Livi - sok más pedagógussal együtt - elsők között jelentkezett a felhívásra. :) 26 éves, és egy budapesti múzeumban múzeumpedagógus illetve mellette óraadóként viselettörténetet és öltözködéskultúrát tanít egy középiskolában. Továbbra is lehet jelentkezni, ha szeretnétek válaszolni a kérdéseimre! Nincs határidő, amíg vannak szenvedélyes emberek, a sorozat folytatódik! Nem kell, hogy "egzotikus" vagy "érdekes" legyen a szakmád -- engem csak az érdekel, hogy szeresd csinálni, és hogy megtaláltad magad benne. Részletek a felhívásban.     - Miből áll a munkád?  Bocsánat a szokatlan részletességért, de talán sokan tényleg nem tudják mi is a múzeumpedagógia. A múzeumokban tendencia, hogy egyre jobban nyitnak a „közönség” felé. Az én munkám is ide sorolható, mivel különböző korosztályú csoportokat, osztályokat esetleg családokat fogadok és egy játékos múzeumi óra során úgy mutatom be nekik a kiállításokat, ahogy még soha nem látták. :) Nagyon sejtelmesen hangzik, de valójában kooperatív módszerekkel mélyítem el azt a tudást, amit egy szimpla múzeumi látogatás során nehezebb lenne megszerezni. Minden órához kapcsolódik kézműves vagy drámapedagógiai kiegészítő foglalkozás is. Szinte mindig csak a kiállítás egy adott szakaszában zajlanak az órák, akár csak egy vagy két teremben, így kevesebb mennyiségű tudás anyagot tudunk részleteiben vizsgálni. Egy átlagos napomon előkészítem ezeket az órákat, például kiviszem a játékok kellékeit a kiállításba, papírpajzsot és legyezőt vágok vagy éppen kis fémlapokra korongokat rajzolok. Így gördülékenyebben megy a munka, amikor a csoport megérkezik. A kiállításban gyakran még körjátékot is játszunk a legkisebbekkel… vagy éppen jelmezbe bújva királyi koronában osztogathatnak parancsokat „alattvalóiknak” vagyis az osztály többi tagjának. Természetesen minden az óra adott témájához kapcsolódik, mely általában egy kiragadott rész (például történelmi korszak vagy személy) a kiállítás egy szakaszában.  Az órák során gyakran magam is jelmezbe bújok és így mutatom be a műtárgyakat és a korszakot. Az órák után a nap további részében az új kiállítások szervezésében is segédkezem. Manapság már nincs kiállítás úgynevezett „interaktív” elemek nélkül, amelyek szintén a befogadást segítik. Illetve foglalkoztató füzeteket, kiadványokat írok és persze kidolgozom a múzeumpedagógiai koncepciókat, programokat. Gyakran hétvégén is családi napokat szervezünk, ezek előkészítése és megtartása is feladatom. Illetve születésnapi ... Olvass tovább

Múlt vasárnapi felhívásomra közel száz levelet kaptam Tőletek, fantasztikus történeteket osztottatok meg -- írt rengeteg pedagógus, onkológus, mentős, optikus, kardiológus, de lesz a sorozatban informatikus, bolti eladó, utazási irodában dolgozó, ügyvéd, "fejvadász", kutyakozmetikus, szülésznő, könyvelő, molekuláris biológus, és még rengeteg elhivatott, szenvedélyes ember, nem is tudom őket mind felsorolni. ♥ Igyekszem úgy válogatni közülük, hogy érdekes, izgalmas és változatos legyen a cikksorozat. Elsőnek Detti válaszolt a kérdéseimre, jöjjnek a válaszai! Detti 32 éves, és egy pesti óvoda- és általános iskolában logopédus, konkrétan utazó logopédus, vagyis nem az iskola alkalmazza hanem egy szakszolgálat küldi ki a kerület intézményeibe. A szakmai kérdéseken kívül kértem még Dettitől belsős tippeket, tanácsokat, és aranyos történeteket is, nekem ezek a kedvenc részeim az interjúban, remélem, Nektek is tetszenek majd! :) Továbbra is lehet jelentkezni, ha szeretnétek válaszolni a kérdéseimre! A részletek a felhívásban. Most pedig jöjjön Detti! - Miből áll a munkád? Milyen egy átlagos napod? Milyen típusú feladataid vannak? Elsődlegesen a súlyos beszédhibás és/vagy diszlexia veszélyeztetett gyermekek szűrése és fejlesztése a dolgom. Ezen kívüla  nagycsoportosok többszöri felmérését is én végzem az év során (iskolaérettséget vizsgálunk). Olyan sok a gyerek, hogy akinek csak pár hangja hiányzik (pl. raccsol, vagy s helyett sz-t mond), az legtöbbször nem fér bele hivatalosan az óraszámba. A tehetséggondozásról nem is beszélek, lehetne a feladatunk, ha lenne rá idő. Ez az önkétes túlórák alatt történik, vagy a téli beteges időszak alatt, amikor kevesebb a gyerek. Délelőtt illetve az alvás után délután tudunk az ovisokkal foglalkozni, délután a napközi alatt az iskolásokkal, esetenként szakórán „melléülve”, ha olyan súlyos a probléma. Legtöbbször játékosan kell gyakorlatokat végezni közösen a gyerekekkel, egy tükör elött ülve. Ezeket otthon tudják majd gyakorolni. (Ez olykor monoton és unalmas.) Sok feladatlapot készítünk vagy másolunk, ezekből órán tudunk tanulni. Én azt tartom feladatomnak hogy a felmérés során minden gyereket a lehető legalaposabban felmérjek. Minden területen és időben tudjam jelezni a szülő felé, ha valahol találok lemaradást/megakadást. Ide tartoznak például: látási- hallási- mozgási észlelés, emlékezet, szerialitás, tapintás és egyensúly, mozgás összerendezés, finommotorika, figyelem, kitartás, feladattudat -- mindezek ... Olvass tovább