A mai interjú érdekessége, hogy Nóra és Szilvi egymástól függetlenül válaszoltak, így aztán mókás látni, hogy mennyi mindenről ugyanaz jut eszükbe. :) Nick Carter miatt kezdődött minden, de a zene szeretete továbbra is megvan, csak a banda cserélődött le. Túl vannak egy emlékezetes, közös londoni úton, betegségeken, és 15 év elteltével lelki társaknak mondják egymást. Most meséljenek ők! (A kép illusztráció.) Mesélnél néhány szót magadról? N: Nóra vagyok, 30 éves. Jeleneg egy telefonos ügyfélszolgálaton dolgozom adminként és hétvégenként (jobb dolgom nem lévén, na jó de :)) a BGF padjait koptatom, mint leendő marketinges. Ezen kivül egy 7 hónapos rettentően cuki nyuszilány mamája vagyok. Sz: Szilvi vagyok, 30 éves Irodavezető vagyok egy fiziológiai és farmakológiai labor műszerek fejlesztésével és gyártásával foglalkozó cégnél. Magamról annyit talán, hogy egy életvidám, mosolygós zeneőrült vagyok, aki néha ezt az őrültségét futással, olvasással és filmekbe bújással csendesíti. És most, hogy bemutatkoztál, hogy mutatnád be a barátodat? :) N: Ő a világ legbátrabb és legerősebb embere. Elképesztően szines személyiség. Skorpió, mint én. Kerek 2 hét különbséggel születtünk, ugyanabban a kórházban. Viccelődtünk vele, hogy talán anyukáink még egymás mellett is elmentek anno. :) Imádom benne, hogy őszinte, nyitott, mindenben támogat és neki van a legszebb kék szeme! Sz: Pontosan két héttel utánam született, és még ugyanabban a kórházban is. Ő a másik felem, társam az őrültségben. Egy nyitott személyiség, kis boldogság golyó, a legpozitívabb ember, akivel valaha találkoztam, és ez sugárzik is róla. Jó érzéke van a szép dolgokhoz, a lakberendezéshez, és a kreatív DIY jellegű kézműveskedéshez. Egy kívül-belül gyönyörű személyiség. Bölcsen hallgat és bölcsen ad tanácsot. Az az ember, akire szó szerint az életem bíznám, és akiért (ha valamilyen szituáció azt követelné) az életem adnám. Mikor és hol ismerkedtetek meg? N: A középiskolában ismerkedtünk meg. Már egy összeszokott osztályba kerültem be, nem vagyok egy könnyen barátkozós, szóval ez elég nagy traumának tünt akkor. Egy közös barátnőnk mutatott be minket. Egy korán érkezős reggelen pedig a padon üldögélve találtuk magunkat, ahogy éppen félve teszem fel a kérdést: „Szereted a Backstreet Boyst?” Kb. 3 másodperces levegővétel után helyeslően bólintott, majd hevesen egymás szavába vágva veséztük ki a Larger Than Life videoját és Nick Carter tetkóját. Sz: Még nem töltöttük be a 15-öt, mikor a 9. osztályt ... Olvass tovább
“A végén már azon nevetünk, hogy a másik hogyan nevet” | Bemutatom a barátom! #5
Á. és K. 27 évesek, az egyetemen ismerkedtek össze. Saját bevallásuk szerint nem sok közös van bennük, mégis nagyon erős szövetség alakult ki közöttük. Megmentik a világot, együtt boroznak (ez a kettő gyakran együtt jár! :D), egész napos Skype-látogatást tartanak egymásnál, és, ha tudnak, áttáncolják az éjszakát. Betevő feelgood barátos interjú következik! Á.: 27 éves, romantikus, a virágaihoz beszélő lány vagyok. Az összes kóbor kutyát szeretném hazavinni, az összes apróm odaadom a hajléktalanoknak. Esőben a csigákat az út szélére teszem. Nem sírok a filmeken, hanem zokogok. IMÁDOM a magyar borokat, az olasz konyhát és az olasz pasimat, és szerintem mindig minden rendben lesz. Rendetlen vagyok, és elvileg keresztben alszom az ágyon (nem is igaz…). K.: 27 éves vagyok. Értékesítéssel foglalkozom egy crowdtestinggel foglalkozó cégnél. Balkezes vagyok, extrovertált és hangosan fújom az orrom. Szeretem a jó borokat, a sportot imádom. A tánc a mindenem. Mindig éhes vagyok, amivel a pasimat már meg sem lepem. Otthon a nevem nem K., hanem Cukika. Nem szeretek főzni és türelmetlen vagyok. Imádok aludni, és minden nap megváltom a világot, legalább egyszer. :) És most, hogy bemutatkoztál, hogy mutatnád be a barátodat? :) Á: K. a két lábon járó racionalistás. Erős, kritikus, de főleg magával, mindig elemez (mint én), mindig javulni akar, mindig többre és jobbra törekszik. Kevesen látják, de nagyon érzelmes is tud lenni, nagyon jó szívű ember, sokat törődik másokkal. K: Á. egy kiegyensúlyozott, (nem meglepően) Mérleg csillagjegyű csodalény. Könnyű vele csak úgy lenni, semmit csinálni, még az is szórakoztató. Sosem fél tükröt tartani, ami mindig nagyon jól jön, főleg nehéz helyzetekben. Nagyon kiegyensúlyozott, őszinte ember, a bölcsessége alapján, ha nem tudnám hány éves, kb. 120 évesre becsülném. :) Mikor és hol ismerkedtetek meg? Hány évesek voltatok? Mire emlékszel az első találkozásról? Á.: pontosan nem emlékszem mikor találkoztunk először. :) Az biztos, hogy az egyetemen az alapképzés vége felé, kb. 21-22 évesek lehettünk. Nekem egy-két éles kezdeti emlékem van csak, pl. mikor átmentem hozzá, és ugyanazt a tételt meghallgattam 40-szer a vizsgája előtti nap. Aztán pislogtam kettőt, és puff legjobb barátnő lett. K.: Az egyetemi alapképzés végén, amikor az akkori barátom elutazott külföldre, szerencsére, Á. egyik barátnőjével kezdtem el lógni, ahol általában Á. is ott volt. Már az akkori találkozások is hosszú lelkizős beszélgetésekké váltak. :) Nagyon ... Olvass tovább
“Nincs játszma, nincs tabu, nincs bizonytalanság a kapcsolatunkban.” Lilla & Marcsi | Bemutatom a barátom! #4
Az iskolaudvaron kezdőtött minden, azóta megjárták a Camino-t, végigküzdötték a kamaszéveket, most pedig ikreknek nézik őket, reggeli SMS-eket írogatnak egymásnak, szökevény gyöngytyúkokat mentenek, cuki matricákkal díszítik a kalendáriumuokat, és együtt készülnek Lilla esküvőjére. Nagyon röviden Lilla és Marcsi barátsága ennyi, hosszabban pedig a folytatásban következik, ajánlom olvasásra, mert csak még vidámabb lesz tőle ez a keddi nap! Mondjatok először pár szót magatokról! :) - Marcsi vagyok, 29 éves, egy élelmiszer-kiskereskedelmi cég külső és belső kommunikációjáért, munkaügyeiért felelek. Szeretem a kreatív dolgokat, legyen szó művészetről, vagy hétköznapi örömökről. - Lilla vagyok, 28 éves közgazdász. Szeretem a kreatív cuki dolgokat, a színes tollakat, a matricákat és a rózsaszínt. Most pedig a barátotokról. M: Lilla 28 éves és szereti a rózsaszínt. L: Marcsi (nekem csak Maris, de most maradjunk a formalitásoknál) egyrészt teljesen kattant, másrészt viszont komoly, ha a helyzet úgy kívánja. Rengeteget lehet vele nevetni (néha a fulladásig röhögni). Próbálja titkolni, de elképesztő tehetsége van az íráshoz, alig várom, hogy az első regényét a kezembe vegyem. Mikor és hol ismerkedtetek meg? Hány évesek voltatok? Mire emlékszel az első találkozásról? M: 10 évesen új iskolába kerültem, ahol a tanárok ismerkedő kirándulást szerveztek az új osztálynak. Ahogy beléptem a kapun, minden szem rám szegeződött, és a csapatba verődött gyerekek elkezdtek pusmogni. Csak álltam és szorítottam a Barbie-s hátizsákom vállpántját, mígnem kiszúrtam egy másik kislányt, aki az apukájába kapaszkodva bömbölt. „Na, ő pont úgy érez, mint én”, úgyhogy odamentem, és megkérdeztem, hogy hívják. L: 10 évesek voltunk, amikor 8 osztályos gimnáziumba kerültünk. A tanév elején volt egy ismerkedő kirándulás. Senkit nem ismertem és akkori énemnek megfelelően nyomtam a bőgőmasinát. És akkor odamerészkedett Marcsi. Miben vagytok egyformák? M: A minap együtt ebédeltünk, és egy idős bácsi odajött hozzánk megkérdezni, ikrek vagyunk-e – a sok közös tulajdonságunk közül talán ez a legmegdöbbentőbb, mert szinte naponta kapunk hasonló kérdéseket. Hirtelen ránézve egy fényképre néha én sem tudom, épp melyikünk van rajta. L: Rengeteg dologban. Sok közös hobbink van és a személyiségünk is nagyon hasonló. Sőt sokszor megkérdezték tőlünk, hogy testvérek, extrém esetben ikrek vagyunk-e. Miben különböztök? M: Lilla finnyás. Nem eszik meg különböző zöldségeket, és ezzel teljesen ... Olvass tovább
A margarinvonal betyárjai – Szilvi és Luca | Bemutatom a barátom! #3
(A kép illusztráció.) Szilvi és Luca húsz éve barátok, negyedikes korukban találkoztak az iskolában. Szilvi nemzetközi ügyintéző, nyelvtanár, jelenleg otthon van a kisbabájával, Luca pedig gyógyítással foglalkozik, nagy állatbarát, és első gyermeküket várják a férjével. Szilvi levele már rájuk jellemzően kezdődik: Amikor elolvastam a vonatkozó bejegyzést, rögtön elkezdtem azon gondolkodni, hogy meglepem Lucát a jelentkezéssel. Sorra törtek elő az emlékeim az elmúlt húsz évnyi barátságunkról, de aztán meggyőztem magam, hogy én, aki sok blogot olvasok, és még soha egyetlen kommentet sem írtam, nem "teregetem ki" a barátságomat ország-világ elé, és hát biztos Luca sem akarná. Elvégre mindketten töröltük magunkat Facebookról is. Ehhez képest ma reggel kaptam egy e-mailt Lucától, hogy látta ezt a felhívást, és hogy érdekel-e. Úgy tűnik, tévedtem. Húsz év ide vagy oda, még mindig nem ismerjük egymást százszázalékosan, és pont emiatt nem unjuk egymást. Szilvi és Luca egymástól függetlenül válaszoltak a kérdésekre, így örömmel olvasták a másik válaszait, és hogy sokszor ugyanazokra a dolgokra emlékeztek vissza. Az interjú maga is egy jó kis baráti program lett végül, hiszen ezzel zárták a levelüket: "Köszönjük a lehetőséget, jó volt egymásról olvasni, magunktól nem tettük volna fel ezeket a kérdéseket egymásnak!" ♥ Fogadjátok szeretettel Szilvi és Luca történetét, ami a kidobózástól Nick Carteren és kamaszkoron át az anyaságig egészen hosszú időt ölel fel, és a java még csak most jön! :) Ez a kedvenc mondatom: "Azt megtanultam tőle, hogy szerethető vagyok, és hogy nem csak a párkapcsolatokban létezik hűség, hanem a barátságokban is." Mi a legfontosabb dolog, amit a barátodról tudni kell? Szilvi: Luca egy igazi nő: csinos, empatikus, okos és önmagával örökké elégedetlen. Nem mellékesen állatbarát, ami nála egy életforma, amolyan családi örökség. Nem egy, és nem két állatot fogadott be, és nevel(t) szeretetben. Az egészségügyben dolgozik, ahol nem csak a tudományával, hanem a szeretetével is gyógyít. Luca: Legjobb barátnőm már közel 20 éve Szilvi, aki velem egykorú és a főiskola óta egy másik városban él párjával és gyermekükkel. Két idegennyelv felsőfokú ismerete mellett egy elég ritka idegen nyelvet is elsajátított kiemelkedően magas szinten a főiskolai tanulmányai során, így ezzel a nyelvvel foglalkozik munkájaként (illetve foglalkozott a szülést megelőző hónapig), és ez az egyik legmeghatározóbb hobbija, szerelme is egyben. Illetve, most már ... Olvass tovább
Röhögőgörcs a pult alatt – Bogi és Dóri | Bemutatom a barátom! #2
A Bemutatom a barátom! sorozat már most az egyik kedvencemmé nőtte ki magát, pedig még csak a második cikknél tartunk. Nagyon jó olvasni a válaszokat -- viccesek, kedvesek, valódiak --, főleg, amikor utólag elárulják a barátok, hogy nem olvasták egymás válaszait, mégis hasonlóakat írtak. Ez a mostani cikk azért is különleges a szívemnek, mert ismerem a szereplőit, és érdekes volt úgy olvasnom a válaszokat, hogy tudtam, kikről van szó. :) (P.S.: Bogi a húgom, bár felháborító, hogy 27 éves, mikor én még csak tizenöt vagyok. :)) Bogi és Dóri egyetemistaként találkoztak egy kávézóban, ahol éppen mindketten dolgoztak -- nagy szívűek, fanyar humorúak, és szorgalmasak mindketten. Mivel nem egy gyerekkori barátság az övüké, egészen máshogy élik meg a viszonyukat, és mindkettejük szerint fontos eleme ez a kapcsolatuknak. Mutatkozzatok be röviden! Dóra: A nevem Dóra, 30 éves leszek. Jelenleg Manchester mellett „állomásozom” egy rövid időre, mérnökként jöttem az Egyesült Királyságba; dolgozni. A végállomás Skócia lesz, ami a mi történetünk szempontjából Bogival egy izgalmas fejezet, de erről majd később. Bogi: Bogi vagyok, 27 eves. Skóciában élek a férjemmel és a mopszunkkal. Azt kell tudni rólam, hogy nem vagyok jó a bemutatkozásban. :) És most, hogy bemutatkoztál, hogy mutatnád be a barátodat? :) D: Bogit szeretnem tehát bemutatni, akivel úgy gondoltuk, szívesen mesélünk a barátságunkról. Ez azt hiszem neki valamivel könnyebb, mert ő az az ember, aki nem csak mindenről pontosan tudja, mit gondol, de azt szívesen ki is mondja. Bogi az a lány, akinek legnagyobb ellensége az emberi hülyeség, viszont némi forrongás után ezt képes mindig kifordítani és humorforrásként felhasználni. Ő maga a szarkazmus, ami azonban nem egyenlő a gonoszsággal. Bogi egy büszke és magabiztos ember, szilárd elképzeléssel mindenről, amiről tud. De ugyanakkor előzékeny, segítőkész az emberekkel általában, s csupa szív, gondoskodó azon kevesekkel, akiket érdemesnek ítél. Bogi megválogatja a barátait és én szeretem ezt a tulajdonságát, mert az igényesség megnyilvánulásának tartom. B: Dóri tipikusan az az ember, aki ha belép egy szobába, azonnal észreveszed, és ez nem csak annak köszönhető, hogy nagyon magas, hanem mert van egy olyan kisugárzása, ami miatt oda akarsz hozzá menni és beszélgetni vele. Szeretem benne, hogy nem fel más és bolond lenni. Őszinte, és egyenes, amit mindig nagyra értékelek az emberekben. Szerintem zseniális a humora, és ezért különösen örülök, hogy rátálaltam, ... Olvass tovább
Barátság első látásra – Erika & Jázmin | Bemutatom a barátom! #1
Nagyon sok levél érkezett a Bemutatom a barátom! felhívásomra, köszönöm szépen! A jelentkezést nem zárom le, jöhetnek még nyugodtan, a blog előnye, hogy nincs terjedelmi korlát. :) Kezdjük is rögtön egy bűbájos történettel -- nem dobálózom ilyen jelzőkkel csak úgy, de majd meglátjátok, ha elolvassátok, hogy miért mondom ezt. Én végigvigyorgom mindig, ahányszor csak elolvasom az interjút. :) Erika és Jázmin a főiskolán találkoztak, barátságuk több, mint tizenegy éve tart. Erika 30 éves, egy 4 éves kislány anyukája, és egy vidéki nagyvárosban lakik. Civil szervezetekkel dolgozik, de azt mondja, a munkája a hobbija is. Jázmin szintén 30 éves, gyerekekkel és rendezvények szervezésével foglalkozik, szabadidejében pedig a divat és a sport érdekli a legjobban. Mi a legfontosabb dolog, amit a barátodról tudni kell? Erika: Jázmin az ellenpólusom. Higgadt, csendes, szép, ő hosszú távon gondolkodik és kis lépésekben. Befelé él, borzasztó kedves mindenkivel. Ha valaminek nagyon örül, azt szűk körben éli meg, de a karja nyitva van mindenki felé. Ha bánatos, azt senki nem tudja, úgy kell belőle kihúzni. Jázmin: Erika maga a megtesült energiabomba. Én egy teljesen nyugodt ember vagyok, általában másokra is nyugtató hatással vagyok, ez mondjuk a munkámban is előny. Erika ezzel szemben egy izzó személyiség, mindig, mindenkit meg akar menteni, még akkor is, ha az lehetetlen, mindig vannak álmai, céljai, elképesztően intelligens, így a munkájában mindig 100%-os és az anyaságban is. Emellett hihetetlen szétszórt tud lenni, de emberileg akkor is megbízható. Ha fényévekre lennénk, akkor is tudnánk ugyanarra a dologra gondolni egy időben. Én mindig csodáltam, hogy kitartó, és eléri, amit szeretne. Mikor és hol ismerkedtetek meg? E.: A mai napig látom magam előtt. 2003 Gólyatábor. Épp első állomásos csapatépítőre indultunk az Oázis nevű közel sem „kultúrbisztróba”. Én két olyan lány mellett mentem, akikkel talán aznap beszéltem utoljára. Jázmin előttem ment. Emlékszem, sárga-kék Cosmo-s papucs, bézs színű vászonnaci, fekete pántos top volt rajta. A haja kócosan feltűzve. Mentünk-mentünk, és egyszer hátramosolygott, én meg vissza. Ha van olyan, hogy barátság első látásra, akkor ez az volt. J.: Az embernek sok ismerőse, barátja van; gyermekkori, gimis, felnőtt. Általában arra nem mindig tudjuk a pontos választ, hogyan is ismerkedtünk meg. Erika viszont egyértelmű. Még most is látom magam előtt, hogy a főiskolai gólyatábor városnéző programján egyedül kullogok a sorban, ... Olvass tovább
