Bölecz Lilla illusztrátor illusztrátor őszintén mesél az alkotás érzelmi és anyagi oldaláról, hogy milyen téves elképzelések és elvárások vannak az emberek fejében arról, hogy valaki egy kreatív munkából él, és hogy mennyire része az életnek a művészet. -- Mit dolgozol pontosan? Szabadúszó illusztrátor és mintatervező vagyok. A munkám egyik részeként saját fantáziámból kipattanó műveket készítek. Az inspirációt főleg spirituális tapasztalásokból, meditációs belső utazásokból merítem. Ezek az alkotások számomra lelki és szellemi fejlődési folyamatot is jelentenek. Az a célom, hogy a képeim nézőit is egy izgalmas kalandra csábítsam, ahol bármi megtörténhet. Másrészt megrendelésekre készítek különféle illusztrációkat, grafikákat. Ezek között van például magazin- és könyvillusztráció, merchandising illusztráció cégeknek, csomagolástervezés, karakter-, minta- és játéktervezés. -- Miből áll a munkád? Az utóbbi időben főleg illusztrációkat, saját grafikákat készítek és kozmetikumokra tervezek mintákat. Egy átlagos napom is sokféle lehet. A legizgalmasabb, amikor egy új dologba kezdek, legyen mondjuk egy kozmetikum csomagolása, amihez mintát tervezek, akkor először mindig leülök egy ceruzával és sok papírral ötletelni. Szeretek inspirálódni a természetből, a növények, állatok világából, letűnt civilizációkból, és ezeket a benyomásokat átalakítva hozok létre valami újat. Persze mire ide jutok, általában már rengeteg ötlet cikázik a fejemben (ezek gyakran félálomban szoktak jönni) de mindet ki kell próbálni, hogy egyáltalán hogy néz ki lerajzolva. Ami az ember elképzelésében gyönyörű, az néha csalódást okoz, és mégsem működőképes, de ilyenkor jöhet a következő ötlet! Amikor megvan, mit akarok csinálni, akkor egy választott technikával nekiesek a minta vagy illusztráció elkészítésének. Nagyon szeretek például ecsetfilccel és tussal dolgozni. Ha elkészült a vonalrajz és elégedett vagyok vele, akkor bescannelem a számítógépbe és digitálisan színezem ki. Itt aztán tényleg szárnyalhat a fantázia, mert úgy lehet variálni a vadabbnál vadabb ötletekkel, hogy nem tudod elrontani; ha nem tetszik, egyszerűen visszacsinálod. -- Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass? Én a Kreába jártam négy éves tervezőgrafika szakra, ahol sokat tanultam, de a szakmai alapokon túl nagyon fontos, hogy azóta is folyamatosan képezzem magam. Egy suliban nem biztos, hogy mindenbe, ami érdekel, belemennek olyan szinten, hogy azt tudd csinálni a későbbiekben, ami az álmod. A ... Olvass tovább
“Nem vagyok robot!”| Szeretem a munkám #68
Ügyfélszolgálattal mindannyian találkozunk, akár egy csomag érkezése felől érdeklődünk, telefonon rendelünk pizzát, árucseréről van szó, vagy elfelejtettél egy jelszót, és írsz egy honlap üzemeltetőjének. Zsófi 26 éves egy nemzetközi cég ügyfélszolgálatán dolgozik. Amikor elkezdtünk beszélgetni a munkájáról, Zsófi ezt mesélte: "Úgy veszem észre, hogy ez egy olyan munkahely, ami sokakban kelt ellenérzést, mert monoton robotmunkának van titulálva, "Fúj, multi!", és sokan kapásból lenézik... Én is friss diplomás egyetemistaként kerültem ide, és ez tipikusan egy olyan hely, ahol jó eséllyel kiköt az ember, ha beszél nyelveket, és azonnali kezdéssel munkát keres (és nagyon nem akar válogatni)." Most elmeséli, milyen a vonal túlvégén. - Miből áll a munkád? Egy üzleti támogató központ nemzetközi ügyfélszolgálatán dolgozom Technical Support Analyst pozícióban. Ez azt jelenti, hogy alapszintű informatikai támogatást nyújtok felhasználóknak a világ minden tájáról. Jelenleg 17 különböző nyelven, a világ 15 országába. A partnercég ügyfeleitől telefonon, e-mailen és egy saját, belső rendszeren keresztül beérkező megkeresésekkel foglalkozunk. Fogadjuk, regisztráljuk és megoldjuk a problémákat, illetve adott esetben továbbítjuk a megfelelő magasabb szintű támogató csoportokhoz. Az én csapatom adminisztratív jellegű támogatást nyújt – ez leginkább hozzáférésekkel, jelszavakkal és szoftver-használattal kapcsolatos problémákat takar, de vannak kifejezetten hardverekkel foglalkozó csoportok is. A cél, hogy magas szintű szolgáltatás mellett a lehető leggyorsabb és leghatékonyabb módon kezeljük a problémákat. - Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass? Ehhez a munkához elengedhetetlen legalább két idegen nyelv nagyon magas szintű ismerete, ebből az egyik mindenképpen az angol. Jó, ha érdekel az informatika világa és legalább alapszintű felhasználói ismeretekkel rendelkezel. Egyéb iskolai végzettségre nincs szükség: van köztünk bölcsész, vendéglátós, vadgazda mérnök, cukrász és fitneszedző is. Tulajdonképpen bárkinek ideális, aki szeret emberekkel foglalkozni és van némi érdeklődése az informatika iránt, mind hardveres, mind szoftveres területen. - Mi a legnagyobb tévedés a munkáddal kapcsolatban? Sokan úgy gondolják, hogy ez egy monoton, egyhangú robotmunka, amiben nincs lehetőség az egyéni adottságaidat és a személyiségedet érvényre juttatni, csak egy porszem vagy egy nagy multi-gépezetben és minden nap ugyanúgy, ugyanazt csinálod. Ez részben igaz is, ... Olvass tovább
“Ez egy külön művészeti ág” | Szeretem a munkám #67
Kovács Melinda 30 éves, és Budapesten egy belvárosi stúdióban tetováló. Ebben az interjúban mesél a tanulási folyamatról, a kihívásokról, és az előítéletekről is. A képek mind Melinda saját munkáit ábrázolják! :) - Miből áll a munkád? A munkám már a vendéggel történő konzultációnál elkezdődik. Nagyon fontos, hogy személyesen találkozzunk és ne facebookon, e-mailen menjen az egyeztetés, mert sokkal könnyebb így lebeszélni, konkretizálni a dolgokat mint írásban. Lehet skiccelni egyet, kicsit megismerjük egymást, sokkal könnyebben fog menni a minta elkészítése. :) Aztán a következő fázis a tervezés, amit általában időpontra tudunk kivitelezni. Nagyon fontos, hogy nem másoljuk mások munkáit, így ugye minden napra terveznünk kell. Ez mérettől, a minta bonyolultságától függően 1-3 órát szokott igénybe venni esetemben (nagyobb minták, pl. teljes hát, teljes kar esetében persze több. :) Általában reggel korán kelek és akkor szoktam tervezni, nekem így könnyebb, mint hajnalig fent maradni. És ezek után jön konkrétan a tetoválás! Egy átlagos napon korán kelek és tervezek, illetve megpróbálom az élet egyéb dolgait még délelőtt elintézni. Aztán megérkezem a stúdióba, és megpróbálom minden nap életem addigi legjobb tetoválását elkészíteni. :) Ezután mindig elmagyarázom a vendégeknek a tetoválás kezelését, ami szintén nagyon fontos dolog, hiszen nem elég az, ha én mindent megteszek a végeredményért, a vendégnek is tennie kell utána azért, hogy a minta tényleg örökre szép maradjon. :) Illetve lefotózom az elkészült munkát, ami a munkánk egyik legnehezebb része, becsillan, nem elég a fény, stb. stb. … Általában készítek kb. 20 fotót simán, aztán nagy monitoron már látom utána, hogy melyik lett a legjobb. :) - Mi a tapasztalatod a tetoválással kapcsolatos előítéletekkel? Szerencsére manapság már egyre elfogadottabb a tetoválás, nyilván mert már sokkal több embernek van akár közép- vagy felső-vezetők körében is, mint mondjuk 20 évvel ezelőtt. Egyre inkább úgy tekintenek rá az emberek, mint különálló művészeti ágra. Hozzánk szinte minden korosztály jár tetováltatni, a banki dolgozótól a pincérnőig, vagy a taxi sofőrtől a fogorvosig. Én tetováltam már anyukákat, 60 feletti hölgyet is. :) ... Olvass tovább
“Aki hozzám jön, az nem bolond, én meg nem vagyok dilidoki” | Szeretem a munkám #66
Tóth Dániel 30 éves (illetve még pár hónapig 29 :), pszichológus, terapeuta, egyéni és pártanácsadó, kutató, előadó, youtuber, tréner, geek és gamer. (Ezt ő mondta így magáról. :)) Ebben az őszinte és inspiráló interjúban arról mesél, hogyan segít a hozzá fordulóknak empátiával és türelemmel saját maguk felé is megértéssel fordulni, és megtalálni a saját boldogsághoz vezető útjukat. - Hol és mit dolgozol? Nappal egy kórházi rendelésen (pontosabban pszichiátriai gondozóban, de ez ijesztően hathat) fogadom a pácienseket, szabadidőmben pedig magánrendelésen is várom a hozzám fordulókat, emellett még egyfajta ismeretterjesztő tevékenységet is végzek, ez személyes érdeklődésből indult mivel a pszichológiának olyan határterületein mozgok, amivel hazánkban nem sokan foglalkoznak, például internet-közösségi média, videojátékok, függőség és jótékony hatások, gamification stb. Illetve szakmai tapasztalataimat nagyon szeretem megosztani, ezért erről előadásokat szoktam tartani, tanároknak szülőknek, fiataloknak illetve nemrég egy youtube csatornát is indítottam pszichológus pasi névvel hogy szakmai és személyes tapasztalataimat közvetlen formában is megoszthassam. - Miből áll a munkád? Segítek amennyit csak bírok, és még egy kicsit. :) Nincs két egyforma ember, és nincs két egyforma eset alkalom/ülés sem. A tanácsadói munka mellett a szabadidőmben az említett ismeretterjesztő tevékenységet folytatom, így segítek azoknak, akik szeretnének teljesebb életet élni. Sokféle problémával fordulnak hozzám, a legtöbb embernek hiányos az önismerete- önbecsülése és nemes egyszerűséggel nem boldog. Gyakori, hogy valaki a problémáiba testileg belebetegszik és gyakoriak a lelki problémák is, a függőségek, a szorongás, depresszió, a pánikbetegség a legkülönbözőbb családi, munkahelyi és párkapcsolati gondok, és még sorolhatnám. A hozzám érkezőnek segítek másképp tekinteni a dolgaira. Kicsit helyette is hiszek őbenne, olyan intenzív figyelmet szentelek neki, amit valószínűleg már rég nem adott meg magának, és segítek belőle előhozni azt, amire szüksége van. Empatikus emberként megérzem (átérzem) azt, amilyen problémával, fájdalommal érkezik hozzám valaki, így egy-egy session után szoktam kicsit merengeni, sétálni, zenét hallgatni, hogy bennem is lecsengjenek a dolgok. Akár megrázó, akár felemelő volt az előző ülés, a következő ember vagy következő alkalom is ugyanúgy figyelmet igényel. - Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass? Pszichológia MA, módszerek ... Olvass tovább
Molekuláris biológus vagyok – Szeretem a munkám #63
Menczel Enikő 26 éves, Cambridge-ben dolgozik egy biotechnológiai cégnél, ahol elsősorban rákkutatással és autoimmun betegségekkel foglalkoznak. Az immunológiai csoport egyik munkatársa. Nem csak a munkájával kapcsolatos kérdésekre válaszolt, hanem arról is mesél, milyen külföldön dolgozni, mi hányzik neki a legjobban, mit lehet eltanulni a britektől, illetve mi az, amit nem szabad kihagyni, ha valaha arra járunk. :) - Miből áll a munkád? A munkám nagyon változatos, kihívásokkal teli és sosem unalmas. Hét elején megtervezem az előttem álló kísérleteket, figyelembe véve a fontossági sorrendet, illetve a sejtek állapotát. Általában korán kezdek, hogy minden beleférjen a napba. Reggel megírom az aznapi protokollt, átnézem a lehetséges módszereket, az esetleges problémákat. Van, hogy 3-4 kísérletet passzírozok bele egy napba, na itt már trükközni kell az idővel. Amíg az egyikben éppen egy folyamat lejátszódását várom, addig a másik kísérletre előkészítem a sejteket, a harmadikat elemzem. Majd jön az analízis, a prezentáció összerakása, az esetleges problémák kiszűrése, az utánaolvasás, publikációk keresése. Heti egyszer minimum prezentálnom kell és mivel több különböző projekten dolgozom, ezért ez a szám hatványozódik. Emellett számos admin munkát is magamra vállaltam, például a heti meetingek szervezését, a sejtbankunk karbantartását, illetve új munkatársak tréningjét is. Azt hiszem, hogy még sosem volt olyan, hogy unatkoztam volna, de nagyon is élvezem. - Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass? Az alapképzést laboranalitikusként, a mestert pedig molekuláris biológusként végeztem, mindkettőt a Debreceni Egyetemen. A munkához elenegedhetetlen a kíváncsiság, a motiváció, a kreativitás, a folyamatos „brain storming”, jó koncentráló- és elemző képesség, pontosság és szervezettség. Ez az a terület, ahol folyamatosan tanulni és fejlődni kell, ahogy a tudomány is napról napra változik. - Mikor érezted úgy először, hogy „igen, ez az, ezt kerestem, itt a helyem”? Hihetetlen, de talán mostanában kezdem érezni, hogy itt a helyem. Mindig voltak kétségeim, hogy mennyire vagyok egyáltalán reálos. Suliban mindig jobban érdekelt az irodalom és a művészetek, a szentimentális dolgok. Emellett persze a reálos tárgyak is jól mentek, de sosem voltam kocka. Ezt a szakmát is több oldalról lehet megközelíteni. Én a kísérleteket egy-egy apró műalkotásoknak tekintem. A szervezetünkben végmenenő folyamatokat próbáljuk makettezni és irányítani, amely nagyon ... Olvass tovább
“Állásajánlattól sikító álláskeresők – ezért érdemes!” – HR-es vagyok | Szeretem a munkám #62
Németh Anna 29 éves, és HR-esként, azaz senior recruiterként dolgozik egy multinacionális vállalatnál. A munkahelyi teendőin és kihívásain kívül mesél arról is, hogy milyen szempontokat vesznek figyelembe az új emberek felvételénél, illetve tippeket is ad álláskeresőknek arra, hogyan készüljenek fel egy interjúra. :) - Milyen típusú feladataid vannak? Egy multinacionális vállalat pénzügyi csapatába történő felvételi folyamatokért vagyok felelős egy kolléganőmmel együtt. Átlagos munkanapom nincs, és én épp ezt szeretem a legjobban. Minden nap más, az egyiken sok interjúm van, a másikon állásbörzére készülünk, hol jelöltekkel tartom a kapcsolatot, hol projektekben veszek részt… Ez segít nekem abban, hogy ne tudjam megunni amit csinálok, mert egyszerűen nincs két ugyanolyan napom. A másik pozitívum, hogy többnyire én szervezem, én osztom be a napjaimat – nyilván vannak határidők, kötött meetingek, és a szakmai vezetőkhöz is alkalmazkodni kell interjúszervezés esetén, de nagyon rugalmas a cég, és ez számomra fontos. Otthonról is dolgozhatunk, ami nagy könnyebbséget jelent. Feladatom az egész kiválasztási folyamat levezénylése, koordinálása, irányítása. Például ha megüresedik egy pozíció, ki kell tenni a hirdetést, megszűrni a jelentkezőket, a szakmai vezetőkkel egyeztetve interjúkat-teszteket szervezni, telefonos-személyes interjúkat tartani, döntésben segíteni, ajánlatot készíteni, jelölteket értesíteni (akit nem veszünk fel, őket is informálni). Nagyon szeretem, hogy sokszínű és változatos a munkám. - Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass? HR-es képzések tekintetében nagyon vegyes a paletta, én a kommunikáció-művelődészszervező szakpárom elvégzése után választottam a HR-es képzést Pécsett, ez lett a másoddiplomám. A HR-es szakmában nagyon vegyes végzettségű emberek dolgoznak, vannak köztünk közgazdászok, pszichológusok, de a tanári végzettség sem ritka. Elengedhetetlen tulajdonságok: legyen nyitott, kedves, rugalmas, dinamikus, gyors, erős a kommunikációban, határozott, jó problémamegoldó képességű. Ami még kiemelten fontos, hogy mivel ez nem csak adminisztratív munka, hanem van asszisztenciális és sales-es jellegű része is, fontos a határozottság és a lojalitás is. Hisz ki adhat el úgy hitelesen egy terméket (jelen esetben a pozíció/cég a termék), ha nem hisz benne? - Mi a legnagyobb tévedés a munkáddal kapcsolatban? Ez az egyik kedvenc kérdésem. :) A legnagyobb félreértés, hogy a jelöltek azt hiszik, hogy szimpátia alapján döntünk a ... Olvass tovább
“A programozás olyan, mint a rabló römi. ” – Szeretem a munkám #61
Marcella 26 éves, egy budapesti informatikai cégnél dolgozik mint junior szoftverfejlesztő, programozó. Mesél arról, hogy a szakmának fontos része a gyakorlati tapasztalat, a folyamatos fejlődés, tanulás, az elemző és kreatív gondolkodás, de az egyáltalán nem, hogy férfi vagy nő az illető. :) - Miből áll a munkád? Jelenleg az én munkám nagy általánosságban bármilyen felmerülő feladat vagy probléma megoldása egy adott projekten, ami rendkívül változatos. Dolgoztam már optikai cég belső szoftverén, autógyártásban használt szoftveren és CRM rendszeren is. Van, hogy csak „kellene egy olyan, hogy…” típusú feladataim vannak, van, hogy „ez nem működik” típusúak, de jelenleg egy teljesen új szoftver felépítésében veszek részt. - Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass? Őszintén szólva nekem képzettségem ehhez MÉG nincs. :) Most végzem a második évét egy kétéves szoftverfejlesztői OKJ képzésnek. Alapvetően az a tapasztalatom, hogy nem azt nézik, milyen végzettségem van, hanem hány év tapasztalatom van, milyen programnyelveket sajátítottam már el, mennyi és milyen projekteken vettem részt, és azokban milyen feladatot láttam el, no meg azt, mennyire vagyok kész fejleszteni önmagamat. Alapvetően egy programozó szemlélet kell, ezt a fajta gondolkodásmódot kell elsajátítani, és innentől kezdve ténylegesen azon múlik, mennyi energiát fektet bele az ember a tanulásba. Ez a szakma ugyanis a folyamatos fejlődésről, tanulásról, önmagunk fejlesztéséről (is) szól. - Mi a legnagyobb tévedés a munkáddal kapcsolatban? Nehéz meghatározni, hogy könnyű-e ez a munka, vagy nehéz. Sokan irigyelnek érte, hogy milyen könnyű dolgom van, ülök a gép előtt egész nap, még ilyen irányú végzettségem sincs, sőt amikor otthonról dolgoztam, akkor kifejezetten azt hallottam sokszor, hogy én nagyobbrészt pihenek. Másik oldalról pedig a programozás valami misztikus dologként él az emberek fejében, amit csak kevesen tudnak megtanulni. Amit pedig a legtöbben gondolnak az az, hogy ez férfiszakma. Úgy gondolom, hogy igenis nehéz ez a munka, mert folyamatos tanulásról szól, nincs megállás, nincs pihenés, folyamatos agymunka, ami a kezdeti időkben nagyon kifárasztott. Másrészről egyáltalán nem gondolom, hogy olyan misztikusan nehéz lenne, ha az ember el tudja sajátítani a gondolkodásmódot, és van kellő mértékű szorgalma és kitartása, jó úton halad afelé, hogy programozó legyen. Azt pedig nem tagadom, hogy határozottan több a férfi a szakmában, mint nő. Egy cégnél dolgoztam eddig, ... Olvass tovább
Bárvezető vagyok egy osztrák hotelben – Szeretem a munkám! #60
Kinga 22 éves, és Ausztriában, Salzburg tartományban egy 5 csillagos hotelben bárvezető. Ahogy írta, nagy szerelme a vendéglátás, kamaszként fagyislányként kezdte, most, a másoddiplomája mellett pedig egy bárban dolgozik. A napi teendők mellett mesél arról, hogy hogyan próbál segíteni a vendégeknek - akár egy randi leszervezésében is -, mire kell odafigyelni, ha frissen facsart gyümölcslevet rendelünk, és hogy milyen az élet Ausztriában. Ha olyan munkád van, ami átlagos, különleges, szokatlan, félreismert, népszerű vagy nem túl kedvelt, de függetlenül ettől te imádod és megtaláltad magad benne, és szívesen elmondanád másoknak is, hogy miért, írj! Részletek a felhívásban. - Miből áll a munkád? A mi szállodánkban heti 6 napos munkahéten dolgozunk. Ez azt jelenti, hogy sokszor szombaton és vasárnap is dolgozunk, ilyenkor a legnagyobb a hajtás a legtöbb munkakörrel ellentétben. A műszakom általában délután kezdődik, 2-3 felé szoktam kezdeni. Ellenőrzöm a standot, azaz megnézem, hogy milyen termékből fogyott, ezeket listázom, hogy még mielőtt beindulna az esti hajtás, ne kelljen italok után rohangálni a raktárba. A délután viszonylag nyugis, így van időm felkészülni az estére. A hotelvendégek a vacsora előtt gyakran isznak aperitifet, vagy beszélgetnek egy picit a bárban, ezért még a vendégek érkezése előtt elő kell mindent készítenem a fogadásukra. Friss citromokat, zöldcitromot szeletelek, utántöltöm a kávégépet, kicserélem a mécseseket a bárpulton, tálkákba harapnivalót (sós mogyoró, ropi, olívabogyó) helyezek a pultra és az asztalokra. A vacsora után általában megtelik a bár, ilyenkor nagy a hajtás, mindenkit időben és körültekintően ki kell szolgálni, figyelni kell, hogy melyik italfogyasztás hányas szobához tartozik, hiszen a legtöbben szobaszámlára fogyasztanak. Itt egy kis hibából is hatalmas félreértés keveredhet. Általában éjfél, hajnal 1 felé ürül ki a bár. Ilyenkor átnézem az italkészletet, megírom a másnapi rendelést, hogy miből kell utántölteni és miután tisztán és rendben hagytam ott a bárt, az én felelősségem a hotel bezárása is. - Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass? A pálya betöltéséhez hivatalosan vendéglátós iskolai végzettség kell, de az a véleményem, hogy az alkalmazók főként arra törekednek, hogy megfelelő háttérismerettel és tapasztalattal rendelkező munkatársat találjanak. Nekem személy szerint kommunikációs végzettségem van, de elegendő tapasztalattal rendelkezek ahhoz, hogy a vendéglátásban helyezkedjek el. ... Olvass tovább
Fényképész asszisztens vagyok – Szeretem a munkám! #59
Zsuzsi 24 éves, és fotós asszisztensként dolgozik egy dél-alföldi kisvárosban. Munkája sokrétű, és változatos -- az üzlethelyiségben dolgozik, műteremben és helyszínen is fotóz, szabadidejében fejleszti magát, tanul, és Morzsi nevű kiskutyáján gyakorol (ld. csatolt képek :)). Az interjú végén ad pár tippet kezdő fotósoknak is, hogy jobban sikerüljenek az otthoni képek! - Miből áll pontosan a munkád? Főként fotózás és retusálás az, ami kiteszi a munkám nagy részét, és ehhez kapcsolódó tennivalók hatalmas halmaza. Ha nincs az adott napra valamilyen nagyobb munka, ahová ki kell menni akkor az üzlethelyiségben/műteremben tartózkodom. Ha fotózás van, arra felkészülök, összerakom a műtermet, kicsit ráhangolódok fejben. Fotózásmentes napon többnyire retusálok, az ügyfelekkel foglalkozom, ha véletlenül túl sok szabadidőm lenne, próbálok valami kis marketing-félét kitalálni. - Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass? Jelenleg egy OKJ-s képzés van folyamatban ,,Fényképész és fotócikk kereskedő" néven, de Budapesten van lehetőség főiskola keretében tanulni mindezt. Talán a szorgalmasság a legfontosabb, mivel ezt a szakmát nem egyszerű jövedelmezően csinálni, ha nincs az embernek mellé másik állandó fizetést biztosító munkája... meg pici szépérzék, és egy kis technikai érdekeltség. - Mi a legnagyobb tévedés a munkáddal kapcsolatban? Talán az, amit én is hittem jó ideig, hogy a fényképész munkakerülő. Ezt cáfolnám, mivel a munka könnyebb része lefényképezni az adott eseményt, modellt, tárgyat. Utána jön a retusálás, és minden egyes elkészült képet utólag csinosít az ember. Ezt az ügyfél nem is veszi észre csak akkor látná, ha elé lenne rakva a nyers kép, hogy ez a munka ezért tartott ennyi ideig, és ezért annyi, amennyi. És még talán az árakkal van félreértés, mikor ledöbbenek az érdeklődök, hogy pár képben mi kerül ennyibe. Arról persze nem tudnak, hogy a mi gépeink eladási ára minden egyes expozícióval csökken, és többnyire halvány sejtelmük sincs a felszerelésünk/kiegészítőink áráról sem. - Mikor érezted úgy először, hogy „igen, ez az, ezt kerestem, itt a helyem”? Minden alkalommal amikor szimpatikus, kedves ügyfelem van. - Minek készültél gyerekkorodban? Lovas Panziót szerettem volna működtetni, és mellette állatorvos is szerettem volna lenni. Imádom az állatokat. Annyiban teljesült,hogy legalább a kiskutyám jöhet velem dolgozni… Lelkes ovisok Az ovis fotózás másnapján ki kellett vinnem a megrendelőlapokat, és az egyik kisgyermek, ... Olvass tovább
- 1
- 2
- 3
- …
- 8
- Következő oldal »
