Emlékeztek az öt perces csokis sütire? Létezik egy Nutellás verziója is... :) Mivel az eredeti recept szerintem picit száraz, tuti, jót tesz neki egy kis extra krémesség és csokoládé. A recept szerint, amit Angie dolgozott ki, a következőkre van szükség egy adaghoz: 4 evőkanál liszt +egy nagy csipet sütőpor (a self-raising flour helyett) 4 evőkanál cukor (lehet kevesebb, elég édes az a Nutella :) 1 egész tojás 3 evőkanál édesítetlen kakaópor 3 evőkanál Nutella 3 evőkanál tej 3 evőkanál semleges ízű növényi olaj (én vajjal is kipróbálnám) Egy nagy (min. fél literes) bögrébe kell tenni a hozzávalókat, és villával csomómentesre keverni. A mikró legmagasabb fokán 1,5-3 percig kell sütni - tűpróbával lehet ellenőrizni, hogy mikor van kész; mikrófüggő. Egy jó nagy adag lesz belőle - tejszínhabbal lehet fokozni az élvezeteket. Angie-nél nézzetek körül, több mikrós-bögrés receptje is van! Én mentem Nutellát venni, jó kis hétvégi süti lesz ebből. :) ... Olvass tovább
Tűpárna-gyűrűk
Az Etsyn futottam bele ezekbe a cuki és praktikus, muffin-formájú tűpárna gyűrűkbe - itt vásárolhatók meg, darabjuk $22 + postaköltség. Az Etsyben azonban az a jó, hogy nem csak vásárlási célból érdemes nézelődni rajta, hanem kreatív inspirációért is: ezeket a gyűrűket is könnyű elkészíteni magunknak. Lényegében egy gyűrűalapra ragasztott nemezmuffinról van szó, de persze a formának nem muszáj muffinnak lennie, egy sima gombóc is megteszi, a lényeg, hogy bele lehessen szúrni a tűt - a gombóc is jól mutat, és könnyebb is elkészíteni. :) Jól jött volna egy ilyen a múltkor, amikor egyszerre három szuicid hajlamú gombot kellett visszahoznom az életbe a télikabátomon. ... Olvass tovább
Kihívás #02
Köszönöm a sok pozitív visszajelzést a múlt heti kihívással kapcsolatban! Nagy örömmel olvastam a képeslapos projektjeiket - Krisztina még blogbejegyzést is írt a csodaszép lapról, amit készített, nézzétek meg! Többen megírtátok a címzett reakcióját is, ennek külön örültem. :) Eljött az ideje a következő kihívásnak, amihez nem kell teljesíteni az előzőt, bármikor be lehet szállni, és persze a múltkorit is lehet nyugodtan teljesíteni, küldhettek képeket, beszámolókat továbbra is! :) 2. hét kihívása: Nézz a szemembe! Magamon is gyakran észreveszem, hogy amikor beszélgetek emberekkel - nem barátokkal, hanem eladókkal, postással, stb. - akkor valamiért nem mindig tartom a szemkontaktust. Nem arról van szó, hogy a földet bámulom, de nem a szemét nézem, hanem valami semleges helyet - az orrát, a homlokát, a száját. A szemébe nézni valahogy túl direkt. Pedig jó ez a direktség, egész más lesz tőle a kommunikáció, és érdekes figyelni a reakciókat is. Úgyhogy most ennyit kell "csinálni" - észrevenni, ha nem a szemébe nézel annak, akivel beszélsz, és korrigálni. Nekem segít, ha nem össze-vissza kapkodom a tekintetem a másik fél két szeme között, úgyhogy én mindig az illető bal (nekem jobb) szemébe nézek. Nincs hipotézisem arra vonatkozólag, hogy mi lesz ennek a kihívásnak az eredménye, nem akarok nagy szavakat használni, hogy "őszinteség" meg "magabiztosság", de változás elég valószínű, hogy lesz. :) És szerintem nem is olyan könnyű feladat, mint elsőre tűnik... + FELADAT: Tegyél még 200 Ft-ot a kihívás perselybe a héten, így összesen 400 Ft lesz benne. ... Olvass tovább
Things I Love Thursday #85
Az elmúlt hét képekkel illusztrálva: tartottunk egy görbe városi éjszakát illetve csapatépítő tréninget túrófánkkal és forrócsokival ♥ megjött az utolsó két karácsonyi ajándékom ♥ mignooooooon ♥ sminkelméleti kiképzést kaptam, szorgalmasan fogok gyakorolni ♥ Csak szavakkal: hütte-couture (alias full kötött téli szerkó - ruha, harisnya... :)) ♥ 5 hetes pici baba (nem az enyém, nyugi :)) ♥ zöldségleves cérnametélttel ♥ takarítás utáni ecetszag ♥ Sherlooooock (RDJ, bújj el messze, Mr. Cumberbatch is in town!) ♥ helyükre pottyannak a dolgok ♥ marcipán burgonya ♥ tejeskávé reggelire, mellé grillezett ciabatta & tervek (utóbbiak nem ehetők :)) ♥ amikor elfogy a mosogatnivaló ♥ amikor csönget a mobilom, hogy e-mailem jött, és valami jó érkezik ♥ újraindultak a sorozatok! zombulós Pretty Little Liars + Desperate Housewives maraton = legjobb ♥ ... Olvass tovább
4 mód, hogy minden nap menyasszony lehess
Bevallom, nem szeretem azt a cukormázas szöveget, hogy az "esküvő életed legboldogabb napja". Mintha azután már semminek nem lehetne annyira örülni, és elkezdene ketyegni az óra: várnak az "ennél már csak rosszabb lehet" pillanatok. Pedig az esküvő jó esetben csak egy nagyon kiemelt, megünnepelt, boldog mérföldkő az úton, ami után várnak az újabb mérföldkövek. Talán pont az ünnep-jelleg miatt kap akkora hangsúlyt, és érezzük úgy a szertartás másnapján azt a furcsa, fáradtsággal keveredett csalódott érzést, hogy "ennek is vége" -- pedig ezt az ünnep-érzést nyugodtan továbbvihetjük. Több, mint három évvel az esküvőm után is szívesen nézegetek esküvős képeket, videókat, mert nagyon tetszik a stílus, a kidolgozottság, a "királylányság", és mindig keresem benne azt, amit átemelhetek a mostani életembe. (És persze az is benne van, hogy ha valaki azt mondja nekem, hogy életemben csak egy napon lehetek királylány, kibújik belőlem a hároméves, és ráölti a nyelvét.) Mert mitől különleges egy esküvő? Az odafigyeléstől. Figyeltek egymásra a szerelmeddel. Figyelnek rátok a szeretteitek. Figyeltek a megjelenésre -- ünnepi a ruha, ünnepi a menü, ünnepi a helyszín, mindennek megadjátok a módját. Ennyi. Igazán igazságtalan lenne, ha az életünkben a rendelkezésre álló több, mint húszezer napból egyetlen egynek örülhetnénk csak így. :) Összeszedtem néhány ötletet, hogy akár holnap is nászutasok lehessetek. És holnapután, meg jövő kedden, és hat év múlva március negyedikén - mert a lényeg az esküvő után jön! ... Olvass tovább
Nyomtatható menütervező lap
[ letölthető .pdf ] Ha tetszik, és szeretnéd megosztani másokkal, légyszi csak a bejegyzésre mutató linket tedd ki a saját honlapodra! Köszönöm szépen! Kereskedelmi forgalomba nem hozható. Ötlet és kivitelezés ©2012 Farkas Lívia. Minden jog fenntartva! A4-es, fektetett, egy hetes, napi öt + 1 étkezés, 4 színben. :) Ha kitűzöd a hűtőre, nincs több kérdés, hogy "mi lesz a vacsora?", és a bevásárlás is átgondoltabb. A korábbi letölthető, nyomtatható extráim itt találhatók, köztük szerepel a korábbi, egyszerűbb beosztású menütervező jegyzetlap. ... Olvass tovább
Mandarint mindenkinek!
A tavalyi lonc után a Pantone 2012 színének a Tangerine Tango (magyarul: mandarin tango) fantázianevű narancsos-korallos-lazacos árnyalatot választotta. Egy ideig barátkoztam vele -- túl hangsúlyos, túl töknarancssárga volt --, aztán a fenti kép, különösen a szoknya (a japán JJ magazinból) segített, hogy beleszeressek. :) Ez a púderesebb árnyalat jobban tetszik nekem, és szerintem hordhatóbb is. És nem csak a ruhánk lehet mandarinos: kékszeműek próbálják ki a szemhéjon is! Erről is tettem egy kis képet a lányokra. Nektek hogy tetszik ez a szín? ... Olvass tovább
Téli koszorúk
Ezek az egyszerű, téli koszorúk nagyon jók a mostani átmeneti "már nem Karácsony, még nem tavasz" időszakra. Az első pihe-puha gombolyagokból áll (hungarocellgömbre kell ragasztani-tekerni néhány méter fonalat), a második koszorúalapra ragasztott kisebb-nagyobb tobozokból áll, a harmadiknál a koszorúalap lett körbetekerve fonallal, és piros filcvirágok díszítik, a negyedik pedig szürke anyaggal van bevonva, és szintén szürke fonalból készült horgolt hópelyheket tűztek rá - nekem ez utóbbi a kedvencem. :) ... Olvass tovább
Körkérdés: Mit főztél először?
A konyha zóna kapcsán újabb körkérdésem van a számotokra, de ezúttal nem tippmegosztós-takarítós, hanem nosztalgiázós. :) Arra lennék kíváncsi, hogy mi volt az első olyan konyhai fogás, amit az elejétől a végéig teljesen egyedül csináltatok, és hány évesek voltatok akkor? A konyhai lebzselés nálam mindig adott volt, emlékszem a nyomi kis gombóc-süteményekre, amit a maradék tésztából gyúrtam (teljes büszkeséggel fogyasztottam őket), de az első konkrét "recept" valamikor 9-10 éves koromban lehetett, méghozzá salátát készítettem. Kéziturmixban joghurtot, tejfölt, majonézt meg fűszereket kotyvasztottam össze, és beleraktam a műanyag mixerbe a kézzel miszlikbe tépkedett szalámit és jégsalátaleveleket is. :)) Teljesen vállalható lett. Nem tudom, ezután mi volt a következő, ami biztos, az a húgommal elkövetett csokitorta, valamikor 15 éves korom körül - csak az rémlik, hogy kicsit elbaltáztuk (ronda lett, és finom), és irdatlan mocskot és kuplerájt hagytunk a konyhában. (Bocs, anyu! ♥) Nem sokkal utána csináltam zacskós porból carbonara tésztaszószt, de sonka helyett töpörtyűvel, mert azt hittem, jó lesz az is. Borzalmas lett. :)) Ami viszont nagyon jól sikerült, az a meg nem mondom hányadik évfordulónkra (második? harmadik?) készített évfordulós menü (16 éves lehettem, szóval vagy második, vagy harmadik), amiben volt férjfogó sajtleves (esküszöm ez volt a neve, de végülis bejött, nem? :)), valamivel töltött csirkemell, meg még süti is -- akkor szabadultam rá az NLCaféra, és minden receptet kinyomtattam meg kiírtam, sőt, még rózsaszín szívecskés étlapot is rajzoltam a vacsorához. Az első közös főzésünk Ádámmal pedig nem sokkal a háromfogásos sikertörténet előtt történt: tükörtojást és bacont készítettünk reggelire. Mindkettő ehetetlenül nyers maradt, de megettük. Szerencsére sokat fejlődtünk azóta. :) ... Olvass tovább
