A mi kerületünkben évente van lomtalanítás, ilyenkor boldog-boldogtalan kiszórja a cuccait az utcára, sokan félreértik a helyzetet, és a háztartási szemetet is a kanapé-tévé-könyvkupac triumvirátus tetejére teszik, ezért már eleve adott a bűz és a mocsok, ha pedig még a szél is feltámad, akkor úgy néz ki az utca, mint nemrégiben Szicília a szemétsztrájk alatt. Pillanatokon belül megjelennek aztán a seftelők, és ember legyen a talpán, aki haza mer menni sötétedés után… Ez pontosan nem az a lomtalanítás, amit én szeretek és alkalmazok a mindennapjaimban.
Miért fontos lomtalanítani?
Mert a kuplerájt nem lehet rendszerezni. Amiből túl sok van, az azért kupacolódik, mert nem fér el. Arról nem is beszélve, hogy nem is lehet takarítani. Tökéletes búvóhely a pornak. Vagy a csótányoknak. A túl sok cucc lehetetlenné teszi, hogy nyugodtan, normális környezetben éljünk, és ne legyen minden reggel rohanás, mert nem találunk semmit. Meg kell szabadulni egy részüktől ahhoz, hogy utána rendet lehessen tenni. Ez a likvidálandó rész a lom.
Mi pontosan a lom?
Számomra a lom definíciója a következő(k)ből tevődik össze:
1. Nincs rá szükségem.
Vagy azért, mert már nem kell, hogy legyen ilyenem (pl. régi tankönyvek), vagy eleve feleslegesen vettem meg, esetleg már nem érdekel, vagy van belőle több is.
2. Nem okoz örömet a birtoklása.
Mert ronda, vagy bűntudatot ébreszt (mert megvettem, mert nem használtam soha, esetleg soha nem fejeztem be a készítését), vagy olyan valakitől kaptam, akire nem szívesen/egyáltalán nem gondolok (óvodai csoporttárstól kapott plüsskacsa).
3. Tönkrement, de őrzöm.
“Majd” megjavítom, még jó lesz valamire, satöbbi.
Nagyon sok esetben egy tárgyra több is érvényes a fentiekből, és igazából jól látszik, hogy a legtöbbször az érzelmek vezérlik a ragaszkodást, tehát a lomtalanítás inkább lelki semmint fizikai munka. Ezért is nagyon fontos, hogy magunk végezzük, még ha lassú és fájdalmas is lesz a folyamat. Amerikában – ahol a fogyasztói és jóléti társadalom átka, hogy mindenki azt hiszi, hogy a több az jobb is – rengeteg lomtalanító cég létezik, akik néhány nap alatt kirámolják és rendbe teszik a lakást az ott lakó nagy örömére. De pont a lényeg, a “terápia” veszik így el, ráadásul lehet, hogy kidobnak valami olyat is, amire az illetőnek tényleg szüksége lenne, vagy érzelmileg nagyon kötődik hozzá.
Mit őrizzek meg?
Az, hogy megszabadulunk mindentől, ami nem kell, nem jelenti azt, hogy ész nélkül kiszórunk mindent, és egy ágyon, egy könyvön és egy evőeszközszetten kívül nem tartunk meg semmit. A lomtalanítás célja nem az, hogy egy steril környezetben éljünk, hanem hogy a megbecsült tárgyaink méltó helyet kapjanak, és szabadon szerethessük őket. Olvastam egyszer egy aranyos mondatot egy angol könyvben, hogy ne őrizgesd a nagymamád rozsdás krumplihámozóját, ha élne, biztos újat vett volna már, és kiröhögne, hogy ragaszkodsz ehhez a régi vacakhoz. És teljesen igaz, lehet valakinek úgy is őrizni az emlékét, hogy nem őrzünk meg minden tárgyat, amit ránk hagyott, csak amire tényleg szükségünk van, vagy egy-egy szép emléket, ami kiemelt helyet kap az otthonban ahelyett, hogy egy dobozban porosodjon a többi hagyatékkal, és sosem vesszük elő.
Mit kezdjek azzal, amitől meg szeretnék szabadulni?
Számomra ez az egyik árnyoldala a hagyományos lomtalanításnak: gyakorlatilag azzal, hogy megszabadulunk a cuccainktól, csak egy szemétdombot hízlaltunk, pedig kis munkával akár hasznosabb helyen is végezhette volna az, ami nekünk már nem kell. Ugyanis attól, hogy egy tárgyhoz nekünk rossz emlékeink fűződnek, vagy nincs már rájuk szükségünk, nem jelenti azt, hogy más nem örülhet nekik. Persze könnyebb kivinni az utcasarokra és rátenni a kupac tetejére, de a lelkiismeretünknek is jobb, ha környezetkímélőbb megoldást választunk, és még valakinek segíthetünk is megunt tárgyainkkal.
1. Ruhaneműk
A Máltai Szeretetszolgálat örömmel fogadja a ruhaneműket. Fontos, hogy csak jó állapotú, tiszta (vagy kis folthibás) ruhákat vigyünk! Rongyokra másoknak sincs szüksége, és bunkóság is jótékonyság címén mocskos rongydarabokat adományozni.
2. Könyvek, újságok
Olyan helyekre érdemes vinni őket, ahol nem igazán jutnak olvasnivalóhoz, például családsegítőbe, anyaotthonba, idősek otthonába. A ritkább könyveket az antikváriumban is le lehet adni. Ha nincs mód ilyenre a környéken, akkor is inkább a papírgyűjtőben végezzék, semmint a szeméttelepen! A régi füzetek, jegyzetek is nagyon szépen elférnek az újrahasznosítóban.
3. Elektronikai kellékek, műszaki cuccok
Ha megjavítható, akkor még lehet, hogy olcsóbb is, mint újat venni. Ha így sincs szükség rá, ezt is oda lehet adományozni a rászoruló családoknak (a Máltai Szeretetszolgálat ebben is segít, de a freecycle-t is használhatjuk). Ha tönkrement, akkor nem a szemétben a helye, mert veszélyes hulladék lehet. Elektronikai eszközöket a legtöbb nagyáruházban ingyen, vásárlás nélkül is bevesznek (legutóbb a Saturnt láttam, hogy ilyennel hirdeti magát), ők tudják, hogy hogyan kell biztonságosan megsemmisíteni, illetve újrahasznosítani a gépeket.
4. Játékok, mesekönyvek
Óvodák! Kérdezd meg, hogy elfogadnak-e ilyen hozzájárulást (többség igen), nem fogják tudni hogy megköszönni. Filctollaknak (amik még fognak), gyurmának, zsírkrétának is örülnek. Tessék kitúrni a régi iskolafiókot, kincseket rejthet mások számára!
5. Bútorok
A Máltai Szeretetszolgálat ebben a témában is nagyon segítőkész, akár segítenek is elszállítani a nemkívánatos bútort. Lehet, hogy már nem trendi a kanapé, de attól még mindig jobb helye lesz egy kisgyermekes szegény családban, akiknek nincs min aludniuk, mint a szeméttelep közepén.
Hogy kezdjek neki?
Kis lépésekben! Nem kell szétrámolni az egész lakást, mert akkor csak nagyobb felfordulás lesz. Egyszerre elég egy fiók, egy polc, egy szekrény, egy szoba átnézése, és kis időintervallumokban (20-30 perc) befejezhető feladatot tűzz ki magad elé, különben elmegy az életkedved is, ha túl nagynak bizonyul a feladat. A következő bejegyzésekben össze fogom írni szoba szerint, hogy mik azok a helyek, ahol a vackoknak szokásuk kulminálódni, illetve hogy mit érdemes kiszórni, mit érdemes megtartani, és milyen eszközök segíthetnek a rendszerezésben.
Hogyan tovább, ha végeztem?
Igazából sosem végzel. Talán a legnehezebb, miután az ember rendet rakott maga körül, az új helyzet fenntartása. Egy intenzív lomtalanítás után azonban valamennyire az életszemlélet is megváltozik, így sokkal könnyebb elkerülni, hogy felesleges tárgyak egyáltalán betegyék a lábukat a lakásba, és így nem kell évente megismételni a teljes lomtalanítási procedúrát, csak élvezzük a megújult, csodaszép, szeretnivaló kuckónkat. :)
Hátha valakinek jól jön még egy ötlet a “lomok” elhelyezésére: rengeteg zero waste csoport van a Facebookon, általában területi szinten pl kerületenként vagy városonként, ahol mindent IS el lehet passzolni (ingyen). Én amióta erre a lehetőségre rátaláltam, kedvet kaptam a lomtalanításhoz 🙃
szia. tudom, régi cikk, de megtalálható valahol az említett szobák szerinti összeírás? köszi!
Szia Via!
Ha esetleg frissítésre kerül a bejegyzés, akkor ajánlom figyelmedbe a Cseritit (https://cseriti.hu/)
Ide tulajdonképpen minden, ami szükségtelenné válik, vagy javításra szorul leadható Budapesten több helyen is, illetve előzetes egyeztetés alapján elszállítanak díjmentesen bútorokat is.
Remélem tudtam segíteni.
Üdv,
Shew
Tök jó, hogy ide írtad, most már a közös tudás része és látja mindenki. :)
Szia Via!
A nyárra egy elég nagy feladatot tűztem ki magam elé. A dédnagymamám 3 éve halt meg és azóta a házát “lomtárnak” használja a család…. Rengetegszer elhangzott már nagymamám szájából, hogy minek ennyi lom, de senki nem szánja rá magát, hogy szanálja. Tavaly betévedtem a házba és elkezdtem nézegetni, pakolgatni. Arra jutottam, hogy engem rettenetesen érdekel a legtöbb ősrégi dolog ami ott van és szeretném rendbe rakni a házat… Mindenkivel meg is beszéltem a családból, hogy viszonylag szabad kezet kapok, legyen rend!
Az biztos, hogy nem két nap lesz, de nem tudom, hogy hogyan álljak neki, anélkül hogy pár nap múlva ne adjam fel. Nem baj ha nagyon lassan haladok, csak ne álljon a projekt napokig, és viszonylag látványos legyen, hogy legyen kedvem folytatni…
Rengeteg újság, papír, ruha van ott és két szoba + egy konyha a terület…
Kellene valami haditerv hogy hogyan álljak neki, és jó lenne ha tudnál segíteni :)
ja, és persze végig böngésztem az összes lomtalanítós cikked, de a lelkesedés fenntartására, és hogy az első nap délre nem unjak bele a papírhalomba, ezekre jó lenne valami praktika, ötlet :)
Szia!
Ezt láttad? Szerintem az alapelveket a lomtalanításra is használhatnád! :) https://www.urban-eve.hu/2014/04/24/intenziv-takaritas-kieges-nelkul/
Nagyon hasznos cikk. Ősszel csináltam végig a 30 napos rutinkialakítót, ami szuper volt, viszont mivel még (sajnos?) itthon lakom, volt egy kis vicces összeütközés szüleimmel. (Azért a sajnos, mert örülnék, ha végre újra lenne munkám és saját fizetésem :( )
Ők tipikusan a tartogató, “nem dobjuk ki, mert egyszer pénzt adtunk érte és hátha jó lesz még valamire” típust képviselik, én pedig a saját elgondolásom szerinti középutat. Nem vagyok híve az ész nélküli felhalmozásnak, de a minimál életstílusnak sem. Vannak tárgyak, emléktárgyak amiket fontos megtartani. Ráadásul én imádom a régiségeket, amiknek története van. Viszont azt vettem észre, hogy az előbb említett jó lesz ez még valamire tárgyak sosem kerülnek be a használati körforgásba. Akkor meg minek őrizgetni? Valahogy nem értik, hogy el lehet adni, ajándékozni, és hiába mondom, minden nagyobb takarításkor elhangzik, hogy “jajj ez a sok lom”.
Erre én: nézzük át, mi az ami valóban kell, a többit próbáljuk meg eladni, vagy ajándékozni. Válasz: ó nem, mi van, ha még szükség lesz rá?
Hm, ha a 23 évemből mondjuk 10 év alatt nem láttam x tárgyról, hogy használatban lenne, akkor az valószínűleg az elkövetkezendő 10 évben is csak nyomorogni fog a szekrényben. :D
Az év végéig ki kéne találnom, mi legyen pár lelki lommal. Van pár dísz/használati tárgyam, amik tetszenek, használom is őket, de közeli rokonok hülye és számomra sértő megjegyzései jutnak eszembe róla, így hiába tetszik a tárgy, ha rossz emlékeket idéz, elveszi vele a szépségét… Nehéz meccs lesz.
Szia Via!
Az én gondom azokkal a kütyükkel van,amik igazából semmilyen kategóriába nem tartoznak. Ez a régen barátnőktől,pasiktól kapott kis izék,dísztárgyak,haszontalan csecsebecsék (kiskutya szívvel,csicsás díszizék funkció nélkül,stb.). Azokkal mit lehet kezdeni? Hosszú évek alatt összegyűlt egy nap doboz és nincs szívem kivágni egyelőre lomtalanításkor. Vagy tegyem ezt?
Szia! Tedd ki (vagy a kuka mellé), hátha valakinek megtetszik és elviszi!
Nálam a ruha és papír az, amit folyamatosan szelektálni kell. Nagy segítség, hogy nálunk kéthetente szelektíven elviszik a papír- és műanyaghulladékot.
Az elhasználódott ruhákat (rongyokat), amiket már senki nem venne fel, mert annyira kopottak, a H&M-be viszem be. Ha jól emlékszem 2 reklámszatyor/fő/nap a limit. Bevesznek jó állapotú használt ruhát is, amit valamilyen segélyszervezetnek továbbítanak. A használhatatlanokat pedig újrahasznosítják.
Kedves Via! Kb. 1 hónapja találtam rá a blogodra és rengeteg hasznos dolgot olvastam itt, amiket próbálok az életemben is alkalmazni. Szeretem a rendet magam körül, de valahogy soha nem sikerült megtartani. A Te tanácsaiddal viszont egyre jobban haladok. Félelmetes felismerni, hogy sokszor nem arra van szükség, hogy még többet takarítsak, hanem arra, hogy “lesz*rjam” :) Mert pl. a konyha már attól tisztának tűnik, hogy rend van a pulton és a mosogatóban és viszonylag ritkán van olyan vendégem, aki minden egyes szekrénybe be fog nézni :D Persze azt is meg kell csinálni, erre majd jó lesz a zónázás.
Egyelőre nem zónázok csak a napi és heti rutinokat próbálom kialakítani és mellette kb. 1 hete lomtalanítok ezerrel. Amíg nincs helye a dolgaimnak, addig úgysincs értelme zónázni. Minden nap kinézek egy-két szekrényt, polcot vagy fiókot és nekiesek :) A férjem nem is igazán érti, hogy honnan ez a lelkesedés, de muszáj megragadnom ezt a lendületet. A lomtalanításhoz is remek ötleteket, inspirációt találtam az oldaladon, köszönöm! Van egy tornádó szobám, ott tuti fogok előtte-utána fotót is csinálni, de biztos nem mutatom meg senkinek, mert vállalhatatlan :D
A háztartásunk egyébként egy szálkás szőrű tacskó kutyával és két ékszerteknőssel egészül ki, ők nem csinálnak túl nagy kupit :) A nyuszidról is nézegettem képeket, tünemény!
Szép napot, Szilvi
Félelmetes felismerni, hogy sokszor nem arra van szükség, hogy még többet takarítsak, hanem arra, hogy “lesz*rjam”
Ez jó, jót röhögtem, de tökéletesen igazad van. Én is azt azok közé tartozom, aki csak kesereg a kupi miatt, aztán nekiáll, pár óra alatt kiég és csak még nagyobb a kupi és még jobban kesereg. Illetve ez már múlt idő, hála Viának!
Amint kevesebb cuccot kell rendberakni, könnyebb lesz. Meglátod! :)
Sokkal fontosabb a ti állandó igényetek (= zavar hogy útban van, helyet foglal, nem szeretitek, nem használjátok), mint az ESETLEGES kényelmetlensége másnak. A te családod érdeke az első. Csak bűntudatod van, ha ránzel, kerülgetni kell… add tovább, megérdemli, hogy szeressék! Ha megkérdezik, mondd meg, hogy jó helyen van, nem kell tudnia, hogy az nem nálad van. :)
Sziasztok!
Mi van akkor, ha van több dolog, amiket kaptunk, de nem illik a lakásba és nem szeretjük, de esetleg megsértődne az adományozó, ha kidobnám. Vagy ti voltatok már úgy, hogy féltetek, hogy rákérdez, hogy na sikerült használni…? stb… kellemetlen, mert az ember szeretne őszínte lenni, de nem akarja megbántani a másikat, főleg, ha sértődékeny típus… nekem jópár ilyen tárgyam van. tippek?
Igen, ez az!! Nagyon köszönöm!
Ha a FlyLady-féle színkódos, csomagszámozásosra gondolsz, azt a hozzászólások között írtam ehhez a bejegyzéshez: https://charmed.animehq.hu/blog/2009/09/17/11-nap/#comments 2009. szeptember 18., péntek 9:49 dátummal. Remélem, ezt kerested! :)
Valahol a blogodban olvastam tanácsokat a költözéshez, de most nem találom. Tudnál segíteni?
Igen, megértelek. Nekem ilyen esetben az segített, hogy megértettem, hogy attól, hogy továbbadom azt a tárgyat, még ugyanúgy szeretem az illetőt, és az a tárgy meg megérdemli, hogy jobb helye legyen, mint hogy nálam porosodjon…
A gyerekszobára FlyLady azt javasolja, hogy ha nagyobb a gyerek, akkor vele közösen beszéljétek meg, hogy melyik játéka nem kell, és azt adjátok oda egy rászorulókat segítő egyesületnek, ahol – ezt el lehet mondani a gyerkőcnek – más gyerekek fognak majd játszani velük, akiknek a szüleik nem tudnak játékot venni. Nem tudom, Magyarországon mennyire vannak ilyen helyek évközben, ahova együtt el tudjátok vinni a cuccokat, de pl. karácsonykor a Mikulásgyár meg a Cipősdoboz projekt az tök jó ilyenekre. Nyilván a működő, jó állapotú játékokról van szó, a kinyomott szemű, összefilctollazott babát inkább ne sózzátok senkire. :D
Emlékszem egy történetre a FlyLady levlistáról, kicsit témába vág, lehet, hogy már olvastad. Egy hiperaktív, rosszcsont kisfiút úgy “büntette” az anyukája, hogy elpakolta egy nagy zsákba az összes játékát, és feltette a padlásra (vagy garázsba, mindegy, nem lényeges), és csak egy labdát, egy színezőt, meg pár könyvet hagyott meg neki. Tök üres volt a szoba, kitakarította szépen, és azt mondta a gyereknek, hogy ha ügyesen tanul, meg “jó gyerek”, akkor választhat mindig egyet a zsákból. A kissrác sokkal jobban tudott figyelni a tanulásra, és lenyugodott, mert nem volt körülötte kupleráj, és amikor az anyukája felajánlotta, hogy válasszon egy játékot a zsákból, akkor inkább azt kérte, hogy labdázzanak a kertben.
Meg most olvastam olyat, hogy szülinapkor meg lehet beszélni a vendégekkel, hogy ne ajándékot hozzanak, hanem pl. régi könyveiket, és akkor mindenki cserélhet, és lesz új könyv, meg mégse vettek semmit. :)
Nekem például a nagymamám, ha akar valamit adni ajándékba (névnap, szülinap, stb.), mindig süt egy batár adag zserbót. :D Húgomnak meg hatlapost, mert az a kedvence. A családban kezd elterjedni ez az ehető ajándék ügylet, a párom pl. rendszerint islert kap anyutól. Tavaly a szülinapomon a barátok hoztak egy-egy vödör fagyit, és közösen megettük az összeset. Az is tök jó volt. :)
Most újra olvasom az összes “lomos” postod. Nekem a Flying Callenge-kből ez a legnehezebb. Ez a hét pl. teljes kudarc volt, mert naponta 27 “mumust” :D kellett volna kidobni, én meg egyre sem bírtam rávenni magam. Pedig a gyerekszoba volt az extra választottam, annyi felesleges játékkal, hogy még…. Egyszerűen nem tudom elkezdeni… :S
Nálunk a lomok nagy része abba a kategóriába tartozik, amit ajándékba kaptunk, de éppen hogy olyanoktól, akiket nagyon szeretünk (nagyik, más rokonok). Ők meg kényszeres kütyüvásárlók. (Ismered: “ennyiért a hülyének is megéri” “csak nem jöhetek úgy, hogy ne hozzak a kicsiknek valami apróságot”) egyszerűen bűntudatom van, ha arra gondolok, ők egy csomó pénzt kiadtak rá, én meg simán elajándékozom (vagy pláne, hogy eladom..)
Üdv a blogon! :) Ha ennyi idősen kialakítod a rutinjaidat, akkor ha saját otthonod lesz majd egyszer, sokkal könnyebb lesz fenntartani, meglátod. Ráadásul a jó példa ragadós, észre fogod venni a változást a lakótársaidon (szülők, tesók) is! :)
Köszi a tippeket! (: Nekem még nincs saját háztartásom, de találok magamnak lomtalanítanivalót(számítógép, könyvek, saját szobám stb.), és a végén nagyon jó érzés látni az eredményt :)