Hajni 23 éves, egy vidéki városban termékfejlesztő mérnök -- fiatal is, lány is, naná, hogy rengeteg ellenérzést váltott ki a hagyományosan férfiak által dominánt területen. A legfontosabb azt hiszem, Hajni egyik utolsó mondata: "Nem kell aggódni azért, hogy lány vagy és nem tudod elvégezni." Továbbra is lehet jelentkezni, ha szeretnétek válaszolni a kérdéseimre! Részletek a felhívásban. - Miből áll a munkád? Reggel 8-tól 16.30-ig tart a munkaidő, nincsenek műszakok. Elég változatos a munkám, mivel porszívó fejlesztéssel, gyártással és értékesítéssel foglalkozik a cég, ahol dolgozom. Így onnantól, hogy a termék gyártásba kerül én veszem át egy másik osztálytól, és az én feladatom, hogy a termelés ne álljon meg, ha minőségi probléma jelentkezik és műszaki megoldást igényel az én feladatom kitalálni, hogy mivel lehetne megoldani. Ha felmerül egy-egy ötlet workshop vagy dolgozói javaslat alapján az előállítási költség csökkentésére, az én feladatom azt kivizsgálni, és gyártásba bevezetni. Ha a termék életútjában bármilyen változás következik be, nekem kell megvizsgálnom, hogy az befolyásolja-e a végterméket, és ha igen, ez ne negatív irányba történjen. Természetesen rengeteg termék típus van, így több kollégámmal végezzük el ezeket a feladatokat. - Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass? Gépészmérnök végezettséget vártak el, ill. angol nyelvtudást legalább tárgyalási szinten. Mindenképp kell elhivatottság és a műszaki dolgok iránti érdeklődés, kreativitás, találékonyság, jó kommunikáció készség. Valamint nem árt, ha valaki barátságos egy bizonyos határon belül, mert napi szinten kell kapcsolatot tartani több osztállyal is, és a munkamorált ez rendkívül befolyásolja. - Mi a legnagyobb tévedés a munkáddal kapcsolatban? Legtöbben azt hiszik, hogy csak férfiak érvényesülhetnek, mint gépészmérnök. Pedig ez nemtől független. Persze régen tényleg férfiak voltak talán 100%-ban azok, akik ebben a szakmában dolgoztak, de szerencsére a mai világban már bárkiből lehet bármi. A nők nagy előnye véleményem szerint, hogy képesek egyszerre több felé összpontosítani, szorgalmasabbak, jobban tudnak kommunikálni és így tovább. Nekem is voltak negatív élményeim. Idősebb (férfi) professzorok szóbeli vizsgán vagy laboron, a viselkedésükkel a tudtomra adták, hogy nem tartanak érdemesnek a gépész diplomára. Szóval kell egyfajta talpraesettség is, határozottság és kitartás is. Viszont a cég ahol szakdolgozatomat készítettem megcsinálták a gépet, amit ... Olvass tovább

Edina 27 éves, és a biostatisztika részleg vezetőjeként dolgozik egy klinikai kutatószervezetnél. Ezt legegyszerűbben úgy lehet elmagyarázni, hogy kísérleti adatokban próbál meg visszatérő motívumokat, releváns különbségeket, tendenciákat felfedezni, és ezekből következtetni, amellyel segíti a gyógyszerfejlesztők munkáját. Edina mellesleg 8 évig az osztálytársam volt, és keresve se tudnék neki illőbb szakmát megálmodni, látszik is rajta, hogy jól érzi magát ezen az úton. :) Továbbra is lehet jelentkezni, ha szeretnétek válaszolni a kérdéseimre! Részletek a felhívásban. - Miből áll a munkád? A munkám elég sokrétű. Statisztikai tervezést végzek – milyen adatokat érdemes gyűjteni, mikor, milyen betegpopuláción, mintaelemszámot számolok, részt veszek az adatbázisépítésben, statisztikai elemzési terveket írok, programozok különböző statisztikákat. Emelett kommunikálok a projektcsapattal és a világ különböző részein dolgozó megrendelőkkel és a csapatomat is irányítom. Egy átlagos napom az e-mailek olvasásával indul. Listát készítek, hogy mit kell feltétlenül aznap megcsinálni, mit kinek tudok kiadni a csapaton belül, megnézem a napirendet, mikor van megbeszélés, telekonferencia. Ha csapaton belül megbeszélést látok szükségesnek, kiküldöm a meghívókat. Nekiállok az éppen legfontosabb feladatnak, majd e-maileket legközelebb ebéd után nézek. Ezután folytatom az aktuális feladatot, válaszolok a csapattagok kérdéseire is. Délután még 2-3 alkalommal ránézek a levelekre. 5-fél 6 körül szoktam a munkát befejezni, kivéve ha valami sürgős dolog van, és túlórázni kell. - Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass? Magyarországon sajnos kifejezetten biostatisztika képzés nincs. A Budapesti Corvinus Egyetemen tanultam, alkalmazott statisztika mellékszakirányt vettem fel, mivel nagyon érdekelt a statisztika. Aztán egy gyógyszercéghez kerültem, ahol elkezdtem klinikai vizsgálatokkal foglalkozni. A kettőt kombnálva kötöttem ki a biostatisztikánál. Mivel a munka elég sokrétű, szükség van kreativitásra, nagyfokú precizitásra, jó elemzőkészségre, informatikai hozzáértésre, illetve monotonitástűrésre is. Mivel csapatban dolgozunk, elengedhetetlen a jó kommunikációs készség, és az, hogy az ember jó csapatjátékos legyen. - Mi a legnagyobb félreértés a munkáddal kapcsolatban? Mindig sokat kell magyarázkodnom, amikor megkérdezik, hogy mit is csinál egy biostatisztikus. A biostatisztikának is több vállfaja van természetesen, egy biostatisztikus dolgozhat növényi ... Olvass tovább

Jolán 30 éves, egy egyetemi tanszéken dolgozik kutatóként, illetve kis részben oktat is. Mesél arról, hogy hogyan zajlanak a továbbképzések (nem meglepő módon koffeinen futnak a résztvevők), mennyire nehezíti a helyzetet a bizonytalanság, és hogy minden nehézség ellenére mégis milyen jó érzés, amikor igazolódik a kutatásuk eredménye. Továbbra is lehet jelentkezni, ha szeretnétek válaszolni a kérdéseimre! Részletek a felhívásban. - Miből áll a munkád? Milyen egy átlagos napod? Milyen típusú feladataid vannak? Ahogy halad az ember a „ranglétrán” egyre jobban távolodik sajnos a labortól. Én még a legalján járok, így kijut mindenből. Nem nagyon van két egyforma nap, van amikor reggeltől késő estig le sem ülök az asztalomhoz csak a kísérleteket rakom össze és csinálom folyamatosan. Máskor egész nap nem megyek be a laborba csak „papírmunkát” végzek. Feladatom a kísérletek részletes megtervezése, kivitelezése, értékelése. E mellett tanítom a laborunkhoz csatlakozó fiatalokat is, segítek nekik, irányítgatom a munkájukat. Feladat még egy kis oktatás is és a szakirodalom olvasása (na, erre a világ minden ideje nem lenne elég), publikációk írása. Ez a munka egyébként teljesen betölti az ember életét, nem lehet a munkanap végén kikapcsolni az agyadat, a legtöbb ötlet otthon, sport közben és a leglehetetlenebb helyeken jut az ember eszébe, hazafelé is általában a kísérleteken gondolkodom. - Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass?  Biológus/orvos esetleg egyéb „bio-„ diploma, majd PhD ha az ember komolyan gondolja a kutatást. Tulajdonságokat illetően sokszor monoton tud lenni a munka, van aki ezt nem bírja, de ha szereted, akkor szerintem ezt nem érzed. Másik fontos tulajdonság a kíváncsiság. - Mi a legnagyobb tévedés a munkáddal kapcsolatban? Hogy a konferenciák igazából fizetett nyaralások. Általában ezek fárasztóbbak mint a sima munkanapok, egy konferenciás nap 8-tól este 6-ig folyamatosan tömény tudományos előadás. Az ember persze hamár találkozik a szűk szakmájával igyekszik minden infot beszippantani irgalmatlan mennyiségű kávé és kóla társaságában. :) Utána szociális program, ami eltart minimum éjfélig, majd másnap előlről.  ... Olvass tovább

Kata 38 éves, két kamasz fiú anyukája, és egy kisváros középvállalkozásában prés-üzemvezető. Nehéz, precizitást megkövetelő munka az övé, ráadásul nem tipikusan nőies, de Kata példája is jól mutatja, hogy egy-egy szakmára az alkalmasság nem attól függ, hogy valaki férfi vagy nő, hanem hogy milyen képességei vannak. :) Különösen tetszik a hozzáállássa, hogy akármennyire is szereted a munkádat, muszáj leválasztani a magánéletedről, és hogy végeredményben mindig az emberek fontosabbak, nem pedig a profit. Továbbra is lehet jelentkezni, ha szeretnétek válaszolni a kérdéseimre! Részletek a felhívásban. - Miből áll a munkád? Az üzem napi szinten szállít be az autóiparba, karosszériaelemeket. Ezek 40-400 tonna teherbírású présgépek. Én készítem a gyártási programot, anyag-ember-géppel való állandó sakkozás. A fiam kiskorában azt mondta: anya ül a számítógép előtt és egész nap játszik vele. - Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass? Ami a szakmámat illeti, gépészmérnök vagyok, pontosabban hegesztő szakmérnök, de napi szinten igen keveset használom a szakomat. Mindig mérnököket keresnek ezekre a munkákra, de én azt szoktam mondani, hogy a józan paraszti ész kell hozzá igazándiból, ennek belülről kell jönnie, ha nem szeretném csinálni, szerintem nem is sikerülne. Szerintem üzemet vezetni 30% mérnöki feladat, 30% precizitás, 40% pszichológia, amit az iskolákban a kutya sem tanított. - Mi a legnagyobb tévedés a munkáddal kapcsolatban? Sokak szerint egy jó vezetőnek mindenhez értenie kell, mindent jobban kell tudni a beosztottaknál, szuper okosnak kell lennie. Szerintem meg kell találni a beosztottaknak azt a szegmenst, amit ő tud igazán, amiben megtalálja a sikerélményét és ez által épületes tagja a csapatnak. - Mikor érezted úgy először, hogy „igen, ez az, ezt kerestem, itt a helyem”? Diploma után hamar vezető pozícióba kerültem. Úgy kezdem, hogy igen: én mindent tudok, én vagyok a legokosabb, aztán pár napon belül, jött a pofon, hogy igen: nem tudok semmit és én vagyok a leghülyébb a csapatban, mit keresek itt? Aztán amikor először igazi galibába keveredet a csapat, csúszott a határidő, elkezdett mindenki kapkodni, kiabálni, idegeskedni. Ráálltam egy raklapra és elkezdetem lebontani a feladatokat,  mindenkinek, határozottan. Ahogy ott álltam a raklapon, és beszéltem 80 munkásnak, az agyam kattogott: "Itt állok 21 évesen, nőként és ezek az emberek hallgatnak rám, az egészhez én is hozzáteszek valamit." Azóta bennem van ugyanaz a kislányos ... Olvass tovább

Piroska 29 éves, és egy tudományegyetem matematikai intézetében tanársegéd. Öröm volt olvasni a válaszait, jó részletesen beszámolt mindenről, remek belső nézőpontot kaptunk arról, milyen is lehet matematikusként dolgozni: milyen nehézségei vannak a kutatás során, hogyan és hol jönnek az ötletek, és azt is megtudhatjuk, hogy vajon szeretnek-e a matematikusok számolni. Továbbra is lehet jelentkezni, ha szeretnétek válaszolni a kérdéseimre! Részletek a felhívásban. - Miből áll a munkád?  A munkám alapvetően két fő részből áll: oktatás és kutatás. Kezdjük az oktatással: nálunk (és általában a természettudományos tárgyaknál) az a rendszer, hogy egy adott tárgyból van előadás, itt a tanár elmondja az elméleti dolgokat (ezt tartja általában a professzor), és van gyakorlat, ahol a tanult elmélethez kapcsolódó feladatokat kell megoldaniuk a hallgatóknak (tipikusan ezt tartják a fiatalok, én is). Tehát az órára készülés nálam azt jelenti, hogy összeállítom a feladatsorokat, kijavítom a beadott feladatokat, és átgondolom, hogy mit/hogyan szeretnék megtanítani, ill. utánanézek annak, ha valamit nem tudok. És végül megtartom az órát. :) A kutatásról: ez is több részből áll. Rendszerint van egy konkrét téma, probléma, amivel épp foglalkozom. Felvetődnek kérdések, melyekre meg kell találni a választ. Az érdemi munka legnagyobb része gondolkodás, amit úgy kell elképzelni, hogy tollal a kezemben ülök egy papír fölött, és töröm a fejem. Ez időnként egyedül történik, de nagyon sokszor egy-két emberrel közösen dolgozunk. Papírokra vagy táblára írunk-rajzolgatunk. Mint minden tudományos munkában, nálunk is fontos a szakirodalom olvasása, tehát a problémamegoldásnak az is része, hogy utánanézünk, kik dolgoztak már az adott témán, és milyen eredményeik vannak. Aztán, szerencsés esetben nekünk is kijön valami, és akkor azt megírjuk egy cikkben. Tehát, ha lenne átlagos napom :), akkor egy részében órára készülnék, ill. órát tartanék, egy másik részében gondolkodnék vagy beszélgetnék a munkatársaimmal az aktuális témáról, a harmadik részében pedig írnék. A gyakorlatban jobban szeretem szétosztani: sokkal hatékonyabb vagyok, ha egy adott napon csak a tanítással, egy másikon csak a matekozással foglalkozom. - Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass? Formálisan valamelyik matematikával kapcsolatos egyetemi szakot kell elvégezni (matematikus, alkalmazott matematikus, matematika tanár). A természettudományos képzés rögtön az elején kettéválik aszerint, hogy ... Olvass tovább