Nincs új év új nyomtatható falinaptár nélkül! A 2022-es falinaptár-pakkom az év minden hónapjára tartalmaz egy havi tervezőt - a fektetett A4-es lapon pedig jut hely jegyzeteknek, emlékeztetőknek is. HOGY JUTHATSZ A FALINAPTÁRHOZ? A falinaptár a hírleveleseim újévi ajándéka volt. Ha már rajta vagy a hírlevelemen, a nyomtatható naptárakat és háttereket keresd az e-mail fiókodban (ha nincs ott, nézz körül a Spam és a Promóciók mappákban is!), ha pedig még nem vagy listatag, semmi gond, kattints a gombra, és máris küldöm a pakkot. :) KÉREM A LEGÚJABB NAPTÁRAKAT(Ha a fenti gomb nem működik a böngésződdel, próbáld ki ezt!) HOGYAN HASZNÁLD A NYOMTATHATÓ 2022-ES FALINAPTÁRAT? Kirakhatod a hűtőre, A5-ös méretben lefűzheted a terveződbe, dekortapasszal mehet az íróasztalod mellé. Minden napra jut egy teljes rubrika (hétvégére is!), így fel tudod benne vezetni a legfontosabb aznapi eseményeket, emlékeztetőket, határidőket. Ha attól félsz, hogy üres lesz a naptár, mert nincs mit tervezni, akkor se aggódj, van egy mentőötletem. :) MI AZ A SZOKÁSVEZETŐ ÉS MIRE JÓ? Ha halvány fogalmad sincs, milyen terveid legyenek 2021-re, akkor a naptárat használhatod szokásvezetőnek is! Vezetheted benne, hogy melyik nap sikerült a kiválasztott öngondoskodó szokásaidat megcsinálni – kitalálhatsz magadnak egy szimbólumrendszert. Csillag, szívecske, háromszög, házikó, stb., ami éppen neked logikus. Amelyik nap megcsináltad, aznapra beleírhatod a rubrikába a saját jeledet. Fontos, hogy ha szokásvezetőnek használod, akkor a naptár nem előíró, hanem leíró, azaz nem kitűzöd magadnak, hogy márpedig ha törik, ha szakad, elmész aludni éjfél előtt, vagy jógázol, vagy sétálsz a szabad levegőn, hanem azután írod fel a naptárba, hogy megtörtént. A cél pedig az, hogy lásd, milyen szépen haladsz, egyre több napon sikerült a kiválasztott szokást megcsinálnod — és az is látszani fog, ha már jó rég nem jutott rá időd, ilyenkor pedig prioritás lehet, hogy újra fókusz legyen. Ha tetszett ez a naptár, ezek is érdekelhetnek... Ha a havi beosztásokon túl szívesen ránéznél a terveidre, és kiértékelnéd, hol tartasz most, hogyan szeretnéd érezni magad, és összeírnád, hogy milyen úton juthatsz el oda, szeretettel ajánlom az év bármelyik hónapjában az Inspirációs Naplót, ami már tíz éve blogolvasók tízezreinek kedvenc nyomtatható tervezője. Cikkek és segítség tervezéshez, időbeosztáshoz Minek tervezni, ha úgyse az lesz, amit szeretnék? Ha inkább nem tervezel semmit, ... Olvass tovább
“Hogyan legyek mindig pozitív?”
Szeretek úgy gondolni magamra, hogy alapvetően pozitív ember vagyok. Általában jellemző rám, hogy találok valami kiutat a nyavalyáimból, vagy idővel meg tudok velük birkózni. Nekem az, hogy optimista vagyok, nem azt jelenti, hogy soha nem vagyok szomorú, vagy soha nem keseredek el, vagy soha nem vagyok magam alatt. Sőt, szerintem egyenesen azért tudok optimista lenni, mert ismerem és tiszteletben tartom a saját határaimat, így amikor arról van szó, hogy valami rajtam múlik, akkor tudom, hogy valahogy meg is fogom oldani. (Viszont ami nem rajtam múlik, annak sem írom elő, hogy történjen az akaratom szerint, és nem veszem személyes sértésnek, ha végül máshogy történik.) De ehhez tényleg az kell, hogy megengedjem magamnak azt, hogy ne legyen minden mindig tökéletes. És a mindenbe beletartozom én magam is. Talán ez a részletes magyarázat is mutatja, hogy az én pozitivitás-definícióm nem merül ki annyiban, hogy mindig, mindenben meglátom a jót. Amikor ezeket a sorokat írom, 13 és fél éve publikálok az urban:eve blogon, és ezért az egyik kérdés, amire ebben az időtávban visszanézve tényleg el tudom mondani, hogy “sokan kérdeztétek”, az az, hogy hogyan vagyok mindig pozitív, illetve hogy hogyan tudok mindig boldog lenni. És ez ugyanolyan kérdés, mint a “hogyan van nálad mindig rend”, vagy a “hogyan vagy mindig hatékony”. Mert a rövid válasz az, hogy sehogy. Nem vagyok mindig pozitív, nem vagyok mindig boldog, nincs nálam állandóan rend és nem vagyok állandóan hatékony. Hallod a közös nevezőt az előző kérdésekben? A mindig az. Hogy valami csak akkor ér, ha MINDIG olyan, és ha egy kicsit is valami más dolog van benne, ami nem a legjobb, a tökéletes, akkor beleköpött a levesbe, és önthetjük ki az ablakon valamelyik arra járó nyakába, hadd örüljön. Ez tehát a rövid válasz. Sehogy. A hosszabb válaszban viszont ott a kulcs. Nem vagyok mindig pozitív, nem vagyok mindig boldog, nincs nálam állandóan rend és nem vagyok állandóan hatékony, ÉS (és ez egy nagyon fontos és!) ennek ellenére elégedett vagyok az életemmel, és hálás vagyok az életem jó részeiért, a nehezekkel meg képességeim szerint megbírkózom. Ugyanis szerintem itt a félreértés. Hogy ha valaki látszólag rendben van magával, vagy halad a dolgaival, vagy szereti, amit csinál, az csak azért lehet, mert neki biztos soha semmi baja, nem kell küzdenie, nincsenek mélypontjai. Ha az az elvárás, hogy egy élet csak akkor lehet sikeres vagy boldog, ha nincs porszem a gépezetben, ... Olvass tovább
Hogyan vészelj át átmeneti időszakokat
Van, hogy az életünk kimozdul a normális működéséből, belépünk egy átmeneti állapotba, és időbe és erőfeszítésbe telik, hogy újra megtaláljuk az egyensúlyunkat. Ilyenkor időnek kell eltelnie, kicsit magunkhoz kell térnünk a sokkból ahhoz, hogy egyáltalán feldolgozzuk, hogy valami felborult, és most rövidebb-hosszabb ideig nem úgy működnek a dolgok, nem azok a szabályok érvényesek, mint máskor. Viszont ha megismerjük, hogy hogyan működnek ezek az átmeneti időszakok, akkor nagyobb magabiztossággal és kevesebb görccsel mehetünk át rajtuk, és saját magunkkal is empatikusabbak lehetünk, amíg a folyamat tart. Ezt a bevezetőt jó másfél évvel azután írtam meg, hogy kettőt pislogtunk, és a karantén szó átvándorolt a sci-fi és horrorfilmekből a mindennapjainkba. A mi életünkben talán soha nem volt alkalmasabb pillanat, hogy megvizsgáljuk az átmeneti időszakok működését, mert most aztán mindannyian egyszerre megyünk át egyen, nem is akármekkorán. Ennyi távlat talán már elég ahhoz, hogy a korábbiaknál átfogóbb megállapításokat tegyünk arról a konkrét átmeneti időszakról, amibe 2020 év elején kerültünk. Mert félreértés ne essék. Igen, jelenleg minden általam követett országban hangosan kiabálják, hogy menjünk, dolgozzunk, fogyasszunk, és építsük a kapitalizmust, mintha mi sem történt volna. De attól még az általunk megélt érzelmi valóság nem változik. És főleg nem teszi megnemtörténtté azt, amit az életünkben ez alatt az idő alatt átéltünk. Szerintem most már kicsit sok idő telt el ebben a felborult helyzetben ahhoz, hogy egyszercsak bejöjjön valaki, mint a Roger nyúl a pácban végén a rendőrruhás malac, miután az egész ismert valóság összekeveredett, felrobbant, meg átment rajta az úthenger; és kitereljen mindenkit a filmből azzal hogy “oszoljunk, oszoljunk, nincs itt kérem semmi látnivaló”. De. Abszolút van látnivaló. Feldolgoznivaló még több. A mentális egészségünk szempontjából nem jó ötlet megpróbálni elhitetni magunkkal, hogy nem volt ránk hatással az elmúlt időszak, és hogy jó ötlet lenne feldolgozatlanul továbblépni. Ráadásul ez egy olyan időszak, aminek valójában még mindig nem látjuk a fix végét. Még mindig nem jöttünk ki a másik végén annak az alagútnak, amibe akaratunk ellenére, de mindannyian belekerültünk. Ez a helyzet ezért továbbra is tele van ambivalens érzéssel, nem csak a hírek és a fertőzésszámok hullámoznak, hanem a lelkiállapotunk is. Vagyis egyáltalán nem lehet úgy csinálni, mintha minden mehetne a régiben. Hiszen ... Olvass tovább
Nyári emléknapló [nyomtatható munkafüzet!]
Mindig olyan jó visszanézni a régi határidőnaplóimat. Mivel nem csak feladatokat és teendőlistákat írok bele, hanem emlékezetes apróságokat is (milyen filmeket néztünk, mit főztünk, kikkel voltunk...), igazi hétköznapi emlékőrzés ez anélkül, hogy óriási feneket kerítenék neki külön albummal, keménykötéses-antikolt papírokkal, meg hosszú-hosszú oldalakat megtöltő krónikákkal. Nem mindig van az embernek erre ideje (és nekem évek óta nem volt) -- de ez nem jelenti azt, hogy ne érné meg akár csak néhány mondatot feljegyezni. Főleg ahogy telnek-múlnak az évek-évtizedek, néha még a lapszéli firkantásokról is kiderül, hogy kedves emlékeket hoznak elő, vagy ablakot nyitnak arra, hogy milyen volt akkor az életünk. Úgyhogy az évek alatt rászoktam, hogy időről időre a lapok alján, vagy külön füzetben felírok hosszabb jegyzeteket is. És nem csak a mostani történésekről -- sokminden van a fejemben régi nyarakról is, rengeteg dolog viszont sehol nincs lejegyezve, csak a fejemben kóvályognak. Ennek az egyszerű emlékőrzésnek, kreatív naplózásnak a nyárra specializált formája a nyári emléknapló. Úgy vagyok vele, hogy sosem késő lejegyzetelni a nyári emlékeidet, bármi is van most a fejedben egy 20 évvel ezelőtti tábortüzezésről, vagy nagy elázásról a hegyen, vagy egy balatoni vízibiciklizésről. Igen, biztosan nem olyan friss már az emlék, mint ha ott azonnal vagy öt perccel később leírtad volna. De sokkal frissebb, mint húsz további év múlva lenne. Ha te is szívesen állítanál emléket a mostani vagy korábbi nyaraidnak, vagy gyűjtenéd egy helyre a legkedvesebb nyári emlékeidet, akkor az alábbiakban olvashatod az én nyári emléknapló-technikámat, amihez egy letölthető, nyomtatható változatot is készítettem. Kérem a nyári emléknaplót! A naplóírásnak nincs belépési küszöbe Sokan szeretnének naplózni, de sosem állnak neki, mert megijednek attól, hogy akkor ez biztos elköteleződést jelent, az egyszeri emléknaplózás egy száz oldalas önéletrajzi regény kötelező megírását vonja maga után, vagy mostantól folyamatosan órákat kell ezzel tölteni, mert csak akkor "ér". Ezek közül az állítások közül egyik sem igaz, viszont megakadályozhatják, hogy elkezdj foglalkozni a témával, és az viszont nem jó, mert így a "majd egyszer, amikor már ráérek az össze szabadidőmet ezzel tölteni"-ből az lesz, hogy sosem kerülnek rögzítésre a legkedvesebb nyári emlékeid, és legközelebb az unokáid fognak esetleg rákérdezni, hogy milyen volt fiatalkorodban. Az urban:eve-en az egyik mottóm az ... Olvass tovább
13 könyv, ami segít kiszakadni a mindennapokból
Olvasni jó. Pont. Az elmúlt években ráadásul különösen felértékelődött az olvasásnak az a hatása, hogy segít kiszakadni a mindennapok valóságából. Amíg elmerülsz a könyvedben, addig is tud szünetelni a stressz, az aggodalom, a napi terhek. Az agyad pihen, a kis neuronjaid örülnek az olvasástól létrejött új kapcsolatoknak, fizikailag és biológiailag is egyértelműen pozitív a hatás. (Itt van erről egy cikk, ha érdekel.) Azt már korábban körbejártam, hogy miért érdemes elfelejteni az olvasással kapcsolatban mostanában emelt belépési küszöböket, és hogy valójában teljesen mindegy, hogy hogyan fogyasztasz egy könyvet (írolt, rajzolt, elmondott formában, nyomtatásban vagy digitálisan). A lényeg, hogy megtaláld azt a formátumot, ami most, a jelen helyzetedben kikapcsol, feltölt, elrepít a hétköznapokból. De hogy konkrét ötleteket is adjak, jöjjön most néhány kedvencem az elmúlt másfél évből. Mind olyan olvasmány, ami lekötött, kizökkentett, jófajta eszképizmus volt még a legnagyobb káosz közepette is. Ráadásul azon a tesztemen is átmentek, hogy az olvasásuk óta többször eszembe jutottak, hogy mennyire jó volt őket olvasni, szóval egyik sem a felejthető kategória. Rendhagyó módon nem cím és szerző alapján rangsoroltam, hanem téma szerint, hogy ha egy ilyesmi koncepció érdekel, akkor az alapján ugorj bele az olvasásba. A leírások nem spoileresek. :) Eredeti nyelven olvastam mindegyik könyvet, az eredeti címen fogok rájuk hivatkozni, illetve ami már megjelent magyarul, annál a magyar címet is odaírtam. Általánosságban mindegyik megjelent a fő világnyelveken, így ha megtetszik valamelyik, rád bízom, hogy megkeresd a számodra legszimpatikusabb fordítást és beszerzési helyet. :) optimista űropera alternatív univerzumokkal Adrian Tchaikovsky - Doors of Eden (Az Éden kapui) Engem kilóra meg lehet venni a jó sci-fivel, akár űropera, akár kolonizálós sztori, akár bolygómegmentős, de még akkor is, ha párhuzamos univerzumos, alternatív valóságos. Tchaikovsky szereti keverni a műfajokat, a Doors of Edenben pedig, ahogy a családi szólásunk tartja, “van minden, mint Bécsben”. Lee és Mal két fiatal lány, akik szeretik a mítikus szörnyeket, és ketten vágnak neki Cornwallnak, ahol fura lényt észleltek. Csak Lee tér vissza a kalandból, és senki sem tudja, hogy mi történt Mallal. Amikor 4 évvel később Mal előkerül és Lee segítségét kéri, belekeveredik a történetbe a titkosrendőrség, egy gonosz milliárdos, egy kutatónő, ... Olvass tovább
Mi számít olvasásnak 2022-ben?
Nagyon szeretek olvasni. Amióta az eszemet tudom, az írott szöveg az egyik módja annak, ahogy felfedezem, feldolgozom a világot. És különösen az elmúlt évek megemelkedetten kaotikus időszakában az olvasás még inkább a megküzdési arzenálom szerves része lett ugyanúgy, ahogy a testmozgás vagy a friss levegő. A jófajta eszképizmus - a kiszakadás a mindennapok valóságából - sokat segít megpihenni a mindennapokban, vagy muníciót adni a folytatásra. Éppen ezért szomorítanak el az olvasással kapcsolatos furcsa tévhitek, amik megpróbálják beszűkíteni, hogy mi számít olvasásnak, és ez a megemelt belépési küszöb sok embernek teljesen elveszi a kedvét az olvasástól. Ha már idejét se tudod, mikor zsibbadt el utoljára a karod egy jól megtermett történelmi regénytől, vagy mikor olvastad újra harmadjára ugyanazt az oldalt a szakkönyvben, és nincs lelkierőd újra így olvasni, akkor arra nem az a megoldás, hogy ne olvass. Inkább bontsuk el az olvasással kapcsolatos akadályozó tényezőket, és máris kiderül, hogy sokkal szélesebb a választék az “olvasás” nevű tevékenység lehetőségeiben, mint az “okosok” (értsd: okoskodó szakbarbárok) mondják. Az olvasás az olvasás Talán már a bevezetőből is világos, hogy nem bírom az olvasási sznobizmust: hogy csak a keménykötéses jó, meg csak a saját példány jó, meg csak az jó, amire rálehelt az eredeti szerző, és telesírta könnycseppjeivel a névre szóló dedikációt. Úgyhogy szeretném feleleveníteni az “elég jó az elég jó” életfilozófiámat, mert az olvasásra is igaz, és erre a témára rávetítve így szól: Az olvasás az olvasás. A könyv az könyv. Mindegy, hogy kölcsön, könyvtári, papírkötésű vagy e-könyv. Hogy “ponyva” vagy szépirodalom, romantikus vagy történelmi, szakirodalom vagy tudományos-fantasztikus. Hogy népszerű szerző, vagy egykori kötelező, vagy teljesen ismeretlen elsőkönyves szárnypróbálgató műve. Nem csak akkor ér az olvasásod, ha “tanultál belőle”, ha magaddal vihetsz praktikus tanulságokat az életedre. Az is nagyon fontos eredmény, hogy kikapcsol, szórakoztat, vagy el tudsz benne veszni akár csak egy rövid ideig is. Olvasásnak számít, ha képregényeket olvasol, mert nem csak a karakterszám tudja átadni a történetet, hanem a rajz is. És ha befogadsz egy történetet, akkor az a történet be van fogadva, a macska fel van mászva a fára, te meg olvastál és pont. És igen, még a hangoskönyv is olvasásnak számít, mert ha úgy kényelmesebb, meg neked az praktikusabb, vagy te jobban fogsz fel ... Olvass tovább
Miért ne írd tele a nyári programnaptáradat
“Január, február, itt a nyár” - szokta volt mondani a nagymamám. Tényleg van úgy, hogy gyorsan eltelnek a hónapok, de a januári szürkeségben még el sem tudjuk képzelni, hogy pillanatok múlva nyakunkon a június 25, ami után már közelebb leszünk a következő karácsonyhoz, mint az előzőhöz. És lehetne folytatni úgy is a mondást, hogy “május, június, tanévnyitó”. Amikor megáll az idő, késő este még világos van, és szinte hallatszik, ahogy izzadnak a tücskök, végtelennek tűnnek a nyári esték. Folyik az állon a baracklé, csöpög a tölcsér alján a puncsfagyi, áthallatszik a szomszédból a gólöröm, párásodik a limonádéspohár, pöndörödik a ponyvaregény papírborítóján a szamárfül. Aztán egyszer csak eljön az a pillanat, hogy még egyszer utoljára összeszereljük a napernyőt, leeresztjük a kerti pancsolót, már nem rakjuk be este a vízzel locsogó jégkockatartót a fagyasztóba, és csak pislogunk, hogy hova lett a július meg az augusztus. Évről évre egyre jobban tudatában vagyok annak, hogy bármilyen hosszúnak is tűnik május végén az a nyár, gyorsan el fog menni. És főleg egy hosszú, bezárt időszak után nagyon szorító tud lenni az az érzés, hogy most aztán nagyon ki kell használni a „szabadságot”, a jó időt, hogy újra lehet menni helyekre, vannak programok, lehet találkozni emberekkel. Mert ha nem teszem tele a naptáramat programokkal - logikázik az agyam -, akkor meg fogom bánni, hogy nem használtam ki 100%-ig a nyarat, és csalódott leszek szeptemberben, és csak jövőre próbálkozhatok újra legközelebb. Így leírva és elolvasva már egyértelmű, hogy ez az állítás nem igaz, mégis dolgozik a jó öreg maximalizmus, és még ha a munkában valamennyire sikerül is kordában tartani, nem vesszük észre, amikor odasunnyog a pihenésünkhöz, és csak azzal, hogy ott van, rontja el a kedvünket és a potenciális jó élményeket. Úgyhogy beszéljünk egy kicsit arról, hogyan állj ellen a külső-belső nyomásnak, hogy mindennel telepakold a nyári naptáradat, és mit csinálj helyette, hogy mégis kiélvezd, amíg tart. Időlimit + mindent IS lehet = nyári FOMO A FOMO az angol “Fear Of Missing Out” kifejezés betűszava, ami szó szerint azt jelenti, hogy félelem a lemaradásról. Azért csinálsz programot, azért mész el mindenhova, azért táblázod be a naptáradat, mert azon aggódsz, hogy ha nem teszel így, akkor kimaradsz valami jóból, lemaradsz valami fantasztikusról, ami egyszeri és megismételhetetlen, és utána szomorkodhatsz örökre. „Vár ránk a nyár, és most nem lehet ... Olvass tovább
Gomez 2012-2021
2016 júliusában beszuszakoltuk az életünket egy furgonba, és két nap alatt átszeltük Európát, hogy Brightonba költözzünk. A furgon nem csak azért volt praktikus, mert egy bőrőndnél több cuccal érkeztünk volna, hanem mert teljes létszámban utaztunk - a teljes létszám esetünkben pedig úgy néz ki, hogy Ádám, a nyúl, meg én. Mert a nyúl az családtag. Gomez akkor volt 3,5 éves, és türelmesen viselte a meleg, nyári időt az ölünkben pihegve. Nem is volt kérdés, hogy jön. Az se volt kérdés, hogy nem fogom berakni a repülőgép csomagtartójába, ahol vagy elviseli a hideget és a zajt, vagy nem. Az új otthonban hamar berendezkedett, készségesen felügyelte az IKEA bútorok összeszerelését, és szinte azonnal boldogan aludt bárhol. Neki mindegy, csak együtt legyünk. Nekünk is mindegy, csak együtt legyünk. 2017. májusban vettük észre, hogy valami baj van az alsó metszőfogaival, hirtelen összetorlódtak. A rutinvizsgálatból végül egy majdnem két éves tortúra lett - egy makacs tályog, bakteriális fertőzés, lecsiszolt állkapocs, napi gyógyszerezés, 14 műtét, a műtétek után aggódás, hogy felébred-e, hogy elkezd-e enni... 2017. októberében mondta először egy állatorvos nővérke, hogy lehet, hogy el kéne altatni. "Miért, halálos a betegség?" - kérdeztük. "Nem, dehogy is. De nagyon macera lesz." Jó, hát ha nem hal meg, akkor él, és ha macera, akkor macera. Nem mondom, hogy nem az volt. Kényszeretetés naponta háromszor, folyamatos kötéscsere, sebpucolás, genny, vér. Annyira normalizáltam azt az időszakot, hogy visszanézve a fotókat látom, hogy mekkora horror volt, és nem tudom, hogy bírtam ki. De kibírtam, mert élni akart. Mert több jó napja volt, mint rossz. És akkor is megérte, ha emiatt nem mentünk sehova, még napközben is maximum pár órára hagytuk el a lakást, mert menni kellett haza időpontra beadni a gyógyszert naponta többször (volt, hogy négyszer), gyakorlatilag évekig, etetni a gyógytáppal, amikor nem evett. És mindig, mindkettőnkre szükség volt - én ölbe veszem és tartom, hogy ne szökjön, Ádám beadja, amit be kell, mert négykezes munka az ilyesmi, És persze minden ilyen szeánsz után alaposan meg kell simogatni, hogy tudja, hogy itt vagyunk. Mi már azelőtt "nem jártunk sehova", hogy menő volt. Bármilyen műtét vagy gyógyszerkúra lejárt, mindig vártuk, hogy akkor most elmúlik-e a fertőzés, begyűlik-e újra a tályog. Ezek reménykedő időszakok voltak - volt, hogy egy napig tartottak, volt, hogy egy hétig. Aztán újra folyt a genny, még egy fogat megevett, még egy ... Olvass tovább
Mire jó a komfortzóna?
Mi a komfortzóna jelentése? A komfortzóna kifejezés azokra a kényelmes körülményekre utal, amikben biztonságosan, otthonosan érzed magad. Ahol minden ismerős, kiszámítható, nincsenek kihívások -- lehet tudni, mi után mi fog történni. Ahol biztonságosan önmagad lehetsz. Amikor a világ a komfortzónádon kívül kaotikus, akkor a komfortzónád kiszámíthatósága segít megpihenni, erőt gyűjteni. A komfortzónából kiindulva könnyebb a kinti világgal is megküzdeni. Éppen ezért bárki bármit mond, a komfortzóna önmagában nem “gonosz”, és te sem vagy elfuserált, ha keresed a kényelmes szituációkat. Évekkel ezelőtt már foglalkoztam a blogon a komfortzóna praktikus oldalával, de ahogy az elmúlt években sokaknál újra előkerült, hogy kinek mi a komfortzónája, egyáltalán mi az a komfortzóna, és jó-e az, hogy van valakinek ilyenje, úgy döntöttem, most van a legjobb alkalom arra, hogy alaposan körbejárjuk a kérdést. Úgyhogy a következőkben szó lesz arról, hogy: mi a komfortzóna valódi jelentése mi a komfortzóna-paradoxon és a komfortzóna-keringő miért jó, ha úgy gondolsz a komfortzónádra, mint egy kényelmes puha ágyra és hogy fontos-e, hogy kimozdulj a komfortzónádból. Én Farkas Lívia vagyok, ez itt a Lecsó, csapjunk is bele! Olvasd vagy hallgasd a legújabb részt a nagy lejátszás-gombra kattintva! Vagy tekerj lejjebb, és elolvashatod az epizód leiratát! :) (Hogyan hallgathatod? Itt és most a fenti lejátszógombra kattintva, az MP3-fájlt letöltve, vagy Spotifyon, vagy az Apple Podcastson, vagy a kedvenc podcast-lejátszódon!) A komfortzóna-paradoxon A komfortzóna-kritikusoknak az szokott lenni az egyik fő intése, hogy “vigyázz, mert ha kialakítasz magadnak egy komfortzónát, vagy töltesz benne időt, az nem jó, mert akkor beleszoksz a kényelembe és benne ragadsz.” Úgyhogy kezdjük is talán itt, és mondjuk ki azt, hogy a kiszámíthatóság nem ellenség. Nem kell, hogy mindig újra és nagyobbra vágyj, és nyugodtan lehetsz elégedett azzal, amid van. Valójában nem kell állandóan feszegetni a saját határainkat. És nem mindenkinek az jelenti a boldogságot, hogy folyton felülmúlja önmagát, és mindig rátesz egy lapáttal a saját eredményeire. Ha pedig nyugalomra, vagy békességre van igényed, és ezt a komfortzónádba vonulva tudod a legjobban megadni magadnak, akkor ez egy csodás eleme az öngondoskodás-eszköztáradnak. Ettől függetlenül azonban lehet, hogy a komfortzónád, ahol minden ismerős, egy idő után már nem adja meg azt a ... Olvass tovább
