Két, utazással kapcsolatos kérdés következik! Kitti ösztöndíjjal fél évet tölt Norvégiában, a koleszos illemszabályokról, illetve a csomagolásról kérdezett, Sáráék pedig apartmanban lesznek Görögországban, és úgy akarnak spórolni, hogy ők főznek — ehhez kértek ötleteket. A kérdezős rovat bevezetőjét itt olvashatjátok, továbbra is várom a kérdéseiteket mindenfélével kapcsolatban — akár tanácsot kérnétek, akár kíváncsiak vagytok valamire: via.farkas@gmail.com. Kitti vagyok, egyetemista, 20 éves és azért írok most, mert bár nem vagyok teljes pánikban és teljesen elveszve úgy érzem esetleg jól jönne egy-két jó tanács a jelenlegi helyzetemben. Szóval augusztusban kiutazom fél évre Erasmus programmal Norvégiába, Osloba, és életemben először egyedül fogok élni, és kolis leszek. A koli beosztás úgy van, hogy saját szobát kapok és fürdőt-konyhát osztjuk meg. Szóval végül is majdnem olyan, mintha lakótársak lennénk... A kérdésem egyrészt arra vonatkozna, hogy tudsz-e valamit arról, hogy mit illik/mit nem egy koliban? Főleg a többiekkel való interakciókban? Mert most azon kívül, hogy ne legyek elviselhetetlen és reméljem hogy ők sem azok nem igazán van ötletem. Például, ha megérkezek illik körbekopogni bemutatkozni, vagy mindegy mert majd közös helyiségekben úgyis összefutunk? Szerintem minden együttélésnek alapvető feltétele a másik iránti tisztelet, illetve a privátszféra tiszteletben tartása. A többi nagyban múlhat az együttélők habitusán, stílusán -- vannak tanulósabb csapatok, vannak bulizósabbak, ha eltérnek az igények, akkor tudjátok egymást zavarni, de nagyon... Koleszban nem laktam, de albérletben úgy, hogy a szomszéd szobában a főbérlő néni élt, igen. Muszáj tisztázni a feladatokat és hogy kire mi tartozik: a közös helyiségeknél (konyha, fürdő) ez külön fontos. Ne az legyen, hogy állandóan mosogatsz a másik helyett is, vagy otthagyod a hajcsomót a lefolyóban... Mindenki takarítson maga után, a közös dolgokat pedig közösen csináljátok, vagy legalább egyenlően elosztva -- pl. mindig te sikálod ki a kádat, de akkor teljesen övé a klotyó. Szerintem ezt a legjobb megbeszélni és akár papíron beosztani, hogy ki mit mikor csinál (A hét, B hét), hogy fair legyen. A hűtő tartalma ugyanígy legyen nagyon egyértelműen felosztva: melyik a te polcod, mit ehetsz meg, mit nem ehetsz meg. Ha megkínál, az más, és azt is megbeszélhetitek, hogy egyik héten ő veszi a WC papírt, a másik héten meg te, de ez is legyen tiszta és világos, ne járjatok rá egymás kajájára ... Olvass tovább
Levelesláda #20 – Virágdekoráció eljegyzésre, és egy aggódó nővér
Lucáéknál eljegyzési buli lesz augusztusban, és olcsó virágdekorációt szeretne, egy aggódó nővér pedig abban kér segítséget, hogyan kezelje a húga párkapcsolatát. A kérdezős rovat bevezetőjét itt olvashatjátok, továbbra is várom a kérdéseiteket mindenfélével kapcsolatban — akár tanácsot kérnétek, akár kíváncsiak vagytok valamire: via.farkas@gmail.com. Luca kérdezi: Augusztusban lesz az eljegyzési bulink, amelyre csak a legszűkebb család hivatalos, 12 fő. A party a kertben lesz, valószínűleg hidegtálak, saláták lesznek. Szeretnék dekorációt, de nem szeretnék rá túl sokat költeni, mit ajánlasz? A kertünkben vannak rózsák és a helyi virágos viszonylag olcsón tud gerberát hozni. Hogyan tudnám a virágokat szépen elrendezni, hogy ne csokorba legyenek, mert az egymással szemben ülök úgy nem látnák egymást. Van valami ötleted, miként lehetne olcsón mutatós dekorációt készíteni? Először is gratulálok! :) A gerbera és a rózsa is jól mutatnak alacsony szárral -- a rövid virágokat tehetitek kisebb befőttes üvegekbe vagy a virágfejeket egy tál vízbe úszógyertyák társaságában. Nem baj, ha össze-vissza méretűek és formájúak a rögtönzött vázák, még családiasabb és kedvesebb lesz tőle a hangulat -- és persze olcsóbban is kijöttök. A befőttes üvegeket mossátok el, a címkéket áztassátok le, úgy lesz igazán szép. Fotók: a practical wedding, a rosy note, diy bride, henry happened, Egy aggódó nagytesó kérdezi: A húgomról lenne szó, illetve a barátjáról. A tesóm 17 éves, a barátja 22, egy évvel kisebb a srác nálam. Egy éve vannak együtt, a család (főleg anyu) nemtetszésére. Én... nem tudom eldönteni, hogy örüljek-e vagy sem. A fiú nem érettségizett le, éjjeli őrként dolgozik, nem úgy tűnik, hogy különösebben ambíciózus lenne, és féltem a tesómat, hogy az első szerelem hatására ő is elveszti a tanulási kedvét, elhanyagolja az érettségire készülést, az egész életét befolyásolhatja az, hogy most mi történik vele... Tiszta szerelmes, és tipikus kamasz, feleselős, lázadó. Én eddig arra koncentráltam, hogy ha ő boldog vele, akkor nem szólok bele a dolgaiba, de az utóbbi időben az jár a fejemben, hogy nehogy túl befolyásolható legyen, és emiatt elússzon a jövője... Arra gondoltam, hogy valahogy motiválnom kéne, hogy ne adja fel az álmait egy fiú miatt, tanuljon. Azzal tisztában vagyok, hogy a tiltás semmiképpen sem segít, és az sem, amit anyu csinál, hogy állandóan veszekedik vele a srác miatt... Sajnos őt (anyut) is meg tudom érteni, mert elveszthette már a türelmét ... Olvass tovább
Levelesláda #19 – Tájékozódás és vállalkozási problémák
Cicamica elfoglalt anyuka, de szeretne tisztában lenni a világ dolgaival, ezért hírolvasási szokásaimról kérdezett, Sz. pedig a vállalkozását is veszélybe sodró kolléganővel kapcsolatban kért tanácsot. A kérdezős rovat bevezetőjét itt olvashatjátok, továbbra is várom a kérdéseiteket mindenfélével kapcsolatban — akár tanácsot kérnétek, akár kíváncsiak vagytok valamire: via.farkas@gmail.com. Cicamica kérdezi: Azt szeretném kérdezni, hogy te hogyan tájékozódsz? Mármint itt nem iránytűre vagy mohára esetleg Google Maps-re gondolok, hanem hogy hogyan vagy naprakész a világ dolgait illetően. Két kicsi gyerek anyukája vagyok (akik soha nem alszanak egyszerre) és bizony egyszer csak azon kapom magam hogy elmúlt egy hónap és fogalmam sincs, hogy mi történik közben a világban. Valahol földrengés volt, összeomlott a gazdaság vagy megszületett az angol trónörökös.... Próbáltam nézni vagy hallgatni a híreket, de annyi a negatívum hogy csak elszörnyedek, szenzációhajhász maszlag az egész a lényeget keresni kell. Ha eljön az este és van 1 órám a gép előtt akkor pedig inkább a blogod olvasom, cipőt nézek, kerti tanácsokat olvasok mintsem kutakodjak hogy mi folyik a világban. Ettől még boldog és kiegyensúlyozott az életem, de nem szeretnék tájékozatlan lenni, úgy érzem manapság ez is számít. Te mit gondolsz erről? Mi lenne a megoldás egyes élethelyzetekben illetve mit lehet tenni visszamenőleg hiszen van néhány hónap vagy talán év is ami kimaradt jó lenne felfrissíteni... Mivel nekem sincs időm rendszeresen aktívan átnyálazni a hírportálokat, leginkább mások által előre megszűrt híreket olvasok, és a közösségi médiát használom tájékozódásra. Van több tájékozott barátom is a Facebookon, akik mindig azonnal posztolják, ha van valami, ők pedig ismerik az eldugottabb forrásokat is. :) Vannak köztük elkötelezett környezetvédők, állatvédők, emberjogi aktivisták, van, aki az érdekes filmes híreket teszi ki, vagy irodalmi-könyves érdekességeket, programajánlókat, cikkeket, elemzéseket, vagy inspiráló ötleteket. Ilyen szempontból szoktam oldalakat is bekövetni: ha releváns a tartalom, és nem csak Coelho idézetek meg cuki cicák vannak, akkor szívesen látom őket a hírfolyamomban. :) A Twitter hasonlóan jó eseménykövető rendszer, ahogy mondani szokták, Facebookon bejelölöd az osztálytársaidat, Twitteren meg azokat, akikkel szerettél volna egy osztályba járni. :D Mivel a tömör formátum alapkövetelmény, mindent zanzásítva kapsz csak meg, és ha érdekel bővebben a téma, általában ... Olvass tovább
Levelesláda #18 – 50. születésnap, szakítás, önszigor
Nagyon sok kérdést kaptam, köszönöm szépen! Ennek köszönhetően extra-hosszú levelesláda következik, bekészíthetitek a teát-kávét, és lehet olvasni! :) Melinda édesanyja 50. születésnapjára készül, ehhez kért ötleteket; Emmi szakított, és most vacillál, hogy jó ötlet volt-e; YX pedig úgy érzi, túl szigorúan fogja magát, és nem tud pihenni. A kérdezős rovat bevezetőjét itt olvashatjátok, továbbra is várom a kérdéseiteket mindenfélével kapcsolatban -- akár tanácsot kérnétek, akár kíváncsiak vagytok valamire: via.farkas@gmail.com. Melinda: Júniusban lesz 50 éves az anyukám. Jó lenne, ha emlékezetes lenne ez az ünnep neki is és a családnak is. Ami biztos, hogy ő szervezi meg a családi bulit, tehát a meglepi buli kizárva. Mivel nem vagyok jártas a "partikban" nem tudom mivel lehetne feldobni (dekoráció, meglepetések stb.), valamint az ajándékkal is gondban vagyok. Nem akarok túl drágát és túl átlagosat sem adni, de pl. utazás, ilyesmi ki van zárva. Dekorációban nem kell kimelleszteni magatokat, készíthetsz fogpiszkálóból és dekortapaszból mini zászlókat (ezeket szúrhatod szendvicsfalatkákba, gyümölcsnyársra, vagy muffinok tetejébe) -- ezt vihetitek tálcán, biztos jó néven veszi, ha nem csak ő készül ennivalóval a saját bulijára. A falra tehetsz színes papírból és zsinegből készült zászlógirlandot, vagy kartonpapírból kivághatod, hogy 5 és 0, illetve A N Y U. Ajándékba ilyen kerek évfordulóra mindenképpen valami személyeset adnék -- fotóalbum vagy scrapbook az életéből, levelek a szeretteitől, a születése napján megjelent újság másolata. Ha úgyis családi a buli, játszhattok olyat, hogy minden meghívott név nélkül felír egy papírra egy anyukáddal kapcsolatos kedves történetet, amire szívesen emlékszik (amit ketten éltek át). Anyukádnak fel kell őket olvasnia, és kitalálnia, hogy ki írta. Zsepit készítsetek elő! Ha tárgyi ajándékot szeretnél, összeállíthatsz neki egy kényeztető csomagot: lehet benne egy jó könyv, egy finom szappan, ízletes tea, kézkrém, amolyan "szeretlek anyu, kérlek, magaddal is foglalkozz"-alapkészlet. :) Ja, és egy csokor (vagy cserép) virág, nem tudom, ő hogy van vele, de én szeretek virágot kapni és adni is. Boldog születésnapot neki! ... Olvass tovább
Levelesláda #17 – Miért nem jegyez el?
Hosszú kihagyás után újra kaptam egy kérdést, ezért itt is a következő levelesláda! :) Brigi boldog párkapcsolatban él, ám zavarja, hogy még mindig nem menyasszony. A kérdezős rovat bevezetőjét itt olvashatjátok, továbbra is várom a kérdéseiteket mindenfélével kapcsolatban: via.farkas@gmail.com. Hosszú ideje vagyunk együtt a párommal, 7 éve, és 4,5 éve élünk együtt. Habár még nagyon fiatalok vagyunk (mindketten 24 évesek), mégis én már úgy érzem, ideje lenne hivatalossá tenni kapcsolatunkat. A barátom nem ért velem egyet, szeretne még 2-3 évet várni az esküvővel, családalapítással, és az eljegyzést sem tartja időszerűnek (főleg egzisztenciális okokból: neki még egy éve van hátra az egyetemből). A környezetünkben egyre több az eljegyzés, házasság, velünk egykorúakról van szó, én meg csak folyamatosan a nem annyira finomkodó kérdés zuhatagot kapom, "és ti mikor?" Amire ha egyértelmű választ adok (pl. 2 év múlva áprilisban), sem elegendő. Ugyanakkor nagyon szeretném, ha azt mondhatnám, hogy már eljegyeztük egymást, nagyon várom, hogy készüljünk, tervezzük a nagy napunkat, megéljük ezeket az általam nagyon várt, boldog pillanatokat. Régen úgy gondoltam, hogy az egyetem befejezésével összeházasodunk. A barátom tervével, hogy 2-3 év múlva alapítsunk családot, ki vagyok békülve, közösek a terveink is, de az eljegyzésnek már nagyon örülnék. Mostanában sokszor beszéltünk erről a párommal, ő továbbra is elzárkózik, várna még. Bánt ez a dolog, szeretnék valamit tenni ellene, de nem tudom mit. Egyébként sem vagyok könnyű életszakaszban, az egyetem befejezése és a munkakeresés közepén állok. Nagyon sokszor beszéltünk már erről ketten, úgy érzem kimerítettük a témát és mindig ide lyukadtunk ki. Én akarom túlságosan sürgetni a dolgokat és törődjek bele, hogy ez most nem fog megvalósulni vagy van másik út, amit nem veszek észre? Nekem az tűnik ki a leveledből, hogy alapvetően a külső nyomással van a gond, nem egymással. Persze, hogy jó lenne, ha azt mondhatnád: "igen, már mi is nemsokára!" Mert megoszthatod az örömödet, és megmutathatod, hogy igen, ti is szeretitek egymást, igen, ti is komolyan gondoljátok... De hiszen most is komolyan gondoljátok, azért vagytok együtt 7 éve, azért választjátok egymást minden egyes nap! Az a helyzet, hogy nem másoknak élsz. Nagyon jól észrevetted, hogy bármit is válaszolsz a tolakodó kérdésekre, "nem elegendő". Tényleg nem az. Van egy elképelt standard, aminek ennyi meg ennyi idősen, X év együttélés után meg kell ... Olvass tovább
Levelesláda #16 – Rokonok, takarítás, válás
Három kérdés jutott a mai szombatra: egy kellemetlen rokonos, egy háztartásbeosztós, és egy válófélben levő barátos. Mindhárom témában kiemelten várom a hozzászólásaitokat, véleményeteket; segítsünk a kérdezőknek! A kérdezős rovat bevezetőjét itt olvashatjátok, továbbra is várom a kérdéseiteket mindenfélével kapcsolatban: via.farkas@gmail.com. Hogyan lehet szépen és kedvesen rávezetni a családot, hogy a hétvégi programnál vegyék figyelembe a mi elképzelésünket is? Sértődés és lelkifurdalás nélkül. Szülők esetében? Én tiszteletben tartottam hetekig, hogy ők nem akartak fogadni senkit, aztán utolsó pillanatban szólnak, hogy menjünk és sértődés van, ha nem megyünk, mert más tervünk volt már. Nekem meg persze lelkifurdalásom van :-( A másik probléma meg, ha jönnek hozzánk a bátyámék: a 4 éves unokahúgom automatikusan bemegy a hálóba és nekiáll rámolni a szekrényből. Ruhát, cipőt, ami szembejön. A szülei nem szólnak rá, szerintem élvezik a nyugit. Csakhogy a kiscsaj fél óra alatt felforgatja a lakást, én meg nem tudok a felnőttekkel beszélgetni, mert folyamatosan őt üldözöm, hogy ne tegyen kárt semmiben (illetve a kutyát kell még távol tartani tőle, ami egy lakásban nehéz). Persze itt is sértődés van, ha nem várom őket tárt karokkal szombaton délután... És most persze én érzem magam rosszul, hogy lepasszoltam mindenkit :-((( -- jakee Szerintem egy ponton túl már nem hatásos a szép meg kedves, csak a határozott. Mondd meg nyugodtan, hogy "már más programunk van", vagy "ne haragudjatok, nem érünk rá", de úgy veszem ki a leveledből, hogy ezt már próbáltad, és nem volt sok eredménye. Én ebben nagyon radikális vagyok, nem szeretem, ha mások utolsó pillanatban önkényesen változtatgatnak előre leegyeztetett programokat, vagy magukat észre nem véve visszaélnek a vendégszeretetemmel. Én nem gondolom, hogy hibás lennél, és nem hiszem, hogy bunkóság lenne, ha "lepasszolod" őket. A kislány elől zárd be a szobát. És ha a szülei sem ismerik a jómodort, előttük meg zárd be az ajtót. Nem azért vannak a rokonok, hogy legyen kihez menni rombolni, meg legyen kinek a hűtőjét kifosztani hétvégén. Legyél önző! Ha a családod nem tud úgy pihenni, hogy közben folyton glédában kell állni és szórakoztatni a kedves rokonokat, akkor nem szórakoztatod többet a kedves rokonokat. Pont. A ti érdekeitek (nyugodt pihenés, saját tervek szerinti hétvége) előrébb valók mindenféle sértődős rokonnál -- urambocsá még akkor is, ha a szüleidről van szó. Ha nem tudják felfogni az értelmes ... Olvass tovább
Levelesláda #15 – Kollégák és időhiány
Újabb két kérdés érkezett, ezúttal egy kellemetlen kollégával és az időhiánnyal kapcsolatban. A kérdezős rovat bevezetőjét itt olvashatjátok, továbbra is várom a kérdéseiteket mindenfélével kapcsolatban: via.farkas@gmail.com. Tanácstalan Kolléganő kérdezte: Az a helyzet, hogy egy férfi (fiatal) kollégámmal dolgozom egy irodában napi 8 órában, és olyan 3-4 óra elteltével irtó büdös lesz miatta a viszonylag kicsi szobában. Sajnos ő kizárólag zárt ajtók mögött szeret dolgozni. Ráadásul most a tél miatt nem szereti, ha ablakot nyitok (mindenféle indokra hivatkozom, pl. befülledt a levegő, vagy kiszellőztetem az ételszagot) és ezt nem is nagyon tudom megcsinálni naponta többször, mert akkor már elég furán néz rám. Mindig ha kimegy, próbálok "titokban" kicsit szellőztetni, de ugye azonnal megérzi a hideget, amikor visszajön. Kicsit kellemetlenül érzem magam, mikor bejönnek a többiek, mert nyilván érzik ők is, hogy bűz van. (Csak reménykedni tudok, hogy nem rólam feltételezik, hogy nem tisztálkodom megfelelően.) Már komolyan elgondolkodtam azon, hogy beszerzek egy légfrissítőt, de azt hogy magyarázzam meg? Nem akarom megbántani, de azt sem tudom, hogy lehetne megoldani diszkréten a dolgot. Én mindenképp megpróbálnék beszélni vele, el tudom képzelni, hogy ő nem érzi, megszokta, őt nem zavarja. A jelzésértékű dolgok (légfrissítő, tusfürdő a névnapjára, stb.), szerintem lehet, hogy elmennének a radarja alatt, és nem venné célzást. Nem tudom, konkrétan milyen összetételű a szag (de szépen kikerültem!), de ha esetleg dohos ruhabűzről van szó, akkor amikor felveted a témát, hogy az a helyzet, hogy valamilyen nehezen tolerálható szagot érzel az ő környékéről, akkor inkább arra hegyezd ki, hogy lehet, hogy nem tud otthon megfelelően teregetni, párás a lakás, stb., és ne rögtön azt szegezd neki, hogy "Szoktál te kezet mosni pisilés után???!". Valahogy úgy környékezném meg a témát, hogy ne az jöjjön le neki, hogy egy trehány alak, hanem valami olyasmiről van szó, amiről nem tehet. (Egyébként még ha tehet is róla, mert ő az, aki aktívan nem fürdik, akkor is benne van a pakliban, hogy nem tehet róla, mert nem tanították meg, otthon nem ez volt az elfogadott, esetleg olyan betegsége, zavara van - inkontinencia, bőrprobléma, erős faggyúsodás, izzadás -, ami tényleg nem az ő hibája, csak attól még lehetne kezeltetni.) Figyelj arra, hogy segítőkész legyél, és ne támadó legyen a hangnemed, mert nyilván nem megalázni akarod, hanem úgy segíteni neki, hogy közben neked is ... Olvass tovább
Levelesláda #14 – Interaktív blogos Gy.I.K.
Nem egy webes oldalt vezető hüllőről van szó, hanem egy "gyakran ismételt kérdések" listáról. :) Interaktívnak pedig attól interaktív, hogy a hozzászólásokban írhattok kérdéseket, és ott fogok rájuk válaszolni. A téma onnan merült fel, hogy nagyon sokan kérdeztetek az utóbbi időben a blog készítésének, működésének, hátterének hogyanjairól, miértjeiről, és nem szeretnék mindig ugyanazokra a kérdésekre válaszolni, itt szépen egy helyen lesz minden, akit érdekel, elolvashatja. Sok dolgot már említettem a 2012-es összefoglalómban, például arról, hogy hogyan néz ki egy napom. A technikai adatokat (mióta, miért, hány bejegyzés, satöbbi) a bemutatkozó oldalamon megtaláljátok. Minden, amit tudok, az hosszú évek tapasztalatának az eredménye. 1999-ben kezdtem honlapokat készíteni, mindig az aktuális kedvenc témámban, azóta gyakorlatilag nem volt olyan nap, amikor ne lett volna honlapom és azon ne dolgoztam volna valamilyen szinten (kivéve, amikor nem voltam netközelben). A korai honlapjaimról többet is meséltem a TheBox-os interjúmban, ha érdekel titeket, elolvashatjátok. Ilyen szempontból az a kérdés, hogy miért indítottam el ezt a blogot, értelmét is veszti, hiszen egy természetes következménye volt annak, amit előtte közel tíz évig csináltam. :) Ami érdekelt, arról publikáltam, méghozzá úgy, ahogy én is szívesen olvasnám. Autodidakta módon tanultam meg HTML-ben, CSS-ben programozni (a kedvenc honlapjaim forráskódját nézegettem, próbáltam megérteni, hogy mi micsoda, melyik változó vajon mit csinál), a mai napig a "kedvenc honlapkészítő programom" a Notepad++. :) A php-hez minimális szinten konyítok, ami azt jelenti, hogy a megírt kódot nagyjából tudom értelmezni, de önállóan írni nem tudok. A grafikákhoz (blogdesign, nyomtatható cuccok, montázsok, gyakorlatilag minden, amit láttok, és nem szöveg) Photoshopot használok, szintén az évek alatt "ragadt rám" az a minimális, amit tudok. Másoknak nem dolgozom, csak magamnak, a blog limitációja ilyen szempontból a saját tudásom illetve annak hiányossága. :) Még néhány technikai adat: saját tárhelyen telepített Wordpressen van a blog, és PC-n dolgozom. Igen, hú, egy blogger, aki nem laptopozik! :D A fenti kép ebből kifolyólag illusztráció, bár a teásbögre meg a mécsesek és a könyvek-fecnik stimmelnek. A bejegyzéseket kb. 50%-ban találom ki előre, de az esetek 90%-ban aznap írom, amikor kimennek. Ha tudom, hogy sűrű időszak jön, akkor időzítek, mert sokat segít, ha nem kell kapkodnom vagy azon izgulnom, hogy jaj, ma még ... Olvass tovább
Levelesláda #13 – Vállalkozás és összeköltözés
Következik a tizenharmadik, nagyon szerencsés levelesláda! :) Két kérdést kaptam erre a hétre: Viktória elakadt a tervei kitalálásában, Ani pedig összeköltözik a párjával. A kérdezős rovat bevezetőjét itt olvashatjátok, továbbra is várom a kérdéseiteket mindenfélével kapcsolatban: via.farkas@gmail.com. Kedves Via, Régóta szemezgettem a Kėrdezz rovattal, s bár más élethelyzetben vagyunk, teszek egy próbát. Több szem, tôbbet lát!:-)) A pályamódosítás nehézségeivel találtam szembe magam, megfűszerezve azzal, hogy Gyes-ről visszatérő anyuka vagyok. Korábban tanárként dolgoztam, de amióta itthon vagyok a kisfiammal fogalmazódott meg bennem, hogy a tanításnak egy új formáját keresem. Az önismereti csoportok vezetése szerves része volt a munkámnak, s szeretnėk ezen a vonalon tovãbbfejlődni. Az önėletrajzomat sikerült ugyan átírnom, elsősorban tréning cégeket kerestem fel, de azon kívül, hogy bîztattak, sehová sem hívtak még be eddig. Kicsit nehéz is behatárolnom, pontosan mi is az a munkakör, amit keresek. Tervezek egy kreatív, önismereti csoportot anyukáknak, de ez tudom, hogy nem fog anyagi biztonságot adni, mellėkállásban gondolom főképp. A szemėlyiségfejlesztés, önismereti munka áll hozzam közel, próbáltam ezt beskatulyázni a tréner asszisztens címszó alá, már ha van ilyen. Kicsit zavar, hogy mindez nem áll össze a fejemben, ráadásul sürget az idő, hiszen csak január végéig vagyok már csak itthon. Sorra szembesülök azzal, hogy hátrányból indulok, mert anyuka vagyok. Szeretnék dolgozni, de minőségi időt is szeretnèk a családommal lenni, s nem szeretném utolsóként elhozni a kisfiam a bölcsiből. A koråbbi munkahelyem megszűnt, így nincs hova visszavegyenek. Volt egy tervem, ami menten eddig haladtam, de ez most nem tűnik túl sikeresnek. Valahol elcsúszik a dolog, de nem tudom hol... Egy tucat céghez elküldtem az önéletrajzom, felkerestem az ismerőseim, hogy nézzenek ők is körül, de semmi. Megköszönném, ha segítenèl egy-két jól irányított kėrdéssel rávilágítani, hol akadtam el. Köszönettel, Viktória Kedves Viktória! Én elsőre biztos, hogy mindmappinget csinálnék, kiírnék mindent a fejemből, hogy milyen területek érdekelnek, ezek hol, milyen ponton kapcsolódnak egymáshoz vagy vannak átfedésben. A kissrácot apuval/nagyival elküldeném sétálni, elővennék egy jó nagy papírt (A3-ast, vagy akár A2-est), leülnék a földre egy csomó színes zsírkrétával vagy filccel, és rajzolnék. Felírnék mindent, ami érdekel, teljesen koncepció és átgondolás nélkül. ... Olvass tovább
