Szépségápolási rutin, reggeli rutin, takarítási rutin, öngondoskodós rutin…

Egyre többen építenek be rutinokat az életük különböző területeibe, és szerintem ez egy szuper dolog.

Rutinokkal ugyanis jobban irányításod alá vonhatod az életed kontrollálható részeit — és ez főleg akkor segítség, ha úgy érzed, hogy eleve kevés ilyen területe van az életednek, és különösen szükséged van kapaszkodókra.

Közben viszont azt is észrevettem, hogy ahogy terjednek a különböző rutinmódszerek, emberről emberre torzulnak az alapok — mint régen a súgóposta-játékban, amikor az első gyerek azt súgta a másik fülébe hogy “elefánt”, és tíz lépéssel később már ott tartott a játék, hogy “veseránc”. 

Így mostanra csomó felesleges görcs és adalék kapaszkodott rá arra, ahogy a rutinokról gondolkodunk, és ezért könnyen előfordulhat, hogy ettől nem hogy kevésbé segítik az életedet, de akár teljesen lenullázhatják a pozitív hatásokat.

Szeretek definiálni, újradefiniálni, mítoszokat oszlatni, és mivel az urban:eve blogon e sorok írásakor több, mint egy évtizede foglalkozom rutinkiépítéssel, úgy gondoltam, hogy érdemes lenne friss szemmel ránézni a témára.

Úgyhogy a mai olvasható és hallgatható bejegyzésben elmondom:

• egyáltalán mi fán terem a rutin,
• mit kell vele csinálni,
• mikor számít egy rutin sikeresnek,
• és hogyan tudják a rutinok segíteni az életedet.

Ha úgy érzed, hogy igényelnéd, ha lenne valamilyen rendszer az életedben, amire támaszkodhatsz, akkor ezután a cikk után már lesz egy jó képed arról, hogy a különféle rutinok hogyan segíthetnek neked.

Ha pedig már van fogalmad arról, hogy mit jelent az, hogy van rutin az életedben, és szívesen ráerősítenél; illetve, ha próbálkoztál már valamiféle rutinrendszerrel, de úgy érzed, hogy kudarcot vallottál vele, akkor ezt az írást ne hagyd ki, mert megmutatom azt a hozzáállást, ami segíthet abban, hogy a rutinjaid tényleg téged támogassanak, és ne legyél a kötelező körök rabja. 

Én Farkas Lívia vagyok, ez itt a Lecsó, csapjunk is bele!

Olvasd vagy hallgasd a legújabb részt a nagy lejátszás-gombra kattintva!
Ha nem tudod hallgatni, akkor tekerj lejjebb, és elolvashatod az epizód leiratát! :)

(Hogyan hallgathatod? Itt és most a fenti lejátszógombra kattintva, az MP3-fájlt letöltve, vagy Spotifyon, vagy az Apple Podcastson, vagy a kedvenc podcast-lejátszódon!)

Mit jelent az, hogy rutin?

Kezdjük a legelején, és kerüljünk közös nevezőre azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán mit jelent az, hogy rutin.

Az én definíciómban rutinfeladat minden olyan feladat, amivel időszakos vagy rendszeres munkád van, mert például:

• szintentartást igényel — nem elég vele egyszer foglalkozni, rendszeres odafigyelésre van szükség, például meglocsolod a virágokat.
• vagy gyakorlást igényel — például nyelvet tanulsz; szakmát tanulsz, hobbit gyakorolsz, edzel.
• vagy az is lehet, hogy konkrétan, fizikailag újratermelődik — például újra meg újra ki kell mosnod a ruháidat, vagy minden évben be kell vallanod az adót. Ez az a kategória, ami “sosem fogy el”.

Sima feladatok vs. rutinfeladatok

Ez így kicsit talán még száraz, úgyhogy nézzünk néhány példát, amiből egyértelműen kiderül, hogy mi a különbség a sima feladat és a rutinfeladatok és a rutinok között, és hogyan hatnak egymásra.

Eltörött a székem és vennem kell egy széket. Ez egy egyszeri feladat. Nem fogok mostantól minden hétfőn széket venni, illetve ez nem egy évente ismétlődő tavaszköszöntő szeánsz a részemről.

Rutinfeladat viszont az, hogy ha keddenként jön reggelente a kukásautó, akkor hétfő este ki kell vinnem a szemetet a ház elé. Minden kedden jön a kukás, nem elég, hogy életemben egyszer kivittem a szemetet. Ha most ki is pipálom, jövő hétfőn megint ott lesz a teendőim között, újra meg kell csinálni. Nem tudok vele egyszer és mindenkorra végezni, hacsak soha többet nem termelek szemetet, vagy nem dobok ki többé semmit.

A rutinfeladat tehát az egyszeri feladattal szemben nem olyan, hogy felírod a listádra, kipipálod, és kész, örökre végeztél vele.

• Mire befejezed a mosogatást, már megjelenik két koszos bögre a konyhapulton.
• Mire kiteregeted a tiszta ruhát, már ott van a szennyeskosárban az újabb adag mosnivaló.
• És néhány nappal azután, hogy hajat mostál, moshatod újra. 

Azért is fontos éles határvonalat húzni az egyszeri és a rutinfeladatok közé, mert akkor nem fognak összezavarodni a kategóriák, és így nem fog stresszt okozni, hogy öntudatlanul is úgy kezeljük az ismétlődő feladatainkat, mintha egyszeriek lennének.

A takarítás, mint rutinfeladat

Ennek a leggyakoribb példája a takarítás.

A takarítás egy óriási feladathalmaz, ráadásul nem is egyszeri feladat: mindegyik részfeladata különböző időközönként és intenzitással, de mindig és mindenképpen újratermelődik. Éppen ezért van kudarcra ítélve minden olyan hősies próbálkozás, hogy “na akkor reggel felszívom magam és most egyszer és mindenkorra kitakarítok MINDENT”.

Mivel a takarítás rutinfeladatok sokaságából tevődik össze, nem lehet vele soha a klasszikus értelemben “végezni”.

Csak kiégni lehet abban az elvárásban, hogy minden állandóan legyen az élére állítva, ezért ha egy szuszra és egyszer elvégzendő feladatként tekintesz rá, nem fogsz tudni nem idegbajt kapni attól, ha a kampánytakarításod után bármikor csorbul a 100%-os patikatisztaság annak ellenére, hogy te egyszer már takarítottál.

A saját magadért végzett rutinfeladatok ugyanilyenek.

Ha éppen pihenésre, lazításra van szükséged, nem elég, hogy életedben egyszer olvastál egy órát, és akkor csókolom, olvasás örökre letudva. Vagy hogy futsz egy házkört, ami egyben az első és az utolsó futásod, és puff, többet nem kell soha semmit mozognod ahhoz, hogy termelődjön elég endorfin a szervezetedben.

Ezért van az, hogy nagyon jót tehet a közérzetednek és a mentális egészségednek, ha nem csak a munka- és a háztartási feladatok, de az öngondoskodás területén is rutinokban gondolkodsz. 

A rutin definíciója

De mit is jelent az, hogy rutinokban gondolkodsz?

Rutinról akkor beszélünk, amikor fogod az életed ismétlődő feladatait, és ezeket valamilyen, számodra értelmes módon összerendezed.

Ez az összerendezés segít abban, hogy legyen egy keretrendszere a napjaidnak, legyen egy ritmus, amire támaszkodhatsz, akkor is, ha éppen minden a feje tetejére áll. Ha bizonyos ismétlődő feladatoknak találsz egy logikus sorrendet (és fontos, hogy ez a sorrend számodra legyen logikus!), akkor elvégezni is könnyebb az egyes feladatokat, hiszen egy idő után megszokod, hogy mi után mi jön.

Nem kell újra meg újra kitalálnod minden reggel, hogy “Mit is szoktam ilyenkor csinálni? Mi a következő lépés? Mi az, amit mindig ki szoktam hagyni?“

Onnantól kezdve, hogy nem arra használod el újra meg újra a mentális energiádat, hogy felidézz és észben tarts egyszerre több tucat feladatot, egy csomó stresszt és kapkodást elkerülhetsz azzal, hogy az egyes rutinfeladataid már nem csak úgy lógnak a levegőben, és nem csak akkor foglalkozol a dolgokkal, amikor már sürgősek és katasztrófa lesz, ha nem csinálod meg őket. 

Mire jó egy rutin és mire nem?

Oké. Tisztáztuk az alapvető különbséget az egyszeri feladatok, a rutinfeladatok és a rutinok között. És azt is felvázoltam, hogy miért lehet jó, ha rutinokat használsz az életedben.

És ha most azon gondolkodsz, hogy “de akkor ez most azt jelenti, hogy ha van egy rutinom, akkor undorítóan robot életem lesz, mindent folyamatosan szabály szerint kell csinálnom, és beszuszakolom magam valami hülye rendszerbe, amiben elfelejtek élni?”, akkor szólok, hogy nyugi, a rutinok pont, hogy nem erről szólnak. Épp ellenkezőleg.

Szóval nézzük is meg, mit jelent valójában, hogy beépítesz az életedbe egy rutint?

Ez szerintem az a pont, ahol nagyon sok ember fejében összemosódnak a fogalmak, hogy mire való, és miért jó, hogy a rutinfeladataidat rutinokba rendezed. 

Ugyanis nagyon sokan úgy képzelik el a dolgot, hogy amint elkezdenek egy új rutint az életükben, akkor az attól a ponttól kezdve csak akkor “ér”, ha azt a rutint minden áldott nap száz százalékban végrehajtják, ha esik, ha fúj. Ilyenkor a rutin beépítésével egyszerre kerül az életedbe egy kötött ritmus és egy kötelezően elvárt rendszeresség, ami aztán soha többet nem szakadhat meg, mert ha egy nap is kimarad, akkor ááááááá!

Én szokás szerint ennél sokkal lazábban és elfogadóbban értelmezem az egészet. Tudom, lassan olyan leszek, mint egy törött papagáj, hogy “legggyél magaddal türrrrelmes”, meg hogy “vedddd lejjjjebbb a makkkkszimalizzzmusssst”, de addig mondom, amíg mindenkinek el nem jut a fülébe. :)

Az én szememben bármilyen rutinnak akkor van értelme, ha valamit hozzátesz az életedhez.

Én kétféle rutint sorolok ide.

Az első az olyan rutin, amit azért csinálsz rendszeresen, mert segít embernek maradni. Ezek a harmóniateremtő, öngondoskodó rutinok, pihenéssel, kikapcsolódással kapcsolatos rutinok.

A másik fajta igazán segítő rutin az, ami az életed praktikus oldalát segít neked fenntartani. Ezek a takarítás, a rendrakás, az ismétlődő munkafázisok lépéseit rendszerbe foglaló rutinok, gyakorlatilag az összes feladatkör ilyen lehet, amit mostanában a kortárs angol köznyelvben az “adulting”, azaz a felnőttséghez tartozó tennivalók közé sorolunk.

Ha az ilyen típusú feladataidat bármilyen módon összerendezed magadnak például reggeli rutinba, esti rutinba, takarítós rutinba, akármibe, akkor egyetlen mondatot kell megjegyezned ahhoz, hogy a rutinod tényleg segítsen, és ne csak további elvárásokat pakoljon a válladra.

Ez a mondat pedig az, hogy a rutin nem szabály.

A rutin nem azért létezik, hogy kötelezően betartsd, hanem hogy megtartson, amikor szétesel.

Máris nem arról van szó, hogy attól rutin a rutin, hogy minden nap megcsinálod, és valami mágikusan eltörik benne, ha egy nap kimarad.

Mitől jó egy rutin?

A jó rutin rugalmas, támogató, és valamilyen módon segíti a létezésedet. Olyan dolgokból áll, amiktől jobb lesz otthon, kevesebb a stressz, van egy ritmusa, struktúrája, amire támaszkodhatsz, ha a világ egyébként tótágast áll. 

Természetesen van egy csomó olyan rutinfeladat (jellemzően a takarítós, illetve a “felnőtt lét kötelező körei” nevű paklkiból), amit nem azért csinálsz meg, mert annyira imádod. Még az is lehet, hogy egy feladat baromira nem a kedvenced, de megcsinálod, mert mégis jobb lesz tőle az életed. 

Nézzünk megint egy példát.

A saját rutinjaim között a pihenésemmel, mentális egészségemmel kapcsolatosak azok, amiktől jobb lesz az életminőségem, hiszen olyan dolgokat csinálok, amiktől jól szoktam érezni magam — táncikálok, kirándulok, tornázok, olvasok, satöbbi. Ezeket jó csinálni, feldobnak, kikapcsolnak, egyértelmű, hogy hogyan segítenek létezni.

A “felnőttség” pakliban levő feladatoknál ez nem ennyire nyilvánvaló, pedig azok is hozzátesznek az életemhez. Az, hogy szerepel a rutinfeladataim között bármiféle takarítás, az nem azért van, mert átszellemülten vigyorogva sikálom a vécét, miközben a fülemülék fonják a hajamat. 

Nem kell szerelmesnek lenned a házimunkába ahhoz, hogy közvetetten mégiscsak javítsa az életminőségedet, ha elvégzed.

Ugyanis bőven elég, ha a vécépucolásnál jobban utálod, hogy koszos a vécé. Ha ideges vagy tőle, utálsz tőle bemenni a fürdőszobába, vagy elfog az undor, ha felemeled a vécéfedelet — akkor a feladat elvégzésének nem az a célja, hogy “jaj, legyen mindig tiszta a vécé, mert a patriarchátus azt mondta”, hanem az, hogy te ne érezd magad rosszul, amikor meglátod a dzsuvát. Az eredmény hatása fontosabb, mint maga az eredmény. 

A rutinnak az ilyen esetekben az a feladata, hogy a lehető legfájdalommentesebben belefűzze az adott a feladatot az életedbe, hogy a legkisebb áldozathozatallal és energiabefektetéssel megtörténjen a dolog, és legyen egy logikus helye valahol az életedben. Ilyen logikus hely lehet például:

• mosogatás főzés után, vagy ahogy a dédim mondta: ma örömmel, holnap körömmel.
• vagy mosogatógép-kipakolás még este elalvás előtt, hogy reggelre legyenek tiszta edények,
• vagy porszívózás péntekenként, hogy hétvégén tiszta legyen a lakás, satöbbi satöbbi.

És igen, mivel az a lényeg, hogy az eredmény meglegyen, és nem lényeges, hogy ki éri ezt el, abszolút szabad ilyen feladatokat kiszervezni, delegálni, felosztani egymás között. Újabb félreértés, hogy attól jó a takarítási rutinod, ha minden pontját mindig te végzed. Ha a takarítási rutinok kiépítése során szereztél egy átfogó képet arról, hogy milyen típusú feladatok vannak a ház körül, akkor rögtön könnyebb kiszervezni is a munka kisebb-nagyobb részét.

Nem kell mindenből rutint csinálnod

“Ha ilyen jók a rutinok,” merül fel ezen a ponton sokakban a kérdés, “akkor legyen az életem minden területére külön rutinom, és akkor tök jó lesz?”

Megmondom őszintén, én nagyon nem rajongok azért a szemléletért, hogy a szabadidőnket is hülyére kéne optimalizálni, és a pihenéssel töltött időnkből is “ki kellene hozni a maximumot”.

Én annak vagyok a híve, hogy a szüneteink, a hétvégéink, a szabad estéink tényleg legyenek szabadok, és ne kelljen már azt is egy teljesítménymaratonra benevezni, hogy ki hogyan pihen, és ki pihent a leghatékonyabban, és kinek a pihenésbefektetése hozta a legnagyobb pihenésprofitot, amit aztán visszaforgathat a munkahelyi hatékonyságába. Egyre több cikk helyezi ilyen torz keretrendszerbe a szabadidőt, de ha tudsz róla, akkor könnyebb ellenállni neki, hogy magadra vedd ezeket a hülyeségeket.

A helyzet az, hogy strukturálatlan időből van a legkevesebb az életünkben, pedig az agyunknak is tök jót tesz, ha néha póráz nélkül hempereghet a fűben. A kreativitáshoz is elképesztően fontos, hogy meglegyen ez a fajta kötetlen időtöltés — hiszen ha valamire rosszul reagál a kreativitás, akkor az az elvárások és a nyomás, hogy márpedig te szombaton öttől hatig legyél nagyon inspiráló, ha törik, ha szakad.

Ha a szabadon töltött időd is be van osztva, és listáid vannak a listáidról, akkor azzal pont azt az üres teret vetted el magadtól, ahol korlátok nélkül cikázhatnak a gondolataid, ahol tét nélkül kísérletezhetsz, ahol elvárások nélkül alkothatsz. Márpedig sokszor pont ott vannak az igazi kincsek.

A lényeg, hogy a rutinokat is szerintem tönkrevágja, ha elvárást csinálunk belőlük, ugyanúgy, ahogy az öngondoskodós szendvicsbe sem fér bele a bűntudat (ha nem tudod, hogy mi az öngondoskodós szendvics, akkor ezután a rész után hallgasd meg az előző, tizenhetes Lecsó epizódot).

Segíthet-e a rutin, ha elvárás (is)?

Bármilyen rutint is csinálsz, fontos megnézni, hogy milyen céllal is hoztad létre, és hogyan segíti az életedet. Ez az alapvető célja a rutinnak, és nem az, hogy “megneveld” magad, vagy jól rácsapj a kezedre, hogy minden áron okos-ügyes felnőttet faragj magadból.

Mint nagyon sok mindennek, a rutinok segítő működésének is köze van ahhoz, hogy mennyire türelmes, kedves, megengedő, elfogadó, empatikus a belső hangod saját magaddal.

Nem tudom, te hogy vagy vele, de amint valamire rá van mondva, hogy muszáj, akkor én benyomom a féket. Nem szeretem a magyarázat nélkül elvárt, kötelező dolgokat. Ellenben szeretek magammal jól bánni, és szeretem, ha jó az életem. A gond ott van, ha ezek a szempontok összelógnak: azaz ha valami, amit én szeretnék csinálni, mellékesen olyan dolog, amit mondjuk el is várnak tőlem. 

Ha az összes ilyen dologra azt mondom, hogy na most akkor én csakazértse csinálom meg — miközben amúgy baromira jól esne –, akkor ugyan megideologizálhatom magamnak, hogy na most jól beintettem az elvárásoknak, de közben a valóságban magammal szúrtam ki. 

Nagyon egyszerű példa: nem gondolom, hogy egy nőnek a konyhában a helye, és azt se, hogy minden házimunka kötelezően a nő dolga. 

Ellenben imádok főzni, szeretek az ízekkel kísérletezni, kikapcsol, és mellesleg nagyon szeretem etetni azokat, akiket szeretek. (Szoktunk is azzal viccelődni, hogy én a “hogy vagy?” helyett mindig azzal indítok, hogy “ettél?”). 

Szóval.

• Felrúgom azt, aki előírja nekem, hogy csak házirabszolga lehetek az életem során, és semmilyen más ambíciót nem élhetek meg? Fel ám.
• Lefőzök előre háromféle ételt, mert én megnyugszom attól, ha elfoglalt napokon csak melegíteni kell valamit ebédre, és különben is meditatív szecskázni a káposztát? Le bizony. 
• Elvárom tőled, hogy ugyanazokban a feladatokban találj örömöt és kontrollt, mint én? Dehogy is.

Úgyhogy kérlek, te se várj el magadtól semmi ilyesmit. Ugyanis amint lehámozod a rutinjaidról a külső elvárásokat, nem csak a kötelező jellegük kérdőjeleződik meg, hanem hirtelen az is belefér a pakliba, hogy nem csinálod őket.

Ahogy mondtam, van, hogy jól esik főzni — de van, amikor nem. És amikor nem esik jól, akkor nem bántom magam azzal, hogy nem elég “igényes” ételt főzök vagy hogy miért nem én főzök aznap, vagy miért rendelünk inkább valamit valamelyik közeli kis étteremből.

Neked miből áll a rutincsokrod?

A rutin nem attól rutin, hogy mindig és állandóan csinálod, és nem is attól, hogy sosem marad ki.

Én úgy gondolok erre, hogy van egy kis rutinkertem tele olyan dolgokkal, amik segítik az életemet — a jól-létemet, és az életem praktikus oldalait is. És minden nap szedek egy csokrot a rutinkertemből. De hogy mekkora ez a csokor, vagy hogy mi van éppen benne, az nem csak attól függ, hogy éppen mi sürgős meg fontos, de függhet a leterheltségemtől, a lehetőségektől, az évszaktól, a hangulatomtól, a mentális és / vagy aktuális fizikai állapotomtól, és még attól is függhet, hogy milyen lábbal keltem fel az ágyból, vagy retrográdban van-e a Merkúr.

Igen, van olyan rutin, ami minden nap benne van az aznapi csokorban: például a fogmosás.

Időről időre ismétlődnek takarítós feladatok is, amiket igyekszem minden nap vagy minden héten vagy minden hónapban elintézni.

De vannak olyan rutinfeladatok, amiket csak szezonálisan kapok fel, aztán hónapokig feléjük se nézek — mert éppen nem fontosak, vagy mert ugyan fontosak, de van náluk fontosabb, vagy mert épp egyáltalán nem érdekelnek. 

Rutinfeladatok egymás tükrében

Amikor valaki először elgondolkodik azon, hogy érdemes lenne egy vagy több rutint beépíteni az életébe, akkor gyakran képez belső akadályt az a gondolat, hogy:

“Ez nem igazságos, nekem miért kell energiát fektetnem abba, hogy legyen egy ilyen mankóm? Nekem ezt tudnom kéne magamtól. Látom, hogy más rutinok nélkül is vígan elvan, és mindenre ráér.”

Erre a felvetésre van egy egyszerű válasz, mégpedig az, hogy valójában senki nem ér rá mindenre.

Lehet, hogy azt látod a szomszéd konyhaablakában, hogy fütyörészve süti a kenyeret, de az sosem a full sztori. Én is sütöttem tegnap házi pizzát, és kitehetném Instagramra azzal a szöveggel, hogy “nézzen mindenki ide, mennyi időm volt”, de közben nem látszana, hogy tiszta kupi a háló, mert még nem pakoltam el a megszáradt ruhát.

A közösségi oldalakon a legtöbb ember általában a jó pillanatait mutatja meg. És még ha sok jó pillanat jut is egy napra, és az illető mindet posztolja is, az akkor sem a teljes kép. 

Felesleges összehasonlítgatnod a te három dimenziós, összetett életedet valaki más kiglancolt csúcspillanataival. A kettő összehasonlíthatatlan, és ha versenyt csinálsz belőle, sosem fogsz tudni nyerni, és így a csalódás is garantált.

És nem, nem kell mindent tudnod magadtól. Ha éppen nagyon szuperül vagy, és minden megy robotpilóta üzemmódban, nem kell emlékeztetned magad arra, hogy beraktál egy mosást és ki kell teregetni, nem igényel odafigyelést az étkezésed és a testmozgásod, mert minden flottul megy, akkor nem kell gondolkodnod a rutinjaidon.

Ha viszont szükséged van rájuk, ha segít, hogy leírogatod magadnak a lépéseket, vagy szól egy emlékeztető a telefonodon, hogy “menj aludni” vagy “hívd fel a mamát”, akkor attól nem vagy rosszabb, mintha nem kéne efféle kapaszkodó.

Nem kell mindent mindig megcsinálni

Ez a “szomszéd rutinja mindig zöldebb” kérdéskör egyébként egy még fontosabb dologra is rávilágít.

A rutinok kapcsán is meg kell engedni az élet nevű hullámvasútnak, hogy egyszerre legyen fenn és lenn, bonyolult és egyszerű, vidám és stresszes. Lehet, hogy az életed egy pontján lesznek olyan szokások vagy tennivalók, amikkel tök jól állsz, és mindeközben lesz egy csomó, amire éppen nem jutott idő. És lehet, hogy egy évvel később pont fordítva lesz. És ez egyáltalán nem baj.

Azt viszont meg kell engedned magadnak, hogy ne kínozd magad vele, hogy mindent és állandóan meg kell csinálni. A kötelező körök letudása nem lehet előfeltétele a számodra létfontosságú rutinok elvégzésének. 

Valaki egyszer mesélte, hogy gyerekkorában náluk otthon az volt a szabály, hogy mindig a régi kenyeret ették meg először, akkor is, ha volt már otthon új. És mire a régi szárazat elrágcsálták, addigra az újabb is megszikkadt. És így sosem ettek friss kenyeret annak ellenére, hogy mindig volt otthon.

Azaz el kell hagynod azt a szabályt, hogy csak azután csinálhatsz olyat, ami jól esik, miután már minden “kötelezővel” végeztél. Ez azért baromi fontos, mert sokszor lesz olyan nap az életedben, amikor nem végzel mindennel — hiszen ahogy mondtam, a rutinfeladatoknak szokása újratermelődni.

De ha mindig a teljesen kipipált teendőlista a feltétele bármi jónak, akkor sosem fogsz előrevenni olyat, amiben örömödet leled, ami feltölt, ami boldoggá tesz.

Szokásvezetés és rutinok (“habit tracking”)

A rutinok valódi hatásáról jó, ha van saját, kézzel fogható tapasztalatod. Nem tudod elméletben kigondolni, hogy melyik segíthet neked most. Éppen ezért élesben kell tesztelned őket, hogy saját tapasztalatod legyen arról, hogy rád milyen hatással vannak bizonyos tevékenységek. Ezt a legjobban szokásvezetéssel tudod megcsinálni.

A szokásvezetés annyit jelent, hogy van egy kis táblázatod – digitális vagy papíron rajzolt, amibe felírod, hogy milyen rutinfeladataid vannak, és pipálod, ha valamelyiket megcsináltad.

Ma már léteznek mindenféle szokásvezető appok is. Van olyan, ami külön játékot csináltak abból, hogy kapsz pontot, ha minden nap beágyazol, meg gyűjthetsz aranypénzt, meg van mágiapontod, meg ha elég rutint pipáltál ki akkor legyőzheted a sárkányt, és vehetsz pixelszéket a pixelházadba. Viszont ha kimarad egy nap, pontlevonás van, meg vesztesz az életerődből meg elátkoz a boszorkány.

Direkt letöltöttem egy-két ilyen alkalmazást, hogy megnézzem, mit tudnak, de már attól ideges lettem, hogy rögtön lehordtak mindennek, amiért nem vezettem fel előző nap, hogy mostam fogat. És azok után, hogy mennyit beszéltünk már arról, hogy a jó rutin támogat, és nem bűntudatot kelt benned, szerintem megállapodhatunk abban, hogy sok jó nem lehet egy olyan módszerben, ami lényegében tamagocsit csinál belőled. Ha neked ez segít, használd nyugodtan, de ha úgy érzed, nem ez az irány a jó neked, akkor ne aggódj, nem te vagy defektes.

Szokásvezetés a mintázatok felismeréséhez és tudatosításához

Engem a szokásvezetés elsősorban az összefüggések miatt érdekel.

Azaz nem azért pipálgatom, amit pipálgatok, hogy jól utálhassam magam, ha látszik, hogy pár nap kimaradt, vagy bűntudatom legyen, hogy mi nem sikerült tökéletesen, hanem azt nézem, hogy hogyan hatnak egymásra azok a dolgok, amiket csinálok, és – még fontosabb – hogyan hatnak rám.

A második szempont, ami hasznos a szokásvezetésnél, az pedig egyszerűen az, hogy leírod, hogy mikor csináltál meg egy tennivalót utoljára. Nem azért, hogy bántsd magad miatta, hanem emlékeztetőnek, ha amúgy nem szoktad megjegyezni magadtól – mikor cseréltél utoljára fogkefe-fejet, mikor váltottál ágyneműt, vagy mikor locsoltad meg a monsterádat. Csak hogy tudd, mikor esedékes legközelebb. Ez sem előíró, hanem leíró szokáskövetés.

Ítélkezés helyett megfigyelés

Az elején, amikor sokféle új dolgot szeretnél figyelni, felírhatsz többet is. Évekkel ezelőtt, amikor először rajzoltam magamnak szokáskövető táblázatot, abban is volt tizenöt-húsz tétel. Idővel aztán kialakult, hogy mi az, amit tényleg hasznos is vezetnem. Például az nem volt nekem érdekes, hogy mikor mostam hajat, mert nem befolyásolt semmit, hogy tudtam, hogy kedden. Ha úgy éreztem, hogy mosnom kell újra, úgyis megmostam, ha pedig tök jól nézett ki a hajam, nem mostam meg csak azért, mert esedékes lett volna. 

Már eleve azon látszott, hogy túl sok dolgot vezettem, hogy abból is feladat lett, hogy este ne felejtsem el beikszelgetni, hogy mi minden volt aznap. Csak gyűltek és gyűltek az üresen hagyott rubrikák. Na ekkor vált a követés öncélúvá és bűntudatkeltővé. Ha bűntudatod van attól, hogy “na ez meg az ma is elmaradt”, akkor tedd le egy pár napra a trackelést. Mondanom sem kell, a megfigyelő szemlélettel többre mész, mint ha ítélkeznél.

Szokásvezetés és hangulatvezetés

A szokásokat érdemes párhuzamosan vezetned a hangulatoddal, és megnézni, hogyan hatnak egymásra, illetve ha menstruálsz, akkor a ciklusoddal is összevetheted. Lehet, azt találod, hogy a túl sok koffeintől nyűgösebb vagy, ha nem iszol kávét, tisztább az agyad. Vagy épp ellenkezőleg, azokon a napokon, amikor reggel kávéztál, nem kókadtál el délután.

Én a kezdeti tizenöt-húsz tétel után most lepucoltam a saját táblázatomat négy tételre. Ezek jelenleg azok, hogy mozogtam-e valamit, voltam-e friss levegőn, rendeltünk-e ételt vagy ettünk-e házon kívül, és végül, hogy ágyban voltam-e már este 11-kor. Ebből a mozgás, levegő és ágybakerülés az, ami segít nekem figyelni, hogy hogyan vagyok. Az ételrendelés pedig azért van felírva, mert a pénzügyeink szinten tartása érdekében megállapodtunk egymás között egy korlátban, hogy havonta maximum hány alkalommal rendelünk ételt — és szeretném látni, hogy hol állunk, maradt-e még a kvótából ebben a hónapban. 

Mint minden “kutatásnál”, a szokásvezetésnél is fontos tudatosnak lenni azzal kapcsolatban, hogy mit vizsgálsz és mit mérsz, ugyanis könnyű hibás következtetéseket levonni. Például érdekes módon amellett, hogy a büdzsé miatt vezetem az ételrendeléseinket, van összefüggés az ételrendelés és hangulatom között. De ha értő módon ránézek az ok-okozatra, akkor hamar kiderül, hogy nem az történik, hogy rosszul vagyok attól, ha rendelt kaját eszem, hanem épp fordítva: minél kimerültebb, stresszesebb vagyok, és minél inkább betemet a munka, annál inkább nincs kapacitásunk elmenni bevásárolni és főzni, és annál valószínűbb, hogy inkább rendelünk valamit. Ez nem azt jelenti, hogy nem szabad enni, vagy hogy nem szabad venni olyan ételt, amit nem én főztem, hanem most már előre számolunk azzal, hogy rendelni fogunk, ha húzósnak tűnik a hét, és ez segít távol tartani azokat a negatív gondolatokat, hogy “jaj de főznünk kéne!”.

• Hasonló módon például lehet, hogy a szokáskövetésed már pár hét után kirajzolja, hogy minél kevesebb időt tudsz szánni valamilyen téged feltöltő tevékenységre, annál kevésbé tudsz aludni, vagy annál több kávét iszol — viszont ha valamelyik nap voltál kirándulni vagy szabad levegőn, aznap jobban alszol, másnap jobban érzed magad, és így tovább
• Lehet, hogy kirajzolódik a kapcsolat aközött, hogy ha előkészíted a reggelidet előző este, akkor másnap tettrekészebben indul a nap.
• Aztán lehet, hogy kiderül, hogy hétvégén több időd jut pihenni, ha nem kampányszerűen takarítasz, hanem hétköznap kis lépésekben (és most egyesszámban mondtam a takarítást, de nem azért, mert csak a te dolgod, hanem mert te olvasol most).
• És lehet, hogy azt találod, hogy valamit teljesen elég hetente egyszer csinálni, mert nem lesz sokkal jobb attól, ha heti háromszor csinálod, és ahhoz képest egy csomó időt elvesz, amit másra is tudnál használni.
• Hosszútávon pedig megfigyelheted, hogy minek melyik napon van jobb helye, mi segít egy sűrű reggelen, mitől lazulsz le jobban egy nehéz nap estéjén, és így tovább.

Hogyan építsd bele a szokáskövetést az életedbe?

A szokáskövetés és a hosszú távú következtetések levonása nem egy öt perces munka, és sok kísérletezés kell hozzá. De ezért is jó, ha rugalmasan állsz hozzá a rutinjaidhoz, és nem a teljesítmény a lényeg, hanem azt nézed, hogy mi az, ami tényleg hozzátesz az életedhez.

Így szépen lassan kirajzolódhat számodra egy olyan rutincsokor, ami segíti a létezésedet, és amihez vissza tudsz nyúlni, ha támaszra van szükséged. Az én rutincsokromban csupa olyan dolog van, amiktől könnyebb nekem. Amiket ha megcsinálok, kontrollban érzem magam, jobb a közérzetem, és szebbnek látom a világot.

Ha kedvet kaptál a szokáskövetéshez, és van is ötleted rá, hogy mi az a maximum 3-4 dolog, amiről érdemes lenne információt és összefüggéseket gyűjtened, akkor bátorítalak, hogy kezdd el, akár a határidőnaplódban, akár egy sima papíron ceruzával. Ez már pár hét után kirajzolhat olyan tendenciákat, amikre aztán érdemes lehet új rutinokat építened.

Ha pedig úgy érzed, hogy szívesen fogadnál el tőlem segítséget abban, hogy milyen rutinok segíthetnek a mindennapjaid szintentartásában, sőt önfenntartásában, akkor sok szeretettel ajánlom a 30-napos rutinkiépítő tréningemet, ami egy ingyenes email-tréning, amit 2009 óta folyamatosan frissítek az új tapasztalatok és a visszajelzések fényében. Összesen már több, mint húszezer ember csinálta végig a tréninget és alkalmazta a saját élethelyzetére.

Úgyhogy ha fogalmad sincs, hogy milyen rutinok segíthetnének a mindennapjaidban, vagy hogy hogyan lehet őket praktikusan beépíteni, akkor átadom neked az én sok év alatt bizonyított csokromat. Csináljuk együtt 30 napon át, aztán megnézheted, hogy neked mi működik belőle, mi esik jól, és melyik részeinek hol van belőle helye az életedben.

A 30-napos rutinkiépítő tréning teljesen ingyenes, és a nagy gombra kattintva csatlakozhatsz is.

Kedvet kaptál? Ide kattintva csatlakozhatsz a tréninghez!