Nem igazán tudok összefüggően írni Robin Williams haláláról - gyakorlatilag egész gyerekkoromban őt néztem a Patch Adamstől a Jumanjin át a Kétszáz éves emberig, és gyomron vágott, hogy mennyire szenvedett és hogyan kellett távoznia. Ha másra nem jó ez a tragédia, arra igen, hogy beszélgessünk a depresszióról és a lelki betegségekről. Felhigult az, hogy mit nevezünk depressziónak, és egy sima - abszolút természetes és normális! - rossz napot, rossz hangulatot is beskatulyázunk. Ugyanúgy, mint ahogy aki rendszeresen takarít és rendet rak, az "tisztaságmániásnak" nevezi magát (pedig távol áll a rendszeretet az OCD-től!!), de lazán kezeljük a függőséget is. Bejön egy sorozat? Sorozatfüggő vagy. Szívesen videojátékozol heti pár órában úgy, hogy a családi és szociális életed egyáltalán nem károsodik? Videójátékfüggő! Isteni a csokoládé? Csokoládémániás! Az interneten tartod a kapcsolatot a barátaiddal és a családoddal napi szinten? Netfüggő! És pontosan azért, mert ezeket a szavakat ennyire lazán kezeljük és köznyelvben (sokkal gyengébb értelmezéssel!) fordulnak meg, az a hatás alakult ki, hogy elvesztette a súlyát, amikor valakinek komoly baja van. És amikor valaki a depresszió tüneteit mutatja, akkor hajlamosak vagyunk úgy kezelni, hogy az egy átmeneti állapot, és több köze van a kedvhez, azon pedig változtathatna. Hiszen nekünk is segít egy rossz napon, ha "megnézünk egy csajos sorozatot, felrakunk egy arcpakolást, kilakkozzuk a körmünket!". Bullshit! A depresszió a köznyelvben a rosszkedv megfelelője lett, és ezért nem működik az, amikor úgy kezeljük, mint egy sima rossz napot. Akinek az alapállapota a szorongás, annak sem felvidításra van szüksége, és így tovább az összes többi mentális betegséggel. Ezért kérlek, ne mondd egy depressziósnak, hogy "fel a fejjel", "el fog múlni", "szedd össze magad", "gondolkodj pozitívan", "hagyd abba", "csak túlérzékeny vagy". Ha a bokája lenne törött és visszautasítaná a maratont, akkor se szidnád le, hogy "ugyan, forraszd már össze pozitív gondolkodással a bokádat most rögtön; ne csináld, csak hisztizel, mert nem akarsz futni". És amennyire idiótán hangzik egy lábtörésnél, hogy valakit leszidj érte, a mentális betegségekkel sajnos ez sok embernek még mindig nem ennyire egyértelmű. :( A megoldás az, ha empátiát gyakorolsz. Két kanadai egyetem közös kutatása azt találta, hogy általánosan az alacsony önértékeléssel rendelkező embereknél nem hatékony módszer a felvidítás. Ők ugyanis az optimista, vidám emberekkel ... Olvass tovább