2016-ban költöztünk ki Brightonba -- ennek örömére pedig különleges Lecsó epizódot hallgathattok meg, méghozzá nem csak tőlem, mert Ádám is beült mellém a mikrofon mellé. :) Ebben az epizódban olvasói kérdéseket válaszolunk meg a beilleszkedésről, a költözés lelki oldalairól, és arról, hogy két év után hogy érezzük magunkat. Aki rövidnek tartotta az előző epizódokat, az örülni fog, mert ez a rengeteg beérkezett kérdés miatt egy hosszabb kiadás lett - több, mint egy órás. :) Tökéletes borsópucoláshoz, vasaláshoz, kertben ücsörgéshez, maratoni mosogatáshoz vagy befőzéshez. Töltsd le, vidd magaddal, hallgasd a telefonodon, használd ki a podcast előnyeit! Az epizódban ezekre a kérdéseitekre válaszoltunk: Hogyan jutottunk el a költözés gondolatától a döntésig, és a tervtől a megérkezésig? Miért pont Brighton? Mit szeretünk benne a legjobban? Milyen Angliával kapcsolatos sztereotípiák teljesen alaptalanok? Milyen gyorsan válik otthonná egy új ország? Mi volt lelkileg a legnehezebb a költözésben, és hogyan lendültünk túl rajta? Milyen buktatói vannak egy külföldi költözésnek, és mi hogyan kerültük el őket? Vannak-e már barátaink, és egyáltalán, hogyan lehet külföldön barátokat szerezni? Hogyan halad az angliai vállalkozásunk? Mi hiányzik legjobban Magyarországról? Mennyi ideig maradunk? Hogyan hallgathatod? Itt és most: Számítógépen és telefonon nyomj a fenti lejátszógombra a böngésződben és már hallgathatod is! Vidd magaddal: Ide kattintva a gépedre mentheted az MP3 fájlt, amit magaddal vihetsz az MP3-lejátszódon, rátöltheted a telefonodra (hogy ne fogyasszon adatot), USB-n a kocsiba, kihangosíthatod főzés-takarítás-vasalás közben. Androidon: használd az ingyenes Podcast Addict appot (írd a keresőbe, hogy “Lecsó” :), és fenn van Spotifyon is. iPhone-on: megtalálsz az iTunes podcast-tárában És ha tetszett ez az epizód, és még érdekelnének hasznos, praktikus, riogatásmentes tapasztalatok és tanácsok a külföldre költözéshez, van egy jó hírünk: hogy ne a Lecsót lepje el a kiköltözős téma, Ádámmal közösen a mai nappal elindítottuk a Kiköltöztünk.hu oldalt és a hozzá tartozó podcastot, aminek az első két epizódját már meg is hallgathatod. :) A projekt célja, hogy segítsünk a tudatos költözés megtervezésében és lebonyolításában, és megosztunk minden olyan tippet és buktatót is, amit annak idején nem tudtunk, de nagyon örültünk volna neki. Lesz szó a lelki hullámvasútról, arról, hogy miket kell ... Olvass tovább
Via & Ádám beveszik Brightont – 1. fejezet: A roadtrip
2016. július 9., szombat Pakolás: kb. 70% - nem sokat aludtunk. A furgon a nap folyamán érkezik Horvátországból, aztán anyuék felvezetik Szombathelyről Budapestre, bepakolunk, kis alvás, és reggel indulás. Izgulunk, hogy mennyi fér a furgonba, nem lesz-e túl sok a doboz, ezért félig nem is merünk mindent előre elkészíteni, nehogy utána ki kelljen pakolni, vagy újra kelljen gondolni, hogy ez vagy az mégsem jöhet… Végül a furgon a nyaralásból este ér Szombathelyre, ezért anyuék már bőven sötétedés után érkeznek. Elkezdünk pakolni, amit csak tudunk, és szerencsére kiderül, hogy rendesen meg lehet pakolni a furgont, ezért az összes dobozt kihasználjuk. Így két hét után azt kell mondjam, elég jól pakoltunk, nem volt sok olyan dolog, ami eszünkbe jutott, hogy basszus, az ottmaradt – ami fontos volt, eszünkbe jutott. Ami kevésbé (varrógépem, vasaló – látszik, mennyit használom őket, hogy nem jutott eszembe! :D -, Fecskék és Fruskák könyvek), az majd egy bőröndös budapesti úton kiruccan. Nem lényeges. Apu éjfélkor lefekszik, mert ő fog sokat vezetni, anyuval egyig folytatjuk, Ádám fél négyig dolgozik még egy határidős munkán, amit le kell adnia, és net kell hozzá, ezért muszáj befejeznie. Mindenkinek sikerül pár órát aludnia azért, Gomez pedig nem tudja, mi vár rá. 2016. július 10., vasárnap Reggel hatkor kelés, a pakolás maradéka – apu szinte cipőkanállal tetrisezi be az utolsó dobozt, zacskót is a helyére. A fejében van az egész rendszer, kipakolásnál is szükség lesz rá, mert ő tudja, hogy mi mennyire mozdítható. Legfelülre kerülnek a matracok (a kókuszrostos matrac Angliában valamiért mocsok drága, ezért inkább Budapestről visszük, már csak azért is, hogy első este legyen min aludni – pár napot kibír a földön is, meg mi is rajta), végül hátul Ádámmal nagyjából 1,7 széken osztozunk, úgy tele lesz a cucc, Gomez pedig hordozóstul az ölünkben pihen. Kéznél vannak a kézipoggyászok – váltásruha 2 éjszakára, pizsama, Gomez ketrece, ennivalója szintén több éjszakára, úti elemózsia. Minden benn a kocsiban, még egy utolsó körülnézés a lakásban – köszi, kis lakás, az elmúlt tíz évet --, és bár jövünk még, hiszen nem adjuk se el, se ki, és itt a fele cuccunk, azért van valami korszaklezárós abban, amikor ráfordítjuk a kulcsot a zárra. Nem utoljára, de ennek, ami volt, így, ahogy volt, akkor is vége. A húszas éveink helyszíne. A kezdeteink, az első házas éveink, Áfonya, Gomez, a cégünk alapítása. Jó kis tíz év volt. Jöhet a következő. 9:50-kor indulunk el ... Olvass tovább
Barátság kilométereken át | Anita & Ramóna – Bemutatom a barátom! #8
A Bemutatom a barátom! cikksorozat felhívására nemrég egy különleges levelet kaptam. Anita írt, aki a barátnőjét, Ramónát szerette volna búcsúztatni ezzel az interjúval. A legjobb, legeslegjobb barátom, a legtündéribb ember a földön (úristen, már most sírok, hogy írom...) augusztus 22-én elköltözik Németországba, nekem meg sajog tőle a szívem. Szeretném valami nagyon emlékezetes, maradandó és különleges dologgal elbúcsúztatni és csak azt szeretném kérdezni, hogy lenne-e rá mód, hogy ezt a blogon tegyem meg, olyan formában ahogyan a többi lányok is tették? Természetesen igent mondtam. :) A kérdésekre Anita és Ramóna külön válaszoltak -- és a válaszok között van egy kis időeltolódás is. Anita még a költözés előtti napon küldte el nekem a válaszait (és Ramónának is csatolta, jól megríkatva őt), Ramóna pedig azután válaszolt, hogy már megérkezett Németországba, ez viszont még Anitának egy meglepetés; ő itt, a blogon fogja először olvasni a barátnője gondolatait. Rövid bemutatkozás: Ramóna 28 éves, optometrista, szereti a természetet és a túrázást. Anita 29 éves, óvónő és angolt tanít gyerekeknek. Szereti a kreatív és különleges dolgokat. Mi a legfontosabb, amit a barátodról tudni kell? R: Anitának hívják, 29 éves, óvónőként dolgozik,de emellett még angolt is tart kicsiknek, ovisoknak és kisiskolásoknak. Ő legkreatívabb ember, akit ismerek. Ezt a lehetőséget is ő találta, és lepett meg ezzel engem, de általában mindennel így van, az érdekes és különleges dolgokat mindig tőle tudom. Nagyon erős az igazságérzete és mindig csak azt teszi, amit helyesnek ítél, nem befolyásolható és nagyon öntudatos. Imádja a néptáncot és a népzenét valamint a kézműves és designer holmikat. A: A legjobb barátomat Ramónának hívják, 28 éves, ugyanott él, ahol én, sőt, egy utcában is lakunk. Optometrista és mellette aerobic oktató, nagyon szeret a természetben lenni, túrázni és gyönyörű barna, göndör haja van (amit folyton növeszt, mert sosem elég hosszú :)) Mikor és hol ismerkedtetek meg? R: Konkrét időpontot nem tudnék mondani, már gyerekkorom óta ismerem. Mindig is szimpatikusnak tartottam valami mindig vonzott a személyiségében éreztem mindig, hogy van bennünk valami közös. A középiskola alatt lettünk igazából barátok. A: Nem tudom konkrét dátumhoz kötni a megismerkedésünket, mivel egy faluban élünk már általános iskolás koromból is vannak róla emlékeim. Ő két évvel járt alattam és az igazság az, hogy általános iskolában a húgom barátnője volt (köztük csak egy év a ... Olvass tovább
Hogyan búcsúzzak el egy lakástól? – Levelesláda #30
Myri írta: Már 9 hónapja összeköltöztünk a párommal egy nagyon szép 2 szobás, felújított lakásba. Tegnap felhívtak minket, hogy egy hónapunk van elköltözni, eladják a lakást. Teljesen hidegzuhanyként èrt... Egyáltalán nem számítottunk erre... Nagyon-nagyon csalódott vagyok, mert hosszútávra beszéltük meg a főbérlővel. Nagyon szeretek itt lakni és el se tudom képzelni, hogy más lakjon itt, de nincs annyi pénzünk, hogy megvegyük. Esetleg tudnál abban segìteni, hogy jussak túl ezen a válságon? Hogy "búcsúzzak" el a lakástól? Egyelőre fogalmunk sincs hol fogunk lakni, de biztos, hogy nem ilyen körülmények között! Tudom, hogy minden okkal történik és biztos megszokom majd az új helyet... de most még azt se tudom mitévő legyek! Nagy szeretettel gondol Rád: Myri Átérzem a helyzetet -- én is nagyon tudok kötődni helyekhez, és a dolgot nehezíti, hogy lassan alakul ki ez a kötelék, utána viszont mély lesz, és annál jobban fáj, ha el kell szakítani. És van egy átmeneti keresem a helyem-időszak az új helyen, amikor csak úgy lógsz a levegőben, mint egy madzagon lóbált répa... és még ha vissza is tudsz menni a régihez, az már nem olyan. Az új meg még nem olyan. Ez elég rossz, és nekem olyan, mintha nem kapnék levegőt, és vannak pontok, amikor úgy érzem, hogy biztos, hogy most aztán már soha nem fogom magam otthon érezni sehol. És akkor aztán mégis. Fogalmam sincs egyébként, hogy mitől lesz az új falak között is egyszer csak "otthon". Bevált receptem nincs rá, mert nekem soha nem egyből történt, hogy kényelmesen, otthonosan éreztem magam, inkább kialakult. Egyszercsak valahogy a rutin, meg a megszokás megteszi a hatását. És persze az se mindegy, hogy olyanok vannak ott, akiket szeretek, meg ott a motyóm is. Ez most a negyedik "otthonom" életemben, és miközben tudom, hogy szeretnék majd egyszer máshol lakni a jövőben (például olyan helyen, ahol van terasz! :)), valahogy ezt úgy kéne kivitelezni, hogy ne fájjon annyira, hogy ezt itt hagyjuk, mert nagyon-nagyon megszerettük. De ez még nagyon odébb van, mindenesetre néha eszembe jut, és akkor szorongok rajta egy kört. Hogy mit tudsz csinálni költözés előtt? A technikai részét hagyjuk (itt írtam róla korábban, majd ha ott tartotok, olvasd el!), most jöjjön az érzelmi. 1. Bőgj, ha kell. Komolyan. Nem vagy idióta, ha megszerettél egy helyet, vagy kedves emlékek kötődnek hozzá, és ehhez az sem feltétlenül kell, hogy életvitelszerűen élj ott, elég, ha mondjuk ott nyaraltál. Akkor is bőghetsz majd, ha később eszedbe jut, ... Olvass tovább
