Itt a tavasz, de hiába, ha a világban még mindig óriási a káosz. És ilyen időkben sokkal nagyobb szükségünk van kiszámítható, biztonságos dolgokra, mint valaha. Ez a tökéletes alkalom, hogy kialakítsunk segítő rutinokat, amik támogathatnak a mindennapokban! Év elején nagy felmérést végeztem az olvasóim körében, hogy mit szeretnének a leginkább egy olyan zűrzavaros év után, mint a tavalyi -- és egy olyan zűrzavaros év kezdetén, mint az idei. :) Nem meglepő módon a kérésekben leggyakrabban visszatérő kifejezések a vidámság, a nyugalom és a rendszerezés voltak. Éppen ezért az elmúlt két hónapban rengeteget ötleteltem, mi is lenne a leghasznosabb ebben az időszakban, amikor még mindig a bizonytalanság, a kényszerű home office és digitális oktatás határozza meg az életünket. Így született meg az ötlet, hogy elővegyem és megújítsam az urban:eve egy töretlen népszerűségnek örvendő anyagát, a 30-napos rutinkiépítő tréninget. Mi a 30-napos rutinkiépítő tréning? 2009-ben indult a blogomon az ingyenes 30-napos rutinkíépítő tréning, ami 30 napon keresztül minden nap egy apró lépést, egy új szempontot vezet be a napi, heti rutinjaidhoz. A 30 nap végére pedig kialakíthatod a saját rutinodat, ami segít egy barátságos, megengedő keretrendszerbe foglalni a mindennapjaidat. Az élet sokkal szebb és érdekesebb annál, hogy feleslegesen sok energiát és időt pazarolj a háztartás vezetésére. A tréning egyik feladata, hogy megtanítsa, hogyan tudod praktikusan és hatékonyan letudni ezeket a feladatokat a korábbi kapkodás és kampánytakarítások helyett, a másik pedig az, hogy egy olyan rendszert adjon a kezedbe, aminél nem probléma, ha kimarad egy-két (tíz-ötven) nap, mert bármikor bűntudat nélkül becsatlakozhatsz újra anélkül, hogy kiégnél. Más rendszerezést, takarítást, rutinkiépítést célzó tréningekkel ellentétben nálam nem cél, hogy tökéletes legyél, és nem kell háztartási robottá válnod. Épp ellenkezőleg. A rendszer lépésekre bontott feladatokkal dolgozik, ami azt is jelenti, hogy könnyen tudod delegálni a feladatokat, így bármelyik szakaszban bevonhatod a párodat, családodat is – a konkrétan megfogalmazott, időzített (pár perces) teendők mindenki számára egyértelműek lesznek, és nem jelentenek nagy, ijesztő, teljesíthetetlen követelményt. Csinálhatjátok közösen, hiszen a koszt is közösen csináltátok. :) Az egésznek az a lényege, hogy több időd maradjon arra, amit valóban szeretsz csinálni! A rutinok rugalmasak, semmi elvárás és ... Olvass tovább
Milyen egy jó rutin?
Szépségápolási rutin, reggeli rutin, takarítási rutin, öngondoskodós rutin… Egyre többen építenek be rutinokat az életük különböző területeibe, és szerintem ez egy szuper dolog. Rutinokkal ugyanis jobban irányításod alá vonhatod az életed kontrollálható részeit -- és ez főleg akkor segítség, ha úgy érzed, hogy eleve kevés ilyen területe van az életednek, és különösen szükséged van kapaszkodókra. Közben viszont azt is észrevettem, hogy ahogy terjednek a különböző rutinmódszerek, emberről emberre torzulnak az alapok -- mint régen a súgóposta-játékban, amikor az első gyerek azt súgta a másik fülébe hogy “elefánt”, és tíz lépéssel később már ott tartott a játék, hogy “veseránc”. Így mostanra csomó felesleges görcs és adalék kapaszkodott rá arra, ahogy a rutinokról gondolkodunk, és ezért könnyen előfordulhat, hogy ettől nem hogy kevésbé segítik az életedet, de akár teljesen lenullázhatják a pozitív hatásokat. Szeretek definiálni, újradefiniálni, mítoszokat oszlatni, és mivel az urban:eve blogon e sorok írásakor több, mint egy évtizede foglalkozom rutinkiépítéssel, úgy gondoltam, hogy érdemes lenne friss szemmel ránézni a témára. Úgyhogy a mai olvasható és hallgatható bejegyzésben elmondom: egyáltalán mi fán terem a rutin, mit kell vele csinálni, mikor számít egy rutin sikeresnek, és hogyan tudják a rutinok segíteni az életedet. Ha úgy érzed, hogy igényelnéd, ha lenne valamilyen rendszer az életedben, amire támaszkodhatsz, akkor ezután a cikk után már lesz egy jó képed arról, hogy a különféle rutinok hogyan segíthetnek neked. Ha pedig már van fogalmad arról, hogy mit jelent az, hogy van rutin az életedben, és szívesen ráerősítenél; illetve, ha próbálkoztál már valamiféle rutinrendszerrel, de úgy érzed, hogy kudarcot vallottál vele, akkor ezt az írást ne hagyd ki, mert megmutatom azt a hozzáállást, ami segíthet abban, hogy a rutinjaid tényleg téged támogassanak, és ne legyél a kötelező körök rabja. Én Farkas Lívia vagyok, ez itt a Lecsó, csapjunk is bele! Olvasd vagy hallgasd a legújabb részt a nagy lejátszás-gombra kattintva! Ha nem tudod hallgatni, akkor tekerj lejjebb, és elolvashatod az epizód leiratát! :) (Hogyan hallgathatod? Itt és most a fenti lejátszógombra kattintva, az MP3-fájlt letöltve, vagy Spotifyon, vagy az Apple Podcastson, vagy a kedvenc podcast-lejátszódon!) Mit jelent az, hogy rutin? Kezdjük a legelején, és kerüljünk közös nevezőre azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán mit jelent az, ... Olvass tovább
Tökmag erőleves
Nagyon nagy leveses vagyok. Nekem levest főzni felér egy szertartással, elképesztő jól esik beledobálni a zöldségeket és fűszereket az "üstömbe", hogy aztán elkészüljön egy igazi varázsfőzet. Ha esik: leves. Ha süt a nap: leves. Rég volt leves? Leves. Tegnap volt? Van maradék. A leves mindenre válasz, és ha valakinek kedvességre van szüksége (pl. nekem), akkor legszívesebben főzök neki egy levest, mert üres gyomorral nem lehet problémákat megoldani. Legszívesebben minden szomorú embernek főznék, aztán miután evett, betakargatnám, hagynám aludni, hogy aztán megbeszéljük a dolgait. De ezt nem tudom mindenkivel megcsinálni, úgyhogy jöjjön az ezutáni második legjobb dolog: hoztam egy receptet, és csináld meg magadnak! ♥ Ne dobd ki a tök magját, főzz belőle levest! Ez ráadásul nem csak egy lélekmelengető, de szemétcsökkentő fogás is. De kezdjük egy bréking nyúzzal: a sütni-főznivaló tökök kikanalazott magját mostantól tilos kidobnod, ugyanis elképesztően finom és ízes erőleves főzhető belőle. Hívhatnám vegán húslevesnek vagy csontlevesnek, de nem akarok a szemantikán összeorrolni senkivel, úgyhogy eh, mi a név? mit levesnek hívunk, bárhogy nevezzük, éppoly ízletes. Mondaná Shakespeare, ha megfőzte volna ezt a tökmagos erőlevest. Milyen tökmag kell a tökmagos erőleveshez? A leves lelke a tökből kikapart mag, ugyanis ettől lesz ízletes, aranysárga az alaplevünk. Bármilyen tökből működik, tökfőzelékhez használt tökből is jó, de én általában kanadai sütőtökből szoktam (butternut squash), mert ahhoz jutok gyakrabban, és abból készül a sütőtökkrémlevesem is. Úgyhogy amikor a krémlevest készítem, mindig párhuzamosan egy másik lábosban fő ez a leves is, én meg örülök, hogy kettőt főzök egyszerre. Az alaplében főzött hagymát, krumplit át is szoktam dobni a krémlevesbe még botturmixolás előtt, mert az erőlevesben már nem kellenek, de kidobni nem fogom őket, tök jók lesznek a másikba. A tökmagot nem kell megpucolnod, lehámoznod. Nem kell a tökhúst lemosnod róla, mehet bele az a hálós rész is, az egész, ahogy van, ahogy kikanalaztad, azzal a lendülettel, ahogy kiszedted a tökből, landolhat a leveses lábosodban. Ha éppen nem akkor akarod ezt a zöldséges erőlevest elkészíteni, amikor a tökhússal dolgozol, akkor nyugodtan tedd a magokat egy fagyasztó-tűrő tasakba, és tedd el későbbre. Így több adag tökmagot is "összevárhatsz". Én direkt ehhez a leveshez tartok a fagyasztóban vastag szálra vágott répát is. (Ha szép répához jutok, azon kívül, amit azonnal ... Olvass tovább
Hogyan legyek kedves magammal?
Az öngondoskodás kapcsán nem tudom eleget ismételni az én kedvesség-definíciómat: Kedvesnek lenni magaddal azt jelenti, hogy úgy bánsz magaddal, mintha egy olyan ember lennél, akit kedvelsz. Magunkkal jól bánni sok embernek sokféle dolgot jelent, nálam az öngondoskodás ott kezdődik, amikor magaddal vagy kedves és magadról gondoskodsz. Elképzelheted mindezt úgy, mint egy finom szendvicset, amiben a kedvenc pékárud fogja közre a legízletesebb kencéket és szendvicsbevalókat: ropogós zöldségeket, füstös, sós, csípős ízeket. Már a készítése önmagában is felér egy szertartással, de a legjobb rész akkor jön, amikor beleharapsz, egyszerre érzed az összes ízt, és az jut csak az eszedbe, hogy pont erre volt szükséged. Mindenkinek másféle finomságok vannak az öngondoskodás-szendvicsében, ráadásul az összetevők és preferenciák folyamatosan változhatnak attól függően, hogy épp mire van szükségünk. Egyik nap erre, másik nap arra. A szemléletről a “Mit jelent az, hogy kedves vagy magaddal?” című írásban és Lecsó podcast epizódban beszéltem részletesebben. Ebben a bejegyzésben pedig a „hogyan”-okról lesz azó, azaz milyen változatos formákban jelenhet meg a magaddal szemben tanúsított kedvesség az életedben. De úgy is írhatnám, hogy mi minden van a kamrában és a hűtőben ahhoz a bizonyos kedvesség-szendvicshez. :) Hogy néz ki a te kedvesség-listád? Egy rövid gondolatkísérletre hívlak. :) Fogj egy kezed ügyében levő papírlapot, és írd fel a tetejére, hogy “Kedvesség-lista”. Annyi a feladatod, hogy a következő 2 percben írj a papírod tetejére 3 olyan dolgot, ami kifejezheti azt, hogy te hogyan vagy kedves magaddal. A kedvesség-listád magadnak készül, és nem kell senkinek megmutatnod. Nincs rossz válasz, bármit leírhatsz, ami elsőre eszedbe jut erre a kérdésre. Ha rögtön nem jön valami, akkor segíthet elindulni, ha belegondolsz, hogy: Mi az, ami neked jól esne mástól? Mi az, amire régóta vágysz, de senki nem ment el veled, nem tette ezt meg neked? Te hogyan, mivel fejezed ki azt, hogy szeretsz valakit, mivel kedveskedsz neki? Ez neked is jól esne? Ha igen, hogyan tudod ezt magadra alkalmazni? Ne gondolkodd túl, ne görcsölj rá, egyelőre csak írd le, ami elsőre eszedbe jut. Óra indul! :) Ha letelt a két perced, nézd meg, mi van a papírodon. Ha összeszedtél 2 vagy 3 dolgot, akkor szuper, mert itt van, kimondtad magadnak, hogy mik lehetnek olyan dolgok, amikkel kedves lehetsz magaddal. Ezek mostantól opciók, ... Olvass tovább
Mit jelent az, hogy kedves vagy magaddal?
Felkapott téma mostanában az öngondoskodás, aminek elképesztően örülök, hiszen az elmúlt években rendszeresen emlegetem a blogon, hogy mennyire fontos, hogy jól bánjunk magunkkal. Kicsit viszont úgy érzem, hogy az öngondoskodás kapcsán nagyon könnyű elbeszélni egymás mellett -- egyszerűen azért, mert az öngondoskodás különböző embereknek teljesen különböző dolgokat jelent. Ebben a témában kaptam nemrég olvasói levelet Katától, aki ezt írta: Sokat írsz az öngondoskodásról, és hogy "légy kedves magadhoz". Na, ez az utóbbi az, amit nem tudok értelmezni. Sehogy sem tudom elképzelni, hogy hogyan kell ezt tenni, mit jelent ez a gyakorlatban. Azért tetszett meg különösen ez a kérdés, mert erről így, az alapok szintjén nem szokás beszélni, pedig a felvetés teljesen jogos. Túl az olyan közhely-javaslatokon, mint hogy veszünk egy habos fürdőt, vagy levendulás illóolajat párologtatunk, mit jelent valójában az, hogy kedvesek vagyunk magunkhoz? A mai epizódban ezért elmondom: hogy mi lehet egy jó definíciója a saját magaddal szemben tanúsított kedvességnek, hogy mivel kezdődhet az önmagaddal szemben tanúsított kedvesség, és végül az is ki fog derülni, hogy mi az a három hozzávaló, amit semmiképpen ne tegyél bele az öngondoskodás-szendvicsedbe. Én Farkas Lívia vagyok és ez itt a Lecsó. Csapjunk is bele! Olvasd vagy hallgasd a legújabb részt a nagy lejátszás-gombra kattintva! Ha nem tudod hallgatni, akkor tekerj lejjebb, és elolvashatod az epizód leiratát! :) (Hogyan hallgathatod? Itt és most a fenti lejátszógombra kattintva, az MP3-fájlt letöltve, vagy Spotifyon, vagy az Apple Podcastson, vagy a kedvenc podcast-lejátszódon!) Mi köze az öngondoskodásnak ahhoz, hogy kedves vagyok magammal? Ha te kedves vagy valaki mással, akkor az úgy néz ki, hogy nem azért csinálsz neki dolgokat, mert elvárta, vagy illik vagy kikényszerítették, hanem mert ki akarod fejezni, hogy szereted, hogy fontos neked, hogy kötődsz hozzá, hogy törődsz vele. Ezt azonban nem csak más emberekkel tudod megtenni, hanem saját magaddal is. Magunkkal jól bánni sok embernek sokféle dolgot jelenthet. Én is használom a blogon ezt a kifejezést, és ebben a podcast epizódban is gyakran fogom emlegetni, úgyhogy annak érdekében, hogy közös nevezőről induljunk neki a téma feldolgozásának, elmondom, hogy mik az én szempontjaim. Az én kedvesség-definícióm egyetlen mondat, ami így hangzik: Kedvesnek lenni magaddal azt jelenti, hogy úgy bánsz magaddal, mintha egy ... Olvass tovább
Édes-savanyú karfiol
Szoktam viccelődni azzal, hogy nálam úgy néz ki a húsmentes konyha, hogy amikor a recept azt írja, hogy "és akkor tedd bele a csirkét", nem teszem bele a csirkét. :D Nagyon sok ételnek a fűszerezés és a szószok a lelke, éppen ezért szoktam inspirálódni nem kifejezetten növényi receptekből is -- a növényi részét lenyúlom, a hús helyett meg beleteszek valami mást. Gombát, pirított tofut, vagy, jelen esetben, karfiolt. És még mielőtt lezárod az oldalt azzal, hogy "fúj, karfiol", szeretném elmondani, hogy én sem voltam a karfiol kifejezett rajongója, egészen addig, amíg így nem kezdtem el készíteni. Önszántamból sosem vettem, de amikor az élelmiszermentő meglepetésdobozomban elkezdett jönni (szezonban akár minden egyes héten), akkor ki kellett találnom valamit. Közben nagyon kívántam valami jó ázsiai, rizses, arcomba lapátolható finomságot is, úgyhogy jött a szikra, hogy legyen ebből a karfiolból valami édes-savanyú cucc. Megnéztem a bolti üveges szószok összetételi listáját is online, hátha abból is tudok inspirálódni, kerestem mindenféle receptet, összevetettem azzal, hogy mi van itthon (ketchup nem szokott lenni), illetve hogy mihez van elég idegszálam (karfiolokat rózsánként keményítőbe forgatni pl. nincs), és ez alapján, illetve sok alapos tesztelés után megszületett A Legjobb Recept, amit akkor se unok, ha minden héten jön karfiol. Ha viszont te úgy vagy a karfiollal, mint én a csirkével, hogy nem akarod megenni, akkor helyettesítsd azzal, amit szeretsz, és amikor a receptben azt írom, hogy "karfiol", akkor fejben gondold helyette a te kedvencedet. Úgyis a szósz a lényeg. :) Édes-savanyú karfiol Olcsóbb és gyorsabb, mint bármilyen rendelt étel, ráadásul a mumus karfiolt is megszeretheted tőle. :) 1 fej karfiol1 ek olajsóÉdes-savanyú szósz200 ml paradicsomszósz ((passata, vagy ha nincs, ketchup))3 ek almaecet3 ek szójaszósz1 ek kukoricakeményítőédes chiliszószcsilipehelysóborscukorfokhagymaTálaláshoz1 bögre basmati rizs2 bögre vízsóújhagymaszezámmag A karfiolt pucold meg, szedd rózsáira, és kevés olajon egy nagy seprenyőben (vagy wokban) közepes lángon szépen pirítsd meg. Sózd és kevergesd.Én nem szoktam vele rohanni, az a jó, ha szinte már ehetőre sül így, és sok helyen jó barna - azok a kedvenc részeim. Amíg pirul a karfiol, elkészítheted az édes-savanyú szószt.A paradicsomszószt öntsd egy kis lábosba. Tedd hozzá az almaecetet, szójaszószt, édes csilit és csilipelyhet és a többi ízesítőt. Nagyon fontos, hogy ... Olvass tovább
13 éves az urban:eve! Ezek vagyunk mi – szülinapi projekt 2021
13 év rengeteg egy ember életében, hát még az online térben. 13 évvel ezelőtt, amikor elkezdtem a blogot, még nem létezett Facebook, a mobiltelefonomon nem volt kamera (sőt, örültem, hogy 10 SMS belefér). Tizenhárom év alatt jöttek-mentek a trendek. Én is változtam, a blog is változott velem együtt, de az alapelv mindig megmaradt, hogy arról írok, ami abban a pillanatban érdekel, ami megérint, amit fontosnak tartok -- és amiről az írás pillanatában úgy érzem, hogy talán segíthet másoknak is. Eddig úgy tűnik, ez a módszer bejött. :) 13 évvel ezelőtt, pontosan 2008. február 3-án indítottam el az urban:eve-et. Egy pizzarecepttel kezdődött minden (épp most hétfőn sütöttem újra -- még mindig finom :) ), aztán az elteltnél jóval rövidebbnek tűnő idő alatt az egykori hobbi ma már vállalkozás lett, a blogbejegyzések mellett előadásokkal, podcasttal, tanfolyamokkal. Amellé az első pizzarecept mellé készült még 3690 másik cikk, a cikkek alá pedig 68315 hozzászólás az olvasóktól -- az első év "két kezemen meg tudom számolni" táborából mára egy közel 40 ezres keménymag olvassa ezeket a leveleket, amiket a nagy bögre teám mellől írok. És az urban:eve közössége is változik. Most már több internetes generáció "nőtt fel" a blog körül, és még mindig jóleső érzéssel tölt el, amikor új komment vagy levél érkezik valakitől egy olyan korcsoportból vagy országból, amiről az induláskor remélni sem mertem volna, hogy valaha lesz onnan olvasóm. Úgyhogy máig az egyik legizgalmasabb kérdés számomra, hogy kik a számok mögötti emberek, akik az urban:eve olvasói táborát alkotják. Mik azok az álmok, vágyak, kedvencek és kihívások, amik összekötnek minket? Éppen ezért mostanra már hagyomány, hogy néhány évente egy nagy szülinapi kérdőív keretében kielemezzük, hogy kik is olvassák most az urban:eve-et, és milyen csapat is vagyunk mi. A blog hivatalos születésnapján, 2021. február 3-án meghirdetett hírleveles felhívásomra válaszolva összesen 1395-en töltötték ki az idei kérdőívet. Köszönöm, ha te is köztük voltál! Lássuk is, hogy kik vagyunk mi 2021-ben. Ezek vagyunk mi! 2021 Kezdjük a nyers adatokkal. :) Nem csak a 20 éveseké a világ A kérdőívet 98.6%-ban nők töltötték ki, ami szinte hajszálpontosan megegyezik az öt évvel ezelőtti kérdőív 98.7%-es arányával. Ami változik, de egyáltalán nem meglepő módon, az az életkor-megoszlás. Amikor 2008-ban elkezdtem a blogot, én is huszonéves voltam, és leginkább húszas, késő tízesek ... Olvass tovább
6+1 ötlet, amivel feldobhatod a sétáidat
Üdv a brit lockdown / izoláció 47. hetéből! Most, hogy mi itt e sorok írásakor a második bezárt tavaszunk előtt állunk, rájöttem, hogy ennyi idő alatt nagyon profik lettünk a "hogyan csináljunk izgalmas programot a semmiből" szakágban. Tudom, hogy mindenhol kicsit mást jelent az, hogy "nem lehet sehova se menni", és amikor nemrég Instagramon szavazással megkérdeztem, hogy konkrétan kinél mit is jelentenek a szigorítások (merre mehet, kikkel és hol találkozhat, mit csinálhat és így tovább), az jött ki, hogy a válaszadók 83%-ánál szigorúbb lezárásban létezem már jó ideje. A mi limitációink: nem hagyhatjuk el a várost nem mehetünk be mások lakásába és nem fogadhatunk vendégeket - nincsenek baráti összejövetelek és hasonlók kültéren is egyszerre maximum 1 másik háztartásbéli emberrel találkozhatunk, 2 méteres távolságot tartva nem alhatunk az otthonunkon kívül máshol (se hotel, se mások lakása, de be se mehetünk hozzájuk, szóval mindegy is) napi egyszer hagyhatjuk el a lakást, egészségügyi séta vagy munkába/boltba/orvoshoz járás céljából az alapvető élelmiszerboltokon, postán, gyógyszertárakon és elviteles kávézókon kívül minden zárva - nincs pláza, ruhabolt, könyvesbolt, ajándékbolt. Beülős helyek, pubok, kávézók teraszai rég nincsenek már nyitva. nem használhatunk tömegközlekedést (a buszok és a vonatok járnak, de azoknak vannak fenntartva, akik indokolt esetben használják, azaz munkába/orvoshoz mennek, és azért, hogy ők biztonságos távolságot tarthassanak egymásról, minden egyéb felhasználási módra most más megoldást kell találni) nincsen autónk nincsen egyéb járművünk Szóval mi maradt? A lábunk, meg ahova el tud vinni. Nem csoda, hogy rutinos városi gyaloglók lettünk ennyi idő alatt. Természetesen egy idő után az is megszokott, ha mindig ugyanazokon az utcákon sétálunk (igen, volt már, hogy csak azért mentünk be egy zsákutcába, hogy kijöhessünk), úgyhogy az elmúlt időszak megtanított még kreatívabban értelmezni a városi sétákat. Ez ám az igazi "nyaralj otthon". :D Mert szép dolog a kuckózás meg a Netflix meg az otthoni Zoom-os edzések (itthoni nevén: tévétorna), de azért mégiscsak az a legjobb, ha egy kicsit kinn tudunk lenni a szabad levegőn, ér minket valami új impulzus, és nem csak otthon mászkálunk faltól falig, mint egy szerencsétlen állatkerti medve. Úgyhogy ebben a bejegyzésben összegyűjtöttem azokat a sétatuningoló tippeket, amik segítenek újszerűvé varázsolni a megszokott utakat, és színt vinni a ... Olvass tovább
Ne legyél hatékony!
Még mindig nem sütöttél kovászos kenyeret? Nem makraméztál ötven virágtartót a növényeidnek? Továbbra sem tanultál meg észtül? Nem tudod, hogyan tudnád kihasználni, mi több, élvezni az életed legkaotikusabb, legnehezebb időszakait is? Megmondom. Sehogy. És ez nem apátia meg nihilizmus, hanem empatikus hozzáállás magadhoz. Felszabadítóbb, mint gondolod. Megmutatom, miért érdemes eljátszani ezzel a gondolattal. "De hát Shakespeare is járvány idején írta meg élete főművét!" Igen, de nem vagy Shakespeare. Lehet, hogy ez most megdöbbentő új információ volt a számodra, úgyhogy adok egy percet, hogy feldolgozd. Nem tudod függetleníteni magad a világtól. Nem tudsz úgy csinálni, mintha minden oké lenne, mintha mi sem történne. A világ dolgai hatással vannak ránk -- egyrészt mert nem vagyunk pszichopata robotok, akik érzelemmentesen reagálnak mindenre, másrészt meg mert nem a világ végén élünk internet nélkül. Annyi helyen láttam motivációs sztorinak szánva, hogy Shakespeare megírta a Lear királyt a fekete pestis idején, miért nem írunk mi is Lear királyt! Megmondom, miért. Mert Shakespeare-nek nem kellett aggódnia azon, hogy mit eszik, nem magára főzött-mosott-takarított, nem egyedül nevelte otthon a gyerekeit, akik otthonról tanultak, és nem kellett home office-olnia, hogy megéljen. Ráadásul mindeközben nem kapta naponta hatvanszor a híreket a fekete pestisről Twitteren ("Az öt legfertőzőbb patkány, akit kerülnöd kell!"). Nem konteózott neki az anyósa Facebookon ("Edd meg ezt az ecetes hagymát, és elkerül a pestis!"). És közben nem kellett minden este Zoomolnia Marlowe-val ("Will, ma még csak két drámát írtam, úgy érzem, nem elég optimalizált a versformám!"). Shakespeare karanténélménye meg a miénk között körülbelül annyi közös van, mint a 18. szonett meg a gyorséttermek reklámszlogenjei között. Amúgy meg miért is William Shakespeare az elérendő célunk egy világjárvány idején, ha amúgy az élet többi területén soha, senki nem várja el tőlünk, hogy egyszeri és megismételhetetlen drámai géniuszok legyünk? (Aki igen, azt leütöm egy biztonságosan távolságtartó másfél méteres péklapáttal. Küldd hozzám.) "De nem csinálok semmit, mégis állandóan hulla vagyok!" Ácsi, ácsi. Nem igaz, hogy nem csinálsz semmit. Ne felejtsük el, hogy mekkora erőfeszítésbe is kerül az, hogy tartod magad a mostani helyzetben. Hogy valójában mennyire fárasztó is az, hogy az egyébként is létező mindennapi feladataidon kívül ... Olvass tovább
