Folytatódnak a kihívások! Ha a melegfront, az ünnepek utáni fáradtság vagy bármi más hatására teljesen nyomott vagy, és sehogy sem bírod rávenni magad a feladataiddal való haladásra, akkor ezzel a "fenékberúgó" kihívással talán könnyebb lesz elindulni. :) 2013 1. hetének kihívása: Használd az időzítőt! Az a tapasztalatom, hogy az emberek nagy részének iszonyatosan pocsék az időérzéke, kezdve onnan, hogy "öt perc, és kész vagyok" (= 20 perc), odáig, hogy "csak leülök pár percre Facebookozni" (= 1 óra). Ezzel semmi baj nincs, és mindenkivel előfordul, velem is. :) És nem feltétlenül azért lesz több az eltervezettnél, mert az illető lusta, nemtörődöm, rosszindulatú, hanem tényleg nem érzékeli, hogy mennyi is öt perc valójában -- különösen, ha ezer dolog jár az agyában, vagy hulla fáradt. Játéknak jó lehet kipróbálni, hogy indítsd el a stoppert, hajtsd le a fejedet, ne nézz semmit, ne gondolj semmire, ne számolj, és ha úgy gondolod, eltelt egy perc, akkor pillants a stopperedre. Na, mennyi lett a végeredmény? :) A pocsék időérzékelés fordítottan is működhet, például amikor nem állsz neki egy feladatnak, mert "biztos nagyon sok időbe" fog telni, aztán kiderül, hogy a "biztos nagyon sok idő" tíz perc volt. Szóval: időzítő! Mobilos alkalmazás, stopper, konyhai óra, vagy bármi, amit be tudsz állítani valamennyi időre, és aztán csipog/sipít, ha lejár. Ha nagyon nincs másod, még a vekkert is beállíthatod, hogy csörömpöljön, de egy homokóra is jó lesz (vedd ki az Activity dobozából :)). Az időzítőt amúgy nem úgy kell felfogni, mint egy szigorú tanítónénit, aki rádver, ha valamit nem jól csinálsz, inkább egy emlékeztető, hogy "az a tíz perc, amit kitűztél, most járt ám le". Ha szükséged van még időre, akkor a kütyü kikapcsolása helyett inkább állítsd be még öt-tíz-akárhány percre, mert a "jó, mindjárt"-ból is könnyen lehet időelúszás (és odaégett sütemény, és lekésett busz, és elszaladt este). Az időzítő lényegében az idő tudatos megélésében segít, emlékeztet arra, hogy mennyi telt el, mert ha tudod, hogy hogyan halad az időd, akkor arra tudod használni, amire tényleg szeretnéd. Nyomott ma-nem-csináltam-még-semmit napokon időzítővel motiválódni pedig úgy kell, hogy kiválasztasz egy feladatot, ami nem túl nagy, és záros határidőn belül teljesíthető (pl. mosogatás, egy levél megírása, teregetés, ruhák elpakolása, ágyazás, asztal rendbetétele, szemét levitele), majd megbeszéled magaddal, hogy beállítod az időzítődet 5-10 percre, és megígérheted, hogy csak addig ... Olvass tovább
Kihívás #52
Az 52. hét kihívása: Tekints vissza 2012-re! Elérkeztünk az utolsó idei kihíváshoz - 52 hete feszegetjük a határokat hétről hétre, és eltelt újabb egy év az életünkből, amin sikeresen túl vagyunk. Nézz vissza, hogy mik voltak az életedben azok a legnehezebb feladatok, legnagyobb személyes kihívásaid (a bejegyzésektől függetlenül), amelyeken túlléptél! Mi volt az a feladat, ami leküzdhetetlennek tűnt, amiről úgy érezted egyes pillanatokban, hogy nem fogod túlélni, de mégis sikerült? Ha segít, írd is le ezeket az emlékeket, élményeket, és amennyiben volt konkrét dolog, amiből erőt tudtál meríteni, azt is feltétlenül jegyezd le, hátha később is segíteni fog. Bármilyen nehéz is volt 2012, tanulhattunk belőle, én ezúton is köszönök "neki" mindent, amit hozott vagy vitt. 2013-ban is folytatjuk a kihívásokat, alapozzuk is meg a jövő évi "költségvetést" azzal, hogy újra elkezdjük a gyűjtögetést: kerüljön egy kétszázas abba a kihívás-perselybe. :) Köszönöm, hogy itt voltatok, és gratulálok, hogy itt vagytok. ♥ ... Olvass tovább
Kihívás #51
Az 51. hét kihívása: Vegyél magadnak ajándékot! 1200 Ft van a perselyben. Költsd arra, amire csak akarod, egy feltételem van: legyen tőle szebb az ünneped. Szerintem tudni fogod, hogy hol a helye. :) Vehetsz belőle alapanyagot a sütihez, elhívhatod a barátnődet kávézni, hozzádobhatod a fa-büdzséhez, hogy nagyobb legyen a karácsonyfátok, vehetsz egy plusz ajándékot anyukádnak, mozijegyet magadnak, ha pedig mindened megvan, add tovább. ... Olvass tovább
Kihívás #50
Az 50. hét kihívása: Élj úgy, mintha... Egy hét múlva világvége. Vagy nem. :) Akárhogy is, játsszunk. Játsszuk azt, hogy tényleg egy hét van hátra. Mi kerül hirtelen a listád elejére? Mi az, ami lényegtelen méretűvé töpörödött? Milyen sérelmek azok, amik nem érdemlik meg tovább, hogy rágódj rajtuk? Ki az, akivel az utolsó hetedet töltenéd? Mit mondanál neki? Remekül működünk, ha határidő van: a lejártáig tökéletesen tudunk halogatni, aztán az utolsó percben megtáltosodunk és mindent megcsinálunk, amit már jóval hamarabb kellett volna. Úgyhogy csináljunk úgy, mintha most lenne egy határidőnk, egy ketyegő óránk (egyébként is van, csak remélhetőleg sokkal több van még rajta, mint egy hét), és táltosodjunk meg, lépjünk, és mondjuk el és fejezzük ki. Akár jön a világvége, akár nem, mindenképpen jobb lesz így. + FELADAT: Tegyél a perselybe egy kétszázast, az egyenleg most 1200 Ft, és jövő héten elköltjük! :) (Mert nem lesz világvége, de psszt.) ... Olvass tovább
Kihívás #49
A 49. hét kihívása: Szerezz be egy karácsonyi ajándékot jótékonysági vásáron! Rengeteg nemes célú bazár, vásár zajlik mostanában: kézművesek és cégek ajánlanak fel különböző tárgyakat, amikre licitálni lehet, illetve a megvásárlásukból befolyó összeg jótékonysági célra megy. Válassz egy olyan ajándékot a karácsonyi listádról, aminek jó helyre kerül az ára! A hozzászólásokban összegyűjthetjük a megbízható licitoldalakat, ahol valóban a támogatotthoz jutnak az összegek, és közben szép, különleges dolgokat vehetünk, ami duplán jó ajándék. :) Az ajándékozottnak el is mesélheted, kit segítettél az ajándék árával. Néhány link tőlem, a sort folytassátok nyugodtan! Áron Barátai, Összefogás Laciért, és persze a Sok Kicsi. + FELADAT: Újabb kétszázas mehet a perselybe, az egyenleg már 1000 Ft. Még idén elköltjük! :) ... Olvass tovább
Kihívás #48
A 48. hét kihívása: Menj aludni! Ez most egy egyszerhasználatos kupon, ami felment mindennemű esti házimunka, rutin és kötelező miegymás alól. Nem kell, megvár, és aludd ki magad végre! Vagy azért, mert jönnek az ünnepek, és úgysem fogsz aludni, vagy azért, mert jön a vizsgaidőszak, vagy azért, mert azt mondtam. :) Nyolcra ágyban lenni, mint régen -- felér egy wellnesshétvégével. De már azzal is megelégszem, ha tízkor lámpaoltás van. Olvasni szabad, netezni, tévézni nem. :) + FELADAT: Kétszázas a perselybe - szokás szerint. Most 800 Ft-unk van. ... Olvass tovább
Kihívás #47
A reggeli postakörről hazafelé rohanva megláttam egy nénit, amint épp egy lámpaoszlopnak dől. Megkérdeztem, hogy jól van-e, és tündéri nénikre jellemző módon hat mondatban válaszolt. Elszoktam tőle, hogy idegenek ennyire kedvesen beszélnek, és nem csak odaböffentik, hogy "igen" vagy "nem". Jól esett hallgatni, és láttam, neki is jól esik, hogy van, aki hallgatja. A térde fáj (nemsokára műtik, protézist kap), és nagyon lassan tud csak haladni, ezért pár méterenként megáll pihenni. Úgy döntöttem, bármi fontos dolgom is van, igazán várhat még kicsit, és maradok a nénivel. Néhány sarokra lakott a lámpaoszloptól, én két perc alatt odaértem volna, a nénivel együtt fél óra vagy még több volt, amíg hazaértünk. Elmesélte, hogy 80 éves, és 79 éve lakik a kerületben, jelenleg abban a házban, amit még a nagypapája építtetett a negyvenes évek elején. Mesélt az unokáiról, akik külföldön élnek, a 4 éves dédunokájáról és arról, hogy még mindig összejárnak a barátaival beszélgetni. Opera bérlete már nincs, de a közeli templomban gyakran vannak ingyenes koncertek, oda szokott beülni. Sokat nevetett, amikor szóba kerültek a gyerekei, unokái. Mesélt a férjéről, aki hiányzik neki (sajnos már nem él), és arról, hogy mennyire bonyolult neki a technológia, például amikor a fia magnószalagot hallgat a repülőn, hogy ne féljen, vagy hogy a telefonhoz van kép, és úgy tud beszélni az unokáival. Annyira aranyos volt, ahogy próbált lépést tartani az újdonságokkal. Azt is elárulta, hogy a sarki boltban nagyon finom a krémtúró. Mikor a kapuba értünk, elbúcsúztunk, és reméltük, hogy még összefutunk. Nem tudom, neki mit adott ez a fél óra - nekem sokat. A nagymamám nemsokára 7 éve, hogy meghalt, ő is 80 lenne. Arra a fél órára egy kicsit visszakaptam őt, és nagyon hálás vagyok érte. December 11-én gondolok a nénire, hogy jól sikerüljön a műtéte. ♥ A 47. kihívása: Adj időt egy idős embernek! A héten keringett a neten a vers, amit egy idősek otthonában levő ember írt - persze, az egész fedősztoriról kiderült, hogy hoax, de attól még hogy más írta, a vers létezik, és abból, hogy mennyien megosztották, látszott, hogy milyen sokakat megérintett a téma - lényegtelen, hogy mi miatt foglalkoznak vele. Foglalkoznak azzal, hogy az idős ember is ember, nem csak egy statisztikai adat, nem csak egy név a kórlapon, nem csak egy "farhátért kuncsorgó, banyatankos nyugger", hanem egy ember, múlttal, és szüksége van arra, hogy foglalkozzanak vele, mert magányos. Az én lassan botorkáló nénim is egyszer ... Olvass tovább
Kihívás #46
Mostantól kezdve hat héten át karácsonyhoz, az ünnepekhez fog kapcsolódni a heti kihívás, ezzel is felkészítve magunkat a következő időszakra - a télre, az év végére (már majdnem egy éve "kihívódunk", hihetetlen!), és mindarra, ami vár ránk. A 46. hét kihívása: Emlékezz az eddigi karácsonyokra! Még mielőtt jönne a nagy karácsonyi hajtás, és teljesen beleőrülnél, keress magadnak valamikor egy szabad fél-egy órát, amikor félrevonulhatsz, és idézd fel az eddigi karácsonyaidat. Ha kell, keress elő régi családi képeket, segíthetnek az emlékezésben. Próbáld meg konkrétan megfogalmazni, hogy melyek azok a dolgok, amikre szívesen emlékszel még most is - mitől lettek fontosak azok az emlékek? Hogyan tudnád újra előidézni azt a hangulatot (magadnak vagy a családodnak), amit akkor éreztél? Milyen szokások azok, amiket követve évről évre felidézheted ezeket a szép érzéseket, és átadhatod őket a szeretteidnek? Milyen típusú ételeknek, ajándékoknak, programoknak volt a legnagyobb sikere? Mi az, amire még évek után is úgy tekintesz vissza, hogy fontos és meghatározó volt akár gyerekkorodban, akár már felnőtt életedben? Elkerülhetetlen, hogy rossz emlékek is feljöjjenek - a karácsony csak a filmekben száz százalék cukormáz és csillámvarázs - de inkább most jöjjenek fel és oldódjanak, mint hogy huszonnegyedikén robbanjon az egész. Ne lovalld bele magad a fájó emlékekbe, valamennyire próbáld egy kívülálló szemével nézni a felidézett eseményt, de ne nyomd el a negatív érzéseket (dühöt, fájdalmat). Ezért javasoltam az egyedüllétet: ha kell, nyugodtan sírj. Ha megnyugodtál, a negatív emlékeknél is próbáld meg definiálni, hogy konkrétan mi az, ami történt és rossz volt, és nem szeretnéd, hogy megismétlődjön. Most még időben vagy ahhoz, hogy el tudd kerülni például azokat a maximalizmus-csapdákat, amiket a karácsony nyomása állít, így nem fogsz kiégni Szentestére. Az emlékezésnél a saját reakcióidra is fókuszálj: volt esetleg olyan dolog, amit akkor és ott nagyon fontosnak tartottál (valamilyen feladatot haladéktalanul befejezni, egy rokon kellemetlen beszólásán morgolódni), de később semmi jelentősége nem volt a jövődre nézve? Ha nem felejted el ezeknek az eseményeknek a későbbi súlytalanságát, amikor idén újra ilyen helyzetbe kerülsz (mert előfordulhat, nem mindig rajtad múlik), könnyebb lesz nem hagyni, hogy megint felemésszenek a rossz érzések, és eleve nem mész bele a folyamatba. Amennyiben előre tudod, hogy stresszes leszel, szívből ajánlom ezt a cikkemet, vértezd fel ... Olvass tovább
Kihívás #45
Egy roppant kommersz filmből fogok idézni egy jelenetet, de hát mindenben lehet tanítást találni... :) A '97-es Men in Blackben az űrlényekre vadászó ügynökség felvételi teszt gyanánt egy tesztpályára küldte be Will Smith karakterét, hogy lőjön le minden gyanús elemet (ezek kartonból "ugrottak" elé). A végén az volt a nagy csattanó, hogy nem az űrlényekre, hanem a kislányfigurára lőtt - azzal érvelt, hogy a lámpaoszlopról lógó figura csak gyúr, a tátott szájú szörnyeteg pedig épp tüsszent (zsebkendő is volt nála), na de a kvantumfizikával foglalkozó könyveket szorongató kislány több, mint gyanús. A felvételi bizottság elégedetten hümmögött, J ügynök pedig bekerült a feketeruhások csapatába. Happy End. De mi volt az, ami megkülönböztette a többi jelentkezőtől? Kórusban mondhatjátok... A 45. hét kihívása: Ne ítélj elsőre! Avagy ahogy az angolok olyan szépen mondják: don't judge a book by its cover -- ne ítéld meg a könyvet a borítója alapján. Annyira könnyen beleesünk ebbe a hibába, pedig ha egy kicsit a felszín mögé lennénk hajlandóak látni, jól meglepődhetnénk. :) A szőke lányon, aki nem buta, a csinos lányon, aki nem hiú, a szemüveges fiún, aki nem szótlan, a túlsúlyos fiún, aki nem tohonya... Mielőtt bármit feltételeznél másokról, kérdezz! :) + FELADAT: Újra kezdjük a gyűjtögetést, 200 Ft-ot tegyél a perselybe. ... Olvass tovább
- « Előző oldal
- 1
- …
- 7
- 8
- 9
- 10
- 11
- …
- 14
- Következő oldal »