Elizabeth Gilbert Eat Pray Love-ja az élet nagyon fontos, ámde nehéz (és főleg: megosztó) témájáról szól, amiről egyébként nem szoktam itt írni, és ezért szükségességét érzem, hogy előre szóljak: Vigyázat, a következő bejegyzés nyomokban Istent tartalmazhat!
Tudom, hogy sokan nem értették, nem értékelték a könyvet, vagy éppen a körülötte zajló nagy felhajtást (ez utóbbit maga az írónő sem tartja sokra, szép csendben éldegél azóta is), sőt, olyanokról olvastam, akik felháborodtak rajta, egyenesen istenkáromlásnak tartották. Engem pont jókor “talált meg” a regény, főleg az indiai rész fogott meg és tart fogva azóta is (még mindig hihetetlen élmény beleolvasni), ezért nagyon szeretem és becsben tartom, egyik legkedvesebb olvasmányom. A blog többi bejegyzésére kimondatlanul is érvényes, hogy természetesen minden, amit írok, mindössze a saját véleményem, és nem szándékom megbántani vele senkit, de itt most úgy éreztem, ezt megint ki kell emelnem.
(Fotó: saját, eredeti indiai malával)
És hogy miről is szól a könyv? Az élet nagy kérdéséről: Ki vagyok én? Nem a korom, nem a súlyom, nem a hajam színe. Még azt is leszögezhetjük, hogy nem a bankszámlám mérete, nem a munkám, nem a lakcímem, nem a ruháim. Apám lánya, gyerekeim anyja, férjem felesége, barátaim barátja vagyok — de ezek is csak cimkék. Liz Gilbertet az indítja el az úton, hogy rájön: mindig férfiakhoz viszonyította magát (kivel jár, kinek a felesége, épp kivel szakít), és közben elfelejtette, hogy ő kicsoda. Hogy mit jelent az, hogy “én”.
Liz Gilberttel először a TED beszéde révén találkoztam, ez egy 20 perces, csodásan megírt, inspiráló előadás a kreativitásról. Utána döntöttem el, hogy na jó, ez a nő tud írni, akkor megpróbáljuk a könyvet. Papíron is tud írni. Szűr-Szabó Katalin pedig tud fordítani, úgyhogy bátran ajánlom a magyar kiadást is mindenkinek. Ha van húsz percetek, akkor nézzétek meg Liz TED beszédét:
Az Eat Pray Love tehát Liz Gilbert memoárja. Nem önéletrajzi ihletésű könyv, hanem valóban egy memoár, és ez még erősebbé teszi a mondanivalót. Sajnos a filmből pont ez a súly maradt ki, főleg az indiai részen, amit nagyon elkentek. Egy felületes csajos mozi lett belőle, ami olyan szempontból jó, hogy a memoárt képeskönyvként illusztrálja, de magában nem állja meg a helyét. Akinek tetszett a film, feltétlenül olvassa el a könyvet, akinek pedig nem, az is. :)
A könyv címe önmagában tartalmazza az egész üzenetet és mondanivalót arra vonatkozólag, hogyan találjuk meg az igazi ént. Ezt sajnos a magyar cím, Ízek, Imák, Szerelmek nem adja át, hiszen ezek csak szavak, nem utasítások, mint az, hogy Egyél! Imádkozz! Szeress! Tipikusan olyan könyv ez, amit nem elég elolvasni, hanem arra hívja fel az olvasót: “Csináld utánam! Nem attól leszel jobb ember, ha végigolvasod a könyvemet, hanem ha követed a példámat!”. Ezt nagyon-nagyon szeretem benne.
Ahelyett, hogy továbbelemezgetném a könyvet, inkább kiválogattam mindegyik fejezetből a számomra kulcsmondatot, ami nekem a legtöbbet jelentette.
Egyél!
“Dolce far niente.” Az édes semmittevés. A jelenben lenni, nem foglalkozni mással, csak azzal, ami van. Habzsolni az életet — ez azonban minőségi, és nem mennyiségi habzsolás. Ebbe beletartozik az élet mindennemű élvezete, az ételektől a szép tájakon át a csinos holmikig, és persze annak a megbecsülése, amink van.
Imádkozz!
“God is in you as you.” Ennek a fejezetnek ez volt a tételmodata, amit a magyar fordítás a könyvben sajnos nem adott át eléggé, mert így szólt: “Isten benned van, akárcsak te”. Nem társbérlők vagytok azonban, hiszen helyesen így hangzik: Isten a TE képedben lakozik benned. Ha megtalálod önmagad, megtalálod Istent. Persze a befelé vezető út nem egyszerű (és közben mégis az), ezt szemlélteti annyira zseniálisan Liz és Richard párbeszéde:
— Mit csináljak a meditációs tréningemmel? — kérdezem Richardtól egyik nap. […]
— Mit kéne vele csinálnod, Sütikém?
— Szarul mgy.
— Ezt meg honnan veszed?
— Nem bírom leállítani az agyam. […] Ami az én meditációm során történik, az egyszerűen nem lehet a jóga célja.
— Süti, fogalmad sincs arról, mi történik odabnenn.
— Nem látok fényeket, nincs semmiféle testen kívüli élményem…
— Döntsd el, mit akarsz: táncikáló fényeket, vagy az igazságot önmagadról?
— Úgy tűnik, akárhonyszor megpróbálok meditálni, mást se csinálok, mint önmagammal vitatkozom.
— Ez csak az egód, amint megpróbál nyeregben maradni. Ezt csinálja az egód; fenntartja a különállóság, a kettőség érzetét, és megpróbál meggyőzni arról, hogy selejtes vagy, sérült, és magányos, nem pedig ép és egész.
— És ez segít?
— Francokat. Az egódnak nem az a dolga, hogy téged szolgáljon. Egyetlen feladata van: az, hogy hatalmon maradjon. És per pillanat halálra van rémülve, mer’ leépítések zajlanak a háza táján. Ha tovább mész ezen az úton, bébi, akkor ennek a csibésznek a napjai meg vannak számlálva. Hamarosan munkanélkülivé válik, mert a döntéseidet a szíved fogja meghozni. Vagyis az egód küzd az életéért, az elméddel szórakozik, igyekszik a tekintélyét fitogtatni, és egy kis kalickában akar tartani, benn a sarokban, távol a világtól. Rá se hederíts.
— De hogyan tudja az ember figyelmen kívül hagyni?
— Próbáltál már valaha elvenni játékot kisgyerektől? Nincsenek elragadtatva, ugyebár? Elkezdenek rugdosni, meg visítozni. Úgy a legkönnyebb elvenni a játékot tőlük, ha az ember ad nekik valami mást, amivel játszhatnak. El kell terelni a figyelmüket. Ugyanez a meditációnál is működik: ahelyett, hogy erőszakkal megpróbálnád eltávolítani a gondolataidat az elmédből, adj az elmédnek valami mást, valami jobbat, amivel eljátszhat. Valami egészségesebbet.
— Például?
— Például szeretetet, Sütikém. Tiszta, szent szeretetet.
Az indiai fejezetben vannak a legjobb dumák, például amikor az elméjével vitatkozik, az valami csodálatos. Az egész könyvből ez a kedvenc részem, Richard Texasból pedig hatalmas fej (sajnos azóta már nincs köztünk).
Szeress!
“Amikor a nyakadba veszed a világot, hogy segíts önmagadon, elkerülhetetlenül azon veszed észre magad, hogy mindenkin segítesz.” Ahogy Osho is mondta, “Minden szeretet alapja önmagad szeretete. Csak akkor tudsz szeretni másokat, ha önmagad szereted, és ez túlcsordul mindenkire, az egész világra.” Liz Balin egyesítette az Olaszországban és Indiában tanultakat, mestere, Ketut segítségével. Ez a fejezet szép szintézise az első kettőnek, a szeretet pedig a lehető legteljesebb formájában jelen van abban, ahogy Liz önmagával és új barátaival bánik.
Itt ismerkedett meg szerelmével, Felipével (igazi neve José) is. Később össze is házasodtak, de ez már a folytatásban, a Hűség c. könyvben van részletesen leírva, amit most kezdtem el olvasni, és eddig ugyanolyan remekül van megírva, mint az Eat Pray Love. :)
Nektek hogy tetszett a könyv/a film/mindkettő?
Furcsamód nem is hallottam sem a könyvről, sem a filmről (engem a bestsellerek és a sztárfilmek valahogy mindig elkerülnek, nem vagyok túl aktuális soha). Egyszer rebloggoltam tumblr-en a könyvet, mert egyszerűen tetszett a borítója, aztán már a fene sem tudja, milyen keresőszóval, de ráakadtam itt az akánlásodra. Be is szereztem rögtön, a hétvégén kiolvastam Itáliát. A stílusa helyenként zavar, de ettől eltekintve nagyon-nagyon jókor jött nekem ez a könyv a mondandójával. Szóval tudd, hogy az ajánlód valami sorsszerű együttállás része volt, és köszönet érte. :)
Előre is bocs:
Fura, nekem ez a könyv picit sem tetsztett. Nekem inkább kicsit fárasztó volt “a gazdagok nyavalygása”. Ha én megunom az életem, nemigen utazgathatok egy évig:-) A meditálós részeket meg különösen untam.
A “Hűség” is ott figyel a polcomon, de félek belefogni, úgy untam az Eat, pray, love-ot.
Semmi gond. :) Magyarul olvastad amúgy? Mert szerintem angolul sokkal erősebb az írónő, a fordításban elveszett a stílusa egy része. :(
Abból a pénzből utazott egyébként, amit ezért a könyvért kapott előlegként. A Hűség viszont SOKKAL JOBB, mint az EPL, mert nem ilyen memoár-féle, hanem inkább kultúrantropológiai utánajárása a házasságnak. Szerintem tök érdekes volt! Két teljesen más könyv, csak itthon egyszerűbb volt úgy brandelni, hogy az EPL folytatása, pedig nem is. :) Próbáld ki, hátha az tetszeni fog!
Aha, ezt magyarul olvastam., lehet, hogy az volt a baj, meg a meditáció elég messze állaz én személyiségemtől.
Ok, megpróbálom a Hűséget, bár eleve félek picit az efféle okosságos-majdénmegmondomhogyankelljóléshelyesenélni könyvektől, de hátha ez bejön!
Szia Éva!
Most néztem meg a filmet.Nekem nincs olyan kiindulási alapom, mint Neked, aki először a könyvet olvasta. Én úgy gondolom, hogy egy könyv mindig jobb mint ahogy azt megfilmesítik. A filmek esetében már sok dolgot kihagynak, vagy átalakítanak a rendező igényei szerint. Az elején nem tetszett, de a végén fergeteges lett. El fogom olvasni a könyvet is. Talán azért tetszett ennyire, mert én is valami hasonlót élek most át. Az életet akkor érzed igazán nehéznek, ha te vagy benne a főszereplő. Kedvenc színésznőm Julia Roberts, akit remek színésznőnek tartok.
Szia! Örülök, hogy tetszett! Szerintem sem volt borzalmas, csak a könyv jobb. :)
Érdekes módon egy csomóan pont ezt kifogásolták, hogy ez a film Liz karakteréről szólt, és ezért azt mondták rá, hogy milyen egoista picsogás az egész. De hát miről szóljon? Mindenki a maga életét ismeri a legjobban, arról tud írni. Aztán a néző vagy magára ismer a másik ember történetében, vagy nem… :)
Julia egyébként tényleg csodás színésznő, de erre a szerepre én nem tartottam 100%-osan megfelelőnek, megint csak olvasva a könyvet/ismerve Liz Gilbert stílusát. Juliától a Sztárom a Párom a kedvencem, kétmilliószor is meg bírom nézni. :)
Remélem, a könyv is tetszeni fog!
Itt kapható angolul, szerintem elég korrekt áron (és Bp-en személyesen át lehet venni): https://www.bookstation.hu/item/eat–pray–love
Annyi jót hallottam már erről a könyvről, hogy nemsokára én is elolvasom :) Már csak be kell szerezni :)
Nem olvastam a könyvet, de ezek után biztosan megveszem. Viszont nagyon hasonló a mondanivalója a http://www.filozofia.hu tanfolyamainak, Via elnézést a reklámért, én sokat jártam hozzájuk, csak ajánlani tudom. (Zárójelben hozzáteszem, hogy abszolút hiteles emberek csinálják – nincsen vizet prédikál, bort iszik érzésem -, és ami a legjobb, hogy nem magára maradt 50es ezonők gyülekezete, hanem házaspárok, családok, fiatalok, idősek, nők-férfiak egyaránt járnak. Reklám vége:-) )
Ha ajánlod, akkor nem reklám. :) Ezo-nők nekem sem a szívem csücskei, beszélnek, ahelyett, hogy csinálnák.
Nagyon tetszik, hogy gyakorlati filozófiának hívják az egészet, mert olvasni tényleg jó, de ahogy nem laksz jól attól, ha azt olvasod, más mit főzött (szakácskönyv), úgy ilyen területen is maximum az elméletet sajátíthatod el, de sokra nem mész vele. :)
Szia Via! :)
Ezt nem hiszem el! :) Kedvenc Blogomban, a kedvenc könyvem! :))) Nagyon régóta szemeztem ezzel a könyvvel, és ahogy mentünk Etyekre a Kezes-Lábos fesztiválra, a párom meglepett vele, ahogy útközben megálltunk kávézni! Olyan élmény volt olvasni, alig bírtam letenni! A filmet még nem néztem meg, a jövő hétre tervezem. Biztos az is tetszeni fog! Olyan jó itt Nálad, annyi szívmelengető élmény ért itt már…ez nem is Blogra, hanem egy kellemes teázóra emlékeztet! :)
De édes vagy, köszönöm szépen! ♥
Szia!
A film számomra tényleg csak a könyv mellett volt értékelhető, és nagyon meg lett húzva a mélysége, ráadásul Julia Roberts nem tudja eljátszani a megvilágosodott Liz Gilbertet, mert Julia Roberts nem világosodott meg, azt meg eljátszani nem lehet… A Hűségben az első fejezetnél járok, de Liz Gilberttől bármit szívesen olvasok, mert nagyon jó meglátásai vannak. Ha a vakolásról írna, az is érdekelne. :)
A Viskót annak idején a férjem olvasta és recenziózta egy kiadónak, végül nem ők adták ki, aztán látva az elért sikert gondolom most már bánják. Minket az annyira nem fogott meg, de igazából nem lényeg, hogy melyik fog meg, mert az, hogy hova vezet, ugyanaz. :)
Szia!
Amikor elolvastam a könyvet, furcsa mód szomorú voltam. Szomorú voltam, mert úgy éreztem, ezt a könyvet semmi nem tudja már felülmúlni. Sokáig nem is vettem könyvet a kezembe ezután. Nagyon szerettem. Engem is a legjobbkor talált. Feltette és meg is válaszolta azokat a kérdéseket, amikkel azokban az időkben foglalkoztam. Most a Hűség utolsó oldalain tartok. Tényleg fantasztikusra sikerült ez is, bár teljesen más a kettő. A film még nem ért el hozzánk, de már nagyon várom.
Azóta persze olvastam pár zseniális könyvet. Sőt, olvastam egy olyat is, amit ha valaki elolvas, és magáévá tesz, kizárt, hogy ne változzon meg tőle. Wm. Paul Young A viskó című könyve szintén kihagyhatatlan. Urban:Eve szavaival élve nyomokban Istent tartalmazhat :) – és egy olyan Istenképet mutat be, ami a magamhoz hasonlatos “hitetlenek” szívét is eltalálja.
Barátnőmnek lelekesen mutattam a blogodat, mert Vásárlolom mindig a blogbejegyzéseink jegyzeteléséhez a füzetet.
Belinkeltem, és közölte, hogy pont ezt a könyvet olvassa:D Én még ne is hallottam róla…de amit itt olvastam kedvet csinált hozzá:D
A film miatt most biztos sokan olvassák, de nem baj, olvassák csak minél többen. :) Én örülök, hogy még a régi borítós van meg, a filmes borító annyira nem tetszik. Nagyon szeretem a tészta-mala-virágszirom feliratokat.