Lucáéknál eljegyzési buli lesz augusztusban, és olcsó virágdekorációt szeretne, egy aggódó nővér pedig abban kér segítséget, hogyan kezelje a húga párkapcsolatát. A kérdezős rovat bevezetőjét itt olvashatjátok, továbbra is várom a kérdéseiteket mindenfélével kapcsolatban — akár tanácsot kérnétek, akár kíváncsiak vagytok valamire: via.farkas@gmail.com. Luca kérdezi: Augusztusban lesz az eljegyzési bulink, amelyre csak a legszűkebb család hivatalos, 12 fő. A party a kertben lesz, valószínűleg hidegtálak, saláták lesznek. Szeretnék dekorációt, de nem szeretnék rá túl sokat költeni, mit ajánlasz? A kertünkben vannak rózsák és a helyi virágos viszonylag olcsón tud gerberát hozni. Hogyan tudnám a virágokat szépen elrendezni, hogy ne csokorba legyenek, mert az egymással szemben ülök úgy nem látnák egymást. Van valami ötleted, miként lehetne olcsón mutatós dekorációt készíteni? Először is gratulálok! :) A gerbera és a rózsa is jól mutatnak alacsony szárral -- a rövid virágokat tehetitek kisebb befőttes üvegekbe vagy a virágfejeket egy tál vízbe úszógyertyák társaságában. Nem baj, ha össze-vissza méretűek és formájúak a rögtönzött vázák, még családiasabb és kedvesebb lesz tőle a hangulat -- és persze olcsóbban is kijöttök. A befőttes üvegeket mossátok el, a címkéket áztassátok le, úgy lesz igazán szép. Fotók: a practical wedding, a rosy note, diy bride, henry happened, Egy aggódó nagytesó kérdezi: A húgomról lenne szó, illetve a barátjáról. A tesóm 17 éves, a barátja 22, egy évvel kisebb a srác nálam. Egy éve vannak együtt, a család (főleg anyu) nemtetszésére. Én... nem tudom eldönteni, hogy örüljek-e vagy sem. A fiú nem érettségizett le, éjjeli őrként dolgozik, nem úgy tűnik, hogy különösebben ambíciózus lenne, és féltem a tesómat, hogy az első szerelem hatására ő is elveszti a tanulási kedvét, elhanyagolja az érettségire készülést, az egész életét befolyásolhatja az, hogy most mi történik vele... Tiszta szerelmes, és tipikus kamasz, feleselős, lázadó. Én eddig arra koncentráltam, hogy ha ő boldog vele, akkor nem szólok bele a dolgaiba, de az utóbbi időben az jár a fejemben, hogy nehogy túl befolyásolható legyen, és emiatt elússzon a jövője... Arra gondoltam, hogy valahogy motiválnom kéne, hogy ne adja fel az álmait egy fiú miatt, tanuljon. Azzal tisztában vagyok, hogy a tiltás semmiképpen sem segít, és az sem, amit anyu csinál, hogy állandóan veszekedik vele a srác miatt... Sajnos őt (anyut) is meg tudom érteni, mert elveszthette már a türelmét ... Olvass tovább
Hogyan bocsássak meg?
Karina írta: Az a helyzet, hogy tisztában vagyok egy nagyon rossz tulajdonságommal, és szeretnék rajta változtatni, de nem tudom, hogyan fogjak hozzá. Szörnyen haragtartó vagyok, és ez megkeseríti a mindennapjaimat. Képes vagyok sokéves kellemetlenségekért a mai napig haragudni. Elfelejteni persze nem akarom a rosszat, de szeretnék túllépni rajta, mert egyre csak gyűlik bennem a rossz érzés, a rossz emlékek és ez nagyban befolyásolja a hangulatomat. Haragot érzek a volt főnököm iránt is, képtelen vagyok megbocsátani neki, pedig szegény már azóta meg is halt. Nem tudom anyósomnak megbocsátani, hogy évekkel ezelőtt szemét volt velem, sőt, még gyerekkoromból is hordozok magammal sérelmeket. Az lenne a kérdésem, hogy Te hogyan bocsátasz meg másoknak? Hogyan teszed túl magad a rossz élményeken? Hogyan emészted meg a régi sérelmeket? Nagyon fontos tisztázni és emlékeztetni magadat arra, hogy a megbocsátás nem felejtés, és nem elismerése annak, hogy jogos volt, ami történt. Ha megbocsátod valakinek, hogy bántott, az nem azt jelenti, hogy támogatod abban, hogy a jövőben továbbra is bántson. A megbocsátás mindig rólad szól, nem a másik emberről. Neki marhára mindegy, hogy megbocsátasz-e, főleg, ha már nem is él, vagy úgysem tartjátok a kapcsolatot, te viszont kínzod magad a rossz érzéssel. A megbocsátás ilyen szempontból egy cseppet sem önzetlen vagy nemes, hiszen magadnak teszel vele a legjobbat. :) Általában van valami elvárás, ami feltétele a megbocsátásnak: ismerje be, hogy hibázott, kérjen bocsánatot, bánja meg a tettet, tegyen elégtételt, vonja vissza, járjon Canossát. Ez azonban ritkán fordul elő, ha megtörtént volna, akkor nem görcsölnél még mindig -- azok az emberek, akikkel olyan kapcsolatban vagyunk, hogy a konfliktusok tisztázása alapvető legyen oda-vissza, fontos szereplői tudnak maradni az életünknek, a "többiek" viszont eltűnnek, maguk mögött hagyva a tüskét, amit a mi feladatunk lesz feldolgozni. A szokásos javaslatok a megbocsátásra 1. "Engedd el!" A megbocsátással kapcsolatban leggyakrabban puffogtatott frázisok valójában nem túl hasznosak, sőt, inkább félrevisznek. A legnépszerűbb megoldási javaslat, az "engedd el" olyan, mint a gödörbe esett embernek kedvesen megmutatni, hogy "Oda kell felmásznod. Szívesen!". Frankó. Köszi. Az elengedés ugyanis természetes módon, magától történik meg, de csak a feldolgozás után következhet be. Kierőltetni nem lehet, ezért ez csak elfedése a problémának: még ha sikerül is elhitetned magaddal, hogy már ... Olvass tovább
Hogyan legyél jó barát?
Együtt jártok szórakozni, vannak belső poénjaitok, jóban-rosszban összetartotok, és hajnali háromkor is felhívhatjátok egymást, ha gond van. Egy jó barát igazi kincs, de ahogy a tartós párkapcsolat, ez is munkát igényel. Nem veheted magától értetődőnek, hogy működik, és az sem alapvető, hogy a barátod mindig veled marad. Ha nagyon egy hullámhosszon vagytok, gondolkodás nélkül, ösztönösen figyeltek a másikra, és azt adjátok neki, amire szüksége van, de talán néha nem árt tudatosan is emlékezni arra, mitől is működik a barátság. Összeszedtem a számomra fontos tényezőket, amiken sokszor állhat vagy bukhat a kapcsolat. A tanácsok természetesen mindkét irányba érvényesek, vagyis ez a "hogyan legyek jó barát" és a "milyen egy jó barát" lista egyszerre. :) Fogadd el úgy, ahogy van. Azok után, hogy magadat megtaláltad, és biztosan tudod, hogy ki vagy és merre tartasz, a legnagyobb kaland és felelősség, hogy a környezetedben élő emberek számára is biztosítsd ugyanezt a lehetőséget. Ha ez mindenki részéről evidens, akkor egy nyitottságon, őszinteségen, elfogadáson alapuló közösséget (családot, baráti társaságot) hozhattok létre. Önmagadnak lenni felüdülés, nem kell senkinek játszanod, és a legnagyobb bizalmi faktor, ha egymás előtt megengeditek ezt magatoknak. Mindenki olyan, amilyen, és pont olyannak szeretitek egymást. Legyen kölcsönös az adok-kapok. Ha a fenti pont megvalósul, úgyis kötődni fogtok egymáshoz, és soha nem fog "idegesíteni", ha a barátod mesél magáról, vagy tanácsot kér. Semmilyen kapcsolat nem egyoldalú, és egy mindkettőtök számára előnyös, értékes barátság tartható csak fenn hosszú távon. Az nem, ha hosszú hónapokon keresztül csak és kizárólag akkor hívod fel, amikor szívességre vagy bólogatójánosra szükséged, de amikor ő kérne valamit, automatikusan lerázod. Ne a riválisod legyen, hanem a cinkosod. Ha azért "tartod" a barátodat, hogy legyen kihez képest felsőbbrendűnek képzelned magadat, vagy folyton irigykedsz rá és a háta mögött kibeszéled, az nem barátság. Tegyél magadnak és neki is egy szívességet azzal, hogy nem folytatod ezt a viszonyt. Ne rajta verd le az önbizalomhiányodat és a rossz kedvedet. A bokszzsákok az edzőteremben vannak. Ne szidd le. Biztos, hogy ő már megtette magában ezerszer, és másoktól is hallotta, hogy milyen hülye volt. Nem azért fordult hozzád a problémájával, hogy beállj a sorba. Akkor is lehetsz a támasza, ha nem értesz vele egyet! Hagyd, hogy beszéljen, hallgasd meg, és hadd nyugodjon le. Amennyiben pedig kéri, ... Olvass tovább
Eszmefuttatás és mese a szerelemről
Másfél hónapja voltunk az Az a bizonyos első év c. film bemutatóján (jegyet is sorsoltam rá), és még lógok az ajánlójával, ennek kapcsán azonban mindenféle párkapcsolati-házasságos téma megindult a fejemben, úgyhogy jöjjön most itt egy inkoherens bejegyzés, amelyben Micimackó és Malacka megismerkednek, nem ijednek meg, és összekötik az életüket. (Mindig is akartam ilyesmi alcímet írni.) A filmről A történet végét is lelövöm, ezért ha meg akarod nézni, ne olvasd el a következő bekezdést. A film arról szól, hogy két ember összeházasodik, majd egy év alatt szépen leépül a kapcsolatuk, megcsalják egymást, és a végén elválnak. Az egésznek az volt a kifutása valószínűleg, hogy csináljunk egy inverz-szerelmesfilmet, amikor az a poén, hogy mindketten végre alig várják, hogy megszabaduljanak a másiktól! És a végén lánykérés helyett elváláskérés lesz! Haha! Hát, annyira nem volt haha. Voltak benne aranyos poénok, de összességében engem az egész indítás zavart. Mi a fenét keresett ez a két ember együtt? Semmit nem tudtunk meg róluk, soha nem láttuk, hogy mit szeretnek a másikban, vagy milyen közös programjaik vannak, mitől működnek ők együtt, mint egy pár -- ez pedig nem ártott volna a béküléshez. De tovább megyek: ha ez nincs, akkor eleve, mi a manónak házasodtak össze? Persze, tudom, azért, hogy elválhassanak, és kijöjjön a forgatókönyv szándéka. Egy filmben persze minden azért történik, hogy oda kanyarodjon a történet, ahova a szerzők szeretnék -- jó esetben ez teljesen életszerű és megmagyarázható, rosszabb esetben orronvágja a saját karaktereit, és derékba törve, erőszakkal úgy formálja őket, hogy rájuk sem ismerünk, mire elérnek a célba, mert annyira karakter-idegen a végkifejlet. Amikor majdnemhogy kiabálsz a mozivászonnal, hogy "de egy ilyen lány nem csinálna ilyet!", vagy "épp az előbb mutattad meg, mennyire szereti a feleségét, akkor minek csalja meg?!", az azt jelenti, hogy a történet írja a karaktert, és nem fordítva, vagyis önmagukból kifordult embereket adsz a nézőnek. Esélye se lesz senkinek szurkolni, senkivel azonosulni, mert csak idegesen ül a moziszékben, hogy már megint milyen önellentmondásba keveredtek a hősök. Nem kell, hogy szerethetők legyenek, de legalább az alap motivációik, mozgatórugóik legyenek tiszták, legyen kettőnél több karakterjegyük -- az, hogy "jóképű" és "gazdag", nem elég. Az emberek ennél árnyaltabbak. Szóval a film egynek jó volt, ha a poénok szintjén maradunk, de ha egy picit is hajlandó vagyok gondolkodni, akkor felhúzom ... Olvass tovább
Szeretem a munkám! #03 – Párkapcsolati tanácsadó vagyok.
Még csak két interjút tettem ki, de máris külön rajongótábora lett a rovatnak. Továbbra is köszönöm a lelkesedéseteket, hihetetlenül motivál, köszönöm, hogy írtok és olvassátok azokat, akik írnak! ♥ Külön örülök annak, hogy a felhívás kapcsán rengeteg (régi és új) férfi olvasóm is előbújt. A házasság hetéhez és a Valentin-naphoz halványan kapcsolódva mostani interjúm alanya a 31 éves Villányi Gergő, aki szexológus és párkapcsolati tanácsadóként dolgozik magánrendelésben, valamint egy online magazinnál ír ismeretterjesztő jellegű cikkeket életmód, pszichológia témában. Rendkívül gyorsan válaszolt a kérdéseimre, így még a múlt heti "hogyan vegyem rá a páromat, hogy tartson rendet?"-témához is ki tudtam kérni a szakértelmét. Gergő szakmájának jellegzetességei és témái miatt kiteszek egy tizenhatos karikát a cikkre. :) Még mindig lehet jelentkezni, ha szeretnétek válaszolni a kérdéseimre! A részletek a felhívásban. - Miből áll a munkád? Milyen egy átlagos napod? Milyen típusú feladataid vannak? A munkám során szexuális zavarokkal, valamint ehhez lazábban vagy (általában) szorosan kötődő párkapcsolati problémákkal foglalkozom. A megkeresés után az első beszélgetés annak a felméréséről szól, hogy mi a probléma, egymásra tudunk-e hangolódni a közös munkában, valamint, hogy a kompetencia határok rendben vannak-e. Minden találkozást egy felkészülés előz meg, ebben benne van a szakirodalom, vagy újdonságok olvasása magyar és külföldi viszonylatban is. Hozzá tartozik a hozott probléma áttekintése, összefüggések és a lehetséges segítő lépések összegyűjtése. Ez érdekes folyamat, mert a könyvek alá temetkezés ugyanúgy benne van, mint az üres plafon bámulása, miközben fejben egymást kergetve cikáznak a gondolatok, és ez a relaxált gondolkodás nagyon sok intuitív ötletet eredményezett már. Cikkírásnál témától és terjedelemtől is függ a munkamódszerem. Van, amikor összegyűjtök különböző forrásokat, kiegészítem őket vagy épp szintetizálva egy átfogó képet igyekszem adni. Más esetben a tapasztalataim és a meglátásaim adom át, ez gyakorlatiasabb témáknál jellemző leginkább. Szeretek sok nézőpontból szemlélni, mégha esetleg végletesnek is tűnik némelyik, jó tudni, hogy létezik olyan is. A szexualitás témájához pedig igenis lehet igényesen és érdekesen is nyúlni, egyáltalán nem jelent obszcén, vagy figyelemfelkeltő kukkolást egy ilyen témájú cikk mondanivalója. Jellemző, hogy a legolvasottabb cikkem a szexuális segédeszközökről íródott. :) - Milyen képzés kellett ... Olvass tovább
Miért ne? #41 – Valentin családdal & barátokkal
Amerikában sokkal inkább a szeretetről szól a Valentin-nap, és osztálytársak, kollégák is megünneplik apró ajándékokkal, nem csak szerelmespárok. Így azok sincsenek "kiközösítve", akik épp szinglik. :) Nem kell pont Valentin-napon kedveskedni, bármikor máskor is lehet, akár idegenekkel is - miért ne? Süss kicsi szív alakú sütiket, tedd őket egy dobozba, és napközben a kedvenc, aranyosan viselkedő ügyfeleidet/osztálytársaidat kínáld meg a dobozból! Csibe linkelte egy Facebookos csoportban az Imperfect Homemaking blog ötletét: minden családtag kap egy névvel ellátott befőttesüveget, és megadott ideig a többiek névtelenül ide dobálják be azokat a cetliket, amikre jó dolgokat írtak a befőtt-tulajról. A játék végén (Valentin-napkor vagy bármikor máskor) mindenki kibonthatja a cetliket, és megnézheti, hogy miket írtak róla a többiek. A cetliket ne írjátok alá, nem az a lényeg, hogy ki mondta. Kollégákkal, szobatársakkal, sőt, osztállyal is eljátszható! Nem csak tulajdonságok, hanem mindenféle egyéb dicséret, "ezt szeretem benned"-tulajdonság is bele mehet: "nagyon szépen elmosogattál", "te csinálod a legjobb kakaót" és így tovább. Írjatok át szerelmes verseket szeretetesre, barátosra -- teljesen hülyére véve a figurát. Roses are red, carnations are yellow, I want you to know that you're a great fellow. Vagy költsetek sajátot. Napsárga kicsi kacsa lengeti a farát, tudnod kell, hogy te vagy a legeslegjobb barát. (Ma különösen elemében van a költői vénám. :D) Hagyd benn a százast a bevásárlókocsiban, és add oda egy utánad jövő vevőnek vele együtt. Legyen egész hétre kihívás a családban, baráti társaságban, munkahelyen, hogy extra kedvesek lesztek a morcos emberekkel,. Köszönjetek előre, és mosolyogjatok mindenkire a szokásosnál is jobban! Jegyezzétek fel a legviccesebb, legaranyosabb reakciókat, és a nap végén meséljétek el egymásnak! Írj köszönő SMS-t, e-mailt, képeslapot olyan családtagoknak, barátoknak, akikkel nem állsz napi kapcsolatban - csak úgy. ... Olvass tovább
Levelesláda #16 – Rokonok, takarítás, válás
Három kérdés jutott a mai szombatra: egy kellemetlen rokonos, egy háztartásbeosztós, és egy válófélben levő barátos. Mindhárom témában kiemelten várom a hozzászólásaitokat, véleményeteket; segítsünk a kérdezőknek! A kérdezős rovat bevezetőjét itt olvashatjátok, továbbra is várom a kérdéseiteket mindenfélével kapcsolatban: via.farkas@gmail.com. Hogyan lehet szépen és kedvesen rávezetni a családot, hogy a hétvégi programnál vegyék figyelembe a mi elképzelésünket is? Sértődés és lelkifurdalás nélkül. Szülők esetében? Én tiszteletben tartottam hetekig, hogy ők nem akartak fogadni senkit, aztán utolsó pillanatban szólnak, hogy menjünk és sértődés van, ha nem megyünk, mert más tervünk volt már. Nekem meg persze lelkifurdalásom van :-( A másik probléma meg, ha jönnek hozzánk a bátyámék: a 4 éves unokahúgom automatikusan bemegy a hálóba és nekiáll rámolni a szekrényből. Ruhát, cipőt, ami szembejön. A szülei nem szólnak rá, szerintem élvezik a nyugit. Csakhogy a kiscsaj fél óra alatt felforgatja a lakást, én meg nem tudok a felnőttekkel beszélgetni, mert folyamatosan őt üldözöm, hogy ne tegyen kárt semmiben (illetve a kutyát kell még távol tartani tőle, ami egy lakásban nehéz). Persze itt is sértődés van, ha nem várom őket tárt karokkal szombaton délután... És most persze én érzem magam rosszul, hogy lepasszoltam mindenkit :-((( -- jakee Szerintem egy ponton túl már nem hatásos a szép meg kedves, csak a határozott. Mondd meg nyugodtan, hogy "már más programunk van", vagy "ne haragudjatok, nem érünk rá", de úgy veszem ki a leveledből, hogy ezt már próbáltad, és nem volt sok eredménye. Én ebben nagyon radikális vagyok, nem szeretem, ha mások utolsó pillanatban önkényesen változtatgatnak előre leegyeztetett programokat, vagy magukat észre nem véve visszaélnek a vendégszeretetemmel. Én nem gondolom, hogy hibás lennél, és nem hiszem, hogy bunkóság lenne, ha "lepasszolod" őket. A kislány elől zárd be a szobát. És ha a szülei sem ismerik a jómodort, előttük meg zárd be az ajtót. Nem azért vannak a rokonok, hogy legyen kihez menni rombolni, meg legyen kinek a hűtőjét kifosztani hétvégén. Legyél önző! Ha a családod nem tud úgy pihenni, hogy közben folyton glédában kell állni és szórakoztatni a kedves rokonokat, akkor nem szórakoztatod többet a kedves rokonokat. Pont. A ti érdekeitek (nyugodt pihenés, saját tervek szerinti hétvége) előrébb valók mindenféle sértődős rokonnál -- urambocsá még akkor is, ha a szüleidről van szó. Ha nem tudják felfogni az értelmes ... Olvass tovább
Levelesláda #08 – Sport & szakítás
Mára is jutott két kérdés, továbbra is várom a leveleiteket! :) A kérdezős rovat bevezetőjét itt olvashatjátok, a címem még mindig: via.farkas@gmail.com. Szívecske kérdése: Kérlek segíts nekem...huszonéves vagyok, rengetegszer előfordult már, h elhatároztam: LEFOGYOK! Tipikus eset, nálam mindig nyer a kaja a végén, nagyon szeretek enni és bánt, h nem vagyok alapból olyan típus, h ehetek bármit és bármennyit, csinos maradok... van, h egy hónapig bírom, h kevesebbet eszek, többet mozgok, ugyanis ez a jó elv szerintem, bárki bármit is mond! Tehát sosem próbáltam Norbi-s, 90 napos diétákat, praktikákat ezekben nem hiszek... Viszont ahogy írtam 1-2 hónap után újra "ehetnékem" van! :( Az akarat ami hiányzik biztosan, már annyi mindent kipróbáltam, hátha segít: csinos női képeket tettem magam elé, írtam miket eszek egy nap, készítettem lapra egy társasjátékot ami a napokat jelölte, és áthúztam az adott napot, ha aznap ügyes voltam, tehát normálisan étkeztem és mozogtam is valamit... Rendszeres mozgás nélkül tudom, hogy nem sikerülhet, az a nagy baj még, hogy nem szeretek eléggé mozogni, ugyanis aki lefogy nagy nehezen az biztosan úgy is szeretne maradni... egészséges, fitt, csinos, stb. És olvastam hogy a mozgás szeretete nélkül bizony abbahagyódik a dolog és újra kezdődik elölről az egész, amit már elért az ember, újra lerombolja... Van valami új, vagy jobb ötleted ezeknél, vagy egyszerűen aki magán nem segít, mástól se várja elvvel válaszolnál legszívesebben? Nem hajtalak el, ne aggódj, ennél vajszívűbb vagyok! ♥ Újdonságot nem tudok mondani: mínusz kalóriabevitel plusz mozgás = zsírégetés, ez mindennek az alapja. Fontos lenne azonban tisztázni, hogy mit és miért akarsz. Szerintem önmagában az, hogy lefogyj, nem elég cél, inkább arra törekedj, hogy egészséges, erős emberke legyél, akinek jó az állóképessége, a vérképe, és hatvan évesen sem fog szuszogásba torkollni, ha megmászik két emeletet. Legyél magaddal türelmes, és ne büntesd, bántsd magad, ha nem sikerül minden elsőre "tökéletesen". Lesznek olyan napok, amikor nem leszel fitt-királynő, de nem az fog sikeresen lefogyni, aki soha nem szegi meg a diétáját, hanem aki a megszegés után sem hagyja a francba az egészet, hanem másnap újra kezdi, és addig csinálja, amíg el nem éri a célját, bárhányszor is zökkenjen ki. Rengeteget segít, ha belülről jöjjön az igényed, és nem egy külső elvárásnak akarsz megfelelni, mert ha tényleg szeretnéd a célt, akkor nem fogsz magadnak keresztbe tenni, ellenben ha valaki ... Olvass tovább
Blog Action Day 2012: A közösség ereje
Évek óta részt veszek a Blog Action Day mozgalomban: minden év október 15-én egy adott, fontos témában publikálnak azok a bloggerek, akik regisztráltak, és közös erővel több embert érnek el egyszerre. Az idei téma a Power Of We, vagyis a közösség ereje. Nagyon örültem ennek a témának, mert úgy érzem, ebben az évben a blogomon is kiemelt szerepet kap a közösségi aspektus, az együtt örülés, egymás segítése, elég csak a Levelesládára vagy a csütörtöki közös listaírásra gondolni. Az olimpia kapcsán már egyszer megköszöntem ezt Nektek, de ideje, hogy még mélyebbre ássak a témában. Az elmúlt száz évben a társadalom rendkívül fontos eredményeket ért el az egyenjogúság terén, és remélhetőleg a nők számára a jövőben is folytatódni fog ez a tendencia (van még feladat bőven: azonos munkáért azonos juttatás, nemi alapú előítéletek és diszkrimináció megszűntetése, stb.). Az egyenjogúság azonban nem azt jelenti, hogy nem beszélünk nőkről és férfiakról, és mindenki egy összemosott massza: továbbra is beszélhetünk női és férfi minőségről, ami a társadalmi elvárásoknál és előíró szerepeknél sokkal mélyebben gyökerezik. A nők meghatározó részei minden közösségnek. Nincs ezért például semmi meglepő abban, hogy a nők oktatása az egyénen kívül a családra, a környezetre, és közvetetten az egész társadalomra nézve pozitív hatással rendelkezik. Az ENSZ adatai alapján azokban az országokban, ahol energiát és pénzt fordítanak a lányok, nők tanítására, és egyáltalán: a nők mindennemű empoweringjére, látványosan csökken a szegénység, javul a gazdaság, egészségesebb lesz a populáció. A tanult nők olyan döntéseket hoznak, amik jó irányba viszik a családjukat és a közösségüket. Több kampány is épül erre az elméletre, például a Girl Effect, ami lányokat segít abban, hogy a saját és a közösségük érdekében tanuljanak. Az oktatás nem csak a hagyományos, iskola-szinten történhet meg (írás-olvasás, matematika, történelem), hanem vonatkozhat egészséggel kapcsolatos tanításra is (fogamzásgátlás, higiénia, megelőzés, egészséges életmód: sport & étkezés), készségek elsajátítására (főzés, öngondoskodás, olyan technikák tanulása, amiből később jövedelemforrás lehet), önvédelemre, önbecsülésre, és arra is, hogy megtanítják a lányokat állampolgári valamint alapvető emberi jogaikra. Ez így elsőre lehet, hogy rendkívül ijesztő dolognak hangzik - olyan, amit jobb valami átgondolt szervezetre bízni, akik tudják, hogy mit csinálnak. Én azonban arra bíztatok mindenkit, hogy vegyen részt a ... Olvass tovább
