Az Egyesült Királyásgban az I. Világháború után a nélkülözés miatt az emberek egészségtelenek és alultápláltak voltak. Ezért amikor kitört a II. Világháború, a gazdasági minisztériumból kivált egy új minisztérium, a Ministry of Food, melynek célja az volt, hogy megtanítsák a polgárokat olcsó, jó minőségű anyagokból egészséges, tápláló ételeket főzni, hogy legyen erejük a II. Világháborúra. Több, mint 50 évvel később az Egyesült Királyság még mindig egészségtelen, rosszul táplált emberekkel van tömve, akik ráadásul elhízottak. Az angolok fogyasztják el Európa készételeinek 50%-át.
Jamie Oliver, miután az iskolai menzák megújításával nem járt sikerrel, úgy gondolta, a probléma mélyére néz, és rájött, hogy otthon kell elkezdeni a reformot. A Chanel4-on indult új sorozat, a “Jamie’s Ministry of Food” amellett, hogy közérthető, egyszerűen elkészíthető recepteket közöl, egyfajta add-tovább játékra is hív: tanítsuk meg 2 barátunkat főzni, cserébe ők is ígérjék meg, hogy megtanítják két nemfőző barátjuknak a receptet, amit mi tanítottunk nekik. A sorozatban főzni abszolút nem tudó emberekkel próbálja Jamie megszerettetni a főzést. Az egyik családban például az 5 éves kislány életében nem evett otthon főzött ételt, mindig csak rendeltek (gyrost, pizzát, hamburgert)… Hihetetlen öröm volt a gyerekek arcán, mikor életükben először ettek az anyukájuk által sütött palacsintát. Döbbenetes volt látni, ahogy azt is, amikor egy nő bevallotta, hogy nem tudja, hogy néz ki a forró víz (mármint hogy bugyborékol).
A tévésorozathoz egyébként kijött egy könyv is, amelyben egy sor könnyen elkészíthető, egészséges, ízletes étel receptje található. Jamie ezen könyve nyilván nem a gasztrománoknak kedvez, de abszolút egyetértek vele, hogy vissza kell szoktatni a családot az asztalhoz, és meg kell tanítani az új generációt is főzni.
Nekem még volt háztartástan szakkör az iskolában – szakkör, nem óra, hiszen hivatalosan már nem tudom, mióta nem a tanrend része. Az első óra után meg is szűnt, pedig volt két tök jó gáztűzhely meg mosogató a technikaterem hátuljában, és rakott krumplit meg máglyarakást csináltunk. Nem tudom, hogy miért maradt abba, nekem volt olyan mázlim, hogy anyutól, nagyiktól megtanultam főzni (aztán magamtól, netről, könyvekből finomítottam a technikámat :)), de gondolni kéne arra is, akinek nem volt ilyen lehetősége.
Ti tanultatok “szervezetten” főzni? Szerintetek mennyire fontos, hogy tudjunk főzni? Szeretnétek, hogy (megint) része legyen az oktatásnak valamilyen szinten a főzés?
A kommentekben megint beszélgethetünk. :)
Én most kezdtem el a “magamról” gondoskodást és mivel igen húzós napjaim vannak nincs sok időm főzni. Az én örök kedvencem Horváth Ilona: világos, érthető és minden alap benne van. Amugy próbálok egészségesen táplálkozni, de azért néha nekem is lecsúszik egy kis pizza, hamburger.:) (bár hogy a forralt víz hogy néz ki, tudom)
SZm énekelve is olyan semmilyen.
Utolsó év… wow.
Nekem is az lenne, csak még húzom az igát, hogy gyereklányom csak egy évet legyen kénytelen lehúzni a bölcsiben.
SzM énekel? Ez több mint jó… legalább nem aludtál:)) Nem tudok írni, mert épp elképzelem éneklés közben.
Azért vicces, hogy SzM énelni hajlandó, de köszönni nem. Tényleg, jól énekel? Vagy olyan szürkén?
Akkor nem tudtam, de ez már az utolsó év, úgyhogy nem hagyom abba:)) Szóval fogalmam sem volt, de az órák címei érdekesnek tűntek. Mindkét szakomon nyáron végzek:))
:)))
Nem Györffy, ahnem Szegedy-Maszák. Tök jó. Múltkro nekem kellett felolvasnom egy verset, amiben voltak betétek egy operából. Amiket SZM ELÉNEKELT. Nem mertem röhögni, de azt kézeltem, hogy most ez egy permofmansz, amit SZM-kal együtt adunk elő. Bár úgy még jobban kellett röhögnöm, hogy ezt gondoltam.
Amikor az alk. nyelvészetet választottad, tudtad mit választasz?
És tényleg, hányadik éve nyomod?
Csak nem Györf*? Ha az ifjonc így reagál a világirodalomra, mi lesz a kortárs magyarral? :DD
Tényleg furcsa ízlés, lehet, hogy kínjában nevetett? Vagy azon, hogy neki ezt nem kell olvasnia?
Gondolom, magyarról ismered/hallottál Gecs*röl, olyan a szak is. A magyar szak jobb volt… Többet kellett tanulni, de érdekesebb.
Terítéken… az megfeküdte a gyomrom, hogy stílusos legyek:)) Egy-két könyv tiszta kaja… annyi benne a zöldség… főleg Günther Grass hagymás könyve:))
Joyce… pont ebben a félévben van terítéken. :)
Kafka annyira nem tetszett neki, de a Varázshegy! Na, azon kacarászott. Furcsa ízlése van, de majd még kikupálom!
Alkalmazott nyelvészet… és szereted?
Én egész jó ötletnek gondolnám a főzés tanítását, de nem csak lányoknak, annyi agglegény pasi van így bajban:)))) Meg fordítva: lányoknak is kéne egy kicsit fúrni-faragni!! Nem kéne különbséget tenni…
Én amíg albérletben voltam, szívesen alkottam “érdekes” kajákat, amik finomak, de nem a legszebbek voltak… Fagyasztott zöldség mindig volt, fagyasztott hús otthonról, sokféle fűszer, mindig más sült/főtt ki belőle:D Mindez addig, amíg megettem a levest, de a CSI: Miami alatt megfőtt és elfogyott:DD
Libapek: üdv, szaktárs!! én magyar és alkalmazott nyelvészeten vagyok!! Nem is tudom, ezzel a felolvasással én bajban lennék… 1 én sírnék, ha Kafkát olvasnának… 2 Joyce-t kellett volna olvasnom, annyira nem ment, hogy felkeltettem kínomban az unokaöcsémet:)))
Kicsit off: megcsináltam egy korábbi muffin recepted, a narancsos-csokist: Tényleg jó lett:DKöszi a receptet;)
Tervezett volt. Nekem mindig az volt az álmom, hogy fiatal anyuka legyek. És pont akkor fognat meg, amikor kimondtuk, hogy jöhet. Na persze ezt nem kell szó szerint érteni. :)
Jó, a család kiakadt, de aztán lehiggadtak.
Most pedig a Péter el sem tudja képzelni, hogy milyen lehet az, ha egy apuka csak munka után este látja a gyerekét, nem pedig majdnem egész nap. :)
Nagy köztük a szerelem.
De az tény, hogy a Péter nélkül én ezt nem tudtam volna végigcsinálni. Mert tényleg rengeteget segít, és teéjesen természetes neki, hogy éjszakázzon Manóvezérrel (hála az égnek most már csak ritkán).
És azt én is csak ajánlani tudom, hogy a baba mellett vmi szellemi tevékenységet is végezzen, mert akármilyen nagy csoda egy baba, azért még az anya is ember, és kell valami, ami nem pelenka- és főzelékszagú. Meg olyan jó emberekkel találkozni, akik nem akarnak a gyerekeikről beszélni állandóan. :)
Igen:DE gész jól is sikerült, bár a marhát kb. kétszer annyi ideig kellett sütni, mint ami a receptben volt.. biztos nagyon vén volt:D Egyébként a menünek inkább a neve volt csak flancos kicsit, mint sem az elkészítése;)
Minden elismerésem,hogy baba mellett is végzed az egyetemet. Nekem gyerek nélkül sem sikerült 5 év alatt elvégeznem. Le a kalappal előtted. Ez egyébként erőt ad ahhoz, hogy majd esetleg egy második diploma megszerzését én is egy baba mellett vállaljam be. Akkor már 10 hónapos a picúr. Biztos nagyon aranyos lehet. A lépcsőházunkban három pici is van (1 éves, 17 hónapos és 9 hónaposak) és annyira édesek. Az 1 évessel épp az előbb játszottam. Már vágyom rá, hogy az enyémet is a karomban tarthassam. Kérdeznék egy személyeset, amire ha nem szeretnél, ne válaszolj. Szóval az lenne a kérdésem, hogy a pici tervezett baba volt. Mert számomra elképzelhetetlen lett volna, hogy az egyetemi éveim alatt babám legyen, annak ellenére, hogy nagyon szeretem őket.
Úristen! Ezt te komolyan meg tudtad főzni? Én ilyeneket csak a gasztroblogokon olvasok, és csorog a nyálam, és tudom, hogy soha nem bírnám elkészíteni. :)
Az ELTE BTK-ra járok, magyar-skandinavisztika szakra. Baba mellett is elvégezhető, pláne hogy már nincs sok órám. Meg az emberem is egyetemre jár még, úgyhogy csak összehangoljuk az órarendünket, Péter amúgy itthonról dolgozik, úgyhogy ez sem gáz. És aztán mindent bele. Na jó, éjszakázni nem nagyon bírok, de most hogy nagyobb lány, talán könnyebb is. Dec.-ben született, a vizsgaidőszak közepén, és hát felolvastam neki Kafkát, meg amikor aludt, akkor sokmindent meg lehetett csinálni közben. :) Meg hát tudtam egyszerre fogni a gyereket és a jegyzeteimet. Ma már megenné.
A tavalyi menükészítés vicces volt:D Kérdeztem Manót (aki egyébként Sanyi,de Sanyinak rendszerint csak akkor szólítom, ha vmi miatt picit orrolok rá:)), hogy mi legyen a menü. Azt a választ kaptam, hogy legyen olyan ami máshol nem lesz és legyen nem hétköznapi. Ezzel a lendülettel kiesett a töltött káposzta, hurka-kolbász, pulykasült, pörkölt (mert természetesen karácsony két napján Manó és az én szüleimhez is mentünk..) Így aztán beírtam hogy különleges karácsonyi menü. És a kidobott lehetőségek közül szemeztem. Végül a menünk az alábbi volt: tejszínes csirkekrém leves olívabogyóval, egybesült rostélyos finom fűszerekkel és tejszínes-vajas krumpli püré. Sütemény: vaníliás kifli (Manó egyik kedvence) és Anyutól kapott bejgli, zserbó…Az első szentestét mi se töltöttük együtt,hanem 25-én voltunk együtt Manónál. Szóval ha azt nézem,akkor nálunk is a tavalyi volt az első igazi karácsonyunk.
Az államvizsgákból már most kezd elegem lenni, pedig még csak a másodikra tanulok ( jogon 2-3 hét felkészülési idő van egy-egy államvizsgára és öt államvizsga tárgy van..)Te milyen szakra jársz?Baba mellett nem nehéz nagyon?
Nem is másfeledik! Hanem kettő és feledik! (Elszámoltam). Hát tavaly voltunk ténylegesen kettesben az Első Közös Otthonunkban, előtte évben pedig albérletben laktunk, és Peti ott volt egyedül, csak ellátogatott a Bp.-en élő szüleihez, én meg hazautaztam a családomhoz. De kb. 27-én jöttem vissza. Azért feledik, mert végülis volt közös karácsonyfánk, meg minden, csak éppen nem voltunk együtt Szenteste. :)
Komoly lehet a karácsonyi menükészítés.
Államvizsga… gratulálok, és irigyellek, hogy már ilyen közel van.
Libapek: hogy lehet másfeledik közös karácsony? az én humán beállítottságú, majdnem jogász agyamban ez nem találja a megoldást.:D
Nekünk ez lesz a harmadik közös karácsonyunk és a második ahol én készítem az ünnepi, szentesti menüt:)
Már nagyon várom, és remélem idén már nyugodt, vizsgáktól mentes lesz,mert december 11-én túl leszek az államvizsgáimon..Nálunk van fa, sütik,ünnepi étkek és meghittség.Ami nincs: nagyon drága ajándékok.
Nálunk ez lesz a Másfeledik Közös Karácsony (mármint együtt ünnepelt), Fridával pedig értelemszerűen az első. Úgyhogy nagy a felelősség. de idén végre hataémasan nagy fánk lesz. Elvégre gyerek is van a családban… :)
Úgyhogy nagyon várom már.
Nem nagyon készülődök még, korai, meg amúgy se szoktam túlzásba vinni, egy kis dekoráció meg süti mindig van, de azt decembernél hamarabb nem szoktam elkezdeni. Kettőnk között nagy ajándékozás nincsen, szerintem főleg akkor fogok majd beindulni, ha gyerek is lesz, mert kap ajándékot és nagy meglepetés előtte meg titkolózás lesz. :) De addig még van minimum 3 karácsony, ami ilyen visszafogott marad. :D
Tényleg, a karácsonyra még nem készülsz? csak láttam egy honlapot, ahol már szeptemberben elkezdik a készülődést, meg a nők már nagy erőkkel takarítanak. Bár a karácsonyt úúúúgy imádom, hogy emiatt már én is kezdek rápörögni a témára. :)
Igen, igen, igen!!! Nálunk a túró+puding a kedvenc. :) Meg múlt héten sütöttem fahéjas-almás sütit. Na, az valami isteni! Imádom. És annyit ettünk belőle, hogy belegondolni is hízlaló.
Sparos sajátmárkásat szoktam venni. :) Van receptem is, ami gyúrt rétes és nem nyújtott, de abba libazsír kell, úgyhogy nyilvánvaló okokból kiesik. :D Meg az macera. Így viszont nagyon hamar megvan, almásat és túrósat szoktam csinálni, mert mindkettőnk a másikat szereti. :D (Én az almásat.)
És most azonnal írd ide, hogy a rétestésztát nem te készíted, hanem boltban veszed igazi pénzért, mert különben megüt a guta! :D
Mázlim van, mert tényleg szeretem az ilyesmit. :) Kuckózós otthoncsinosítós vagyok, aki életében csak kívülről látott diszkót. :D
Az ebédeit mindig gúvadt szemmel figyelik. Főleg, mikor van utána egy kis muffin vagy rétes is. ;) Ezekből mindig meg is kínálja őket, mert rendes. :D
:) De akkor is! Hogyhogy nem veszted el a lelkierődet? Én is tudom az agyammal, hogy finomabb és klasszisokkal olcsóbb, és nem is olyan nagy macera, mint ahogy előre elképzelem, csak hát lelkierőm nincsen. :(
Nagyon irigyelhetik az emberedet a munkahelyén, hogy vacsival várják odahaza. :)
Te egy házitündér vagy.
Szeretem csinálni, kikapcsol. :) Egyetem kedd-szerda-csütörtök délelőtt van, Ádám 9-5-ig dolgozik, addig dolgozom én is amikor nem vagyok suliban, az este meg a miénk, akkor nézzük a sorozatokat vagy elmegyünk bevásárolni, és addig dumálunk. :) Mikor elindul a munkából, akkor állok neki a vacsifélének, és akkor van kaja, mire hazaér. De sokat motivál az is, hogy így sokkal olcsóbb (meg finomabb :D).
De hogy ne érezd magad olyan pocsékul, elárulom, hogy nem tudom, holnap mit visz a zuram ebédre, de ki fogok találni valamit. ;)
Nigella— fáradt vagyok. :)
Hát tudom, hogy hülyeség, de pl. nincs kedvem megpucolni egy répát, mert nincs kedvem hozzáérni. Ma pl. magzatnak is az apja főzött. :)
A Niagella és JO jó ötletek! Kipróbálom. :)
Hú, Via, komolyan ennyit ügyködsz?! Le a kalappal! De hogy az ördögbe csinálod???? Van munkád, gondolom, valamennyire még egyetem is, és ott az urad, akit szintén szórakoztatni kell (és nemcsak az esti fátyoltáncra gondolok… :)), hanem beszélgetni, filmet nézni, randevúzni, stb…) Nálunk este, ha vége van a napnak, legalábbis Fridának, akkor ott ülünk a kanapén, és elkezdünk ebszélgetni, és aztán már fáradt vagyok/nincs kedvem főzni. És az, hogy még vacsorára is főzzek, vagy főzés + süti, na ahhoz valami nagyon prominens személyiségnek kell ellátogatnia hozzánk! :)
Én szervezetlenül “tanulok” fözni: van pár receptem, improvizálok – ahogy jön. Jelenleg rá vagyok “szorulva”, hogy egyedül, segítség nélkül fözzek(bár nem minden nap, csak hetente egyszer-kétszer), és nem otthon, de ez szerintem jó, mert így hamarabb tanulok. Nem lett volna káros, ha lett volna ilyen óránk a gimiben, mert van ismerösöm, aki tényleg még az alapkajákat sem tudja elkészíteni, mert nincs rászorítva, hogy fözzön/süssön ):
Az a mázli, hogy nekem gyakorlatilag egy délelöttöm van a fözésre, tehát legalább nem kell sietnem.
Sütni nagyon szeretek! Újabban ez a mániám (:
Libapek: Nézz Nigellát vagy valami kevésbé alap Jamie-t, attól csak megjön a kedved! :) Milyen nyersanyagokhoz nincs kedved érni amúgy?
Régebbem (1-2 éve) rendeltünk, sőt, hosszú hónapokig Gastroyalon és Anyucikán éltünk, de egyrészt egy idő után nagyon repetitív lett, másrészt drága volt. Vegaságunk óta (immáron 10 hónapja) minden nap én főzök, rendelni nem rendelünk, mert a rendelt vega kaja többnyire kimerül a rántottzöldség+köret kombóban, és különben is drága. Arról nem is beszélve, hogy sok helyen húsmentesnek vannak jelölve a halételek, sőt, olyat is láttunk, ahol húsmentesnek volt felsorolva a rántott csirkecomb… (A VegaFOOD-ot meg nézegettem, de kb. 6 szerencsétlen találkozás után az indiai kajával békésen elváltunk, úgyhogy az nem az én ízvilágom, meg az sem olcsó.) Pizzát, ilyesmit már azért nem rendelek, mert hamarabb kész van a sajátom, olcsóbb, ráadásul Ádám szerint finomabb is, mint a rendelt. :D Úgyhogy marad a főzőcske, általában este másnapra vagy reggel aznapra (ebéd), délután meg, ha van időm, vacsira is készül valami kisebb, vagy sütiféle másnapra. :)
Lidi: nálam is úgy kezdődött, hogy először nem bírtam hozzáérni, aztán mikor rávettem magam (csakis csirkemell és csakis filé), akkor nem ízlett, amit készítettem, végül már az se ízlett, amit más készített, és akkor így fokozatosan elvegásultam. :) Ennyi idő húsmentesség után pedig oda jutottam, hogy már kellemetlen mind a nyers, mind a sült hús szaga is (sokszor büdösnek is érzem).
Nálunk is az én feladatom a főzés, és bár nem otthon, hanem szakácskönyvekből tanultam a dolgokatl azért elég jól megy. Csak most éppen válságban avgyok, mármint a főzés terén, és egyszerűen annyira nincs kedvem főzni!!!! Adjatok vmi inspirációt, mert éhen fogunk pusztulni. :( Na jó, ennyire még nem vészes, holnapra pl. rendeltünk ebédet a cityfoodtól, de akkor is. :/ Ja, és a válság onnan fakad, avgy inkább abban nyilvánul meg, hogy nincs kedvem nyersanyagokhoz érni. :)
Tényleg, ti szoktatok kaját rendelni?
Engem ugye még elválaszt pár év az önálló háztartástól, de szerintem az átlaghoz képest nagyon jól állok, sütni imádok (nem csak muffint, “bonyolultabb” kelt tésztákat is), főzni ugyan még csak egyszerű dolgokat főztem, de ráérek még, talán idővel rá tudom majd venni magamat arra, hogy húst készítsek, mert vegetáriánus nem lennék, de hozzányúlni csak nem akaródzik. Általános iskolában technika órán főként kézműveskedtünk, volt sütisütés is, pár jó állapotú tűzhellyel, a tanár ígérgette, hogy majd hetedik-nyolcadikban végig főzés lesz, de erről sajnos lemaradtam a hatosztályos gimi miatt, ahol viszont ugyanezen óra keretében forrasztottam, áramkört és mechanikai izébizéket szereltem és megtanultam mindent amit egy villanyszerelőnek tudnia kell. Hát nem praktikus, hogy manapság ezt hívják tananyagnak? Nem csoda, hogy most is szinte hetente elmondjuk, hogy milyen jó, hogy idéntől nincs ilyen óránk. Minden évfolyamhoz van Modellezés és Háztartástan könyv is, mi az előbbit használtuk, mikor épp nem a többszáz fokos páka túlélése után kötöttünk áramkörbe mindenfélét aminek már most nem emlékszem a nevére.
Tök jó lett volna, ha megtanultunk volna főzni a suliban. Magamtól lusta vagyok tanulgatni, pedig kéne… (Leragadtam a sütésnél.)
Akkor jövök én,mint vénség:D Ugyanis nekünk még volt háztartástan óránk. Amíg a fiúk barkácsoltak, fúrtak-faragtak, addig mi lányok megismerkedtünk a hímzés, kötés, és persze a sütés-főzés alapjaival. Még egy receptes kis füzetünk is volt,amibe az általunk hozott majd elkészített sütemények, egyszerűbb ételek receptjei kerültek. (azt hiszem a szülői házban még valahol fel is lelhető..)
Szerettem ezeket az órákat, bár a sütés-főzés fortélyait én is Anyutól és Nagymamától tanultam meg. Sőt a sokféle egzotikus vagy kevésbé hagyományos fűszer használatára Apu főztjei vettek rá először.
A Görögországban töltött hónapok ha nem is főzőtudományom,de az ízlésvilágom formálták tovább. Ahogy a neten talált receptek, gasztro-blogok is hatással voltak rám. Számomra elképzelhetetlen hogy minden nap mikrós vagy fagyasztott kaját egyek. Nem tagadom a túros derelye nálam a fagyasztóból kerül a forró vízbe, ahogy előfordul az is hogy a sajttal, sonkával töltött hússzeletek is a mélyhűtőből pottyannak az olajba,de szerencsére nem ez vagy túlsúlyban.A húsokkal pedig van akkora szerencsém, hogy az esetek nagy részében Anyósom által nevelt, vágott csirkét ehetünk, vagy a faluban vágott disznó ízletes húsát esszük, és nem a hipermarketek kevésbé ízletes húsai kerülnek az asztalunkra.
Lehet, hogy macerásabb valamit magunk elkészíteni,de hogy egészségesebb, ízletesebb mint a bolti kaja , szerintem tagadhatatlan. (és kérdés mi az hogy macerás: 30-40 perc alatt igen jó kajákat lehet összeütni…még így az államvizsgáim mellett is szakítok erre időt..)
Döbbenetes volt olvasni a bejegyzésedbe mennyi készételt fogyasztanak az angolok,de hasonlóan sokkoló tud lenni egy-egy ilyen, a témával foglalkozó műsor is a TV-ben.
És igen, szerintem érdemes volna megint a tanterv részévé tenni a háztartási alapismereteket. Véleményem szerint igen fontos lenne az, hogy mire 18-20 évesek leszünk a legegyszerűbb ételeket el tudjuk készíteni, hogy egy program mosás alkalmával ne tanácstalanul álljunk a mosógép előtt, hogy mit mivel lehet mosni. Értem ezalatt azt is hogy a gyapjú pulcsit nem rakom össze a 60 fokos mosást igénylő koszos munkaruhával.Ahogy azt is, hogy a színes ruhákra még véletlen se rakok hypo-t.
Szóval: IGEN!IIGEN! A főzés is legyen része az oktatásnak.Csak ezzel az a baj,hogy sok helyen szerintem már nincsenek is ilyen termek, vagy 40-50 éves, elavult sütők vannak csak.És sok-sok pénzbe kerülne a korszerűsítés,létrehozás.