Athéné a szabadjai Pannon Rádió és Televízió szerkesztőjeként dolgozik Szabadkán -- mesél a hírszerkesztésről, a tévés munkáról, és arról is, hogy mit érdemes megnézni Szabadkán! :) Ha olyan munkád ami átlagos, különleges, szokatlan, félreismert, népszerű vagy nem túl kedvelt, de függetlenül ettől te imádod és megtaláltad magad benne, és szívesen elmondanád másoknak is, hogy miért, írj! Részletek a felhívásban. Mesélj egy kicsit magadról! Farkas Athéne vagyok, 26 éves, májusban mentem férjhez és van egy 2 éves kisfiunk, Márk. A szabadkai Pannon Rádió és Televízió szerkesztő munkatársa vagyok. Munkahelyünk a Magyar Ház nevű épületben van Szabadkán, amely a sokak által csak sárga háznak ismert Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar szomszédságában van, a város szívében. Mibol áll a munkád? Jellemzően 2 munkaköröm van, az egyik délután 2 órától fél 9-ig, ez a televíziós híradó társszerkesztése. Ilyenkor a délelőtt otthon telik, gyerkőc, háztartás, bevásárlás, főzés, majd 2 órától munka. A tudósítói bejátszásokat feliratozom, amelyek a nap folyamán érkeznek különböző vajdasági tudósítópontokból, például Bácskossuthfalváról, Magyarkanizsáról, Újvidékről, Zentáról vagy Óbecséről. Emellett a Híradóban szereplő híreket illusztrálom, ezekhez keresem a vágóképeket, hogy a nézők ne csak a hírolvasót lássák a hír alatt. Ez lehet archívumból, a riporterektol vagy az internetről. 2 Híradónk van naponta éloben, fél 6-kor és 8-kor, amit 10 órakor ismétlünk. A két Híradó közötti időben megvitatjuk az első Híradó esetleges hibáit, javítjuk azokat és készítjük az új anyagokat az esti adásra. Emellett van egy Kommentár nélkül nevű műsor, amit mindig az aznapi társszerkesztő szerkeszt, ebbe az érdekes vágóképek kerülnek, narráció nélkül. Maximum 4 perc hosszú szokott lenni. Feladataim közé tartozik még ilyenkor a súgógép kezelése a Híradó alatt, amit mi tekerésnek hívunk. A hírolvasó előtt megjelenő szöveget a monitoron kinagyítjuk messziről is olvashatóra, és ahogy ő olvas, én úgy tekerem az egérrel lefelé a szöveget. Másik munkaköröm a rádiós hírszerkesztés. Ez az jelenti, hogy naponta 8-16 óráig óránként olvasom a híreket a rádióban. Ezeket szerkesztem is, keresem az újdonságokat az interneten, a riportereink, tudósítóink által írt híreket szerkesztem. A bejátszások szövegeit is javítom, szerkesztem, ilyenkor már a tévés hírszerkesztő is segítségemre van, míg a hírek csak az én feladataim közé tartoznak. Naponta 3 Híradó van a rádióban, a többi órában csak híreket ... Olvass tovább
Szállásadó vagyok – Szeretem a munkám #48
Bodzazsuzsa 53 éves, és falusi vendéglátással foglalkozik a Bakonyban. Szállást és néha programot ad az érdeklődőknek, illetve alkalmanként helyi termékekből főz finomságokat. Ha olyan munkád ami átlagos, különleges, szokatlan, félreismert, népszerű vagy nem túl kedvelt, de függetlenül ettől te imádod és megtaláltad magad benne, és szívesen elmondanád másoknak is, hogy miért, írj! Részletek a felhívásban. - Miből áll a munkád? Reggel állatokkal foglalkozom (lovak, nyulak, kutyák, macskák, baromfi, fürj), istállót takarítok, ebédet főzök, háztartást vezetek, mint minden más asszonytársam, akinek már nem élnek vele a gyerekei. - Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass? Konkrétan ehhez a tevékenységhez még nem írtak elő kötelezően képzést, de már megjelent a piacon a falusi vendéglátó képzés. A fontos tulajdonságok között mindenképpen kiemelném az emberbarátságot, a nyitottságot, a beleérző képességet. Ezt a feladatot magába forduló, zárkózott ember inkább ne végezze.) - Mi a legnagyobb tévedés a munkáddal kapcsolatban? Talán az, hogy az ember átadja a kulcsot a vendégnek és nincs tovább teendője. Persze, a kulcsos házak így működnek, nem is igen tudnának máshogy. - Mikor érezted úgy először, hogy „igen, ez az, ezt kerestem, itt a helyem”? Már a legelső pozitív visszajelzésekkor. :) Itt az ember azonnal mérlegre van téve, és egyből meg is kapja a visszajelzést. Sok más munkahelyen – nekem is volt ilyenből egypár – csak hónapokkal, évekkel később derül ki egy jutalmazáskor, előléptetéskor, hogy meg vannak veled elégedve. - Minek készültél gyerekkorodban? Egészségügyit végeztem, a szakmában viszont csak „mellékvágányon” dolgoztam, pl. kórházban a gazdasági vonalon. - Mi eddig a legnagyobb eredményed, amire nagyon büszke vagy? Én a legnagyobb eredményemnek mindenképpen azt tartom, hogy azzal foglalkozhatom már egy ideje, amit szeretek. Szerintem ez nagyon nagy szó - Van olyan ember, aki sokat segített, támogatott téged az utadon? Férjemet emelném ki elsősorban, hisz mindketten azon fáradozunk egész életünkben, hogy megteremtsük a saját munkahelyünket. A közvetlen családom inkább féltett ettől a nehéz-rögös úttól, amikor megváltam a „biztos” munkahelytől. Örök emlék a nyaralásról Sokat aranyos történetet tudnék mesélni, most azonban egy tavalyi kedves családot említenék meg, akik gyermekei a nyaralásuk alatt még kirándulni sem akartak elmenni a szülőkkel, annyira elfoglalták magukat Bogival és Uccuval, a két pulikutyánkkal. A ... Olvass tovább
Kutató vagyok – Szeretem a munkám #47
Réka 29 éves, fiatal kutatóként dolgozik egy kicsi, de hosszú múlttal rendelkező egyetemi karon. Főként gabonafélék stressz-toleranciájával foglalkozik. Ha olyan munkád ami átlagos, különleges, szokatlan, félreismert, népszerű vagy nem túl kedvelt, de függetlenül ettől te imádod és megtaláltad magad benne, és szívesen elmondanád másoknak is, hogy miért, írj! Részletek a felhívásban. - Mi a kutatás célja, miket vizsgáltok a növényeken, milyen eredményeket vártok, hogyan zajlik egy kísérlet? Keresztezitek őket, vagy hatóanyagokat teszteltek rajtuk? Mi nem végzünk keresztezéseket, általában más kutatóhelyekkel dolgozunk együtt, közös pályázatok keretein belül. Ők biztosítják a növényanyagot, mi a kíséreteket megtervezzük és kivitelezzük. Én nem foglalkozom hatóanyag teszteléssel. Nőként nem akarom bevállalni a kockázatot, amit a növényvédőszerekkel végzett munka jelent. A kísérleteket üvegházban (különböző méretű tenyészedényekben) és szabadföldön végezzük. A növényanyag mennyisége korlátozhatja a lehetőségeinket, olyan is előfordul, hogy csak 10-10 növényt tudunk elültetni. Ez főleg a nemesítési folyamat elején fordul elő. Ilyenkor csak azt tudjuk megnézni, milyen tulajdonságokban tér el a szülőktől (virágzás ideje, termékenyülés). Később már parcellákat is elvethetünk. A kutatásaink főbb célja, hogy megnézzük egy-egy új növényanyag mennyire érzékeny betegségre, vagy különböző környezeti eredetű stresszhatásokra (szárazság, magas hőmérséklet), amelyek végső soron a termés csökkenését okozzák. A betegségekre való érzékenységet úgy teszteljük, hogy igyekszünk megteremteni az adott kórokozónak az ideális környezetet (páratartalom, hőmérséklet stb.) és mesterségesen megfertőzzük a növényeket. A vízhiányos környezet szimulálása üvegházban a legegyszerűbb: kevesebb öntözővizet kapnak a növények, de már szabadföldi kísérletekre is sokféle megoldás létezik. ... Olvass tovább
Randiangyal vagyok! – Szeretem a munkám #46
Ágnes "hivatásos kerítő", Ámor földi helytartója... ;) -- na jó, ez csak a romantikus része, nagyon sok logisztika és szervezés is van amögött, hogy valakiből Randiangyal legyen, és meghonosítsa a hét perces randikat. Ha olyan munkád ami átlagos, különleges, szokatlan, félreismert, népszerű vagy nem túl kedvelt, de függetlenül ettől te imádod és megtaláltad magad benne, és szívesen elmondanád másoknak is, hogy miért, írj! Részletek a felhívásban. - Hol és mit dolgozol? 2003 óta rapidrandikat szervezek Budapesten. Nyugat-Európa nagyvárosaiban már több, mint tíz éve zajlanak hét perces társkereső rendezvények, ahol egy hangulatos kávézóban hét ellenkező nemű hús-vér vagyis valódi emberrel beszélgethet a társkereső hét percig. Ennyi idő alatt kell eldönteni, hogy szimpatikus a vele szemben ülő vagy sem, ráadásul ezt diszkréten, egy lapra lejegyezve teheti meg. 2002-ben friss házasként éppen Párizsban éltem férjemmel és ott a vízcsapból is az ilyen típusú ismerkedős estekről szóló riportok folytak. Akkoriban készültünk hazaköltözni, de a hét perces társkeresőkről hallottak, látottak folyamatosan a fejemben motoszkáltak, hiszen annyi okos, helyes, sikeres, kedves barátnőm panaszkodott arról, hogy képtelen normális férfival megismerkedni, hogy elhittem, ez a vállalkozás otthon is jól működne, lenne rá kereslet. - Milyen egy átlagos napod? Nincs szigorúan vett munkaidő, az időmet én osztom be. Lényeg, hogy a rendezvény idejére teltházas rapidrandik legyenek és ha lehet egyenlő számban legyenek jelen mindkét nem képviselői. Fontos, hogy a résztvevők a lehető legjobban érezzék magukat, csak kicsit izguljanak, a kérdésekre választ kapjanak és persze sok kölcsönös találat szülessen. A honlapunkon Randiangyal néven futok. Igyekszem a sok-sok levélre válaszolni, vagyis ügyfélkapcsolatot ápolok. Bár a rendezvényekre online lehet jelentkezni, ezeket rendszereznem kell. A rendezvény után a begyűjtött szimpátialapokat ki kell értékelni, sokszor egymás után leellenőrizni, hiszen csak abban az esetben kapja meg egy társkereső a másik adatait, ha kölcsönösen szimpatikusnak találták egymást. Itt nem lehet tévedni! Ahogy a párok a legtöbbször fogalmaznak: Segítek a kezdő lépésben. A többi úgyis rajtuk múlik. - Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass? Bár a kezdetekkor férjemnek és nekem is volt állása, mégis belevágtunk a RapidRandiba, igaz először csak saját szingli barátainknak. Akkora sikere volt, hogy kidolgoztuk a részleteket. Azóta is ... Olvass tovább
Táncolok és színészettel foglalkozom – Szeretem a munkám #45
Nóri 28 éves, táncot és színjátszást tanul, mellette különböző előadásokban táncos illetve kisebb szöveges szerepei vannak. A válaszaiból is átüt a lelkesedés és az öröm, ahogy az előadásokra készül. :) Ha olyan munkád ami átlagos, különleges, szokatlan, félreismert, népszerű vagy nem túl kedvelt, de függetlenül ettől te imádod és megtaláltad magad benne, és szívesen elmondanád másoknak is, hogy miért, írj! Részletek a felhívásban. - Miből áll a munkád? Átlagos napom ritkán van. :) De általánosságban elmondható, hogy tréningek minden nap vannak (klasszikus balett, színpadi tánc, modern tánc, jazz, latin táncok), ha pedig konkrét előadásra készülünk, akkor koreográfia betanulása. Szöveges szerep esetén szövegtanulás. Emellett beszédtechnika órák, helyzetgyakorlatok, énekórák csiszolják tökélyre a tudást. - Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass? Mind a táncos-, mind pedig a színészképzésben egyaránt lehet OKJ-s papírt és főiskolai/egyetemi diplomát szerezni. Én OKJ-s képzésben veszek részt, de van egyetemi diplomám is, magyar szakos vagyok. Ennek nagy hasznát veszem. :) Ehhez a munkához elengedhetetlen a tehetség, a szorgalom és a kitartás. - Mi a legnagyobb tévedés a munkáddal kapcsolatban? A legnagyobb talán az, hogy minden nap éjszakába nyúlóan bulizunk és másnap délig alszunk. :) Igaz, ha nincs próba, előfordul, hogy nem kelek túl korán, bulizni is szoktam, de nem ez a mindennapos eset. A másik nagy félreértés, hogy jobbnál jobb zenékre táncolunk, és hogy ez milyen könnyű :D Kétségtelen, hogy nagyon jó zenékre nagyon klassz koreográfiák vannak, de aki ezt látja, az csak a szépet látja. A „vért, verejtéket, könnyeket” viszont senki és a napi több órás tréningeket sem, pedig az adja a kondíciót, a tudást a kész koreográfiához. A következő nagy félreértés, hogy csak szöveget kell tanulni :D Az igazság az, hogy ez a legkisebb része ennek: próbákon ott a rendező, akinek követni kell az instrukcióit, előadásokon ott vannak a kollégák, a díszlet, a kellékek, a jelmez, amik szerves részei a produkciónak. Ezekkel együtt kell nézőknek maradandó élményt nyújtani, ami bizony nagy koncentrációt igényel. - Mikor érezted úgy először, hogy „igen, ez az, ezt kerestem, itt a helyem”? Színházi gyerek vagyok, a szüleim ott dolgoztak, most a Tesóm is ott dolgozik (súgó), tehát a színház életem szerves része volt mindig. Még kislány voltam, mikor a drága Nagyim mutatott egy filmet, amiben Gene Kelly táncolt Jerry-vel (a Tom és Jerry-ből). Arra ... Olvass tovább
Gyermekorvos vagyok – Szeretem a munkám #44
Agri 33 éves, és egy fővárosi kórház gyermekosztályán dolgozik -- bár most éppen gyeden van, de tervezi a visszatérést. A kórházi munka nehézségeiről, szépségeiről, örömeiről beszél, és arról, hogy milyen kihívásokkal kell megküzdenie. Ha olyan munkád ami átlagos, különleges, szokatlan, félreismert, népszerű vagy nem túl kedvelt, de függetlenül ettől te imádod és megtaláltad magad benne, és szívesen elmondanád másoknak is, hogy miért, írj! Részletek a felhívásban. - Miből áll a munkád? Gyeden vagyok a másfél éves kislányommal, így átmenetileg szüneteltetem a munkát, de vágyok vissza, néha nagyon tudnak hiányozni a munkával töltött hétköznapok. Reggel egy megbeszéléssel indítunk az osztályon, az ügyeletes beszámol arról, mi történt az osztályon az ügyeleti időben, éjszaka. Ezután elosztás szerint megyünk vizitelni, megvizsgálni a ránk bízott gyerekeket, az ő állapotuk alapján vizsgálatokat írunk ki, terápiát módosítunk, hazaadásról döntünk. Ezt követően jön a nagyvizit, ahol beszámolunk a gyerekek állapotáról az osztályvezető főorvosnak, a kollegáknak. Közben zárójelentéseket írunk, várjuk a vizsgálatok eredményeit, szülőkkel beszélgetünk a gyerekük állapotáról és természetesen vesszük fel az osztályra az újonnan érkező gyerekeket, vizsgáljuk őket, elindítjuk a kezelésüket. Szóval egyszerre nagyon sokfele kell figyelni párhuzamosan. Délután négytől indul az ügyelet, akkor egy orvos marad az osztályon másnap reggelig, és ő veszi fel a folyamatosan érkező új kis betegeket, ill. felel az összes osztályon fekvő gyerekért. Egy ügyelet elég megterhelő tud lenni, sokszor egy rohanás az egész étlen-szomjan, fáradtan, rengeteg feladattal. - Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass? Hat év tanulást követően az orvosi egyetem általános orvosi karán általános orvosi diplomát kapunk, majd ekkor lehet szakképzésre jelentkezni, és kb. 5,5 év után (ami már kórházi munka, ügyelet, tanfolyam és gyakorlat) lehet szakvizsgázni gyermekgyógyászatból, így lesz valakiből gyerekorvos. A munkánkban fontos az elhivatottság, az empátia, természetesen szeretni kell a gyerekeket és érteni a nyelvükön, fontos a döntésképesség, a felelősségvállalás, a határozottság, és kommunikálni is jól kell tudni, hiszen a szülők nagyon érzékenyek, ha a gyermekük beteg lesz. A kórházi munkában fontos, hogy csapatban is tudjunk dolgozni. - Mi a legnagyobb tévedés a munkáddal kapcsolatban? A fizetésünk. Sokan ámulnának azt hiszem, ha tudnák, hogy mennyire kevés pénzért dolgozunk ... Olvass tovább
Gyerekeket és kutyusokat tanítok – Szeretem a munkám #43
2014-ben is folytatódik egyik közös kedvencünk (mármint az enyém és az olvasóké is), a Szeretem a munkám sorozat! :) És továbbra is lehet jelentkezni. Ha olyan munkád ami átlagos, különleges, szokatlan, félreismert, népszerű vagy nem túl kedvelt, de függetlenül ettől te imádod és megtaláltad magad benne, és szívesen elmondanád másoknak is, hogy miért, írj! Részletek a felhívásban. Viki 31 éves, tanárként dolgozik, ráadásul rögtön két szerepben is: egy általános iskolában tanít angolt és történelmet, hétvégén pedig kutyákkal dolgozik. Ahogy ő fogalmaz: "gazdikat és kutyusokat tanítok a jó együttélés szabályaira, megmutatom nekik milyen, amikor tényleg jól működik a falka". :) - Miből áll a munkád? Igyekszem érdekes, izgalmas, játékos órákat tartani a gyerekeknek. Közben problémát oldok meg, konfliktust kezelek, beszélgetek, gyógyítok, jövök-megyek. - Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass? Sajnos még ma is büfészaknak hívják a bölcsész-illetve a tanárszakokat. Azt gondolom, aki hivatásának érzi a tanítást, annak nem könnyű végigmenni a féléveken. Mind a tanári, mind a kutyakiképzői munkához nagyon fontos a türelem, a következetesség és a szakképzettség. Fontos, hogy tudjam kezelni a stresszt és akarjak időnként megújulni. És ami nálunk, iskolai tanároknál elengedhetetlen: Ha kilépsz az iskola ajtaján, hagyd ott az ottani gondokat és ne vidd haza. A családod érdekében. :) Természetesen fordítva is igaz, amint belépsz az iskola ajtaján, próbáld meg háttérbe szorítani a magánproblémákat. - Mi a legnagyobb tévedés/félreértés a munkáddal kapcsolatban? A 3 hónap szünet. Július 1-jéig általában dolgozunk, és már augusztus 2 hetében be kell menni, mert számszerűen nincs annyi szabad napunk, hogy otthon lehessünk. Egy hónapot pedig azért vagyunk otthon, mert az iskoláknak nyáron be kell zárnia, különben nem tudnák fizetni a fenntartást. A tanárok, a többiekkel ellentétben nem vehetik ki akkor a szabadságot, amikor szeretnék. Pár napról rendelkezek csak. ... Olvass tovább
Tanodai mentor vagyok – Szeretem a munkám #42
Alexa 23 éves, és tanodai mentorként dolgozik Pécs peremterületén, többnyire halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekkel/fiatalokkal. A munkája ugyan lelkileg megterhelő, de a hálás gyerkőcök lelkesedése és szeretete mindent enyhít. Le a kalappal, Alexa! ♥ - Miből áll a munkád? Ez olyan mint a hagyma, hogy a Shrekből idézzek. Elég sokrétű. Minden mentornak vannak mentorált fiataljai. Nekem jelenleg 5 mentoráltam van. A feladatom az, hogy elkészítsem az ő egyéni fejletészi tervüket, mely ezen gyerekek képességeire épül, és melynek célja többek között az iskolai felzárkóztatás, a szociális készségek fejlesztése, valamint a rejtett tehetségek felfedezése s fejlesztése. Ezen felül minden második héten tartunk egy úgynevezett „családozást”, ahol a mentorok és mentoráltjaik együtt elmennek valahova kirándulni, mesét néznek, kézműves foglalkozást tartanak. - Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass? Ifjúságsegítő végzettséggel dolgozom itt. Milyen tulajdonságok kellenek? Talán a két legfontosabb eleme a munkámnak a türelem és az elhivatottság. Elég türelmesnek kell lenni ahhoz, hogy észrevegye az ember, ha valamelyik srácunk csak durciból ül félre vagy például komoly gondok vannak mögötte. S persze el kell köteleznie magát az embernek. Három évvel ezelőtt léptem be ezeknek a gyerekeknek az életébe és soha nem bántam meg, hogy maradtam. Azt hiszem, nem csak az én szívem szakadna meg, de az övék is. ha egyik napról a másikra eltűnnék az életükből. - Mi a legnagyobb tévedés a munkáddal kapcsolatban? A legtöbben annyit látnak külső szemlélőként, hogy játszunk a gyerekekkel. A mi játékaink azonban, komoly és komplex gyakorlatok. A Tanoda programon belül a srácok keddtől-péntekig minden nap, két műhelyeken (média, újságírás, cigány-kultúra, tánc, jóga, barkács, zene, sport, élménypedagógia és színház) vehetnek részt, van tanulószobánk ahol leckét írunk és gyakorlunk különböző tematikák szerint. Ezen felül különböző programokat szervezünk, kirándulásokra megyünk, nyáron pedig táborozunk. Rengeteg szervezés lapul a mögött amit csinálunk, mégis a legtöbbször annyit gondolnak, hogy csak játszunk a gyerekekkel. ... Olvass tovább
Informatikus vagyok – Szeretem a munkám #41
Zoli (egyik olvasóm férje ;)) 38 éves, 12 éve foglalkozik informatikával, jelenleg egy magyar tulajdonú élelmiszer ipari cég informatikai vezetője és vezető rendszermérnöke. - Milyen egy átlagos napod? Igazából két részre osztható a munkám: 1. Vezetői: Mivel én vagyok a terület vezetője, minden olyan adminisztratív feladat, amivel egy vezető foglalkozik: nyilvántartások vezetése, költségtervek és kimutatások készítése, projektek tervezése és szervezése. Ezen kívül a kollégák feladatainak elosztása és munkák időbeli elosztása. 2. Rendszermérnöki: Én vagyok a második vonal az informatikai üzemeltetésben (hivatalosan ezt nevezik second level supportnak). Ez egyrészről az jelenti, hogy én tervezem meg és sok esetben én is készítem el az informatikai infrasturktúra azon elemeit, melyek a rendszerek alapjait képezik. Gyakorlatban ez a hálózati tervezést, illetve a szerverek alap kialakítását jelenti. Másrészről segítek az olyan problémák megoldásában, amelyekkel a kollégák nem boldogulnak. - Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass? Ez egy érdekes kérdés. Általában elvárás az egyetemi diploma (én például agrárinformatikusi diplomával rendelkezem), de nem ez a legfontosabb, hiszen a mi szakmánkban amit ma megtanulsz, az holnapra már elavult. Inkább a probléma-megoldó gondolkodásmód a fontosabb. Ezen kívül nagyon fontos az absztrakciós képesség, hiszen sok olyan dologgal kell foglalkozni, ami fizikálisan nem valósul meg. Például: hogyan építünk fel egy elektronikus levelező szolgáltatást? Ekkor a különböző programokat (levélküldés, levél fogadás, levélszemét szűrés, biztonsági mentés) kell összefogni egyetlen egységgé. Ezen kívül fontos az egyedi tanulás igénye és az türelem és a koncentráció. És persze szükség van az emberekkel való bánni tudás képességére és empátiára, hiszen legtöbbször a felhasználók problémáit kell megoldanunk. (Amennyiben ez nincs és érdeklődsz a számítógépek iránt akkor lehet programozónak kell menned. :-) ) ... Olvass tovább
- « Előző oldal
- 1
- 2
- 3
- 4
- 5
- …
- 8
- Következő oldal »
