Nem érdekel, hogy ősz van, és nem fogom azt mondani, hogy "borongós", mert ma mindenhonnan ez folyt, hogy "a mai borongós napon". Tök jó nap volt, lehetett teázni, mécsest gyújtani. Nincs ezzel semmi baj. Az ilyen napokon lehet igazán értékelni a napfényt - ami volt és ami még lesz is. :) Szóval Szigliget! Sok-sok képet már ellőttem itt, most jön olyan, amit még nem láttatok, illetve többet mesélek. :) A szerelem régen kezdődött, gyerekként Ádám és én is sokat nyaraltunk ott, csoda, hogy nem futottunk össze egyszer sem, pedig bizonyára jó barátok lettünk volna, a két kis tudálékos dumagép. Idén nyáron gyakorlatilag a nászutunkat reprodukáltuk, ugyanazokat a helyeket jártuk be, mint 4 éve, és még mindig csodálatosan gyönyörű minden! A Kamonkő Panzióban szálltunk meg négy éve (képen a bal felső sarokban) és most is, egyszerűen lélegzetelállító a kilátás - imádjuk, ha szép a kilátás, pláne, ha vízre néz... Látszott a Balaton az ágyból! Nekem kicsi is elég a boldogsághoz. :) A szobaárban benne volt a bőséges reggeli is, a nap fénypontja volt mindig, amikor a teraszon elfogyasztottuk szépen, ráérősen, a Balatonban gyönyörködve. Első este érkezés után a strandnál levő Nádas étteremben indítottunk, nagyon hagyományos, ízletes magyar konyhát vezetnek, feleztünk egy rántott sajtot. :) A délelőttöket írással, lazulással töltöttük a reggeli után ("a szabadúszó mindig dolgozik" kezdetű paragrafus...), majd kora délután elindultunk a nagy túránkra. A panziótól kb. 25 perc sétára van a strand, de a hosszabb utat választottuk, és a Kápolna irányában kerültük meg a dombot, így jó 2-2,5 óra volt mindig, amíg végül a parton találtuk magunkat, de közben gyönyörködhettünk a tájban, a szép házakban, és a kilátásban. Sok zsupfedeles ház volt, egészen modernek is, abszolút nem skanzen-hangulat - nagyon tetszettek, és rengeteg házhoz tartozott akár csak pár sornyi szőlő. Több ház előtt volt becsületkassza - gyümölcsöket, befőtteket, dísztököt is árultak -, vettünk egy doboz isteni barackot, és az út szélre le is terítettük a pokrócot (a strand miatt nálam volt), és el is fogyasztottuk a barack felét. Egyik kedvenc emlékem lett az egész nyaralásból ez a fél óra, eszembe is jutott, hogy kéne állandósítani valami kisebb pokrócot a táskámba, hogy bármikor lehessen pikniket improvizálni. :) Az első nagy sétát pihenőnek megszakítottuk egy ebéddel az Arany Patkóban (ízletes és egyáltalán nem sablonos vega fogásaik vannak, négy éve minden nap ott ebédeltünk), másik alkalommal ... Olvass tovább