Van egy ember, akinek szeretnél e-mailt írni, mert segítségre szorulsz, és meg akarsz tőle kérdezni valamit, hogy mit tanácsol - tanárod, főnököd, egy szakember, vagy valaki, akiben bízol. Esetleg olyan rendezvényen vagy, ahol lehet kérdezni az előadótól, és hiába van ott a lehetőség, ideges vagy, izgulsz, meg eleve alig van időd. Az eredmény: hebegsz-habogsz, zavarban vagy, és lehet, hogy elszalasztod a lehetőséget, mert nem azt kérdezed, amit valójában szeretnél. Az e-mailed kilométer hosszú, és sosem vagy rettenetesen sokára kapsz csak választ, és közben el is kezded ostorozni magad, hogy biztos rosszat mondtál, vagy megsértődött, akinek írtad, közben pedig lehet, hogy sokkal egyszerűbb a megoldás. Épp elég stressz van az ilyen helyzetekben amúgy is, könnyítsd meg a saját dolgodat! Te válaszokat akarsz. Akit kérdezel, az minél pontosabban akar segíteni, és sok esetben korlátozott ideje van rád. Van egy megoldás, ami biztosítja, hogy gyorsan végezzetek, és elégedett is legyél azzal a válasszal, amit kapsz. Fogalmazz pontosan! Képzeld el, hogy kapsz egy ilyen üzenetet valakitől: "Én egy 30 éves humanoid vagyok, és ezzel kapcsolatban szeretném kérdezni, hogy szerinted milyen lehetőségeim vannak?" Jóóó, de MIBEN. Mit akarsz, kedves valaki? Házat építeni? Tanulni? Virágot ültetni? Hegeszteni? Az ehhez hasonló elkent, általános kérdésekre -- minő meglepő! -- elkent és általános, sokszor semmitmondó válaszokat tudsz csak kapni, ha kapsz egyáltalán, pölö: hallgass a szívedre, vagy írd össze az ötleteidet, pro és con listákat... Vagy nagyon sokat kell várnod a válaszra, mert több körös visszakérdezéssel kell tisztázni, hogy mi van. Ezeket a köröket meg tudod spórolni! Akár e-mailt írsz, akár egy előadás vagy konferencia végén teszel fel egy kérdést, vagy van valakinél három perced megbeszélni a dolgaidat, minden esetben sokkal többre mész azzal, ha tűpontosan kérdezel, egy konkrét, kézzel fogható példával érzékeltetve, hogy mit szeretnél. (És fontos, hogy nem feltétlenül kell a születéstörténeteddel kezdeni, ha limitált időd van, és nem létszükséglet a kérdésedhez, hogy milyen háttérből jössz.) Vegyünk példának egy nagyon általános kérdést, ami elhangozhat egy szakmai találkozón: "Én egy vállalkozó vagyok, és azt akarom kérdezni, hogy hogyan kezdjem, merre induljak." (Hú, mennyi ilyet hallottam már!) Mit lehet ezzel kezdeni? Sok-sok visszakérdezés után kicsit többet, vagy elsőre olyan tanácsot, ami amolyan "nesze semmi, fogd meg jól". A válaszoló ... Olvass tovább
“Mindenki megőrült?!” – Hogyan maradj normális nehéz terepen
"Mosolyogj, és a világ visszamosolyog rád!" Kivéve, amikor nem. Néha a világ -- illetve egy konkrét személy -- gyanakvóan kikerül, rádordít, hogy "Mit vigyorogsz?!", keresztbe tesz, szembeköp, és lehülyéz. És bizony van, amikor egyre nagyobb erőfeszítés megtartani a mosolyt, mert úgy érzed, kezdesz a kisebbségbe tartozni a gyűlölködő, bűnbakot kereső, rosszindulatú, direkt gáncsoló emberek között. Mindenki stresszes. Oké. De az nem mentség arra, hogy egyre több ember jobban tudja a másiknál, hogy hogy kéne élni (és hogy kéne gyereket nevelni, kinézni, dolgozni), megy a kioktatás, a felsőbbrendűségérzés, a "mosom kezeimet". Elég belehallgatni a beszélgetésekbe a buszon -- ki kinek a kicsodája már megint micsinált, hogy az a rohadék hogy merészelt már megint így meg úgy, és különben is, van pofája --, de nagyon fülelni se kell, sokszor az ordítozások (szülő gyerekkel, felnőttek egymással, idegenek egymással) behallatszanak a zárt ablakon túlról is. Amikor budapesti ismerősökkel összefutunk, újabban sokszor az az első kérdésünk egymáshoz: te is azt látod, hogy mindenki meghülyült?! "Normális" lett haragot kelteni, gyűlölködni, és a nyomás és a stressz (ami teljesen jogos) sajnos olyan emberekre is hatással van, akik eddig nyitottak, toleránsak voltak. De éveken, évtizedeken keresztül árral szemben úszni megterhelő. És van, hogy túlerőbe kerülnek azok, akik szerint teljesen rendben van kárörvendeni mások nyomorán, sőt, szerencsétlenséget kívánni nekik, személyeskedni, félinformációk alapján megítélni. (Ha olyan helyen élsz, ahol ez nem igaz, akkor tedd össze a két kezedet, aztán zárd le most ezt a cikket, nem akarlak felhúzni vele! Igazoltan hiányzol. ♥) Most mondhatnám, hogy legyél te a fény az éjszakában, a pozitív energiát sugárzó jótündérke, aki majd megváltoztatja a világot a mosolyával, csakhogy néha a jótündérkéket is leütik légycsapóval, aztán valahogy össze kéne szedniük magukat, és mégis folytatni. Mert az teljesen irreális elvárás, hogy mindig optimista maradj -- amúgy is, de főleg úgy, hogy egyre nagyobb erőfeszítésbe kerül megtartani a lendületedet, motivációdat, miközben a tágabb környezet erre látszólag semmi indokot nem ad. Ez a bejegyzés tehát arról szól, hogy hogyan lehet ezt az egészet túlélni úgy, hogy ne daráljon be a pöcegödör. ... Olvass tovább
Két füle, egy szája van, és a világbékéért dolgozik. Ki az? – Szeretem a munkám #65
Váradi Rita 43 éves mediátor, egy ózdi irodából dolgozik, de egész Észak-Magyarországról vannak ügyfelei. Nem 18 évesen találta meg azt a munkát, amiben jól érzi magát, de mindent megtesz azért, hogy sikeres legyen, és nagyon bízik abban, hogy ez mások számára is segítség lesz. A munkáján kívül Ritát a magyarok vitakultúrájáról is kérdeztem (ami, mint sejthető, eléggé vitatható, hogy van-e, mármint a kultúra rész), és arra is válaszolt, hogy hogyan lehet javítani a konfliktuskezelésen. Miből áll a munkád? A legtöbb embernek fogalma sincs, hogy mi az a mediáció. Ez a latin eredetű szó közvetítőt, középen álló személyt jelent. A mediátor egy olyan semleges fél, aki elsősorban a vitában álló feleknek segít megoldást találni. A konfliktuskezelés és a hatékony kommunikáció megtanítása a legfontosabb feladatom. Amikor kiváltottam a vállalkozói igazolványomat, azt hittem, hogy a munkám maga a mediáció lesz. Nem is tévedhettem volna ennél nagyobbat. Az időm legnagyobb részében az énmárkám építésén és a vevőszerzésen dolgozom. A mediáció során nagyon fontos, hogy az ügyfelek megbízzanak a szakemberben, akihez fordulnak. Mivel legtöbben az interneten keresnek, igyekeztem létrehozni egy erős online jelenlétet. Minden nap új poszt jelenik meg a Facebook oldalamon, ahol szórakoztatva igyekszem megismertetni a mediációt az emberekkel. Egyensúlyra törekszem a közvetlen ajánlatok, az ismeretterjesztés és a szórakoztatás között. Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass? Az én alapképzettségem magyar szakos tanár, ami azért jó, mert a kommunikáció az alapja a mediációnak. A vitában vagy az egyezség megkötésekor egyetlen szó is nagyon fontos lehet. Pontosan, érthetően kell fogalmazni, hogy a félreértéseket és félremagyarázásokat elkerüljük. A posztgraduális képzésben való részvétel feltétele olyan felsőfokú végzettség volt, amely több éves pszichológiai tanulmányokat és szigorlatot is foglal magában, valamint ötéves szakmai gyakorlat az alapképzettségnek megfelelően. Én ugyan csak egy évet dolgoztam pedagógusként, de másfél évtizednyi tapasztalatom van gyámhivatali ügyintézőként, így ezzel nem volt gond. Az Igazságügyi Minisztérium által akkreditált képzés egy alapozó és egy szakirányú modult foglalt magába. Miután ezeket elvégeztem, kértem a felvételemet az Igazságügyi Minisztérium által vezetett közvetítői névjegyzékbe. A vonatkozó jogszabály alapján ahhoz, hogy ezt a tevékenységet végezhessem, folyamatosan képeznem kell magamat és egy ötéves ... Olvass tovább
Barátság kilométereken át | Anita & Ramóna – Bemutatom a barátom! #8
A Bemutatom a barátom! cikksorozat felhívására nemrég egy különleges levelet kaptam. Anita írt, aki a barátnőjét, Ramónát szerette volna búcsúztatni ezzel az interjúval. A legjobb, legeslegjobb barátom, a legtündéribb ember a földön (úristen, már most sírok, hogy írom...) augusztus 22-én elköltözik Németországba, nekem meg sajog tőle a szívem. Szeretném valami nagyon emlékezetes, maradandó és különleges dologgal elbúcsúztatni és csak azt szeretném kérdezni, hogy lenne-e rá mód, hogy ezt a blogon tegyem meg, olyan formában ahogyan a többi lányok is tették? Természetesen igent mondtam. :) A kérdésekre Anita és Ramóna külön válaszoltak -- és a válaszok között van egy kis időeltolódás is. Anita még a költözés előtti napon küldte el nekem a válaszait (és Ramónának is csatolta, jól megríkatva őt), Ramóna pedig azután válaszolt, hogy már megérkezett Németországba, ez viszont még Anitának egy meglepetés; ő itt, a blogon fogja először olvasni a barátnője gondolatait. Rövid bemutatkozás: Ramóna 28 éves, optometrista, szereti a természetet és a túrázást. Anita 29 éves, óvónő és angolt tanít gyerekeknek. Szereti a kreatív és különleges dolgokat. Mi a legfontosabb, amit a barátodról tudni kell? R: Anitának hívják, 29 éves, óvónőként dolgozik,de emellett még angolt is tart kicsiknek, ovisoknak és kisiskolásoknak. Ő legkreatívabb ember, akit ismerek. Ezt a lehetőséget is ő találta, és lepett meg ezzel engem, de általában mindennel így van, az érdekes és különleges dolgokat mindig tőle tudom. Nagyon erős az igazságérzete és mindig csak azt teszi, amit helyesnek ítél, nem befolyásolható és nagyon öntudatos. Imádja a néptáncot és a népzenét valamint a kézműves és designer holmikat. A: A legjobb barátomat Ramónának hívják, 28 éves, ugyanott él, ahol én, sőt, egy utcában is lakunk. Optometrista és mellette aerobic oktató, nagyon szeret a természetben lenni, túrázni és gyönyörű barna, göndör haja van (amit folyton növeszt, mert sosem elég hosszú :)) Mikor és hol ismerkedtetek meg? R: Konkrét időpontot nem tudnék mondani, már gyerekkorom óta ismerem. Mindig is szimpatikusnak tartottam valami mindig vonzott a személyiségében éreztem mindig, hogy van bennünk valami közös. A középiskola alatt lettünk igazából barátok. A: Nem tudom konkrét dátumhoz kötni a megismerkedésünket, mivel egy faluban élünk már általános iskolás koromból is vannak róla emlékeim. Ő két évvel járt alattam és az igazság az, hogy általános iskolában a húgom barátnője volt (köztük csak egy év a ... Olvass tovább
“Két csomag mazsolát adott névnapomra”| Judit & Gyöngyi – Bemutatom a barátom! #7
Judit és Gyöngyi 29 évesek, a gimnázium első éve óta barátnők. Szöges ellentétei egymásnak, Judit szerint csak abban egyformák, hogy mindketten lányok... de éppen ettől működik a barátságuk. :) Kérlek, mutatkozzatok be röviden! J: Egy dunántúli kisvárosban élek, ott is dolgozom egy monitoring központban operátorként. Hobbim elsősorban az ékszerkészítés, de a tárgyalkotás, kézművesség úgy általában is. Gy: Egy kisvárosban élek, úttervező mérnökként dolgozom. Hobbim a süteménysütés, a bonbonkészítés. Nagyon reál beállítottságú vagyok, mindenben a logikát keresem. Túl precíz vagyok, így kevés dologba merek belevágni, mert semmit sem szeretek félbe hagyni. Mi a legfontosabb dolog, amit a barátodról tudni kell? J: Határozott, egyenes, megbízható, őszinte ember, néha talán szigorúnak tűnhet az arckifejezése, de ez ne tévesszen meg senkit :) Mindenről van véleménye, de csak akkor hangoztatja, ha kérdezik, még ha nem is egyezik másokéval. Törekszik a tökéletességre, a munkájában maximalista. Földhözragadtabb nálam, a szónak a realista értelmében: én hajlamos vagyok elszállni, elkalandozni, elveszteni a célt magam előtt és egyszerre ezer dologgal foglalkozni. Ilyenkor jön Gyöngyi és leszed a fellegekből, hogy visszatereljen a helyemre: ez nagy segítség számomra. Szerintem nem is tudja, hogy ezt gyakran egy-egy mondatával eléri, anélkül, hogy tudná, mit is csinált :) Inspirál, ösztönöz, összeszedettebb leszek Tőle, céltudatosabb és kicsit kitartóbb. Gy: Legjobb barátnőm Judit, akit már majdnem 15 éve ismerek. Egy igazi művészlélek, gyönyörű dolgok kerülnek ki a keze alól. Imádom, amiket alkot, mert szívét-lelkét beleteszi (azért ilyen gyönyörűek :)). Nagyon szeretnivaló, mindig kedves és jókedvű. Mikor és hogyan ismerkedtetek meg? J: Elsőéves gimisek voltunk, egy osztályba jártunk. Egy másik lánnyal barátkoztam az év elején, akivel ők általánosban osztálytársak voltak. Homályos már az egész, de úgy emlékszem, ezen a lányon keresztül ismerkedtünk össze jobban, egy udvaron töltött tesióra közben kezdtünk el beszélgetni. Aztán úgy maradtunk :) Gy: Gimiben osztálytársak voltunk. Nekem az első tesióra ugrik be, kint voltunk az udvaron, és ott kezdtünk beszélgetni. Emlékszem, hogy aznap piros póló volt rajta, és aznap együtt mentünk a buszra suli után. Utána minden nap együtt lógtunk. Azonnal megvolt az összhang közöttetek? J: Szerintem megvolt az összhang. Tényleg elég zavarosak az emlékeim, de nem rémlik, hogy ne lett volna szimpatikus :) Gy: ... Olvass tovább
4×25 otthonnyaralós ötlet – 3. rész: Barátokkal
Rendezzetek társas-bajnokságot. Heti mérkőzések, szezon végén nyertes. Mi a nyeremény? Kupa? Közös utazás? Tíz gombóc fagyi? :) Nem egy városban / országban éltek? Sebaj! Könyvklubot virtuálisan is lehet tartani -- állapodjatok meg egy könyvben, olvassátok el megadott időpontig, aztán pedig csoportos Skype-on vagy Google Hangoutson beszéljétek ki! Távoli barátoknak küldj képeslapot -- akkor is, ha nem utaztok el külön sehova. :) Greetings from Budapest! Csomagküldéssel is lehet játszani: ha ingyen kiszállítás van, apró tételekre (pl. ebayes matrica) adjátok meg egymás lakcímét, így érkezhet meglepetés a postán! :) Pizsiparti -- felnőtteknek. Sorozatnézéssel, pogácsával, sajttállal, rozéval, pilóta keksszel, gumimacival... annyira szofisztikáltan vagy retrón, ahogy szeretnétek. :) Másnap reggel egy jó kis villásreggeli és közös kávézás. Van kert valakinél? Kidobózás. Vizipisztoly-csata!!! Oké, kulturáltabb is lehet: grillparty. Kert nélkül is megy. Receptekért nézz körül itt! Közös programnak nagyon jó a szabadulószoba, próbáljátok ki! :) Van már sokféle, tematikus is. Karaoke! Akár otthon is, a nappali nyugalmában -- nem kell hozzá idegen helyen zavarba jönni ahhoz, hogy jó móka legyen. Sőt. Forgassatok rövid, pár perces videókat csak úgy, poénból. A mobilos kamera teljesen megfelel erre a célra. :) Videóüzeneteket is felvehettek egymásnak, és elküldhetitek ajándékba -- születésnap, évforduló, stb. alkalmából. Pizsiparti következő szintje: sátorozzatok a kertben csapatostul. Nevezzetek be együtt egy futóversenyre, és járjatok együtt edzeni. Zárt körű garázsvásárhoz hozzátok el jó állapotú, megunt holmijaitokat, és csereberéljetek. Ami nem talál gazdát, kerüljön az adománypontba. Tegyetek fel ugyanolyan matricás tetoválást, csak úgy. (Elszántak igazit is választhatnak, de a matricás a tutibiztos. :)) Vicibicikli, bringóhintó, minden, aminek a meghajtásához kettőnél több ember kell. Időnként cseréljetek, hogy ki hajt, és ki lóbálja a lábát / csúszdázik. Úgy igazságos! :) Szalonnasütés, bográcsozás, tábortűz. Akinek van gitárja, hozza. Szólhat az Ohio meg a Börtön ablakában, vagy, ha már unjátok, a Wonderwall. :) A közös játék mindenhogyan jó, de csapatosan a legjobb: bowlingozzatok, biliárdozzatok, látogassatok el a Flippermúzeumba! Ha van valahol egy nagy, fehér fal és egy vetítő, akkor csinálhattok házimozit. Nézzétek újra a gyerekkori közös kedvenceket (Macskafogó, dialóg-szavalással együtt; Pogány Madonna) vagy frissebb ... Olvass tovább
“A végén már azon nevetünk, hogy a másik hogyan nevet” | Bemutatom a barátom! #5
Á. és K. 27 évesek, az egyetemen ismerkedtek össze. Saját bevallásuk szerint nem sok közös van bennük, mégis nagyon erős szövetség alakult ki közöttük. Megmentik a világot, együtt boroznak (ez a kettő gyakran együtt jár! :D), egész napos Skype-látogatást tartanak egymásnál, és, ha tudnak, áttáncolják az éjszakát. Betevő feelgood barátos interjú következik! Á.: 27 éves, romantikus, a virágaihoz beszélő lány vagyok. Az összes kóbor kutyát szeretném hazavinni, az összes apróm odaadom a hajléktalanoknak. Esőben a csigákat az út szélére teszem. Nem sírok a filmeken, hanem zokogok. IMÁDOM a magyar borokat, az olasz konyhát és az olasz pasimat, és szerintem mindig minden rendben lesz. Rendetlen vagyok, és elvileg keresztben alszom az ágyon (nem is igaz…). K.: 27 éves vagyok. Értékesítéssel foglalkozom egy crowdtestinggel foglalkozó cégnél. Balkezes vagyok, extrovertált és hangosan fújom az orrom. Szeretem a jó borokat, a sportot imádom. A tánc a mindenem. Mindig éhes vagyok, amivel a pasimat már meg sem lepem. Otthon a nevem nem K., hanem Cukika. Nem szeretek főzni és türelmetlen vagyok. Imádok aludni, és minden nap megváltom a világot, legalább egyszer. :) És most, hogy bemutatkoztál, hogy mutatnád be a barátodat? :) Á: K. a két lábon járó racionalistás. Erős, kritikus, de főleg magával, mindig elemez (mint én), mindig javulni akar, mindig többre és jobbra törekszik. Kevesen látják, de nagyon érzelmes is tud lenni, nagyon jó szívű ember, sokat törődik másokkal. K: Á. egy kiegyensúlyozott, (nem meglepően) Mérleg csillagjegyű csodalény. Könnyű vele csak úgy lenni, semmit csinálni, még az is szórakoztató. Sosem fél tükröt tartani, ami mindig nagyon jól jön, főleg nehéz helyzetekben. Nagyon kiegyensúlyozott, őszinte ember, a bölcsessége alapján, ha nem tudnám hány éves, kb. 120 évesre becsülném. :) Mikor és hol ismerkedtetek meg? Hány évesek voltatok? Mire emlékszel az első találkozásról? Á.: pontosan nem emlékszem mikor találkoztunk először. :) Az biztos, hogy az egyetemen az alapképzés vége felé, kb. 21-22 évesek lehettünk. Nekem egy-két éles kezdeti emlékem van csak, pl. mikor átmentem hozzá, és ugyanazt a tételt meghallgattam 40-szer a vizsgája előtti nap. Aztán pislogtam kettőt, és puff legjobb barátnő lett. K.: Az egyetemi alapképzés végén, amikor az akkori barátom elutazott külföldre, szerencsére, Á. egyik barátnőjével kezdtem el lógni, ahol általában Á. is ott volt. Már az akkori találkozások is hosszú lelkizős beszélgetésekké váltak. :) Nagyon ... Olvass tovább
Yes woman, yes cry – Sírós vészhelyzetcsomag
Sírni jó, sírni kell, néha mást sem tudsz, csak sírni. Nyugodtan. Szabad. Azonban a sírós időszakok nagyon megviselhetik a fejedet, és most nem arra gondolok, hogy nem fogsz utána szépségversenyt nyerni (mert ha bőgsz, akkor valljuk be, ez a "kinemsz@rjale" kategória). Nem tudom, más hogy van vele, de nekem a hosszú sírások után szabályszerűen fáj az arcom. Sokat számít a közérzeteden is, ha enyhítesz a püffedtségen, vagy ha lelohasztod a szemed helyén levő duzzanatot, hogy láss is. A legutóbbi ilyen időszak külön kihívás volt, mert 3 napos fotózás várt rám a bőgős hétvége után, szóval nem lehetett "kinemsz@rjale" a megjelenésem. Amíg kínlódtam a fejemmel, megfogadtam, hogy leírom nektek, hogy mire jutottam, hátha másnak is hasznos lesz. Varázsoljunk embert magunkból projekt ON. Sírás után közvetlenül Arcmosással indítok, nem csak a hűsítés miatt, hanem mert nálam, ha rázendítek, a "taknya-nyála egybefolyik" című műsorszám megy, és nem jó, ha rámszárad a sós könny. Arcmosásnál igyekszem óvatosan, körkörösen masszírozni a pofimat, lehetőleg a nyirokpontok felé, hogy enyhüljön a püffedés. Ha épp olyanom van, hogy ezzel elszórakoznék, arcmasszírozó kütyüt is be lehet vetni, de igazából közvetlenül a bőgés után még nem vagyok olyan állapotban, hogy ez legyen a prioritás, inkább csak gyorsan pacsálok az arcomra vizet és kész, aztán próbálok valamennyire komfortos lenni. Elég 15-20 perc folyamatos bőgés, és képes bedugulni az orrom. Igyekszem elkerülni, hogy betegségre való orrcseppet használjak (a függőség miatt - nem viccelek), ilyenkor általában ha megnyugszom, idővel a nyálkahártya is szépen velem együtt megnyugszik és kidugul. De ha nagyon akarok orrot pucolni, akkor sima sós vízzel át szoktam öblögetni az orromat. Szemre érdemes műkönnyet használni, nekem a kontaktlencse miatt amúgy is van itthon (Genteal márkájú), ez nagyon jó a száradásra (ha sokat nézel monitort, szintén hasznos). A pirosodás elleni szemcseppek csak vizuális turbózást adnak; gyógyítással, nyugtatással nem foglalkoznak, de ha szép vörösre tudod bőgni a szemgolyódat, bevetheted, csak vigyázz, mert nagyon szárítanak. Inni mindig fontos, de én valahogy különösen szomjas leszek ilyenkor, úgyhogy külön odafigyelek a megfelelő folyadékbevitelre. ... Olvass tovább
Beszélgetős befőtt – Ki vagyok én? Ki vagy te?
Érdekes témákról és magunkról beszélgetni mindig hálás játék -- a közös élményen és a nevetésen kívül jó kis önismereti felismerésekkel is szolgálhat. :) A beszélgetős befőttek kérdései már sok olvasónak szereztek örömet az elmúlt években. Hedo kérésére egy újabb adagot írtam -- a nyomtatható pdf-et csak fel kell vagdosni csíkokra, félbehajtani, beledobálni egy üres befőttes üvegbe vagy müzlis tálkába (szabad ám lázadni! ;), és mindenki húzhat egy kérdést. Csak rajtatok múlik, hogy ketten vagy csapatban játszotok, vagy hogy mindenki csak arra a kérdésre válaszol, amit húz, vagy az egész bagázs az összeset végigválaszolja szép sorban. Azt is játszhatjátok, hogy aki húz, az utána kiválasztja, hogy az ő kérdésére ki válaszoljon a többiek közül. Hedo ezt írta: Új élethelyzetbe kerültem: születése óta egyedül nevelem a lányom, aki most 7 éves. Fél éve újra szerelmes vagyok, nagyon boldog, viszontszeretett nő lettem :) A kedvesemnek 2 kamasz gyereke van, egy 15 éves fiú és egy 12 éves lány. A fiú nagyon zárkózott, csendes, de ez nem is baj. A leányzó cserfes, jó humorú, bájos tünemény. Őt szeretném egy kicsit jobban megismerni, nem csak felszínes dolgokról csevegni. A beszélgetős befőtt jutott eszembe, mert az édesapjával is csináltunk egy ilyen gyertyafényes borozgatós "ismerj meg jobban" randit és tényleg nagyon bensőséges volt. Vajon milyen kérdéseket lehetne a befőttbe tenni? Például ilyeneket. :) 12+1 kérdés ismerkedéshez - régi és új barátoknak, pároknak, tesóknak, családoknak és mindenkinek. ♥ Ha vannak jó kis történeteitek a kérdésekkel kapcsolatban, nagy örömmel várom őket! :) Az anyák napi kérdéssor kapcsán pont ma kaptam egy aranyos sztorit Ágotától Facebookon. A kisebbik fia azt válaszolta, hogy azért rossz öt évesnek lenni, mert nem lehet Vasember. :D ... Olvass tovább
- 1
- 2
- 3
- …
- 5
- Következő oldal »
