Szalay Sándorral a könyvem kapcsán ismerkedtünk meg — ő készítette a borítót. :)  Sokat beszélgettünk a könyv és a design kapcsán, éreztem az elhivatottságát, szakértelmét, aztán elhangzott az ominózus mondat: „hé, figyelj, te ugye szereted a munkád?” :D A többi már a szokásos volt — kérdések és válaszok, amelyeket alant olvashattok. Sándor alias Sonny 30 éves, egy reklámügynökségnél art director, illetve saját cégét is egyengeti.

Továbbra is lehet jelentkezni, ha szeretnétek válaszolni a kérdéseimre! Részletek a felhívásban.

– Miből áll a munkád?

Főként „egykezes” munkát végzek, azaz egy egérrel bűvészkedem. :D Komolyra fordítva a szót reklámkampányok tervezésével, márkák arculatának kialakításával és egyéb hasonló kreatív feladatok kivitelezésével töltöm a napom nagy részét. Számomra elengedhetetlen az inspiráció, ezért a szakmai hírek, napi trendek áttekintésével kezdem a napot. Ez a legalapvetőbb pont, mely periodikusan jelen van a mindennapjaimban. Utána jöhet a tervezés nyugalomban egy kis zenével. Ez az egyik legjobb rész az egészben. A lényeg, hogy néha enni is elfelejtek, annyira elveszi a figyelmem. Egy ügynökségnél nagyon fontos a csapatmunka, ezért sokszor ülünk össze ötletelni (brainstormingozni). Mivel egyszerre több projekt is fut, ezért elengedhetetetlen, hogy jobban átlássuk a feladatokat. A nap vége után jöhet a második műszak. Beindul az 525 labor. Magán megrendelések, saját ötletek megvalósítása. Igen, keveset alszom, nincs is szükségem rá. :)

– Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass?

Nyomdász családban nőttem fel, emiatt evidensnek tűnt, hogy ezen a vonalon folytatom tanulmányaimat. A középiskolát nyomdaipari kiadványszerkesztőként végeztem. Ezt követően a Műszaki Főiskola nyomdaipari médiatechnológia szakára nyertem felvételt. Nyaranta hazaköltöztem vidékre. Egy barátommal kitaláltuk, a helyi fesztivál népszerűsítése érdekében szerkesszünk képeket, plakátokat, hogy nagyobb látogatottságot kaphasson akár ezzel is. Abszolút poénnak indult és természetesen az elkészült „alkotások” is egyértelműen amatőrök voltak. A következő nyáron már nem mentem haza, hanem jelentkeztem egy állásra és felvettek. Önszorgalomból kezdtem el magamat képezni további tanfolyamokkal, ami máig tart. Most itt vagyok.

Természetesen van néhány erre tökéletesen megfelelő iskola, ami minőségei képzést nyújt (MOME, KREA stb.) és persze van millió olyan is, ami csak a programok kezelésére tanítgat. Az utóbbival sajnos sokan visszaélnek.

Elengedhetetlen a higgadtság, a megfelelő ügyfélkezelés és – netán – kellemetlen kritika elfogadása, felfogása és megfontolása. Tisztában kell lenni a kvalitásaiddal és rátermettségeddel, hogy akár meg tudd védeni, amit készítesz. Mondjuk erre csak idézni tudok: „mindegy miért pattogsz és adogatsz, mindenkinél van jobb, én vagyok az!” – Mikee Mykanic – Egészséges önbizalom nélkül nehéz boldogulni és kivédeni a negatív kritikát. :)

– Mi a legnagyobb tévedés/félreértés a munkáddal kapcsolatban?

Gondolom nem mondok újat azzal, hogy sokan leegyszerűsítik ezt a szakmát. Rengeteg vicc született már erről a munkáról („em értek hozzá, de szerintem max. 15 perc lehet!” „Nagyon szép, de lehetne, hogy teljesen mást készítesz? „Figy, elég, ha elmondod, melyik eszközt kell használni, majd összebindzsizgetem, úgyis torrenteztem photoshopot a laptopomra, hogy kitanulgassam.”). Ezt a szakmát nem sok ember veszi komolyan, hisz ők csak azt látják, hogy egy programmal rakosgat a gyerek. Csak néhány dolgot említenék ennek védelmében: nyomdai előkészítés, tipográfiai szabályok, nyomdai ismeretek és persze a művészeti ágak ismerete.

– Mikor érezted úgy először, hogy „igen, ez az, ezt kerestem, itt a helyem”?

Volt szerencsém elkészíteni az egyik hazai film teljes kampányát. A díszbemutatóra vörös szőnyegen lépdeltem be a vetítésre a többi színésszel együtt. Fiatalként, naívként nagyon jó érzés volt. Na ez volt az a pont, amikor elhatároztam magam. Mivel filmfan vagyok, ez még rátett egy traktornyit a motivációmra.

– Minek készültél gyerekkorodban?

Szuperhős akartam lenni. Rozsomák és a csodálatos Pókember voltak a kedvenceim. Ehhez képest sajnos nem mondhatom meg mi is lettem! De a grafikus pálya csak alibi. :D A lényeg, hogy grafikus lettem. Mindenki döntse el, hogy ez mennyire áll messze a szuperképességek viselőitől.

Mi eddig a legnagyobb eredményed, amire nagyon büszke vagy? 

1. Számomra nagyon fontos a visszajelzés. Azért is foglalkozom ezzel, hogy kiváltsak valamit az emberekből… főleg persze pozitív érzést. :D

2. Néhány éve készítettem a saját nevem alatt egy pálinka címkét, amire nagyon büszke vagyok. Nemzetközi körökben is jó volt a visszhangja. Néhány hete pedig egy könyvborító pályázatán nyertem, amitől úgyszint dagad a mellem. ;)

3. Majdnem két éve létrehoztunk egy szakmai közösséget Mr. Lilával (szándékosan nem neveztem nevén). Arra a célra, hogy a kezdők, a haladók és persze a profik is kapjanak teret egy kötetlen beszélgetésre, véleménycserére és netán bulizzanak egy nagyot. PixelBisztró névre hallgat a kezdeményezés. Sokan lettünk, sok barátság született és persze még több munkakapcsolat.

4. Ami pedig a legfontosabb, hogy saját név alatt szeretnék elérni nagyobb elismeréseket.

– Van olyan ember, aki sokat segített, támogatott téged az utadon? 

Szeretném kiemelni a családomat, főleg édesapámat, akitől személyesen tanultam el a CorelDraw fortélyait és aki lehetővé tette, hogy már általános iskolám ideje alatt megismerjem a Photoshop rejtelmeit. Emellett a nyomdai ismereteim nagy részét neki köszönhetem, ami ebben a szakmában szinte elengedhetetlen.

– Milyen kihívások vannak a munkádban? 

Sokszor van az, hogy az ügyfelek nem bíznak a felkészültségünkben és sokszor van, hogy egy munka sokáig elhúzódik. Éppen van is egy ilyen melóm, amit tavaly nyáron kezdtem el és még mindig foltozgatom. Ennél a projektnél egyébként közel 120 db csillárt kellett körbevágnom, ami nagyon fárasztó és persze körülményes is volt. Emellett úgy érzém, hogy egy elég színvonalas anyagot sikerült készítenem. Sajnos sokszor előfordul az is, hogy csapaton belül vannak félreértések és veszekedések. Akivel nem értek szót többször is, azzal sajnos nem is fogok. Ez rengeteg energiámba kerül.

– Mikor szoktad úgy érezni, hogy „ezt nem fogom már kibírni”? 

Bármilyen probléma is legyen, olyankor fogom a sapkám, hátrafordítom, és akkor mintha átkapcsolna bennem valami… :D

– Mivel kapcsolódsz ki munkaidőn kívül?

1. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a hobbim a munkám. Így a kikapcsolódás nálam tervezés is egyben. Szoktam filmplakátokat buherálni ismerőseimnek, családomnak és van olyan is, hogy néha az egyik kedvenc magyar zenei előadómnak is. Ennek hatására volt már néhány plusz felkérés is különböző projektekre. Itt kiemelném AZA, Tirpa, DOL és Mikee Mykanic lemezeit és egyéb nyalánkságokat, ami a kezem által készült.

2. Természetesen van még egy hobbim, amit nagyon szeretek. Ez pedig a sütés-főzés. Mivel a családom férfi tagjai nagyon ügyesek ebben, így az én életembe is befurakodott már néhány éve ez a dolog. Maga az előkészület és a kivitelezés szinte teljese azonos a tervezéssel. :)

3. A barátnőmmel van egy bevált szokásunk: bökjünk rá a térképre és uzsgyi…random utazunk! Mindketten szeretünk új helyeket megismerni. Ajánlom mindenkinek, nálunk bejött!.

– Mit tanácsolsz annak, aki hasonló pályára készül?

Annak idején nagyon kevés hasonló célokkal bíró emberrel voltam kapcsolatban, sőt azt kell mondjam, hogy szinte nem is volt ilyen. Nem tudtam kitől kérdezni, nem lehettem senkinek a „pádávánja”! :D Pedig ráférne az új palántákra néhány óvatosan megmondó ember. A negatív kritikákat is el kell viselni!

Fogadj örökbe egy Tipográfia és helyesírás 30 nyelvhez című könyvet és nagy felfedezéseket tehetsz! Menj el nyomdát látogatni és próbálj ki néhány dolgot, hogy átérezd, amit tervezel! Illetve ha közöd van a szakmához, akkor jelentkezz a PixelBisztróba! ;)

– Milyen kérésed lenne a hozzád forduló ügyfelekhez?

Ahogy egy mosógép-szerelő, úgy egy grafikus sokévi szakmai felkészültségében is meg lehet bízni és nem „az unoköcsém is megcsinálja paint-tel” mondattal operálni, mint egy bandzsal sebész. Ismerjék el, ismerjék meg, hogy ez egy ugyanolyan szakma, mint bármelyik, amit nem csak 2 hónapig tanul az ember, hanem évekig, évtizedekig.