Februárban 50 olvasóval ünnepeltem az Urban:Eve Blog 6. születésnapját, méghozzá egy különleges születésnapi buliban. :) Videós és képes bizonyítékokat mutatok, füleseket bekapcsolni, mert nem garantálom, hogy nem fogtok nevetni! :) Egy nyereményjáték során sorsoltam ki azokat a szerencséseket, akik eljöhettek a szülinapra - jó lett volna mind a százezer olvasót megvendégelni, de ahhoz ki kellett volna bérelni fél Debrecent! :D Így aztán félszázan buliztunk, nevettünk, tortáztunk. A helyszín az Impró Kreatív Töltőállomás volt, a Momentán Társulat főhadiszállása, ahol testreszabott, Urban:Eve-es impróelőadással vártak minket. A dekorációt Gigi követte el, a felragasztható névtáblák mellett csodás scrapbookos girlandot is készített nekem, azóta itthon őrzöm, majd néha kiteszem itt-ott... :) A pomponokkal együtt fantasztikus volt! Jó volt előtte fotózkodni, bohóckodni. A program úgy nézett ki, hogy érkezés után Geri a Társulattól megkérte a lányokat, hogy írják rá kis cetlikre, mi az, amit a blogból megtanultak, milyen tippet hallottak, amit alkalmaztak. Ezekből a cetlikből később született egy jelenet, teljes egészében meg is nézhetitek, ha lejjebb görgettek... :) Elfoglaltuk a helyünket, és megnéztük (nem ám kulturáltan, hanem teli szájjal vihogva) a saját Momentános előadásunkat -- voltak jelenetek és dalok Urban:Eve-es blogbejegyzéscímek alapján, volt saját szülinapi dal, de még vers is született. A kedvenc programpontom az ajándékozás volt. A meghívóban arra kértem a résztvevőket, hogy hozzanak valami apró ajándékot, valami olyasmit, aminek ők is örülnének. Nem nekem volt az ajándék: a mögöttük ülő emberrel kellett csomagot cserélni. Hihetetlen érzés volt látni, hogy gyakorlatilag idegen emberek milyen őszinte örömmel adják ÉS fogadják ezeket az apróságokat egymásnak-egymástól -- és a legjobb, hogy egy csomóan látatlanul is beletrafáltak, remek cserék születtek! :) Ennyit számít a közös érdeklődési kör, ugye. :D Azóta többektől hallottam, hogy tartják a kapcsolatot, a blogszülinapon összebarátkoztak, és azóta is beszélgetnek. Szerintem ennél jobb visszajelzés nincs is. ♥ ... Olvass tovább
Mozis inspiráció: Doctor Who
Kezdődik az új színházi évad, vasárnap a Momentán Társulat sci-fit fog improvizálni, én pedig folytatom jó szokásomat, és a saját magamnak támasztott kihívás keretében minden hónapban készítek egy inspirációs bejegyzést az aktuális műfaj alapján. :) Sci-fi ügyben evidens a Star Wars/Star Trek vonal, de mivel Hoth-os inspirációm már volt (ahogy hűl a levegő, lassan megint aktuális lesz), máshol nézelődtem, méghozzá a brit tévében, és a Doctor Who (magyarul Ki vagy, Doki?) című sorozatból merítettem, szóval igazából nem is annyira mozis az inspiráció, de azért maradt a rovatcím. :) A Doctor Who alapvetően gyerekeknek szóló sorozat, egy 900 éves, humanoid Idő Lordról, a Doktorról szól, aki kék telefonfülkéjében (az az űrhajó/időgép, és nekem is van olyanom) utazik térben és időben, rendre valamilyen földi segítővel. A sorozat idén 50 éves, és a Doktornak megvan az a nagyon hasznos tulajdonsága, hogy meghalás helyett regenerálódik, így mindig új és új színész játszhatja ugyanazt a karaktert. :) 2005-ben támasztották fel a sorozatot a kilencedik Doktorral, én az új sorozat dokijainak ruházatából merítettem. Mindhármuknak jellegzetes öltözködési stílusuk van, és a kabátjaik a mostani időjárásban nagyon jól kihasználhatók. Nine: A kilences doki (Christopher Eccleston) imádott ruhadarabja a fekete bőrkabátja volt, érdemes beszerezni egyet, sportos és nőies ruhához is remekül mutat. Egy határozott lila ruhával és fekete bokacipővel párosítottam, a rózsás gyűrű pedig nem maradhat el az első új aszisztens, Rose emlékére. Ten: Converse és ballonkabát -- a tizes doki (David Tennant) alapdarabjai. Nem kell öltönnyel vagy nadrágkosztümmel párosítani, mint ő, egy kordnadrággal is remek rohangálós szett lehet belőle. Ha felteszed az angyalszárnyas gyűrűt, soha nem fogod elfelejteni az alapszabályt: Don't blink! Eleven: Lányos, kicsit vintage, és bohókás ruhákat válogattam a tizenegyes dokihoz (Matt Smith). A piros filckalap már majdnem fez, és még masnis is - mindkettőről tudjuk, hogy cool. Egy semleges színű blézer akár a nagypapa vagy nagymama szekrényéből is előkerülhet, blúzzal és szoknyával nem lesz régimódi a hatása. Ez lett a kedvencem a három szett közül! :) Melyik a kedvenc Doktorok és asszisztensetek? Én nem bírok dönteni, de Donna tuti, hogy dobogós. :) ... Olvass tovább
Miért ne? #31 – Romantika itt és most
A romantika szervezést igényel. Nem fogok dobálózni a szürke hétköznapokkal - az enyéim a skála minden színében pompáznak, unalomról szó sincs, mindig történik valami -, de sokszor igenis tudatosan időt kell szakítani egymásra - nem véletlenül szerepel a 30 napos rutinban a pénteki randieste. ;) De ki az, aki minden egyes pénteken randizik a párjával? Senki. Ez marad el a legkönnyebben. Minden fontosabb lesz - pedig igazából nincs is ennél fontosabb. Randiötleteket már adtam sokszor, sok bejegyzésben - például itt és itt és itt. Most a meghittebb pillanatokról lesz szó - visszafogottan, de akkor is. Kérem, csak az olvasson tovább, akit nem zavar az ilyesmi, és elmúlt 18 éves. ... Olvass tovább
Mozis inspiráció: Gengszterfilmek, avagy hol rontotta el Don Corleone?
Gengszterfilmet nézni furcsa élmény, mert a rosszfiúkra van kihegyezve, ennek ellenére mégis megtörténhet, hogy a törvényszegő, hitvány, alávaló főszereplő nemhogy szimpatikus lesz, hanem lazán előfordulhat, hogy észre se vesszük, és máris szurkolunk neki. Pedig egy szívtelen gyilkos, gusztustalan dolgokat művel, az életben szóba se állnánk vele... Vasárnap a Momentán Társulat gengszterfilmet improvizál, én pedig ennek kapcsán elgondolkodtam azon, mi a gengszterfilmek titka. (Korábbi műfajos inspirációimat itt olvashatjátok.) A szimpátia abból fakadhat, hogy amikor az egyébként sem fekete-fehér világban még jobban kiéleződnek a társadalmi egyenetlenségek (például egy válság kapcsán), az ambivalens karakterek kezdik foglalkoztatni a nézőket, és a "nem-annyira-jó" fiúk lesznek az érdekesek. A gengszterfilm megmutatja, hogy ha te mindaz alapján, hogy veled is kiszúrnak, téged is lenyomnak a nagykutyák, te is kisebbség vagy, úgy döntesz, hogy az "egyszerű", rövid utat választod a boldogulásra, akkor annak kiszámíthatatlan következményei lesznek - általában tragikusak. Hasonló a droghoz (ezért is kap akkora szerepet a Nagymenőkben a kokain-szál, mert a drog kezdeti mámora hasonló a bűnözés kezdeti mámorához): az elején lehet, hogy jó érzés, de utána jönnek az egyre durvább mellékhatások, és a kezdeti kontrollszerzés későbbi kontrollvesztéssel jár. Olyan döntéseket kell meghozni, amik bármikor vissza tudnak ütni, és a helyzet folyamatosan romlik. Hol rontották el? Nem a konkrét tetteikkel, hanem már jóval előtte: azzal a döntéssel, hogy a pénz meglététől tették függővé a boldogságukat. A kizárólagos pillanatok ugyanis, amikor valójában, szívből és őszintén boldogok - Don Corleone férjhez adja a lányát, Don Corleone az unokájával játszik, a Nagymenők stábja népes családi ebédeken vesz részt - olyan pillanatok, amikhez nem lett volna szükség se pink Cadillacre, se saját étteremre, se nercbundára. Megtörténtek volna anélkül is. A gengszterek legnagyobb hibája, hogy pénzzel vagy erővel akarnak eljutni oda, ahol már eleve voltak, csak nem vették észre... És miután az egyre nagyobb bűnöket elkövetik, még több pénzzel vagy még több erővel próbálják meg a lelkükben támadt űrt betömködni. Sajnos azonban pont a rossz döntéseik által létrehozott körülmények meg is akadályozták a boldog pillantok megélését: Don Corleone az örömapa szerepében tündökölhetne, helyette végeláthatatlan szívességeket teljesít, és az unokája társaságát sem élvezheti sokáig, Henry Hill pedig ... Olvass tovább
Mozis inspiráció: Musicalfilmek
Összességében nem rajongok a musical-műfajért, mert sokszor idegesít, hogy ok nélkül dalra fakadnak, de ha jó musicalről van szó, az nagyon betalál. Engem könnyen lehet zenével manipulálni, úgyhogy pont ezért kétféle musical létezik számomra: amit tiszta szívből imádok és agyonhallgatom a számait, és ami tökéletesen hidegen hagy. A kedvenceim azok, amik amellett, hogy elképesztően profik zeneileg és zseniális színészek alakítják a szerepeket, ondanivaló is van bennük. Lehetőleg észre se vegyem a váltást, hogy az előbb még doboltam a lábammal a ritmust, most már szörnyűségesen rondán hüppögök. (Színházban is.) Imádom a bőgős musicaleket, ennél a műfajnál szeretem, sőt, elvárom, hogy kitépjék a szívemet és azon táncoljanak a repríz alatt. Örök kedvencek a Hair (és - szerintem teljesen jogosan - fel vagyok háborodva a Let The Sunshine In diszkóverzióin, én azon a dalon kisírni szoktam a szememet, köszönöm szépen), a Jézus Krisztus Szupersztár és a Kabaré (Maybe This Time... ♥). Minen valószínűség szerint jövő szerdán Momentánék improvizált musicalfilmjén csak a röhögéstől fognak potyogni a könnyeim - már a trailertől leestem a székről. :) Hogy teljes legyen a hangulat, készítettem egy sminkes-kiegészítős inspirációs táblát a kedvenc filmjeimhez. Nektek melyikek a kedvenc musicaleitek/musicalfilmjeitek? A kedvenc számokról YouTube linkeket szívesen fogadok a hozzászólások között! :) ... Olvass tovább
Miért ne? #29 – Kalandra fel!
Szombaton a Momentán Társulat kalandfilmet improvizál, engem pedig annyira elkapott a gépszíj, hogy nem tudtam eldönteni, a kalandfilmek melyik aspektusa inspiráljon, engedtem hát mindnek! :) Jöjjön hát a kalandos gezemice, avagy Miért ne? szpesöl edisön, hatalmas montázsképpel, amit imádtam készíteni. :) Legyen szó a Múmiáról, vagy Carter doki vagány bölcsészéről, egy valamirevaló kalandfilmben van könyvtár. Lehetőleg hatalmas, amitől még Belle (a Szépség és a Szörnyetegből) is dalra fakadna -- tele poros, nagy lexikonokkal, és olyan ritkaságokkal a hátsó polcokon, amiket kétszáz év alatt senki nem vett állományba (na persze). Könyvtárba járni felér egy kincsvadászattal, főleg, ha céltalanul megyünk, és hagyjuk, hogy magukhoz hívjanak a könyvek. Szerencsénkre sok gyönyörű könyvtárunk van, amit nézni is öröm -- januárban egy kedvelt külföldi designoldalon botlottam bele a Festetics-kastély könyvtárának képeibe, és nagy büszkeség volt olvasni, ahogy az amerikaiak oda meg vissza vannak a "mi" könyvtárunktól. :) (Egyébként én is, csodaszép.) Térkép is bizonyára jut a kincskeresőknek, akár az inkák, akár a fáraók kincseit kutatják - néha maga a térkép megszerzése is külön kaland. Bevallom, Google Maps ide, mobilos alkalmazások oda, még mindig szívesen lapozgatok útikönyveket, térképeket, és a világítós földgolyóm az egyik kedvenc kiegészítőm volt a gyerekszobámban. A térképek bekeretezve nagyon jól mutatnak a szobafalon, parafára kasírozva pedig rajzszöggel lehet rajtuk vezetni, hogy hol jártunk már -- vagy hova szeretnénk menni. A National Geographichoz néha vannak szuper térképek, köztük sok az idegen bolygós is, ezeket űrkalandorok feltétlenül tegyék ki az ágyuk fölé. :) És ha már kincsek: ha El Dorado aranyát nem is találjuk meg, a hétköznapokba is csempészhetünk egy keveset a kincseskamra kínálatából: a hatalmas nyakláncok királynőiek lehetnek egy sima fehér pólón is. Aki az aranytól tart, válassza a drágakövek árnyalatait, a montázson szereplő türkiz nyaklánc a kedvencem. Ékszerfronton Egyiptomot képviselhetik a sakálos gyűrűk, ankhok és szkarabeuszok. Ha valódi kincsvadászatra vágyunk, a legjobb betérni egy antikoshoz, elmenni a bolhapiacra, vagy barátnőkkel összeszervezni egy turkálós körutat. Remélhetőleg kifelé menet nem fognak hatalmas kőgolyók üldözni minket. :) Szépségápolási trükköket is érdemes ellesni a kalandfilmek hőseitől és hősnőitől - na nem Imhoteptől, szegény kicsit sokat napozott, inkább egy másik ismert egyiptomitól: ... Olvass tovább
Mozis inspiráció: Johnny Depp & Vénusz Mellbimbója
Jövő kedden a Momentán Társulat Valentin-nap alkalmából romantikus filmet improvizál, én pedig romantikus filmből inspirálódok, azonban nem a szokásos Katherine Heigl-Jennifer Aniston-Sandra Bullock tengelyről választottam, hanem egy szívemnek sokkal kedvesebb film, a Csokoládé lett a kiszemeltem. Joanne Harris regényéből készült ez a meglepően jó filmfeldolgozás, szerintem remekül elkapták a varázslatos hangulatot, imádom nézni, ahogy Vianne (Juliette Binoche alakítja, zseniálisan) kavargatja a csokit és kitalálja mindenkinek a kedvencét. A zene is isteni, itt megnézhetitek a boltavatós-kakaóbabtörős jelenetet. A történet szerint Vianne Rocher egyedül neveli kislányát, és böjt idején nyit egy bűnös élvezetekre csábító csokiboltot egy begyöpösödött kisvárosban. A kézzel készített finomságok új dimenziókat nyitnak a város lakóinak életében, és persze végül Vianne is szerelembe esik Roux-val, a vándorral, akit Johnny Depp alakít, hozva a szokásos sármos formáját. :) A Csokoládé tipikusan olyan film, amitől megéhezik az ember lánya... :) Joanne Harris írónő indította el a gasztroregények sorát, és szerencsénkre két szakácskönyvet is kiadott (A francia konyha & A francia piac - mindkettőt kiadta magyarul az Ulpius-ház, aki Joanne regényeit is gondozza), amelyekben szezonális, francia receptek találhatók, közülük sok a regényeiből. A francia konyhában szerepel a Vénusz Mellbimbója nevű bonbonkülönlegesség receptje, amit Vianne a filmben meg is tanít Josephine-nek. Úgy gondoltam, sokkal jobb, ha álmodozás helyett magam is kipróbálom a csokival való munkát, főleg, ha ilyen imádnivalóan pikáns neve van... ;) ... Olvass tovább
Mozis inspiráció: Börtönfilmek
A Momentán Társulat HáziMozijához kötődő inspirációs kihívásom következő témája a börtönfilm, a társulat január 8-án vasárnap ugyanis egy egész estés szabadulós-rácscsörgetős filmet fog improvizálni a színpadon. A korábbi bejegyzéseimet itt olvashatjátok el. Aki még nem tudja, hogy mi ez: magánjáték gyanánt minden hónapban megkeresem a társulat által választott műfajban azt, ami engem inspirál. Hát, ezúttal nem volt könnyű dolgom. :) Mi inspiráló egy börtönfilmben? Hogy nem hagyják magukat ártatlanul elítélni? Vagy összefognak, kiállnak az igazságért, és fellázadnak, megszöknek? Mindez igaz lehet, ám próbáltam valami olyan aspektust találni, ami illik a bloghoz. :) Ez pedig a filmekben a mindenkori börtönegyenruha alatt hordott fehér atlétatrikó, csúnya angol nevén wifebeater. Azonkívül, hogy állati dögösen nézhetünk ki benne, amikor a trikó csupa izzadtság és kosz lesz, miközben fekvenyomunk a börtönudvaron, egy hihetetlenül sokoldalú, változatos ruhadarabról van szó. Farmerral a legegyértelműbb viselni, a kiegészítők pedig sokat dobhatnak a hangulaton. Elbírja a hangsúlyos ékszereket is, hiszen jó semleges háttérül szolgál akár egy nagy nyakláncnak, vagy brossnak. Kardigánnal vagy inggel, sőt, blézerrel is párosíthatjuk. A cipő lehet magassarkú is, nem csak tornacipő, így máris kész a félig elegáns megjelenés. És a legjobb, hogy nem csak farmerhoz lehet hordani a kis fehér trikót! Remekül mutat szoknyákhoz, elegánsabb nadrágokhoz is - a nyári hőségben különösen jó szolgálatot tesz! :) A legjobb, hogy télen sem kell mélyre rejteni: póló alá felvéve plusz egy meleg réteget biztosít. A legjobb több fazonban (v-nyak, kerek nyak) beszerezni egyet, és egész évben kihasználhatjuk őket! Szerencsére mivel alap holmiról van szó, a legtöbb fehérneműboltban, ruhaüzletben kapható. Az én kedvenceim a H&M-ből vannak. Egy kis, de fontos kitérő: muszáj szót ejtenem a melltartóról, hiszen egy ilyen típusú pólónál ez elég kardinális kérdés. A legegyszerűbb természetesen az, ha az ember lányának nem kell hordania, de ez nem minden méretnél kivitelezhető. :) Ez esetben három fontos dologra kell odafigyelni. ... Olvass tovább
Mozis inspiráció: Roxmorts
Momentánék szombaton fantasy filmet improvizálnak, méghozzá a kortárs kínálatból, ennek örömére én is elővettem a Harry Pottert, és leporoltam a kedvenc kötetemet, a harmadikat, amit a történeten kívül azért is szeretek, mert abban szerepel először a kedvenc helyszínem, a Roxmorts. A fejemben úgy él ez a varázsfalucska, ahol mindig Karácsony van, lehet jókat enni, átfagyva meleget inni, és spéci boltokban kincseket vásárolni. Az otthoni Roxmorts-hangulathoz szükséges a tény, hogy bejövünk a hidegről. :) Ezen kívül gyertyák nagy kupacban, karácsonyi zene, lehetőleg valami kórusfeldolgozásban, sütemények és édességek, és valami meleg kortyolnivaló, például eredeti vajsör, ami régi angol ital, és tényleg sörből van. Létezik azonban alkoholmentes verziója is, ami lényegében fahéjas-karamellás-vajas tej, ehhez itt egy recept, de persze ott az eredeti innivaló is, ami meleg sör, mindenfélével megspékelve; receptje itt olvasható. Miközben újraolvastam az Azkabani fogoly vonatkozó részeit (a filmben sajnos méltatlanul keveset szerepelt, de legalább egy kis vizuális inspirációt nyújtott), eszembe jutott, hogy igazából nekünk is van Roxmortsunk, igaz, nem annyira falu, de az értékéből ez mit sem von le. Valahogy el kell jutni a Deák Ferenc térre, és ezután kőhajításnyira van minden, amire csak szükség van. Mézesfalás helyett ott a SugarShop, Madam Puddifoot kávézója helyett az Azték Csoki, Szárnyas Vadkan & Három Seprű pótlékokat pedig bőven találunk a Király utca-Kazinczy utca nyomvonalon. Zonkó Csodabazárja nincs ugyan arrafelé, de van Emily Kincsesboltja, meg Arioso, és persze számtalan könyvesbolt, cukrászda, kávézó, és a Vörösmarty téri karácsonyi vásárt akkor még nem is említettem... Kicsit délebbre piciben ugyanez megtalálható: karácsonyi vásár van a Bakáts téren is, a Ráday utca pedig szintén dugig van kávézókkal, cukrászdákkal, sőt, kézműves bolt is van (Karmazsin), meg mi szem-szájnak ingere (belga sült krumpli...). Szóval nesztek, varázslók, mi muglik is tudunk karácsonyozni, ha akarunk. :) ... Olvass tovább
