Lili 23 éves, és rádiósként dolgozik. Azon túl, hogy a rádiózás titkairól mesél, megkérdeztem, hogy mit javasol kezdő "interjúalanyoknak", milyen tippekkel lesz élvezetesebb a rádiózás -- ha valaha magadat vagy a munkahelyedet kell képviselned, és még sosem ültél mikrofon mögött, Lili tippjei segíthetnek a lámpalázon! :) - Miből áll a munkád? Milyen egy átlagos napod? Milyen típusú feladataid vannak? A Neston rádió reggeli műsorának a Trafficnek vagyok a szerkesztője, és Norbi kollégámmal heti váltásban műsorvezetője is. Elég összetett a munkám, sok feladatom van, de megpróbálom röviden összefoglalni. Alapvetően az a feladatom, hogy megszerkesszem a Traffic adásait. Vagyis témákat-érdekes vendégeket keressek, négyet vagy ötöt, mert ennyi beszélgetésre van idő egy nap. Eközben részt veszek a műsorban is, szóval reggel nyolc és délelőtt tizenegy között a mikrofon előtt találtok, akkor az a dolgom, hogy kérdezzek. Adás után pedig leülhetek a gép elé, és nekilátok a különböző weboldalak, blogok, hírportálok böngészésének, és keresem a témákat, az aktuális-érdekes-izgalmas embereket. Ha az ötlet megvan, akkor még mindig csak az út elején járok, ilyenkor jön a kapcsolatfelvétel, és az időpontegyeztetés, ez a legmacerásabb része az egésznek. Ha ez is megvan, akkor nekilátok összeállítani a beszélgetés hátterét. Cikkek, sajtóanyagok, videók, interjúk bármi ami rendelkezésünkre áll. Ha én vezetek műsort, akkor értelemszerűen én olvasom át és jegyzetelem ki őket, ha Norbi, akkor egy emailben továbbküldök neki mindent, ami fontos, hogy képbe kerüljön a másnapi vendégekkel. Az utolsó simítás, az adásmenet megírása, erre általában már csak estefelé jut időm, de muszáj megcsinálni, ez ugyanis egyfajta mankó a műsorvezetőnek. Beleírhat magának plusz infókat, láthatja hol tart az adással, ki a vendég és mi a titulusa stb. Ezt még az előző munkahelyemen tanultam meg, mármint, hogy mennyire fontos egy pontos adásmenet. Szigorúan véve ebből áll a munkám, de nagyjából mindig jár az agyam, hogy kivel, hogyan lehetne úgy beszélgetni, hogy az több legyen puszta kérdések sorozatánál, vagy hogy ki lehetne érdekes a hallgatók számára és így tovább.  ... Olvass tovább

Zsuzsi 26 éves, és két négyórás munka között egyensúlyozik. Ahogy ő mondja: "Két négyórás munkám van, ami mint tudjuk sosem 8 órára jön ki. :)  Az egyik megnevezése könyvelő, a másik pedig irodai adminisztrátor, izgi mi?" Szerintem igen... :) - Miből áll a munkád? Délelőttönként egy szentesi könyvelőirodában dolgozok 7 kolleganővel és a főnök úrral együtt, a főnökasszony mindenese vagyok. Van, amikor a kolleganőmet a főnök titkárnőjét is helyettesítem, szóval a konkrét kettős könyvelésen kívül minden papíreltüntető hadműveletet elvégzek. Egy átlagos napom úgy szokott kinézni, hogy reggel betekerek a munkahelyre, elvileg 8-ra plusz mínusz amennyi sikerül, utána bedugom a rádiós magnót, ha az óra már 4:00-án villog akkor nekem arra a napra annyi volt a délelőtti közreműködésem. Aztán délután 1-re kell odaérnem a másik munkahelyre, egy szintén helyi autósiskolába. Nyitom az irodát és ott az összes adminisztrációt, ami egy autós vagy motoros tanfolyammal kapcsolatban felmerülhet igyekszem naprakészen tartani, előkészítem a főnökömnek a Felügyeletre leadandó papírokat, vizsgajelentőket, megszervezem a vizsgákat.  Közben a betérő tanulóink ügyes-bajos dolgát is elsimítom. Ha jön valaki érdeklődni, akkor elmondom neki mit-hogyan-mennyiért. Szóval a lényeg a délelőttömnél egy-két héttel, hónappal azelőtti számlákat, papírokat rendszerezek, kezelek. Délután meg egy-két héttel később következő időpontokat igyekszem az eszembe vésni. Épp ezért ha valaki megkérdezi, ma milyen nap van? Hát kettőt és könnyebbet. :) - Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass? Diplomás közgazdász vagyok, pénzügyi-számviteli ügyintéző végzettséggel. Ez a könyvelőirodában jól jött, bár ott is az állásinterjún megkérdezte a főnökasszonyom, hogy van-e mezőgazdász végzettségem, mivel a feleség nevén van a könyvelőiroda, az ura meg kismillió mezőgazdász céget visz. Tehát itt is ott is képben kellene lennem. Erre mondtam, hogy nincs ilyen végzettségem, csak a józan paraszti eszem. Az autósiskolában annyi volt a felkészítés, hogy az előző helyen (mert ez a mostani már a második autósiskola, amit elfogyasztok) a kolleganőm két napig személyesen pátyolgatott, utána belehajítottak az "egyedül vagy az irodában bármi bajod van, ott a telefon" életérzésbe. Szép volt. A naprakészség, a kreativitás, spontaneitás és a találékonyság nagy előny. Persze a pontosságot és a jó emlékező képességet is nem árt a sajátodnak tudnod egy, jobban mondva két ilyen munkánál.  ... Olvass tovább

Anett 27 éves, egy megyeszékhely bíróságán dolgozik. Továbbra is lehet jelentkezni! Ha olyan munkád ami átlagos, különleges, szokatlan, félreismert, népszerű vagy nem túl kedvelt, de függetlenül ettől te imádod és megtaláltad magad benne, és szívesen elmondanád másoknak is, hogy miért, írj! Részletek a felhívásban. - Miből áll a munkád? A cégek adminisztratív nyilvántartása és törvényességi felügyelete tartozik a mi ügyszakunkra. Munkakörönként változóak a hatáskörökbe utalt ügyek; én bírósági ügyintézőként dolgozom, ebben a tisztségben ez az egyetlen ügyszak, ahol nagyon sokrétű, önálló munkára vagyunk/lehetünk hivatottak. Egy átlagos napot az érkezett ügyek száma és jellege határozza meg, alapvetően saját magunk osztjuk be az időnként, a lényeg, hogy a törvényi határidőben kész legyen a munka. A mostani -a cégek kötelező adatszolgáltatása miatt- egy nehezebb, dömping jellegű ügyérkezésű időszak, és ennek “tűzoltása” folyik, kb. még fél évig. - Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass? Szakirányú főiskolai végzettség szükséges, igazságügyi ügyintéző a szak neve, már több jogi karon is indul. Én nem konkrétan ezt a szakot végeztem, de hasonlót. - Mikor érezted úgy először, hogy „igen, ez az, ezt kerestem, itt a helyem”? Már az első évben, a beilleszkedést követően éreztem, hogy itt a helyem, szükség van rám és megbecsülik a munkámat. - Minek készültél gyerekkorodban? Fogorvosnak készültem kisiskolás koromban, ahhoz képest ez most egészen más. Gimis koromban nagyon bizonytalan voltam a pályaválasztást illetően, terelgetni kellett, de alapvetően humán tárgyakban voltam jó és azok érdekeltek, tehát az irány nem volt kérdés. - Mi eddig a legnagyobb eredményed, amire nagyon büszke vagy? Idén lesz 5 éve, hogy itt dolgozom és egy kolléganőmmel karöltve rendezünk egy “jubileumi” bulit. Lassan kezdődhet a szervezés. :) Tavaly egy másik kolléganőmmel együtt kaptunk egy nagyobb elismerést (jutalom formájában), amire eddig nem volt példa. Szeretnék precízebb és figyelmesebb lenni, mert ezzel néha van gond. Minél több tudást beszippantani (ez a folyton változó jogszabályi környezet miatt mindig adott).  ... Olvass tovább

Lyen 28 éves, egy biztosítónál dolgozik, mint személyisérültes kárügyintéző. Lyen segítségével most egy kicsit megnézhetjük, milyen is az ő szemszögéből ez a munka. Én például még bele se gondoltam, hogy lelkileg milyen megterhelő lehet a balesetek sérültjeivel dolgozni minden nap, pedig annyira magától értetődő most, hogy már tudom. Le a kalappal! Továbbra is lehet jelentkezni! Ha olyan munkád ami átlagos, különleges, szokatlan, félreismert, népszerű vagy nem túl kedvelt, de függetlenül ettől te imádod és megtaláltad magad benne, és szívesen elmondanád másoknak is, hogy miért, írj! Részletek a felhívásban. - Miből áll a munkád? Gépjármű balesetek sérültjeinek kártérítési ügyeivel foglalkozom. Naponta 10-20 üggyel van dolgom. Kapcsolatot tatok a jogi képviselőkkel, károsultakkal, iratokat kérek be. A beérkező dokumentumok, igények alapján orvos szakértővel konzultálok. Elbírálom az állapottal összefüggő és a törvény szerint jogos igényeket. A konzultáció alapján összegszerűsítem. - Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass? A főiskolai végzettség az elvárások között volt. A legkönnyebben jogi és egészségügyi végzettséggel lehet ezen a területen elhelyezkedni. A felvételt követően egy oktatás következik, majd az egyik kolléga mellett sajátítjuk el a gyakorlatot. Alapvető az empátia, terhelhetőség, gyors problémamegoldás, kiváló kommunikációs készség, türelem és objektivitás. - Mi a legnagyobb tévedés a munkáddal kapcsolatban? A legtöbb ember azt gondolja, hogy az a feladatunk, hogy a kártérítés mértéke minél kisebb legyen és biztosító minél kevesebbet fizessen ki. - Mikor érezted úgy először, hogy „igen, ez az, ezt kerestem, itt a helyem”? Az első, egyedül végigvitt ügyem után. Tudtam, hogy a kártérítés jó helyre került, és ha lelkileg nem is segített, de a baleset miatt felmerült anyagi kiadásokat kompenzálta. - Minek készültél gyerekkorodban? Matek tanár szerettem volna lenni. - Mi eddig a legnagyobb eredményed, amire nagyon büszke vagy?  Nem tudok kiemelni egy eredményt. Úgy érzem, hogy fontos, amivel foglalkozom és a tudat, hogy minden nap segíthetek valakinek, büszkeséggel tölt el. - Van olyan ember, aki sokat segített, támogatott téged az utadon? A jelenlegi felettesem sokat segített és segít nap, mint nap. Sokszor annyi üggyel kell egyszerre foglalkoznom, hogy néha elfeledkezem arról, hogy emberi sorsok vannak a kezünkben. Ilyenkor mindig az a mondata jut eszembe, amit még az elején mondott: „Ne felejtsétek el, hogy a ... Olvass tovább

Zsolt 30 éves, Budapesten motorkerékpár-szerelő, és idén tizedik éve dolgozik a szakmájában. A motoros hölgyek --  Zsolt havi 2-3 "csajos motorral" találkozik -- még mindig kisebbségben vannak, de remélem, olvasnak néhányan közülük, nekik különösen érdekes lesz az interjú, de szerintem a kevésbé "beavatottak" sem fognak unatkozni! Én csak robogón ültem eddig, de fantasztikus volt; meg hát nem mellékes, hogy oda lehet bújni a sofőrhöz, ugye (ezen nem lepődik meg, ha a felesége vagy :D). Közös tervünk Ádámmal, hogy egyszer lesz egy cuki Vespánk, és majd komótosan elpöfögünk vele erre-arra. El tudom képzelni, milyen pörgős lehet egy "nagyon" gurulni! Zsolt nagyon részletesen és őszintén mesél a munkáiról: a csúcsélményekről és a nehézségekről egyaránt. Képeket is csatolt, egészen a műhelyben érezhetjük magunkat a beszámolótól. Továbbra is lehet jelentkezni, ha szeretnétek válaszolni a kérdéseimre! Részletek a felhívásban. - Miből áll a munkád? Biztos állásom van: biztos vagyok benne, hogy egyszer stressz okozta agyvérzés miatt fogok eltávozni. De tegyük félre a tréfát. A munka erősen szezonális jellegű, az időjárási körülményektől függően általában márciustól szeptemberig tart a hajtás, olyankor szombatonként is a műhely rabja vagyok. Motorkerékpárokkal, valamint azok kopó alkatrészeinek értékesítésével, cseréjével, javításával foglalkozom. Egy kis családi vállalkozás egyetlen alkalmazottjaként ténykedek, így a feladatköröm elég széles skálán mozog. Az ügyfelek telefonon, emailben vagy személyesen jelentkeznek igényeikkel. Általában előre kell egyeztetnünk az időpontokat, mert szoros a beosztás. Ha emberünk megérkezik a géppel, én begurítom a műhelybe vagy ha hosszabb időre/nagyobb javításra marad, igény esetén munkalapot írok a teendőkről és a motor adatairól. Főleg motorgumikkal foglalkozom, ezért arról írok részletesebben. Először közösen kiválasztjuk a megfelelő abroncsot, amely árban és minőségben is megfelel az ügyfélnek. Ez nem is olyan egyszerű dolog, hiszen a legtöbbször azt sem tudják, hogy mit akarnak, illetve zavarba jönnek a választéktól és a brutális árak láttán. Egy átlagos nagymotor 2 darab abroncsa 65 ezer Ft-tól 120 ezerig terjed, élettartamuk 4-15 ezer kilométer, szóval van mire locsolni a pénzt. A motorok sokkal bonyolultabbak, mint az autók, szerelésük komolyan felszerszámozott műhelyt, speciális emelőket, gépeket és nem utolsósorban szaktudást igényel. Ügyelni kell a fényezésre, az érzékeny műanyag alkatrészekre. Először ... Olvass tovább