Mára két kreatív kérdés jutott, képes illusztrációkkal válaszolok. A kérdezős rovat bevezetőjét itt olvashatjátok, továbbra is várom a kérdéseiteket mindenfélével kapcsolatban: via.farkas@gmail.com. Szofi hímzett monogramokat szeretne átmenteni: Évekkel ezelőtt Nagyanyámtól örököltem egy csomó ősöreg ágyneműt, aminek nagyjából az az egyetlen erénye, hogy kézzel hímzett monogramos. Hosszú idő után most kerültek elő az ágyneműtartóból (lett egy kismacskánk, és a szobatisztasággal volt egy kis gond...) és rájöttem, hogy ebben a formában valószínűleg soha nem fogom használni őket. A monogramok miatt azonban kidobni sincs szívem. Lenne valami jó ötleted arra, hogy milyen formában tudnám méltón megőrizni a hímzett monogramokat - a felesleges ágynemű tárolása nélkül? Több ötlet is eszembe jutott, remélem, találsz köztük olyat, ami megtetszik. A legegyszerűbb, ha bekeretezed és kiteszed valami szép helyre. Ha több monogram van, adhatsz belőle testvéreknek, unokatestvéreknek, hogy nekik is "jusson" emlék. Én örülnék neki. :) Használati tárgyat is varázsolhatsz belőle, belevarrhatod patchwork takaróba kockaként, készíthetsz belőle illatpárnát a fehérneműs fiókodba, vagy díszpárnát az ágyadra -- attól függ, hogy milyen stílusú a lakásotok, és hova tudod beilleszteni. A patchwork technikát egyébként táskán is alkalmazhatod, de a monogramot - például ha egyezik a tiéddel, vagy különösen közel áll hozzád - fellvarrhatod kitűzőalapra, és hordhatod is. :) Néhány inspirációs fotó, csak ihletadónak: Ancsa Bella sminkjét szeretné leutánozni: Sminkeléssel kapcsolatban szeretnék Tőled segítséget kérni. Először is hagy köszönjem meg én is a fantasztikus sminkes sorozatot! Nagyon tetszik, eddig ez a leghasznosabb sorozat, amivel valaha is találkoztam! :-) Pár sminket már szépen begyakoroltam, de van amivel nem boldogulok. A Twilight utolsó részében Bella sminkje nagyon tetszik, de nem tudom megcsinálni. Van ötleted hogy lehetne elkészíteni? Pont ilyen sminket szeretnék megtanulni, mert szinte nem is látszik hogy van rajta festék, de mégis bámulatosan néz ki! Van egy tippem hogy nem a megfelelő színű/állagú termékeket használtam. A bőröm viszonylag világos, a szemem kék, a hajam nyáron szőke-télen barna típusú. :-) Ancsa küldött képeket is, úgyhogy volt támpontom. :) Ez a barackos-lazacos-kicsitbronzos-kicsitrezes árnyalat kék és barna szeműeknek is nagyon jól áll. A közeli kis képen Bella szemét megphotoshopoltam, mert irreálisan nézett ki a narancssárga ... Olvass tovább
Levelesláda #11 – Társasjátékok és öltözködés
Mostanában nem volt levelesláda, mert nem kaptam nyilvános kérdéseket, de a héten Janka és Izi is írtak, így újra jelentkezik a levelesláda. :) A kérdezős rovat bevezetőjét itt olvashatjátok, továbbra is várom a kérdéseiteket mindenfélével kapcsolatban: via.farkas@gmail.com. Janka népes társaságnak keres játékot: Jön a karácsony, és én imádok adni. Az a helyzet, hogy van egy nagy baráti társaságunk, és arra gondoltam, hogy meglepem magunkat egy igazi társasági társasjátékkal. Az ötlet jónak, tűnt, de szinte azonnal elvesztem a társasok tengerében. Hol Bogyó és Babóca nevetett rám, hol csak 18+-os játékok voltak. Véleményem szerint, ami felnőtt, az nem feltétlen csak a szexről szólhat. De a gyártók láthatóan más véleményem vannak. Persze lehet, hogy csak rossz helyen keresgéltem. Társaságunk piciny tagjai a 18-23 éves korosztály jeles képviselői, nagyon szeretünk együtt játszani. Maffiától kezdve, a Monopolyn át, Rizikót, Egot, Tabut, Gazdálkodj Okosan minden verzióját és társait kivégeztük. Még a régi Kérdezz, felelek-et is, ahol még a harkály, fakopáncs és létezik a futókakukk. Legutóbb már legóztunk is. Már a HalliGalli is csukott szemmel megy. Szeretünk táblamentes játékokat is játszani, ügyességi és kártyajátékok is szóba jöhetnek. Mivel alkalmanként 10-15-en is összegyűlhetünk (Activity-n, Ego-n és Tabun kívül), nehéz játékot találni. A tapasztalat azt mutatja, hogy a nyomozós és mesélős játékok mindig nagy sikert aratnak. Másrészt, sokszor nem lehet őket leültetni egy helybe, így mozgásos játékokat is játszunk. Szóval, abban szeretnék tanácsot kérni, hogy milyen társast válasszak. Jöhet minden, angol nyelven is perfektül beszélünk. Sokan javasolták a Catan-t, és szimpatikus a Civilization is, de ezek mind táblás játékok, nem tudunk egyszerre sokan játszani. Ha tudsz kérlek segíts! Köszönöm! :) Azt hiszem, most a legtöbbet azzal tudok segíteni, hogy kiteszem a kérdésedet, mert mi megrekedtünk az Activitynél és a röminél, de biztos, hogy nálam sokkal hozzáértőbbek is olvasnak. Nézelődni egyébként itt szoktam. :) Izi szeretné megtalálni a saját stílusát: Januárban megyek vissza dolgozni és kettő itthon töltött év után azért sok minden változott. Arra gondolok, hogy két éve még az egyetemről frissen kikerült diáklány voltam, aki munkába állt. Most már anya vagyok és nő. Sokáig nem vettem tudomást róla, hogy én is öregszek illetve inkább érek. A stílusom is megmaradt sokáig a diáklányos örök fiatal skatulyában. Ezen most változtatni akarok. Lassan ... Olvass tovább
Levelesláda #10 – Elvárásokról és félelmekről
Két fontos kérdésre válaszoltam Évának és Andinak, örülök, hogy feltették, szerintem sokan tudunk azonosulni a helyzetükkel. Remélem, nem csak nekik kettejüknek lesz hasznos a válaszom! A kérdezős rovat bevezetőjét itt olvashatjátok, továbbra is várom a kérdéseiteket mindenfélével kapcsolatban: via.farkas@gmail.com. Éva kérdése: Vajon hány éves korára éri el (kell elérnie?) az ember azt az állapotot, hogy tisztába jön önmagával? Nem arra gondolok, hogy az ember sziklaszilárdan tudja élete minden másodpercében azt, hogy mit akar, és minden egyes napját előre megtervezi. Hanem hogy mikor lesz meg legalább a vezérfonal? Mondhatni, nehéz családi hátterem volt, párkapcsolati problémáim is vannak. Viszont tudom, hogy csak akkor tudok megértőbb lenni a családtagjaimmal, és helyrehozni a kapcsolatomat, illetve helyén kezelni a konfliktusokat, ha előbb önmagamat megtalálom. 21 éves vagyok, és úgy érzem, csak sodródok, nem találom magamat. Néha olyan, mintha alvajárnék. Az 5. szemeszteremet kezdtem most (a 7-ből), de már az első év után úgy éreztem, talán mégse ez az, amit én akarok. Mégis maradtam, "most már csak azért is végigcsinálom" alapon. Igaz, az utóbbi időben elkezdtem látni benne potenciált, de ahhoz, hogy ezzel a végzettséggel érvényesülni tudjak, még rengeteg plusz dolgot kellene elsajátítanom, specializálódnom kellene. Ehhez persze rengeteg kitartás és motiváció kell. Én viszont teljesen motiválatlan vagyok, úgy általában is. Valahogy a legtöbbször az ötleteim csak fellángolások, kivitelezni már nem tudom (nem akarom?) őket. Szeretek álmodozni, de sokszor már amikor terveket szövök, tisztában vagyok vele, hogy ezzel a hozzáállással nem maradnak többek, mint álmok. Szívesen belefognék valami hobbiba, de túl sok minden érdekel, csapongok: szeretnék eljárni futni, táncolni, szeretnék kézműveskedni - de aztán nem lesz belőle semmi. Egyszerűen hiába tudom, mit hogyan kellene tennem, kifolyik az idő a kezem közül. És ami a legrosszabb, hogy ha körül kellene írnom, milyen ember is vagyok, nem menne. Régebben még voltak tulajdonságok, amik úgy éreztem, jellemeznek, de most már mindent csak megkérdőjelezni tudok. Tudom, nem vagyok még iszonyú idős, de úgy érzem, elszalad az értékes időm, ha nem teszek valamit. Mindemellett ez az egész bizonytalanság olyan, mint valami kései kamaszkor. Sokszor mondták, hogy érettebb vagyok a kortársaimnál, de ezek tükrében? És az is bosszant, hogy másoknak szeretek/tudok tanácsot adni, de magamon nem tudok segíteni. Szóval az ... Olvass tovább
Levelesláda #09 – Pénz & főiskola
Újabb kérdések, ezúttal Lili és J. jóvoltából! :) A kérdezős rovat bevezetőjét itt olvashatjátok, továbbra is várom a kérdéseiteket mindenfélével kapcsolatban: via.farkas@gmail.com. Lili a barátság és a pénz kapcsolatáról kérdezett: Olyan kérdésem lenne, vagy inkább problémám,ami szerintem baráti-párkapcsolatokban az egyik legmacerásabb területet érinti. A pénzügyeket. Főleg hárman szoktunk lányok bulizni járni a nagy pesti éjszakában, a legjobb barátnőm, és a lakótársa. A lakótárs lány és én dolgozunk, mellette iskolába járunk, a barátnőm elég szerencsés anyagi háttérrel rendelkezik nyilván a családja okán, ezért ő "csak" suliba jár. Vagyunk tehát hárman, hármunk közül két embernek nagyon is ismerős a "hóvége" kifejezés, a spórolás és így tovább. Ebből pedig időről időre kimondatlan feszültség származik, mert az egyik szeretne xy helyre menni, a másik nem engedheti meg magának, de nem mondja,csak a szájhúzogatás van, hogy most akkor miért is nem mentünk ide vagy oda. Nyilván ezt jó lenne tisztázni és megbeszélni egymással, de úgy, hogy ne legyen belőle sértődés. Hogy véletlenül se az legyen a kicsengése a dolognak, hogy én most vádollak téged azért, mert a szüleid tudnak pénzzel támogatni, vagy hogy irigykedem. Csak kéne némi belátás, ha van két ember, akiknek ebből a szempontból valamivel nehezebb a helyzete. Én tudom, hogy a pénzkérdés nagyon kényes téma, de csak kéne legyen valami megoldás, nem? Azt hiszem, a pénz az egyik olyan élménye az életnek, amit rettentő különbözőképpen él meg mindenki. Iszonyú sok eltérés van abban, hogy hogyan gondolkodunk a pénzről: a megszerzéséről, a megtartásáról, az elköltéséről. Mi érdemes arra, hogy pénzt kapjak érte? Miért érdemes odaadnom a pénzemet? Mivel ez ennyire személyes élmény mindenkinek, ezen a területen van a legtöbb "hozzáköltés" is: a valóság egy egészen pici részét ismerjük csak, és fejben a saját tapasztalataink, a saját élményeink alapján hozzáköltünk, kiszínezzük mások pénzügyi történetét. Mondok egy példát, hogy mire gondolok: Meghallod, hogy valaki külföldre ment három hétre. És anélkül, hogy tudnád, hogy miből, hova, miért, hogyan, már el is kezdhetsz kombinálni. A fene a jó dolgát! Bezzeg itthon még taxira se futja neki, inkább hazagyalogol! Volt képe sajnáltatni magát... És így tovább. Közben pedig lehet, hogy ösztöndíjból ment ki, vagy végigdolgozta az egész időszakot, vagy a fejedben élő ötcsillagos hotelek helyett stoppolt, kis vacak motelekben lakott, és otthonról vitte a konzervkaját. ... Olvass tovább
Levelesláda #08 – Sport & szakítás
Mára is jutott két kérdés, továbbra is várom a leveleiteket! :) A kérdezős rovat bevezetőjét itt olvashatjátok, a címem még mindig: via.farkas@gmail.com. Szívecske kérdése: Kérlek segíts nekem...huszonéves vagyok, rengetegszer előfordult már, h elhatároztam: LEFOGYOK! Tipikus eset, nálam mindig nyer a kaja a végén, nagyon szeretek enni és bánt, h nem vagyok alapból olyan típus, h ehetek bármit és bármennyit, csinos maradok... van, h egy hónapig bírom, h kevesebbet eszek, többet mozgok, ugyanis ez a jó elv szerintem, bárki bármit is mond! Tehát sosem próbáltam Norbi-s, 90 napos diétákat, praktikákat ezekben nem hiszek... Viszont ahogy írtam 1-2 hónap után újra "ehetnékem" van! :( Az akarat ami hiányzik biztosan, már annyi mindent kipróbáltam, hátha segít: csinos női képeket tettem magam elé, írtam miket eszek egy nap, készítettem lapra egy társasjátékot ami a napokat jelölte, és áthúztam az adott napot, ha aznap ügyes voltam, tehát normálisan étkeztem és mozogtam is valamit... Rendszeres mozgás nélkül tudom, hogy nem sikerülhet, az a nagy baj még, hogy nem szeretek eléggé mozogni, ugyanis aki lefogy nagy nehezen az biztosan úgy is szeretne maradni... egészséges, fitt, csinos, stb. És olvastam hogy a mozgás szeretete nélkül bizony abbahagyódik a dolog és újra kezdődik elölről az egész, amit már elért az ember, újra lerombolja... Van valami új, vagy jobb ötleted ezeknél, vagy egyszerűen aki magán nem segít, mástól se várja elvvel válaszolnál legszívesebben? Nem hajtalak el, ne aggódj, ennél vajszívűbb vagyok! ♥ Újdonságot nem tudok mondani: mínusz kalóriabevitel plusz mozgás = zsírégetés, ez mindennek az alapja. Fontos lenne azonban tisztázni, hogy mit és miért akarsz. Szerintem önmagában az, hogy lefogyj, nem elég cél, inkább arra törekedj, hogy egészséges, erős emberke legyél, akinek jó az állóképessége, a vérképe, és hatvan évesen sem fog szuszogásba torkollni, ha megmászik két emeletet. Legyél magaddal türelmes, és ne büntesd, bántsd magad, ha nem sikerül minden elsőre "tökéletesen". Lesznek olyan napok, amikor nem leszel fitt-királynő, de nem az fog sikeresen lefogyni, aki soha nem szegi meg a diétáját, hanem aki a megszegés után sem hagyja a francba az egészet, hanem másnap újra kezdi, és addig csinálja, amíg el nem éri a célját, bárhányszor is zökkenjen ki. Rengeteget segít, ha belülről jöjjön az igényed, és nem egy külső elvárásnak akarsz megfelelni, mert ha tényleg szeretnéd a célt, akkor nem fogsz magadnak keresztbe tenni, ellenben ha valaki ... Olvass tovább
Levelesláda #07 – Nyelvtanulás & egymásra hangolódás
Ezen a héten egyszemélyes lesz a levelesláda, mert ugyan nagyon sok levelet kaptam, de privát témák voltak, így az íróik kérésére e-mailen intéztem a válaszadást. Nem bánom, mert a második kérdés van annyira fontos, hogy megérdemeljen ekkora hangsúlyt. A kérdezős rovat bevezetőjét itt olvashatjátok, és még mindig várom a kérdéseket: via.farkas@gmail.com. Justmybrightlife két, egymástól jó távol álló témában kérdezett. A második kérdésére a biztonság kedvéért teszek egy 18-as karikát, mert szexről lesz szó. :) Ennek tudatában olvassatok tovább. De előbb jöjjön a nyelvtanulás. Én első körben a nyelvtanulásról szeretnélek kérdezni. Ha már tisztában vagyok az alapokkal és a (javarészt) a nyelvtannal is, hogyan fejleszthetem magam? Igazából 2 nyelvet is szeretnék egyszerre tanulni. Az egyik az angol (középfokúm van, de rengeteget felejtettem), és egy másik, kevésbé beszélt nyelvet (svéd). Angolnál nézek angol filmeket (angol vagy svéd felirattal), amikor időm engedi olvasni is próbálok mindkét nyelven (felváltva). Mi a véleményed a szókártyákról? Hogyan kell őket használni? Tömegközlekedés közben beleférne az időmbe,de van értelme napi 10 szót bebiflázni? És hogyan kérdezzem ki magam? Hétvégente írjak dolgozatot? :D A nyelvtant hogyan lehet gyakorolni? És van értelme a 2 nyelvet együtt erőltetni? (Igazából Svédországban élek, és azt használom napi szinten, de abból kisebb is a tudásom. De nem szeretném elfelejteni az angolt.) Én mindig természetes módon próbáltam integrálni a nyelvet, az anyanyelvhez való tanulásra hasonló módszerekkel, tehát angol nyelvű kommunikáció (anno még nem volt Skype, úgyhogy írásban ment, külföldi fórumokon, chatszobákban, de így is sokat ért), olvasni is rengeteget olvastam angolul (előbb említett fórumokon, illetve külföldi weboldalakat, könyveket), emellett rengeteg film és sorozat is jöhetett eredeti nyelven, eredeti nyelvű felirattal. Magamon azt vettem észre, hogy ha a téma nem érdekel, nem fogom megjegyezni a vele kapcsolatos szavakat, szóval az életben nem fogom bemagolni a repülőgép alkatrészeit angolul (pedig egyszer egy dokumentumfilm szinkronizálása miatt elég közel kerültem a dologhoz), ellenben jó sok divat- és gasztro-szakszót tudok. :) A poén az, hogy akármilyen témában is beszélgetnek a filmben, könyvben, fórumon, nem csak szavakat dobálnak, hanem ugyanúgy onnan is el lehet tanulni a nyelvtani szerkezeteket, Olvass Harry Pottert, vagy tőlem akár Twilightot is, a lényeg, hogy érdekeljen, szeresd, és észrevétlenül ... Olvass tovább
Levelesláda #06 – Komfortzónán innen és túl
Erre a hétre három olyan kérdés jutott, ami részlegesen kapcsolódik a komfortzónás kihíváshoz. Mindenkinek van dolga ezzel a feladattal bőven, ha úgy vesszük, ez a "belső zónázásunk". :) Egyáltalán nem baj, ha félünk tőle, csak nem szabad hagyni, hogy ez a félelem megbénítson. Ha hülyének néznek, az nem akkora veszteség, mint ha meg se próbáljuk! A kérdezős rovat bevezetőjét itt olvashatjátok, és még mindig várom a kérdéseket: via.farkas@gmail.com. Lena: 22 éves vagyok, júniusban fejeztem be egyetemi tanulmányaimat, ami már önmagában sokkoló volt, mert egyfajta válságba kerültem, hogy akkor most merre tovább... Olyan nagyon hamar eljött azaz idő, amikor 16 évnyi tanulás után egy teljesen más fejezet nyílik meg előttem, és én mindig féltem a változásoktól, és a változás volt az eddig legnehezebb számomra. Augusztusban álltam rá a munkakeresésre, szerencsésnek mondhatom magam, mert két héten belül kaptam is állás azon a területen, ami tulajdonképpen a legjobban érdekelt. Két hete dolgozom itt, és úgy érzem kezdek belebetegedni. Nem szó szerint, hanem úgy lelkileg megterhelő. Azt hittem ahogy telnek a napok és szokom az új közeget, egyre könnyebb lesz... de nem az. Hiányzik az egyetem biztonságos,viszonylag gondtalan közege, az egyetemi hülyéskedések, lazaság, a barátok és minden. Olyannyira, hogy menekülési útvonalat eszeltem ki, méghozzá azt, hogy jövőre mesterképzésre jelentkezem, hogy tovább toljam ki a munka kemény világát... Hogyan tehetném könnyebbé a váltást? Hogyan szokjam meg a dolgot, hogy többé nem vagyok diák, hanem felnőtt, dolgozó ember? Már ez a három szó is görcsöt vált ki belőlem :( És a második kérdésem... Két hete dolgozom itt, körülbelül 5 napig tanultam be a kolléganőm mellett, és azóta egyedül dolgozom. Mivel még a szakmai gyakorlaton sem ezen a területen dolgoztam, így nulláról kellett kezdenem a munkakör megismerését, velejáróit. Ez egy felelősségteljes munkakör, nem óriási, de van rajtam nyomás, hogy nehogy hibázzak... Apróbb hibákat vétettem a betanulás alatt, melyek könnyen korrigálhatóak voltak, de ezekből tanultam, remélem. Azonban sajnos pénteken egy jóval nagyobb hibát sikerült elkövetnem, ami már nem biztos, hogy könnyedén megoldható lesz. Hétfőn fog kiderülni, hogy mi lesz, addig meg gyomorideg, meg parázás, meg kattog az agyam, hogy hogy lehetek ilyen idióta... Ennyi bevezető után nekem az a kérdésem, hogy pályakezdőként mennyi baklövés "bocsátható meg", mennyi idő alatt derül ki, hogy valaki alkalmatlan a munkára? Te ... Olvass tovább
Levelesláda #05 – Ebéd, rutinok, önbizalom
Elérkezett annak az ideje, hogy több kérdésem van, mint amennyire volt időm válaszolni, de ez ne rendítsen meg senkit a kérdezésben, mindenki sorra kerül (lehet, hogy néha lesznek különkiadások vagy extra-hosszú levelesládák). Akinek nem válaszoltam, jövő héten sorra kerül! A kérdezős rovat bevezetőjét itt olvashatjátok, és nyugodtan kérdezzetek az alábbi címen: via.farkas@gmail.com. Zsófi rendesen szeretne ebédelni (nagyon helyes!): Nagyjából 1,5 hónapja kezdtem az új munkahelyemen. Az első 6 hétben szigorú rendszer szerint a "normál" munkaidőben jártunk be, és mivel van étkezőkonyha és mikró az emeleten, evidens volt h vittem főtt kaját itthonról + sütit, gyümölcsöt vagy csokit nassolni. Ettől a héttől viszont beindul a munka, és teljesen rendszertelen beosztásom lesz, hol délelőtt, hol délután, reggel korán, déltől este későig, teljesen össze-vissza. A szünet, amennyit tarthatok túl rövid ahhoz, hogy leüljek kényelmes tempóban megenni egy főtt ételt, és még valami mást is. 8 órában számítógép előtt ülök, és gépelek, folyamatosan foglalt a kezem, a csipegetés se nem kényelmes, se nem megoldható. A munka viszonylag pörgős és kreatív, egész embert és két szabad kezet kíván. Munka mellett a diplomamunkámat fogom írni, ami az én esetemben rohangálás könyvtártól-egyetemig, egyetemtől-könyvtárig, ha úgy jön ki egyenesen a munkahelyről jövök, a kettő között rohanva betolni valamit sem megoldás. A könyvtárban meg ugye nyilván nem ehetek. Félek, hogy ebben a "rendszerben" fel fog borulni, hogy mikor mit eszem és hogyan. Nem szeretnék sem rohanva elfogyasztható gyorskajákon, sem a munkahelyi automatából élni, de nincs ötletem, hogy mit vihetnék magammal, mik azok a praktikus dolgok amiket a rövidke szünetemben, vagy üres félóráimban el tudnék fogyasztani úgy, hogy viszonylag rendszeresen egyek, de ne terheljem vele sem az agyam, sem a gyomromat. Nyilván nem teljes dietetikus étrendet várok tőled Via, hanem kis praktikus ötleteket, te olyan jókat tudsz. :) Fél óra azért nem kevés a kajáláshoz, csak nem mindegy, hogy mit eszel - ne háromfogásos menüt csomagolj. :) A leves nálam úgy működik, hogy lassan tudom megenni, gyorsan eltelít, aztán amint túljut a gyomromon, megint éhes leszek, szóval fél órás evésekre ez nem jó megoldás. Kivéve, ha baromi sűrű, tartalmas a levesed, de akkor az már szinte egytálételnek minősül. :) Fél óra alatt azért tisztességesen be tudsz lapátolni egy tésztasalátát (ha nincs mikró), vagy egy szószos tésztát, vihetsz egy jó vastag ... Olvass tovább
Levelesláda #04 – Barátokról, szerelmekről, munkahelyről
Jó hosszú lett ez a bejegyzés, de érdekes és fontos kérdéseket kaptam, kár lett volna húzni belőlük. Nagyon megtisztelő, hogy ennyire a bizalmatokba avattok, hálásan köszönöm! ♥ A kérdezős rovat bevezetőjét itt olvashatjátok, továbbra is várom a kérdéseteket az alábbi címre: via.farkas@gmail.com Inez rögtön egy súlyos kérdéssel indított: Zugolvasó vagyok sok hónapja, de egy kérdés erejéig előbújok. :-) Érdekelne a véleményed, és az olvasóké is, hátha valaki járt már hasonló cipőben. Van egy barátnőm, barátságunk a középiskolás évekre nyúlik vissza. Az a fajta kapcsolat, amikor ha hónapokig nem beszéltünk is, ugyanott tudtuk folytatni. Aztán egy városba költöztünk, pár év eltéréssel szültünk, szóval még gyakrabban találkoztunk és beszélgettünk. Idén tavasszal kiderült: mellrákja van. Eleinte beszámolt a várható vizsgálatokról és az eredményekről, de aztán műteni kellett, és azóta elzárkózik előlem. Nem, vagy csak sokadik hívásra veszi fel a telefont, de alig beszélgetünk egy kicsit, amikor sírni kezd és leteszi. Elkerüli a találkozásokat, nem szívesen megy emberek közé. Pedig én szívesen segítenék, de nem tudom, mi a jobb: ha sokat keresem, hogy érezze, érdekel, vagy ha nem "zaklatom", hagyom, hogy feldolgozza a történteket. Utánajártam, milyen testi-lelki terápia segíthetne rajta, az infókat és az én érzéseimet is megírtam neki egy mailben. Köszönte, de továbbra sem érzem, hogy közelednénk. Szerencsére nálunk a családban nincs hasonló betegség, de így tapasztalatom sincs róla, milyen egy ilyen folyamaton átesni. Tanácstalan vagyok, hogyan tudnám őt segíteni, ha így távolságot tart. Lekopogom, nekem sincs tapasztalatom hasonló betegséggel, igyekszem rövidre fogni, nehogy hülyeséget mondjak. Amennyit olvastam ezekről a dolgokról (hozzátartozók ill. betegek beszámolóit), két erős tendenciát véltem felfedezni a betegek reakciói között: az egyik az, amikor mindenki kerülgeti a forró kását és finomkodik vele, pedig ő szeretne nyíltan, őszintén beszélni arról, hogy mi fáj, hol fáj, hogy érzi magát, mennyire optimista vagy éppen pesszimista, mire számít, mik a kilátásai, hogyan éli meg a dolgot -- de nem hagyják. A másik a másik véglet, amikor mindenki folyton csak betegnek kezeli, csak a gyógykezelés létezik, és semmi más, pedig ő szívesen társalogna mindenről ugyanúgy, mint régen, ezzel is éreztetve, hogy annyira sok minden nem változott, és szeretné továbbra is úgy élni az életét, mint eddig. Csak képzelegni tudok arról, hogy hogy érezném magad a barátnőd ... Olvass tovább
