Hurrá, hurrá, petrezselyem és hasvakarás mindenkinek! Rumcájsz, a nappalink réme, alias Ruminyúl, Bubicsek, Rumzilla és Macifész (nincs is állatod, ha nincs 2355 nemhivatalos neve) április 9-én betöltötte az első életévét, és már 7 hónapja velünk lakik! Túl van az ivartalanításon, és e sorok írásakor rekord 11 napja nem pisilt az alomtálcán kívülre, úgyhogy koppkoppkopp, van javulás! Rumi a harmadik nyuszicsaládtagunk Ádámmal Áfonya és Gomez után, és elképesztően nagy öröm mindig megfigyelni egy új nyuszi személyiségét, és megünnepelni minden kötődős pillanatot. Mindegyik nyúl saját egyéniség, szóval attól, hogy volt már nyuszink, konkrétan vele a nulláról indultunk, már ami az ismerkedést és a kis szokásait illeti. Első naptól az ölünkben eszi a reggelit és a vacsorát, második naptól már magától ugrott érte az ölünkbe, és azt hiszem, ez nagyon sokat segített neki abban, hogy tudja, hogy biztonságban vagyunk. Nagyon hamar elkezdett mellénk feküdni a földre, amíg dolgoztunk, abszolút igényli a társaságot, szuperül lehet vele kergetőzni, kiköveteli magának a dögönyözést, és néhány napja azt is elkezdtem vele gyakoroltatni, hogy felugorjon a vállamra, ha leülök a földre. Úgyhogy most már nem csak rablóbandita lett Rumcájsz, hanem hivatásos papagáj is. Ő az első nyuszink, aki rendszeresen hanyatt alszik néha (próbálunk nem hangosan röhögni, nehogy felébredjen), elképesztően sok hangocskát ad, többek között dudál, amikor nyújtózik vagy lefekszik, sokat makog és dünnyög, álmában szuszog, és ha el akarok tőle venni valamit, amihez ő nagyon ragaszkodik, akkor meg is morog. Sok másik állatkával együtt az a hitvallása, hogy "the floor is lava", úgyhogy leginkább a szőnyegeken szeret közlekedni. Amióta nálunk van (5 hónapos kora óta) teljes szabadságot élvez a nappaliban, és csak éjszakára zárjuk a ketrecbe. De persze mi rutinos nyúltartók vagyunk, úgyhogy a "teljes szabadság" valójában azt jelenti, hogy semmilyen számára veszélyes dolgot nem ér el (drótok, mérgező szobanövények), nincs semmi elől, amiben kárt tehet (távirányító, könyv, ruha), és 100% nyúlbiztos a lakásunk - a nyúl és a lakásunk érdekében is. Mi már évtizedek óta így létezünk, és megszoktuk, hogy nem szabad elöl hagyni semmit, ez pedig kicsi ár azért, hogy a nyuszi családtagként létezik velünk, mivel a nappaliban dolgozunk, eszünk, és pihenünk is, gyakorlatilag az egész napot együtt töltjük vele, ő pedig tud szólni, ha játszani akar, vagy kér egy hasvakarást két Zoom meeting ... Olvass tovább
Gomez 2012-2021
2016 júliusában beszuszakoltuk az életünket egy furgonba, és két nap alatt átszeltük Európát, hogy Brightonba költözzünk. A furgon nem csak azért volt praktikus, mert egy bőrőndnél több cuccal érkeztünk volna, hanem mert teljes létszámban utaztunk - a teljes létszám esetünkben pedig úgy néz ki, hogy Ádám, a nyúl, meg én. Mert a nyúl az családtag. Gomez akkor volt 3,5 éves, és türelmesen viselte a meleg, nyári időt az ölünkben pihegve. Nem is volt kérdés, hogy jön. Az se volt kérdés, hogy nem fogom berakni a repülőgép csomagtartójába, ahol vagy elviseli a hideget és a zajt, vagy nem. Az új otthonban hamar berendezkedett, készségesen felügyelte az IKEA bútorok összeszerelését, és szinte azonnal boldogan aludt bárhol. Neki mindegy, csak együtt legyünk. Nekünk is mindegy, csak együtt legyünk. 2017. májusban vettük észre, hogy valami baj van az alsó metszőfogaival, hirtelen összetorlódtak. A rutinvizsgálatból végül egy majdnem két éves tortúra lett - egy makacs tályog, bakteriális fertőzés, lecsiszolt állkapocs, napi gyógyszerezés, 14 műtét, a műtétek után aggódás, hogy felébred-e, hogy elkezd-e enni... 2017. októberében mondta először egy állatorvos nővérke, hogy lehet, hogy el kéne altatni. "Miért, halálos a betegség?" - kérdeztük. "Nem, dehogy is. De nagyon macera lesz." Jó, hát ha nem hal meg, akkor él, és ha macera, akkor macera. Nem mondom, hogy nem az volt. Kényszeretetés naponta háromszor, folyamatos kötéscsere, sebpucolás, genny, vér. Annyira normalizáltam azt az időszakot, hogy visszanézve a fotókat látom, hogy mekkora horror volt, és nem tudom, hogy bírtam ki. De kibírtam, mert élni akart. Mert több jó napja volt, mint rossz. És akkor is megérte, ha emiatt nem mentünk sehova, még napközben is maximum pár órára hagytuk el a lakást, mert menni kellett haza időpontra beadni a gyógyszert naponta többször (volt, hogy négyszer), gyakorlatilag évekig, etetni a gyógytáppal, amikor nem evett. És mindig, mindkettőnkre szükség volt - én ölbe veszem és tartom, hogy ne szökjön, Ádám beadja, amit be kell, mert négykezes munka az ilyesmi, És persze minden ilyen szeánsz után alaposan meg kell simogatni, hogy tudja, hogy itt vagyunk. Mi már azelőtt "nem jártunk sehova", hogy menő volt. Bármilyen műtét vagy gyógyszerkúra lejárt, mindig vártuk, hogy akkor most elmúlik-e a fertőzés, begyűlik-e újra a tályog. Ezek reménykedő időszakok voltak - volt, hogy egy napig tartottak, volt, hogy egy hétig. Aztán újra folyt a genny, még egy fogat megevett, még egy ... Olvass tovább
Nyúlnapló – Gomez Brightonban
Egy nyúl! A lakásban! Átutazta Európát, és most köszöni, jól érzi magát! :) Nyúlhíreket tessék, friss nyúlhírek Gomez úr világhódító körútjáról. Először is nagyon élvezi, hogy nem szélsőséges az időjárás -- nem jön nagy lehűlésekkel az eső, és nem lesz hőség, ha kisüt a nap. Gyakorlatilag konstans május van, ami a legideálisabb neki (és bevallom, nekem is a kedvencem :)). A főhadiszállása eddig a pesti lakás volt, de többször lakott már a szüleimnél is hetekre (amíg utaztunk), így tudtuk, hogy nem okoz neki nagy megrázkódtatást, ha új helyhez kell szoknia. Okos, talpraesett, és feltalálja magát, így nem aggódtunk azon, hogy mit fog szólni az új lakáshoz. Az már a furgonos út közben és a német szálláson is látszott, hogy igazából csak annyi kell neki, hogy tudjon futkosni, és legyünk mi ott vele, meg hogy kapjon kaját (naná :D), de így körülbelül ezek az igényei. Kevés kell neki a boldogsághoz, egyszerű dolog nyúlnak lenni minálunk. :) ... Olvass tovább
Nyúlnapló – Gomez 3 éves! Így neveld a törpenyuladat
Gomez pénteken ünnepelte a harmadik születésnapját, ami természetesen azt jelenti, hogy ugyanúgy ugrált, aludt, és evett, mint bármelyik másik napon, csak némelyik szárított borsóhéjat "boldog születésnapot" gügyögés kísérte a részünkről. :D Egy felnőtt nyúllal élni hamar rutinná válhat, de ez nem jelenti azt, hogy minden ugyanolyan. A kapcsolatunk folyamatosan mélyül, nő a bizalom mindkét irányban, és nagyon összeszoktunk. Nyulaknál ez nem öt perc, hiszen zsákmányállatokról van szó, ezért meg kell nyerni a bizalmukat. Többen írtak nekem e-mailt, hogy mikor lesznek már olyan jóban a nyuszijukkal, mint mi Gomezzel meg Áfonyával, aztán ott volt a levél végén, hogy "2 hete hoztuk haza" vagy "3 hónapja él velünk". Hát kérem, ez nem ilyen egyszerű. :) ... Olvass tovább
Nyúlnapló #11 – Gomez 2 éves!
Gomez ma 2 éve született! Emlékeztetőül, ilyen kis nyunyóka volt az elején: Ma reggel pedig ilyen volt: Nem véletlenül nem volt nyúlnapló mostanában - nincs ugyanis mit mesélni. :) Egy kikupálódott, felnőtt nyuszival már nincs annyi izgalmas újdonság, mint egy hebrencs kamasszal. Kialakult az életünk közös ritmusa, és nagyon jól vagyunk benne. Már nagyjából fél éve ketrec-mentesen él, ami azt jelenti, hogy van ketrece, de csak azért, hogy legyen mire felszerelni a szénarácsot meg hol tartani az alomtálcát. :) Folyamatosan ki van engedve, éjjel is, és akkor is, ha nem vagyunk otthon. Ez olyan bizalmi szint, amire nagyon büszke vagyok, hogy elértük. Fokozatosan szoktattuk hozzá a dolgokhoz, hiszen azért annyira nem hülye, hogy ne fogja fel a szabályokat -- ezt pedig jól ki lehet használni. A szabályok amúgy teljesen egyszerűek: kap privilégiumokat, és ha nem él velük vissza, akkor megtarthatja őket. Először az ivartalanítás után volt ilyen lépés. Addig mindig levettük a kanapéról, ha felment, mert rendszeresen odapisilt nagy ivaros lelkesedésében. A végén már ott tartottunk, hogy felment, hátrafordultam, és leugrott. Néha rá se kellett néznem, csak hallottam, hogy felugrott, krákogtam egyet, és lejött. :D A műtét után már nem pisilt félre, ezért amikor először felment, akkor figyelte, hogy mit szólok. Nem kergettem le, sőt, odamentem, és megsimogattam, és megmondtam neki, hogy "ha nem pisilsz, maradhatsz". Nem tudom, a mini kosorrú nyulak mennyire értenek magyarul, de onnantól kezdve már bátrabban ment fel, és mivel nem volt pisi, nem volt kergetés. Sőt, amikor mi ültünk a kanapén, kifejezetten hívtuk is, paskoltuk az ülést, jelezve, hogy jöhet. És jött. ... Olvass tovább
6 indok, hogy miért ne legyen nyulad (Húsvétkor SEM)
1. Egy nyuszi jó esetben 8-10 évig jelent elkötelezettséget és folyamatos figyelmet, gondoskodást. Ha nem állsz készen arra, hogy felelős legyél egy másik élőlényért, ne legyen nyulad. 2. A szobatisztaságra szoktatás és az ivarosság időszaka sok kellemetlenséggel, félrepisiléssel és félrekakilással jár. (Az öreg nyusziknál -- ahogy az öreg embereknél -- pedig a leépülés során újra felmerül a félrepisilés.) Ha sikítófrászt kapsz attól, hogy húgytócsákat kell sikálnod a textíliákból akár napjában háromszor, hónapokon keresztül, ne legyen nyulad. 3. A nyusziknak nagyon speciális, átgondolt étrendre van szüksége, nem adhatsz nekik csak úgy oda akármit. Már egy meggondolatlan, primőr, vegyszerezett salátalevél is halált okozhat. Ha nem szereted, hogy figyelmetlenségből állatok szenvednek és halnak meg a hibádból, ne legyen nyulad. 4. A nyuszik szeretik a társaságodat, szeretnek sokat futkosni, és nem tarthatod őket napokra bezárva egy szűk ketrecbe. Ha nincs időd foglalkozni vele, ha sokat utazol, ha nem tudsz megfelelő szabadságot biztosítani neki, akkor ne legyen nyulad. 5. A nyulak kíváncsiak, szívesen rágcsálnak, ezért nem tehetsz le csak úgy egy pohár innivalót vagy egy könyvet, ruhadarabot a földre. A lelógó drótokra is oda kell figyelned. A nyúl rendre tanít. Újra kell gondolnod a lakásod berendezését, ha egy nyuszi lesz az életed és mindennapjaid szerves része. Amennyiben ezt nem teszed meg, bosszankodni fogsz a "rongáláson" -- pedig ő csak a természetes ösztöneit éli ki, a megoldás tehát nem az ő büntetése, hanem az, hogy elpakolsz. Ha lételemed a kreatív káosz (a.k.a. kupi), és nem szeretnél meglepődni a váratlanul megrágott holmijaidon, ne legyen nyulad. 6. Nyulat tartani sok odafigyelést igényel -- különösen, ha mentett, befogadott nyusziról van szó, akinek ki tudja, milyen múltja van. Váratlan betegségek, rendellenességek derülhetnek ki, amelyek kezelése időbe és pénzbe kerül. Ha nem állsz készen erre az áldozatra, ne legyen nyulad. Karácsonyra se vettél rénszarvast... Kérlek, Húsvétra se vegyél nyulat. Ha szeretnéd tudni, hogy miért érdemes mindezt mégis bevállalni -- a pisitócsákat, a törődést, a figyelmet, az orvoshoz rohangálást & az akár évtizedes barátságot --, akkor olvasd el a Nyúlnaplót. ... Olvass tovább
Nyúlnapló #10 – System Reboot
Amit a nyulakról feltétlenül tudni kell... az például az, hogy nagyon érzékenyek a frontra, és le tud állni tőle az emésztésük, ami rövid úton elviheti őket, ha nem cselekszünk. A nyulakról még azt is tudni kell, hogy mivel zsákmányállatok, nem mutathatják ki, hogy gyengélkednek, mert azonnal elkapják őket a ragadozók, úgyhogy összeszorított szájjal tartják magukat, és a világért sem mutatnak tüneteket. Ezért a nyulakhoz jó adag empátia és nyúlismeret kell, hogy a ki nem mutatott tünetek ellenére is észleld, ha van valami (ha meg már tünet is van, akkor nem gondolkodsz meg körbekérdezel a neten, hanem rohantok az orvoshoz). Azzal kezdődött, hogy Gomez leült egy olyan sarokba, ahol nem szokott ücsörögni. Mivel elég szokáslény, és ha valami nem úgy van, ahogy ő szereti, akkor felfordult a világ, már ez gyanús volt. Nem feküdt le, csak ült, és nagyon mélázó fejet vágott. Amikor beszéltem hozzá, nem reagált, nem tartott szemkontaktust, úgyhogy azonnal tudtam, hogy valami nem stimmel. Ha hozzáértem, elhúzta a fejét, nem esett jól neki az érintés. Gyanús jel #2. Amikor hívtam, nem jött, és furán is járt. Először azt hittem, beütötte a mancsát. Jött az ultimate test: a kaja. És az a nyúl, aki olyan, mint a Kis Herceg rókája (az este hét órás vacsorának már délután négykor elkezd örülni); aki minden egyes alkalommal drámaian előadja az Éhező Nyúl Oscar-díjat érdemlő alakítását, és volt, hogy mindkettőnkből dupla adag kaját csalt ki... szóval ez a nyúl megvetően ránézett a nasifalatra, és elfordította a fejét. Ajjaj. Nagy a gáz. Hoztam a legfinomabb finomságokat, és ahelyett, hogy szokás szerint mohón könyékig bekapja a karomat (költői túlzás), szinte csak a vállát nem vonta meg. Hagyj békén. Ó, banyek. Próbáltam tálkából itatni -- nem fogadta el. Félrepisilt háromszor, de csak kis, húszforintosnyi tócsákat a nagy pocsolyák helyett. Kaki: nulla. Étvágya: nulla. Telefon anyunak -- NEM MŰKÖDIK A NYÚL! Felvázoltuk a lehetőségeket: próbálom kínálgatni szorulást segítő ételekkel (alma, fehérrépa), hátha beindul, és ha reggelre sincs bogyó, másnap doki. (Oltári volt, hogy pont másnap tartottam a tanfolyamot -- tudjátok, csak hogy ne unatkozzak! :D) Végül teljes parában figyeltük egész este. Ideges volt, elbújt, iszonyatosan mufurc hangulata volt, és nem feküdt el a világért sem. Valószínűleg görcsölt a pocija, és a fájdalomtól nem tudott kinyújtózni rendesen. Próbáltam belediktálni a Fibreplexet, de a szagától szó szerint rázta a hideg, úgyhogy nem kínoztam vele. De ... Olvass tovább
Nyúlnapló #9 – Boldog-boldog születésnapot!
Gomez november 6-án megünnepelte az első szülinapját -- bár nem tudom, neki mennyire volt ünnep. Mindenesetre aznap reggel extra, 25 perces masszázst és plusz adag kaprot kapott. Határozottan látszik az ivartalanító műtét hatása: kiegyensúlyozott, többet pihen, nem olyan hebrencs, és még kedvesebb (pedig már előtte se volt valami agresszív kismalac! :)). Aki kíváncsi a kezdetekre, az megnézheti, milyen volt Gomez pár centis gumicukorként, amikor megszületett. :) A nagy kihívás az volt, amikor a londoni út alatt anyáéknál lakott közel 3 hétig. Mivel nem tudtuk megoldani az utaztatást pontosan a mi utunkhoz igazítva, ezért két hetet úgy voltunk itthon, hogy a nyúl nem volt itt -- és az borzalmas. Mert más, amikor mi sem vagyunk itthon, és egy új közegben nincs ott ő, de az itthoni megszokott helyekről nagyon feltűnően hiányzott. Apu becsületesen küldte a fotókat: Gomez a klaviatúrán, Gomez az íróasztalon, Gomez a nyomtató tetején. Láthatóan jól volt. Az új hely felpörgette, tele volt minden sarok felfedeznivalóval, látnivalóval. Gyorsan beilleszkedett, otthon érezte magát, anyuékat szereti, rájuk mászott. Ezzel nem volt gond -- nem az a depressziós fajta. Viszont egy olyan szobában lakott, ami rendszeresen a vendégnyulak szálláshelye, így volt felülírandó szagminta bőven. Műtét ide vagy oda, az ösztöne azért megvolt. Az első napokban felül is írta, ahol csak lehetett, aztán meg ment a golyózápor, szegény anyu takarított, én meg magamban fohászkodtam, hogy ugye nem hozza haza ezt a jó szokását, mert most egy jó darabig nem akarok pisit takarítani a kanapéból és törzsdöntve, lapáttal közlekedni a nyúl után, hogy felseperjem a kakikat. A szobatisztaságra szoktatás hálás, de fárasztó feladat. :) Emiatt anyuéknál nem lehetett kinn hagyni felügyelet nélkül, öt percre sem, amikor meg kinn volt, akkor is figyelni kellett, hogy mit csinál, nem kalandozik-e oda, ahova nem kéne. :D Kitaláltuk, hogy milyen jó lesz, úgyis utazom le a szombathelyi olvasótalálkozóm miatt, hazafelé akkor meg hozzuk vonaton, nem kell külön utazgatni miatta. Nagyon érdekes volt a gyerekkorom helyszínén látni a felnőttkori nyuszimat. :) A viszontlátás nagyon édesen sikerült, először csak azt hitte, "sima" emberek vagyunk, és felvette az "Adj enni!" pózt, aztán mikor elkezdtük simogatni, leesett neki, hogy kik vagyunk, és behelyezkedett a szokásos módon a kezünk alá. A jelenlétünk le is nyugtatta picit: abbahagyta a jelölgetést (talán jobban otthon, biztonságban érezte magát, és nem érezte ... Olvass tovább
Nyúlnapló #8 – Das Gomez
Van egy semleges nemű nyulunk: tíz hónapos múlt, másfél kiló, és egy bűbáj. A töketlenedés története két hete szerdán kezdődött: már vasárnap óta plusz fűszernövényt kapott, szerdán pedig kivételesen kapott ebédet is, egy normális adagot, hogy műtét után beinduljon majd az emésztése. Miután megebédelt, adtam neki bazsalikomba csomagolt Fibreplex-et is, hogy a bogyók mihamarabb jöjjenek, amint felébred. Elbumliztunk a doktornőhöz (a BKV-n szokásos módon mindenki leste a dobozt: cica? - nem, nyuszi. - ó, húsvétra kapták? - nem, karácsonyra), odaértünk, és szerencsére a dokinál ölelgethető hangulata van mindig, úgyhogy mindketten jól megszorongattuk, összepusziltuk, és megbeszéltük vele, hogy tessék felébredni és jól lenni, mert még sok dolgunk van együtt. Aztán hazajöttünk izgulni, ő meg ott maradt a dobozban. Igazából érdemben ilyenkor nem lehet semmit csinálni, maximum megy a stressz-takarítás meg a stressz-evés -- ha nem állatkórház lett volna, hanem emberkórház, bizonyára fel-alá járkáltam volna a folyosón. Egy nyuszi pici állat, könnyű túlaltatni, ha valaki nem ért hozzá (szerencsére a mi doktornőnk nagyon is ért), meg ha túl sok a fájdalomcsillapító benne, akkor a lököttke nem érzi, hogy fáj neki a varrat, és elkezdheti tépni, aminek nagyon-nagyon csúnya vége tud lenni. Szóval felkészültünk rá, hogy az éjszakát azzal töltjük: árgus szemekkel figyeljük majd, hogy mit művel. Közben itthon Áfonya urnájával ledumáltam, hogy ha látja Gomezt elindulni a fény felé, zavarja vissza sürgősen. :) A műtét a fiúknál elég egyszerű, a zacsi felett ejtenek egy kis vágást, aztán kihúzzák a golyókat, mindent elzárnak (a zacsit is, hogy ne legyen sérv), szépen összeaszik egy-egy kis mazsolává. A hasi varratokat még külön összevarrták a bőrfelszínen is, szóval duplán volt biztosítva, plusz le volt ragasztva egy fehér ragtapasszal az egész -- a pocakja alján egy tenyérnyi téglalapot takart, az teljesen le volt borotválva. Este csörgött a telefon, a doktornő hangján már hallottam, hogy nincs semmi baj, minden rendben zajlott, és lehetett menni a nyusziért. A dobozban kicsit kókadt volt, a fülén kötés, benne a branül (hogy ha még bármi gáz lenne az éjszaka során, amikor berohanunk az ügyeletre, ne kelljen bökni rajta, hanem rögtön rá lehessen kötni az infúziót), de amúgy jól volt. Itthon kissé bizonytalanul ugrált, de rögtön tudta, hogy hol van, a fülét néha jól megrázta, mert idegesítette a kötés, és azonnal evett is, ivott is. A szénával, táppal ilyenkor nem lehet ... Olvass tovább
