szín-korszakaid vannak, mint Picassonak, és adott időben hangsúlyosabban vonz egy-egy árnyalat. (És igen, a fekete is egy szín.)   honvágyad van, miután kiolvastál egy jó könyvet. És arról fantáziálsz, hogy mit csinálhatnak a szereplők most, hogy már vége a történetnek.   megfeledkezel a teádról, amit elkészítettél, és órák múlva találsz rá, totál kihűlve.   van külön Pinterest táblája az esküvődnek (pedig szingli vagy), kreatív gyerekprogramoknak (még a láthatáron sincs, hogy gyereked legyen), a tengerparti házadnak (tenger nélküli országban élsz - EGYELŐRE! :)) Álmok + határidő = tervek.   a telefon kihangosító gombját tartod a világ egyik legjobb találmányának, mert így beszélgetés közben tudsz teregetni, főzni, körmöt lakkozni, pakolászni...  miután kitakarítasz/lomtalanítasz egy szobát, szekrényt vagy polcot, néha csak azért mész arrafelé, hogy gyönyörködj a munkádban.  még fenn van a karácsonyfád. Vagy már tavaly leszedted.  azt képzeled, hogy szupererőd van, amikor gondolsz egy dalra, és a randomra állított mp3 lejátszód a több száz nótából nemsokára pont azt dobja ki.  királynő/Batman/Batmankirálynő vagy az utánad lobogó törölköző/pokróc lebernyegedben. (És be nem vallanád senkinek, de estél már így hasra.)  kéjes örömmel tölt el, amikor locspocs, szürke, borzalmas reggelre ébredsz, és rájössz, hogy aznap nem kell kitenned a lábad a lakásból. Még több megnyugtató gondolat, hogy igen, normális vagy! ... Olvass tovább

 teli torkodból sikítozol, ha a koncerten a külföldi előadó magyarul beszél pár szót, vagy kimondja a városod nevét;  a füledre akasztod a cseresznyét;  ha néha nem harapod a csokit, hanem megvárod, amíg elolvad a szádban;  bizonyos dalokról pontos helyzetek, érzések, illatok jutnak eszedbe, ijesztő részletességgel;  amikor a vágólapra teszel valamit, úgy érzed, hogy nehezebb lett az egered;  ha van egy szisztémád, hogy milyen irányban nyalod a fagyit;  kezdesz olyan helyzeteken bőgni, amilyeneken anno a szüleid (és akkor "jaj, anyu, ne csináld" volt, most meg már érted);  szentségtörésnek tartod a tejbegríz összekeverését, miután megszórtad kakaóval;  a ceruzahegyezés mozdulata és a friss ceruza illata felér egy zen meditációval;  még mindig nem tudod eldönteni, hogy faragó vagy hegyező (mindkettő!!!);  továbbra is 2000-ig tudsz csak számolni: az Oroszlánkirály 6 éves és nem 20, a Die Hard 12 éves film, és nem 26, aki 1990-ben született, az pedig most lesz ötödikes (és nem végzős egyetemista, nem, dehogy);  sós után édes, édes után sós - nem is kérdés;  már rohadtul nem érted, mit ettél a gimis szerelmeden;  megfordul a fejedben, hogy mondják-e még ma ezt a fiatalok, hogy "mit eszik rajta", és nem a meztelen nős sushi bárokra gondolnak (nyugtassatok meg, hogy nem vagyok öreg :D);  előre várod, hogy megnézd majd tíz év múlva egy gyerekcsapattal valamelyik 90-es évek klasszikust, és nem fogják érteni a betárcsázós internetet, az analóg telefont, meg a walkmant;  eltűnődsz azon, hogy a te dédunokád majd mit fog neked betanítani úgy, ahogy te tanítod most a nagyiéknak a tabletet meg az okostelefont. ... Olvass tovább

 havazásnál kidugod a nyelved és egyetlen hópelyhet elkapsz vele (szmog ide vagy oda, egy pehely nem a világ);  sokadjára is izgulsz egy filmen (hátha most más lesz a végkifejlet! :D);  ... és előre bőgsz a szomorú jeleneten, mert tudod, hogy mindjárt jön;  csak azokat a sorokat énekeled a rádióval, amelyeket tudod, a többit motyogod (igen, ez néha csak a refrénből két szó -- ami éppenséggel a dal címe... törömtöttöröm GET LÁKI);  nem csak a papírcsíkra fújsz a teszter parfümből, hanem magadra is (így amúgy is jobban tudod tesztelni, hogy rajtad hogyan is mutat);  együtt sétálsz valakivel, és hozzá igazítod a lépteidet (és mindketten egyszerre léptek a bal lábatokkal);  annyira jól sikerült a levesed, hogy inkább eszel belőle még egy (kettő...) tányérral a második fogás helyett;  keresed a szép lábnyomokat a hóban -- a cipőkét, kutyákét, cicákét, madarakét...  evés közben főzőműsorokat nézel;  ...de még mindig van olyan étel, amit rossz ovis emlék miatt nem vagy hajlandó megenni;  kiabálsz az internettel, ha lassú;  az életben nem használtad még el pont egyszerre a sampont és a balzsamot;  párhuzamosan öt ajakápolót használsz (& kihalásos/elvesztéses alapon szelektálódnak);  10 (15, 20) év elteltével is szilárd meggyőződésed, hogy a B-sek a menők, és az A-sok a bénák (vagy fordítva);  roppant felnőttnek érzed magad a névjegykártyádtól (akkor is, ha szívecskék vannak rajta);  ahogy idősödsz, egyre inkább kitolódik, hogy hány éves embereket tekintesz "néninek" és "bácsinak" (és megdöbbensz, amikor rájössz, hogy már abban a korban vagy, ami egykoron "néni"-nek számított);  anyukád azonban mindig kivétel a "néniség" alól, akkor is, ha pont annyi idős, mint a fejedbéli "nénik";  vannak napok, amikor a hazaérés utáni cipőlevétel az első jó dolog;  teljesen következetlen a memóriád: pontosan fel tudod idézni, mi volt rajtad tizenöt évvel ezelőtt egy bizonyos találkozón, de a tegnapi reggelid felidézése kihívás; fejből tudod a bankszámlaszámodat, de az évszámokkal bajban vagy; vissza tudsz mondani teljes beszélgetéseket, de ha átlépsz a küszöbön, elfelejted, miért érkeztél a szobába.  az utolsó simítással rontod el a rajzot (az orra, a szempillái) -- és a figuráknak mindig a hátuk mögött van a kezük, hogy ne kelljen kézfejet rajzolnod;  suttog a vonal túlvégén, akivel beszélsz, és szolidaritásból te is automatikusan leviszed a hangod;  lelkesen nézegeted az esküvőtervező blogokat akkor is, ha már túl vagy rajta (miért, lesz aranylakodalom, ... Olvass tovább

szőrtelenítés után egyfolytában a lábszáradat simogatod, hogy milyen sima (igen, az is, ha szólsz a párodnak, hogy "fogd meg, milyen sima!"); lazább rendszerességgel szőrtelenítesz, ha hosszúgatyás-harisnyás idő van; habfürdőzésnél belefújsz a habokba, mint egy hollywoodi díva; nem bírod letegezni a régi tanáraidat, hiába ajánlják fel; ...és a gyerekkorod idős embereinek még mindig Csókolomot köszönsz; a késő esti hűtőrablás megelőzéseként fogat mosol; reggel köszönsz a háziállatodnak; néha azt képzeled, hogy mentális erőd hatására nyílik ki a fotocellás ajtó; csak hideg időben tudsz a Karácsonyra gondolni; a konfiguráción túl a kinézet is befolyásoló tényező egy új műszaki cucc vásárlásánál; furának látod magad a fotókon, mert a tükörképedet szoktad meg; minden egyes alkalommal, amikor felvételt hallasz magadról, megkérdezed, hogy "ugye élőben nem ilyen a hangom?"; a sötét moziból kijőve meglepődsz, hogy kinn még világos van; elalvás előtt néha fiktív szereplők életén gondolkodsz, hogy mi lehet most velük (amíg nem olvasod tovább őket vagy nem folytatódik a sorozatod); beszerzel egy új kiegészítőt, és napokig le sem lehet rólad robbantani; azokkal az emberekkel álmodsz, akikről elalvás előtt olvastál; olyan dolgokat írsz fel a teendőlistádra, amiket már elvégeztél, csak azért, hogy kipipálhasd; még mindig megdobban a szíved, ha SMS-t vagy e-mailt kapsz valaki olyantól, akivel már évek óta együtt élsz (akkor is, ha csak annyit ír, hogy "hazafelé vegyek valamit a boltban?", és a végén van egy puszis smiley); a barátaiddal kórtörténeteket és kórházi sztorikat meséltek egymásnak (akkor is, ha négyőtök együttes életkora nem teszi ki a százat); nem érted, hogy mi a nagy felhajtás valami körül, ami mindenki szerint zseniális és korszakalkotó (nem, nem te vagy a hülye); hülyén néznek rád a barátnőid, amikor elárulod, hogy melyik színész jön be a legjobban (az jön be, aki bejön - na és, nem mindenki a Ryan Goslingra hajt! :D); bőgsz egy színdarabon; elönt a büszkeség, amikor a tesód/apukád/anyukád csinál valami fantasztikusat; hálás vagy a mosógépért; a frissen beszerzett új könyvedet olvasás előtt simogatod egy darabig; újrahasznosítod a csomagolópapírt és a szép ajándéktasakokat; küldesz magadnak egy emlékeztető e-mailt, majd teljesen fellelkesülsz, amikor meglátod, hogy érkezett egy új e-mailed (vajon ki küldhette??).   ... Olvass tovább