A menstruációval kapcsolatos cikkem sokatok nagy kedvence lett -- rengeteg visszajelzést kaptam, hogy örültek egy őszinte írásnak ebben a témában. Pár hónappal ezelőtt kaptam egy bizalmas levelet Magditól (a nevét megváltoztattam), amelyet a cikkem hatására írt nekem. Magdi tavaly nemi erőszak áldozata volt, és mivel látta, hogy a menstruációs cikk sok nőnek adott támaszt, szeretne ebben a témában egy szélesebb közönséghez szólni, az ő sorstársaihoz. Mivel nálam is régóta tervben volt, hogy írok erről a témáról is, nem volt mire várni: összedolgoztunk, és így született meg ez a bejegyzés. Én az adatokat és a szocio-kulturális hátteret hozom, Magdi pedig a saját történetét, a személyes tapasztalatait és tanácsait (az ő írását dőlt betűs szöveggel jeleztem a bejegyzés második felében). Ez nem egy vidám cikk, de mivel a statisztikák alapján minden ötödik nőt megerőszakoltak az élete során és további 20%-ot megpróbálták, csak az én olvasóközönségemben húszezernél is több olyan nő lehet, akit érint. Ez borzalmas szám. Ezúton is köszönöm Magdinak az együttműködést és az őszinteségét. FIGYELEM! A bejegyzés durva részleteket tartalmaz, kérlek, ha tudod magadról, hogy kiborít vagy  rossz emlékeket idézhet benned a téma, ne olvass tovább! A bejegyzés végén lehetőség van beszélgetésre a hozzászólások között. Tudom (és köszönöm!), hogy itt ezt általában nem kell mondani, de azért most külön felhívom a figyelmet, hogy egymás tiszteletben tartása alapvető pillére az urban:eve házirendjének. Több száz év alatt kialakult egy olyan társadalmi rendszer, ami egyes élethelyzetekből rámutató magatartást vél kiolvasni, a legapróbb dolgot is flörtnek véli, bizonyos jeleket pedig felhatalmazásnak érez arra, hogy az illető nemhogy jóváhagyja, de kifejezetten várja a szexuális közeledést. Az ilyenek lehetnek olyan alapdolgok, mint a mosolygás vagy egy kedvesnek szánt gesztus, de ugyanígy a mások által kihívónak gondolt ruha (például hogy harmincöt fokban nem vagy nyakig beöltözve), az egyedül elfogyasztott ital (nem pisilt körbe egyetlen hímpéldány sem, tehát szabad préda vagy), vagy pusztán az, hogy nincs senkid, tehát akkor bóknak kéne venned minden közeledést, hiszen "milyen jól jársz". Ha nem is lesz a dologból erőszak, akkor is teremthet kínos helyzeteket az, hogy a szokások alapján különböző dolgok és elvárások járnak a felek fejében. Réz Anna filozófus egy beszélgetésünk során hozta azt a remek analógiát. Ha valaki meghív a születésnapjára, általában szokás neki ... Olvass tovább