Rami 22 éves, és egy falusi óvodában óvónő már másfél éve. Nagyon becsülöm a kitartását, hiszen fiatalként úgy, hogy nincs még saját gyereke, nehezebb elnyernie a szülők bizalmát, de végül -- mivel a gyerekek nem kor alapján szortíroznak -- általában sikerül. :) Továbbra is lehet jelentkezni, ha szeretnétek válaszolni a kérdéseimre! Részletek a felhívásban. - Miből áll a munkád? Nevelem és fejlesztem a gyerekeket. A napirendem attól függ, délelőttös vagyok-e, vagy délutános: vagy 6-ra megyek ovit nyitni, vagy fél 11-re. Napi 6,5 órát vagyok a csoportban, ehhez jön még a felkészülési idő, ami sokszor otthoni munkát is jelent. Sok mindent csinálunk, amit egy átlagos óvodában, foglalkozásokat tartunk. - Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass? Főiskolára kell járni, óvodapedagógia alapszakra. Persze előny ha szakvizsgát is csinálsz. Kell hozzá sok sok türelem, empátia, kedvesség, talpraesettség, spontaneitás, jó kommunikációs készség, kreativitás. - Mi a legnagyobb tévedés a munkáddal kapcsolatban? Sokan azt gondolják, mi csak mesélünk, meg játszunk, pedig korántsem erről van szó. - Mikor érezted úgy először, hogy „igen, ez az, ezt kerestem, itt a helyem”? Amikor először voltam egyedül a csoportommal. Furcsa, mert a gyakorlatokon egyáltalán nem éreztem úgy, hogy meg tudom csinálni, sőt, jól tudom csinálni. Főiskola utolsó évében kértek fel az állásra a nyári gyakorlati helyemről. Most mini csoportom van, 3 évesek, és imádom őket - Minek készültél gyerekkorodban? Magyartanár, aztán szociális munkás akartam lenni. Lényegében hasonló, mindig is emberekkel akartam foglalkozni. - Mi eddig a legnagyobb eredményed, amire nagyon büszke vagy? Még csak ez a második éve, hogy dolgozom, de az előző csoportomra nagyon büszke vagyok, ügyesen helytállnak az iskolában, és erre nagyon büszke vagyok. Azt is szeretem, amikor a mostani picikéim szépen énekelnek, vagy akár önállóan öltözködnek. Ez ilyen picúroknál egészen jó teljesítmény. Valójában azt szeretném elérni, hogy magabiztos, okos gyerkőcök kerüljenek ki a kezeim közül, akik boldogulnak az életben, és kiegyensúlyozottak. Az olvasóvá nevelést is fontosnak tartom. - Van olyan ember, aki sokat segített, támogatott téged az utadon? Igen, az első társam, akivel közös csoportunk volt, sok éve van már a pályán, rengeteg mindent elleshettem tőle, és a mostani társam türelmét és kreativitását is csodálom. Azt hiszem a mostani társamtól tanultam meg a legfontosabbat: minden helyzet megoldható ... Olvass tovább
Szeretem a munkám! #12 – Matróz vagyok.
Amikor a 26 éves Ádám jelentkezett a felhívásomra, iszonyúan lelkes lettem, hiszen a fiú matrózként dolgozik! :) Nagyon érdekes volt olvasni a válaszait, és örülök, hogy a segítségével meg tudok mutatni nektek egy más szakmát, életformát! A fejemben még elevenen élt a gyerekkori kép, mely szerint a matrózok sokat énekelnek és sellőkbe lesznek szerelmesek. A valóságban nem így néz ki a dolog, bár van egy menyasszony a képben. :) Ádám egy tankhajón dolgozik matrózként, és nagyon jól érzi magát ebben a szakmában -- szorgalmat, kitartást mindannyian tanulhatunk tőle, és története jó példa arra, hogy fizikai munkával is lehetsz boldog. Nem a munka típusán múlik a sikerélmény, hanem hogy megtaláld azt, ami neked a legmegfelelőbb, és szereted csinálni. :) Továbbra is lehet jelentkezni, ha szeretnétek válaszolni a kérdéseimre! Részletek a felhívásban. - Hol és mit dolgozol? Hogy hol az összetettebb kérdés, de leginkább Hollandia és Belgium folyóin, csatornáin és Németországban legtöbbször a Rajna alsó szakaszán. A beosztásunk 4 hét a hajón, 4 hét otthon. A hajón négy fős a személyzet, 2 kapitány, és 2 matróz. Mindannyian a hajón élünk ilyenkor, kettő, de mégis egybenyíló lakrészben. Nem teljesen alul lakunk, mert ott a gépház van, a hajó egyik végén van a lakás. A lépcső tetejétől, nagyjából talán 18 méter hosszú, 9 méter széles lehet, két lakrészt takar, a kicsit nagyobb rész jelen esetben a 2 kapitányé, a másik felén meg él a 2 matróz. A kabinunk úgy néz (nagyjából mindenkié ilyen), hogy van benne egy 210x140 cm széles ágy, az ablak felőli oldalán egy 20 cm széles polcszerűség a matrac szintje alatt, az ajtó felől pedig kis éjjeliszekrény, és szemben vele a 2 részre osztott nagy ruhásszekrény, amit kettébontva használunk. A többi hely épp arra elég, hogy az ajtó kinyíljon a szoba belseje felé. Egyébként egy ablak takar egy szobát nagyjából, illetve a képen jobb oldalt a sarkon, azaz elölről a negyedik az a konyhaablak, a bal oldali pedig már a nappali. - Miből áll a munkád? Milyen egy átlagos napod? Milyen típusú feladataid vannak? A munkám leginkább a manőverek fedézleti részéről szól, kikötés, zsilipelés, kis navigálás. Nálunk a kapitány úgy mondja, mi vagyunk, a fedélzeten az ő szeme és keze. Ezen kívül még van egy tankhajó-specifikus munkavégzésünk is: a matrózok végzik az áru (benzin, gázolaj és ezek származékai) töltését és ürítését is. Annak ellenére viszont, hogy ez a két fő feladat, az átlagos napom nagy része mégis a fedélzeten és ... Olvass tovább
Szeretem a munkám! #11 – Segédápoló vagyok.
Dikóca 24 éves, és egy budapesti Onkológiai központban segédápoló az Intenzív osztályon. A történetében az a különleges, hogy a jelenlegi munkája még nem a végcél, csak egy fontos állomás azon az úton, amit jár: marad az egészségügyi területen, de orvosnak készül, szeptembertől folytatja is a tanulmányait. Dikóca jó példa arra, hogy attól, hogy nem sikerült elsőre az álom úgy, ahogy eltervezted, kerülőűton, átmenetileg mást, de az eredetihez hasonló munkát betöltve közel maradhatsz hozzá, kicsit máshogy, de továbbra is foglalkozhatsz azzal, amit szeretsz. Így a kitérőt is lehet szeretni, szenvedéllyel dolgozni rajta, hiszen ez vezet a célhoz, az út része. A plusz tapasztalat, más szemszög pedig később nagyon jól fog jönni, amikor végre eléred a célt. Továbbra is lehet jelentkezni, ha szeretnétek válaszolni a kérdéseimre! Részletek a felhívásban. - Miből áll a munkád? - Havonta 12-14 napot dolgozom, általában 2 nap munka-2 nap szabadnap felosztással, csak nappal, 12 órában. A munkaidőm reggel 7-kor kezdődik, de ¾ 7-re igyekszik mindenki beérni, hogy az osztály és betegátadás az éjszakásoktól a nappalosoknak hamar megtörténjen. A munkaköri leírásomban szerepel a betegek etetése, mosdatása, a szakápolók keze alá besegítés, a kórtermek, eszköztárak, gyorkocsik eszközeinek folyamatos feltöltése, rendezése, az eszközök tisztaságának felügyelete, néha papírokkal futkosás, alkalmasint betegek vizsgálatra kísérete. Ezen kívül természetesen rengeteg mást is csinálok, de erről majd megpróbálok kicsit később írni, mert az én helyzetem egy kicsit speciális. A munkaidőm este 7-ig tart, általában negyed 8-kor már úton vagyok hazafelé, nem nagyon fordult még elő, hogy tovább kellett volna maradnom, legfeljebb ha a lelkiismeretem kérte, vagy az időm megengedte. A legfőbb pozitívumai a munkámnak (többek között): teljesen felújított környezet (az Intézmény új szárnyában kapott helyet az ITO (Intenzív Terápiás Osztály), és gyönyörű az épület). Jó meleg van egész nap, mivel nálunk a betegek kvázi pucéran fekszenek. Biztosra veszem, hogy a mi csapatunk országszerte az egyik legjobb team a gyógyászatban. Nincs rivalizálás, és TÉNYLEG úgy folyik a munka, hogy a beteg az első, és a munkájára mindenki ad, a legjobbat nyújtja, és büszke is rá. A főnővér és az osztályvezető főorvos is nagyon rugalmas, és mivel 12 órában dolgozom, így a szabadidőmet is könnyen tudom zanzásítani. Az orvosok és az ápolók is úgy állnak hozzám, hogy rengeteget tanítanak, hisz tudják, hogy nem ... Olvass tovább
Szeretem a munkám! #10 – Nyúltenyésztő vagyok!
Halászi Barbi 27 éves, hobbinyúl tenyésztéssel foglalkozik, és onnan ismerem, hogy nem mellesleg az ő tenyészetéből származik Gomez is. :) Barbi hihetetlenül jó szakember, megbízható és szenvedélyes tenyésztő, látszik az állatain, hogy mennyire szeretik őket. Az interjúból kiderül, hogy a nyulak nem pont annyira szaporák, mint híresztelik róluk, hogyan képesek akaratodon kívül a szívedbe lopni magukat, és még cuki nyulas képeket is nézegethettek. :) (Csak zárójelben és csendben jegyzem meg, mert remélem, evidens, de pörköltes és vadasos poénokra nem vagyunk kíváncsiak - köszönöm. ♥) Továbbra is lehet jelentkezni, ha szeretnétek válaszolni a kérdéseimre! Részletek a felhívásban. - Miből áll a munkád? Javarészt itthon dolgozom, mini kosorrú és oroszlánfejű mini kosorrú nyuszikat tenyésztek, illetve felszerelésekkel is foglalkozom, ezekért rohangálok. Illetve mellette főiskolára járok, már ha ez munkának számít. - Milyen egy átlagos napod? Milyen típusú feladataid vannak? Első körben a nyuszikat látom el, etetés, itatás, takarítás. Persze ügyködök azon, hogy szaporulat is legyen, aztán ha megvannak, velük is foglalkozom. Amíg nagyon picik, csak figyelem, hogy rendben vannak-e, ha nagyobbak, akkor jön a szocializálás: kijárok hozzájuk simogatni, ölbe venni őket, hogy szokják az ember közelségét. Emellett én vagyok a marketinges, anyagbeszerző, PR-os, fotós, és én csinálom a tenyészet honlapját is. :) - Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass? Állattenyésztő mérnöki képzést végzek/végeztem. Mikor a nyuszikkal kezdtem foglalkozni, az ehhez szükséges tárgyaimon, mint nyúltenyésztés és genetika már túl voltam, úgy gondolom ez mindenképpen kell alapnak hozzá. Mindenféleképpen elengedhetetlen a kitartás: az élőlények, sokszor nem úgy működnek, ahogy mi azt elképzeljük. Fontos továbbá, hogy mindig készek legyünk újat tanulni, hisz fogunk. Illetve egy kevésbé szívderítő dolog, de mindenképpen képesnek kell lenni rá, hogy feldolgozzuk a veszteségeket és elfogadjuk, hogy nem tudunk mindent befolyásolni. - Mi a legnagyobb félreértés a munkáddal kapcsolatban? Az, hogy könnyű. Ugye, a közhiedelemben az van, hogy "szaporodnak, mint a nyulak" -- nos, ez nincs teljesen így. A másik nagy tévedés, hogy a kicsik mindig cukik. Persze, amíg minden rendben van velük. Ha betegek, vagy más baj van, az minden, csak nem szívderítő. - Mikor érezted úgy először, hogy „igen, ez az, ezt kerestem, itt a helyem”? Mióta az eszemet tudom tisztában ... Olvass tovább
Szeretem a munkám! #09 – Fejvadász cégnél dolgozom.
Katinka 23 éves, és egy fejvadász cégnél tanácsadó asszisztens. A munkája során álláskeresőkkel foglalkozik, ezért nem csak arról kérdeztem, hogy miért szereti, amit csinál, hanem kicsit belsős tippekkről is faggattam az önéletrajzzal, interjúztatással kapcsolatban -- álláskeresők remélem, tudják hasznosítani! :) Továbbra is lehet jelentkezni, ha szeretnétek válaszolni a kérdéseimre! Részletek a felhívásban. - Miből áll a munkád? Milyen egy átlagos napod? Milyen típusú feladataid vannak? A munkám nagy részét- a hagyományos asszisztensi feladatok mellett- a jelöltek felkutatása teszi ki, tehát kapunk egy megbízást egy cégtől, hogy egy adott pozícióra adott feltételekkel keressünk neki embert, és én ezeket a célszemélyeket keresem meg, felveszem velük a kapcsolatot, hogy érdekelné-e a lehetőség, és megszervezem az interjút. Néha már az interjúztatásban is részt veszek, ami külön élmény és kihívás! :) - Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass? Elég célirányosan választottam már a képzést is: emberi erőforrások alapszakon végeztem a gyöngyösi főiskolán, de a pszichológia bizonyos szakirányán végzettek is elindulhatnak ebbe az irányba! Nagyon fontos a jó kommunikációs készség és emberismeret, a talpraesettség, a jó kiállás, magabiztosság, kreativitás és kitartás, hiszen nap mint nap emberekkel kell beszélni, meggyőzni őket, hogy az adott lehetőség csak rájuk vár, vagy segíteni őket, ha elakadtak a szakmai pályafutásukban stb. - Mi a legnagyobb félreértés a munkáddal kapcsolatban? Sokan azt hiszik, mindenkinek tudunk munkát találni, aki elküldi hozzánk az önéletrajzát, de sajnos csak azokra a pozíciókra keresünk embereket, amikkel megbíznak minket. Persze „soha nem lehet tudni” alapon nagyon szívesen fogadom az önéletrajzokat! :) - Mikor érezted úgy először, hogy „igen, ez az, ezt kerestem, itt a helyem”? Mindig is emberekkel szerettem volna foglalkozni, segíteni nekik, és már az első napokban láttam, hogy ez egy nagyon szép útja ennek az elképzelésnek a megvalósításához. Arról nem is beszélve, hogy pályakezdőként jobb mentorokat nem is kaphattam volna, mint a főnököm és a kollégáim! :) - Minek készültél gyerekkorodban? Csak azt tudtam, persze nem ilyen tudatosan, hogy olyat szeretnék csinálni, amiben benne van a lelkem is, ahhoz az álmomhoz képest sikerült ezt megvalósítani! :) ... Olvass tovább
Szeretem a munkám! #08 – Andragógiát tanítok.
Márkus Edina 38 éves, a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kara Neveléstudományok Intézete Andragógia Tanszékén adjunktusként dolgozik. Edinával, aki régi olvasóm, tavaly személyesen is találkoztam, amikor az Egyetem tanszékén részt vehettem egy kerekasztal-beszélgetésen a netes kommunikációról, netes emberi kapcsolatokról. :) Ebben az interjúban nem csak Edina szakmájáról lesz szó, hanem másoknak is hasznosítható, praktikus tanácsokat ad a tanulásról, továbbképzésről. Továbbra is lehet jelentkezni, ha szeretnétek válaszolni a kérdéseimre! Részletek a felhívásban. - Mit jelent pontosan az andragógia, és "mire jó"? Az andragógia szak a művelődésszervező szak utódja. Aki ilyen szakot végez, BA szinten választhat többféle szakirány közül, például művelődésszervező, felnőttképzési szervező, személyügyi szervező, munkavállalási tanácsadó. Művelődési intézményekben (pl. művelődésszervezőként, rendezvényszervezőként) és felnőttképző szervezeteknél (pl. oktatásszervezőként, képzési asszisztensként) tud elhelyezkedni, lehet ez állami, profitorientált, non-profit formában működő szervezet egyaránt. Van andragógia mesterszak is, ezen a szinten már a felnőttképzési terület a domináns. - Miből áll a munkád? A munkámban az oktatási és kutatási feladatok a meghatározóak, de az intézetünkhöz-tanszékünkhöz kapcsolódó nonprofit szervezetek munkájában is részt vállalok. A munkám nagyon változatos, ezért szerethető. :) Persze csak, ha valaki szereti a változatosságot. Alapvetően a tanév két szemesztere adja meg a ritmust. Van egy őszi és tavaszi félév, az ahhoz kapcsolódó tárgyakkal, programokkal. A tanórákra felkészülés, az előadások frissítése rendszeres feladat. Ez abból is adódik, hogy amit tanítok felnőttképzéssel, nonprofit menedzsmenttel és pályázatírással kapcsolatos területek, folyamatosan változnak, így frissítenem, aktualizálnom kell az ismeretanyagot. Az előadásokon túl a gyakorlatokon újabb feladatok, akár heteken át tartó projektfeladatok kitalálása a hallgatók számára hasznos, számomra pedig kreatív tevékenység. A nappali tagozatos hallgatók mellett levelezős hallgatókat is tanítunk péntek-szombati napokon. Nagy hasznos és szerethető, hogy a munka, család mellett, már munka- és élettapasztalattal rendelkező hallgatóink is vannak. Az oktatási feladatokon túl új képzések kialakítása, a tehetséges hallgatók tudományos diákköri munkájának segítése is a mindennapok része. A szakterületünkhöz tartozó tudományos munkák, kutatások követése, ... Olvass tovább
Szeretem a munkám! #07 – Kézilabda edző vagyok.
A sorozat következő interjúalanya a 27 éves Alma, aki kézilabda edző a Postás SE-nél, utánpótlás (junior, serdülő) korosztályokban. Nagy örömmel olvastam a válaszait, a lelkesedését és az elkötelezettségét. Alma fotót is küldött a csapatáról, a bejegyzés végén megnézhetitek! :) Továbbra is lehet jelentkezni, ha szeretnétek válaszolni a kérdéseimre! Részletek a felhívásban. - Milyen egy napod, milyen feladataid vannak? Délelőtt viszonylag szabad vagyok, más munkát végzek. Délután, edzések előtt, összeállítom pontosan az aznapi edzés tervét. Elindulok, megtartom az edzést. Értékelem az elvégzett munkát, hazamegyek. És még sokáig agyalok rajta, mit lehetne jobban csinálni. Ezenkívül, ha a játékosaimnak bármiben segítség kell, állok rendelkezésükre. Néha pótanya, néha barátnő, néha pszichológus is vagyok egyben. És persze a hosszútávó tervezés is az én feladatom: szezon, kupák, tornák. Háttérmunka. Kapcsolattartás más csapatokkal. Játékos keresés. - Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass? Milyen tulajdonságok elengedhetetlenek a munkádhoz? A Testnevelési Főiskolán végeztem 2 éves edzői tanfolyamot. Nem hiszem, hogy a papír a legfontosabb ahhoz, hogy jól tudjam végezni a munkám. Jó alapot ad, sokat segítenek a továbbképzések, de a legfontosabb az önálló tanulás, kutatás, fejlődés. Fontos, hogy a váratlan helyzetekre is tudjam a megoldást. És szerintem fontos, hogy mindent alá tudjak rendelni a munkámak, ha szükséges. - Mi a legnagyobb tévedés/félreértés a munkáddal kapcsolatban? Érdekes kérdés. Még nem találkoztam sztereotípiákkal. Talán néha azt hiszik, hogy én mindig csak dirigálok. - Mikor érezted úgy először, hogy „igen, ez az, ezt kerestem, itt a helyem”? 10 éves korom óta kézilabdázok. Közben is sokszor eszembe jutott, hogy majd egyszer edző leszek. Aztán csak sodródtam. Ezt az állást is szinte csak úgy elém sodorta az élet a 21. születésnapomon. Elkezdtem dolgozni az akkor 12 éves lányokkal, akik nagy része ma is velem dolgozik még. És egy fél év elteltével az egyik meccsen végre előjött az amit addig gyakoroltunk. Azt csinálták, amit tanítottam és működött. Hihetetlen érzés volt. - Minek készültél gyerekkorodban? Kiskoromban mindig tanítónéniset játszottam. Aztán képbe került a kézilabda. Akkor már motoszkált a fejemben az edzői pálya. Nem áll olyan távol egymástól a kettő! ... Olvass tovább
Szeretem a munkám! #06 – Látszerész vagyok.
Kati 30 éves, és egy optikában optometrista és látszerész. Saját bevallása szerint a főfoglalkozása "jelenleg a gyermeknevelés, és az, hogy hogyan tudok eközben a szakmámban nem lemaradni". Én 5 éves korom óta vagyok szemüveges, nagyon érdekes volt belelátni a látszerészek munkájába! Remélem, nektek is érdekes lesz az interjú Katival. :) Továbbra is lehet jelentkezni, ha szeretnétek válaszolni a kérdéseimre! Részletek a felhívásban. - Miből áll a munkád? Milyen egy átlagos napod? Milyen típusú feladataid vannak? Elsősorban látásvizsgálatot, szemészeti szűrővizsgálatokat végzek, kontaktlencse-illesztéssel foglalkozom 14 éves kortól. Másodsorban, mint látszerész szemüveget adok el, beállítok, javítok, csiszolok, árukészletet figyelek, lencséket, kereteket rendelek, reklamációt ügyintézek. Persze mindezt nem egyedül, hanem a munkatársaimmal, de minden munkafolyamatban aktív részes tudok lenni. Tehát a megfelelő dioptria felírásától, a szemüveg átadásáig mindent. - Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass? Milyen tulajdonságok elengedhetetlenek a munkádhoz? Először egy két éves OKJ-s szakképzés, mint látszerész és fotocikk-kereskedő. Majd akkor még két év kötelező munkaviszony után lehetett jelentkezni a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karára dipl. Optometrista szakra. Mivel elég sok feladata van egy látszerésznek/optometristának, annak függvényében, hogy éppen mit tevékenykedik, mindig más tulajdonságai kerülnek előtérbe. Kereskedőként pl. a jó komminukációs készség, kedvesség, segítőkészség, jó problémamegoldó képesség; a műhelyben a kézügyesség, precizitás, türelem (bár az mindenhol kell), a vizsgálóban ezek mellett egy nagyobb fokú empátia, határozottság. - Mi a legnagyobb tévedés/félreértés a munkáddal kapcsolatban? A legnagyobb problémát az jelenti, hogy sokan nem is tudják, mi fán terem az optometrista. A fő feladat nyilvánvalóan a dioptria meghatározása. Mivel megfelelő szemészeti anatómiai, élettani, patológiai ismeretekkel rendelkezem, és tudom, hogy mi nem tartozik az én hatáskörömbe, így adott esetben szakorvoshoz küldöm a pácienst. Szóval, aki olyan gondolatokkal ül be egy optometrista vizsgálószékébe, hogy „ugyan, itt orvosi szempontból semmi nem derülhet ki”, vagy „mivel ő nem orvos, akkor az egészségügyi problémáimat eltitkolhatom, és kikerülöm az orvost”, az rosszul gondolkozik. - Mikor érezted úgy először, hogy „igen, ez az, ezt kerestem, itt a helyem”? Amikor a gimnáziumban felvételi tájékozatót nézegetve ... Olvass tovább
Szeretem a munkám! #05 – Könyvelő vagyok.
Nem csak fiatalon és nem csak a közvélemény szerint "izgalmas" szakmában találhatja meg magát valaki! Erre a jó példa nrgy (ezen a néven aktív kommentelő a blogon), aki 59 éves, és 15 éve a saját irodájában mérlegképes könyvelő. Továbbra is lehet jelentkezni, ha szeretnétek válaszolni a kérdéseimre! Részletek a felhívásban. - Miből áll a munkád? Milyen egy átlagos napod? Elsősorban kis és középvállalkozások, egyéni vállalkozók könyvelését és bérügyekkel kapcsolatos munkáit végzem. Átlagos napokon 9-kor kezdek dolgozni, először az apró ügyeket végzem ki, mert minden napra jut egy csomó ezekből. pl.: küldj egy főkönyvi kivonatot, x kilépett, y holnap kezd dolgozni, z szeretne többet tudni valami újdonságról, beesik egy-egy ügyfél -néha csak locsogni picit-, stb. Elmélyültebb munkához általában 12 után tudok kezdeni. Ez lehet simán könyvelés, kontírozás, valamilyen bevallás összeállítása, kibogozni egy új törvényi változást. Ilyesmik. - Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass? Milyen tulajdonságok elengedhetetlenek a munkádhoz? Érettségi és pénzügyi ügyintézői szakképzés után el kellett végezni a mérlegképes könyvelői szakképzést. Hogy JÓ könyvelő legyen valaki, szerintem nagyon fontos a rugalmasság, a kíváncsiság, a bátorság, a precizitás, az empátia, a nyugalom, az összpontosítani tudás képessége, a jó kommunikáció, - Mi a legnagyobb tévedés/félreértés a munkáddal kapcsolatban? Erre nagyon könnyű a válasz, mindenki azt hiszi a könyvelő sótlan, unalmas munkát végez, esetleg maga is fantáziátlan, unalmas ember. :) Holott ennél sokrétűbb munka kevés van. Ahány ügyfél, annyi szakma, szakterület, alapanyag, sajátosság. Hogy tudd, mit lehet költségként elszámolni a bevételeivel szemben ismerned kell mivel dolgozik, milyen eszközöket, anyagokat használ fel, kikkel kell kapcsolatot tartania. Nem szólva az emberekről. A munka eleve bizalmas természetű, fontos, hogy kedveld az ügyfeleidet, és ők is kedveljenek téged. ... Olvass tovább
