A pénteki nap volt az első olyan, amikor Zsuzsival és Chrissel végre rendesen tudtunk császkálni -- mindketten kivették a délutánt, és alig vártuk, hogy közösen kalandozhassunk. Úgy beszéltük meg, hogy Ádámmal dél körül bemegyünk Zsuzsi munkahelyére (a Taylor James reklámügynökségnél dolgozik, és már válaszolt is a Szeretem a munkám kérdésekre, mert nagyon izgalmas, amit csinál, majd meglátjátok!), aztán onnan átmegyünk Chrisért, aztán folytatjuk az utat. Mielőtt azonban Zsuzsihoz mentünk volna, volt egy szabad délelőttünk, amikor is még sikerült egy-két programpontot letudnunk. Először is elmentünk metróval az Earl's Court megállóhoz, ahol még áll a hatvanas évekből egy jellegzetes, kék rendőrhívó telefonfülke, ami önmagában ugyebár nem lenne nagyon izgalmas, ha nem így nézne ki a Doctor időutazó gépe, a TARDIS is. Egy újságos közvetlen közelében van, semmi extra, nincs sorbanállás, mint a vágánynál a King's Crosson, úgyhogy tudtunk is lőni néhány roppant titokzatos képet. És ha már bejött a pózolás, ezúttal azt az utasítást kaptam, hogy "csinálj úgy, mintha Zsuzsiék lakáskulcsával megpróbálnád kinyitni az ajtaját, és nézz hátra, hogy nem lő-e egy Dalek". Ilyen tökéletes rendezői instrukciónak nem lehet ellenállni. Move over, Peter Capaldi! Közel volt a Hyde Park, és most jártunk erre, ezért kitaláltuk, hogy elmegyünk megnézni, mert legalább egy csücsköt látni kell belőle, ha már itt vagyunk. :) Szép volt, zöld, láttunk megint mókust, és a fák mögött látszottak a felhőkarcolók is. Néhányan piknikeztek, sokan futottak (külön futósáv van, hogy ne a betonon kelljen szétizélniük a térdüket), bicikliztek is. Nem volt időnk nagyon körbe nézni sajnos, majd még vissza szeretnék menni, bár állítólag a helyiek inkább a kisebb parkokat (St. James, Regents) preferálják, mert kedvesebbek, hangulatosabbak. :) A Speaker's Cornernél csak sarok volt, speaker egy sem, találtunk viszont egy cuki fagyisbódét, igazi csavaros fagyival, és mivel messze volt még az ebéd, tízórainak fagyiztunk egyet az őszi londoni időben (aznap nem ez volt az utolsó fagyink! :)). Nagyon krémes, tejszínes volt, szerintem a legjobb csavaros fagyi, amit ettem. A Marble Arch megállónál szálltunk fel a metróra, jó pisiszagú volt metróaluljáró, meglepően otthon éreztük magunkat. :)) És ekkor volt az egyetlen kóválygásunk a metróban, mert a Northern Line északon elágazik, valahogy úgy, mint a négyes-hatos villamos itthon, emiatt át kellett szálnunk, de még pont időben megérkeztünk Shoreditchbe, ... Olvass tovább