A szépen megformázott textilszalvétákon, profin kidekorált mézeskalácson, tökéletes ajándékokon túl a Karácsonynak megvan az a nem túl kedves tulajdonsága, hogy bizonyos esetekben képes a családok történetében a legnagyobb veszekedéseket előidézni. Ez egy kisebb összezördüléstől kezdve egészen odáig fajulhat, hogy “apa ordít, anya bőg”, ami aztán szépen megpecsételi az év hátralevő részét és rendesen tönkrevágja a hangulatot.

A következő tippek a nem cukormázas Karácsonyokra szólnak — és minden olyan családi vagy baráti összejövetelre, ahol jelen lehet a személyes vagy a személyek közötti feszültség.

Mi lehet a rossz hangulat oka?

• Nem engedsz a negyvennyolcból. Mármint hogy negyvennyolc féle desszert kell, a rántott hal meg nincs kész, márpedig addig nem bontunk ajándékot, amíg nincs terítve az asztal… És különben is, a Rudi nem eszi meg a halat, neki sajtot kell rántani, erre mindenki inkább sajtot akar a hal helyett… Nyugi! Rajtad kívül valószínűleg senkit nem érdekel, hogy kiégett EGY darab égő az égősoron (a többi 299-nek semmi baja), görbe a csúcsdísz, és kirepedt a begjli. Ránts ki még négy adag rántott sajtot, a senkinek-sem-kell halat hajítsd ki (visszafagyasztani úgysem lehet), és jegyezd fel jövőre, hogy nem fogy, úgyhogy nem kell venned. Ülj az asztalhoz (vagy a kanapéra – kit érdekel!), egyetek, és élvezzétek egymás társaságát. Erről szól a Karácsony, nem arról, hogy stepfordi feleség legyél. A gyerekek évek múlva az együtt töltött percekre fognak visszaemlékezni, nem arra, hogy milyen jó, hogy nem volt ráncos az asztalterítő.

• Erőlteted a jókedvet. Karácsony van, örülni KELL. Ha nem jön szívből, akkor viszont ne erőltesd. Senki sem írhatja elő, hogy hogy érezd magad. Ha dühös vagy valami miatt, nem baj. Ha szomorú vagy, az se baj. Viszont már javít a helyzeten, ha ezt nem elnyomod magadban, és a bájvigyort mint egy fedőt teszed rá kifutni készülő vízre. A rossz érzés már attól tud oldódni, ha elfogadod, hogy most ez van, és legalább magadnak nem hazudod azt, hogy nincs. Az se baj, ha a nagy felfordulás közepette kicsit lennél egyedül – kérj öt-tíz-tizenöt perc szünetet a családodtól, és nyugodtan vonulj félre. Ez segíthet abban, hogy a sok külső impulzust kicsit félretéve magadra is oda tudj figyelni. Az ünnep fontos, de más szempontból ez is olyan nap, mint a többi.
• Játszma-játszma-játszma. Kivételesen nem az új kisvasútról, hanem az emberi játszmákról van szó. Ne vedd fel a kesztyűt, ha a rég nem (vagy csak az ünnepekkor) látott rokonaid az élő fába is belekötnek (“Még mindig nem vagy férjnél? Mindig csak az a munka! Miért nem hozott a Jézuska kistestvérkét Mucikának??”), engedd el a füled mellett. Aki az év során nem követi az életedet, annak hiába is magyaráznád, hogy mi történik veled, milyen alapokon hoztad meg bizonyos döntéseidet. Csak azok számítanak, akik ismernek, szeretnek, elfogadnak olyannak, amilyen vagy. Puffogjon csak a nyolcadik unokatestvér azon, hogy milyen a TE életed (eleve, mi köze hozzá…?). Holnap elbúcsúzik, és egy évig nem látod megint. Ha közeli rokonok “szólnak be”, lehet, hogy jobb, ha felveszed a pókerarcot, és nem reagálod le — harminc éves konfliktusokat úgysem fogsz tudni egy este alatt elintézni. Alkalmazd a szelektív hallás nagyon hasznos technikáját, és ne vedd magadra a csípős(nek szánt) megjegyzéseket. Lásd meg a pozitív szándékot a többiekben – ha van ilyen –, akkor is, ha rosszul fejezik ki magukat. Egy játszmához mindig két ember kell, és ha nem vagy benne partner, egy idő után elunja magát a “játékos”. A játszmákat legkönnyebben onnan tudod felismerni, hogy a feltett kérdésre vagy állításra (“Miért nekem kell mindent csinálni? Hogy lehet nekem ilyen szerencsétlen gyerekem?…” ) egyöntetűen az a válasz, hogy “Mert én hülye vagyok.” Ezt akarják hallani, de idén Karácsonyra nem ezt kapják. :)

Amit tehetsz…

• Eleve készülj fel a karácsonyi stresszre. Lehet, hogy ez „pozitív stressz”, de stressz. Legyél figyelemben, amennyire tudsz, és kerüld a szokásos csapdákat, amennyire lehet.
• Lélegezz! A légzés nem csak az ellazulásban segíthet, hanem abban is, hogy átjuss nehéz érzelmi állapotokon. A légzés segít fókuszálni, a figyelmedet kívülről befelé fordítani. Nem kell lassú légzést magadra erőltetned, ha erős az érzelem, lélegezz annak megfelelően. Az ellazulásban a nagy kilégzések segíthetnek.
• Nyugi! Ha van bevált nyugi-zenéd, vidd magaddal mp3 lejátszón, és hallgasd a WC-ben, ha nagyon kiborulnál. Ha pedig adott egy nyugodt hely, szükség esetén ordítsd ki magad – de lehetőleg ne valaki másra, hanem egyedül, feszültségoldásként. Egy kis ünnepi párnaverés is segíthet – csak ne közönség előtt.
• Ne ess vissza! Ne felejtsd el, attól, hogy visszamész a szülői házba, nem lettél megint az a 13 éves kislány, aki voltál. Emlékeztesd magad arra, hogy ki vagy, mit értél el, és hogy mi vár otthon. Karácsonykor különösen érvényes, hogy a régi családi felállásba visszaáll mindenki, és a rég látott üknagybácsi úgy vesz semmibe, mintha csak éretlen kamasz lennél. Nem kell kikelned senki ellen, nem kell hangoztatnod, hogy “De én lettem az év dolgozója a cégnél!”, elég, ha Te tudod. Tarts ki a változásaid mellett. Ha te más vagy, de a régi módon reagálnak rád, maradj a mostani éned mellett, amíg a környezet le nem szokik a régi sémákról.
• Magadról beszélj. Ha valakivel konfliktusod van, azt mondd el, Te mit érzel, ne azt, hogy (szerinted) vele mi a baj.
• Figyelj minden 2-3 percben magadba, akkor is, ha beszélsz valakivel. A háromperces ellenőrzés jó szokássá válhat: időben észreveszed, ha valaki rossz érzést okozott neked, nem csak akkor, amikor már robbansz.
• Gyakorold, hogy mondhatsz nemet. Sokszor egy elfogadhatatlan vagy tragikus cselekedet oka az egyetlen késői „nem” a sok kis kimondatlan „nem” helyett.
• Amennyire lehet, kerüld az alkoholt – a legrosszabbat hozza ki belőled, és a tudatosságra kevés esélyt hagy. Alighanem ez az egyik legfőbb ok a karácsonyi tömegverekedések mögött.
• Emlékezz vissza pozitív emlékekre (is) a gyerekkorodból. Ilyenkor talán azok is könnyebben előjönnek.
• Tudd, hogy nemsokára vége. Szezonális jelenségről van szó, néhány nap, és túl vagy rajta.
• Ha minden kötél szakad, menj el. Ha szörnyű ordibálásba, ne adj isten tettlegességbe torkollik a dolog, vagy a negyedik üveg tojáslikőr után sikeresen mindenki elküldött mindenkit az anyjába, nem kell végignézned, nyugodtan lépj le (akár a többi józan, jófej rokonnal együtt). Van, amit már tényleg nem kell eltűrnöd.

A cikkben nyújtott segítségét ezúton is köszönöm Vörös Ákos PrAkashnak!

Nektek pedig előre is békés ünnepeket kívánok. :)