató” típusú megerősítés. Nálunk ez most az, hogy a nagy asztalt mindig lepakoljuk és le is mossuk.
— Jagos Izabella
“Napokon belül érezhető volt a változás”
Szuper volt a rutinkiépítés időszaka.
A mostanihoz képest káoszban éltem. A lakás tele volt kritikus területekkel, és sajnos az anyukám maximalista és a „ha nem veszed észre magadtól, akkor nem is kell megcsinálni”-típus.
A tréninggel szinte napokon belül látható és érezhető volt a változás. Az egyik legmeghatározóbb visszajelzés így hangzott: „milyen szépen kitakarítottatok!” Pedig akkor még csak a napi feladatokon dolgoztam.
A tréning megtanított takarítani — önmagában ez volt a cél. Bármikor bárkit – beleértve a maximalista anyukámat – felhívhattam és még ma is felhívhatok a lakásba. Pedig azóta már egy 27 hónapos nagylány is velünk van. Ezenkívül megtanított rendszerben gondolkodni, listamániás lettem. :) A kislányomat pedig már simán bevonom a reggeli rutinokba.
— Stankovics Lilla
“Sokkal kevesebb munkával sokkal több időm lett”
A mai napig hálás vagyok neked, hogy megismerhettem és alkalmazhatom a rutinokat, mert nagyban megkönnyítette az életemet és rengeteg időm szabadult fel úgy, hogy közben sokkal nagyobb rend és tisztaság van.
Amikor belevágtam, nem gondoltam, hogy ennyire nagyon hatékony lesz és teljesen megreformálja az eddigi szokásaimat. A zónázás meg egyszerűen fantasztikus. Persze az elején kicsit sok volt, hiszen éppen érett az őszi nagytakarítás. Az a helyzet, hogy még a nagytakarítások alkalmával sem mentem ennyire bele alaposan a részletekbe, mert korábban mindig rászántam 2-3-4 napot és elejétől a végéig kitakarítottam a házat (családi házban élek, felső szinttel és pincével, garázssal együtt), és általában az lett a vége, hogy a 2. nap után elegem volt belőle és csak túl akartam lenni rajta. És minden alkalommal, amikor közelgett a következő nagytakarítás ideje, egyre jobban szorongtam, hogy mekkora feladat lesz és mennyire nem érzek ekkora erőt magamban. Szóval egy kicsit időigényes volt, amíg először végigmentem a zónákon, de gondoltam rendesen végigcsinálom, meglátjuk mi lesz.
Sokat segítettek a napi kis rutinok is, hiszen gyakorlatilag mindig rend volt és a szombat délelőttömet nem kellett fürdőszoba, konyha, WC, hálószoba takarítással töltenem, hiszen a reggeli 5-10 percek valamint a délután kisebb 5-10 percek pont elegendőek voltak rá. Így most már kb. 2 éve jógával töltöm a szombat reggeleket, ami korábban sosem jött össze.
Az igazi nagy áttörést és felszabadulást akkor éreztem, amikor túljutottam az összes zónán és indult elölről a ciklus. Akkor jöttem rá, hogy nem kell minden 6. héten elhúznom az előszoba szekrényt és nem kell minden alkalommal letörölnöm a villanykapcsolókat, megpucolnom az ablakokat, mert 6-7 hét alatt nem gyűlik össze annyi kosz. A 2. ciklus feleannyi időt sem vett igénybe, mégis, ha lehet még csillogóbb lett minden. Egyszer alaposan megcsináltam mindenhol és utána fenntartani már sokkal egyszerűbb. Az, hogy hétköznap rászánok egy-két délutánt valamelyik zónára, meg egy napon felmosom a lakást és hozzá jönnek még a napi sokszor néhány percek, egyszerűen szabaddá tették a hétvégéimet. Ami plusz öröm és könnyedség, hogy ha valamiért borul a héten a zóna, akkor vagy megcsinálom következő héten, vagy kihagyom és megyek tovább a következővel, vagy csak ami nagyon lényeges, azt csinálom meg, mert úgyis belátható időn belül ismét ott tartok és akkor megcsinálhatom rendesen.
Az sem baj, ha valamelyik nap nem sikerül rendbe tenni a mosdót, zuhanyzót reggel, mert tudom, hogy másnap reggel bepótlom és nem lesz olyan vízkőréteg rajta mint korábban, amikor heti 1-szer takarítottam.
Összességében úgy érzem, hogy sokkal kevesebb munkával, kis átszervezéssel (a hétköznapi kis plusz feladatokkal) sokkal több időm lett, sokkal több flexibilitással tisztább, rendezettebb lett az otthonom. Elmúlt a korábbi szorongás a takarítás, rendrakás miatt, nem probléma, ha valaki váratlanul betoppan, nagy öröm, hogy úgy érzem kézben tudom tartani a dolgokat.
— Laja Éva
