Mostanra nagyjából már kialakult a napi rutinod – még lesz egy-két dolog, amit hozzáveszünk, de a főbb lépések már rajta vannak. Most jön egy olyan lépés, aminél tényleg érvényes, hogy kis adagokban haladva érhetsz el tartós hatást, ez pedig a szortírozás.
Miért lomtalaníts?
A lomtalanítással valamit kezdeni kell. Nem lehet vele egyszerre és örökre végezni, mert valójában egy soha véget nem érő folyamat. Egyrészt azért, mert újra meg újra jönnek be a lakásba (maguktól, hm, behozzák a kis manók :)) olyan tárgyak, amelyeket időről időre ki lehet szortírozni. Másrészt ahogy belejössz, kialakul a saját szisztémád, hogy mi marad és mi megy, és visszamenőlegesen is döntesz majd úgy, hogy ami az elején átment a rostán, később a dörzsölt lomtalanító szemed már nem kíméli.
A lomtalanítás során eldugott kincsek kerülnek felszínre és az őket megillető helyre, több hely marad annak, ami fontos, és nem a tárgyak fognak uralni téged, hanem fordítva.
Ráadásul nem csak neked jó, ha lomtalanítasz: mivel a kiszortírozott tárgyaknak nem kell a kukában végezniük, másoknak is örömet szerezhetsz egy-egy olyan holmival (ruhával, bútorral, műszaki eszközzel), amire neked már nincs szükséged. Nagyon addiktív a szelektálás, próbáld ki, és meglátod! :)
Ha bármikor kétséged támadna afelől, hogy megválj-e egy adott tárgytól, elmondom az én lomtalanítási alapszabályomat, ami nekem rengeteget segít akkor, amikor ránézek valamire, hogy meg kell-e tőle szabadulnom. Az alapszabály egyetlen mondat:
Semmilyen esetleges jövőbeni igény (“talán majd egyszer jó lesz valamire“) nem lehet fontosabb a jelenlegi nagyon is valós igényednél (“nem férek el, szükségem van a helyre, nem érzem jól magam“).
Úgyhogy nyugodtan válaszd a biztos létezőt a bizonytalan “egyszer majd” helyett!
Mit lomtalaníts?
Elsőre furcsának tűnhet, de nem fogom pontosan megmondani, hogy mit szortírozz.
Az egyszerű ok az, hogy nem látok a lakásodba.
- Lehet például, hogy a régi egyetemi papírjaidra fér rá egy kis irtás, mert húsz éve diplomáztál, és soha nem fog kelleni már az a kupacnyi jegyzet.
- Az is lehet, hogy notórius zoknihalmozó vagy, és jó pár lyukas darab foglalja a helyet a fiókodban.
- Esetleg lassan kortárs művészeti installációt lehet építeni a régi magazinokból, amik közül évek óta egyet sem olvastál el, de száz lapszámból áll a “majd egyszer”-gyűjteményed, amit majd egyszer “hátha” előveszel, “hátha” találsz benne egy jó cikket.
- És az is előfordulhat, hogy csak egy nagy halom vegyes “valami” foglalja a helyet az egyik szoba titkos szekrényében — és csak te tudod, hogy ott az a kupac, de épp elégszer eszedbe jut ahhoz, hogy ott villogjon a fejedben megoldandó feladatként.
Nagyon sokféle lehetősége van a lomnak felhalmozódni, és az egyéni prioritásaink is mások.
Te fogod tudni, hogy hol találkozik a lakásodban az a terület, amire ráfér a lomtalanítás, és ami a legjobban zavar, idegesít, legtöbbet jut eszedbe — tehát ahol a lakás és a mentális egészséged is a legtöbbet nyer a lomtalanításból.
Hogyan lomtalaníts?
A módszer menetéről rengeteget írtam a blogon, úgyhogy itt egy gyűjtemény a számodra attól függően, hogy neked mi a lomtalanítási “mumusod”.
- jó kiindulópont az a bejegyzés, amiben összeírtam, miért érdemes lomtalanitani, mi számít lomnak a te életedben, hogyan szortírozd, és mit kezdj azzal, amitől megszabadulnál.
- Írtam egy külön cikket a papírszortírozásról is,
- a magazinszortírozásról,
- a piperecuccok szortírozásáról
- és még egyet a fürdőszobai szortírozásról.
Ha már jön is az agyad, hogy “jaj, ezt most mind el kell olvasnom?” Nem. Dehogy.
Tudod: semmit sem egyszerre, azonnal és végleg, hanem mindent lassan, fokozatosan, egyszerre egy lépést.
Válassz egy témát a fenti ötből (ha nem tudsz dönteni, válaszd az elsőt!). Aztán állítsd be 15 percre az időzítődet, fogj egy szemeteszsákot vagy kukát, és ess neki a kiszemelt kupacodnak.
Ennyi.
Ha kész vagy, a hozzászólások között írd meg, hogy mi nem úszta meg a rendrakást! :)
És egy utolsó tipp: ha menet közben belefutsz valami fontos iratba (anyakönyv, lakás tulajdoni lap, stb.), akkor csapd a kontrollfüzeted hátuljába, ott gyűljön!
A mai tennivalók:
Reggel
- Felkelés után öltözz fel és szedd rendbe magad.
- Ágyazz be és tegyél rendet az ágy körül.
- A fürdőszobában végezd el a Turbó Törlést.
- 2 percig (nem 2 perc alatt!) rakj rendet egy kritikus területen.
- Nézz rá a naptárra.
- Reggelizz valami finomat; vedd be a vitaminjaidat, ha szedsz ilyesmit.
- A nap folyamán amikor szomjas vagy, mindig igyál vizet (ne cukros üdítőt!).
- ÚJ! Valamikor a nap folyamán iktass be egy negyed órát, és szortírozz 15 percig.
Este
- Fényesítsd ki a mosogatódat.
- 2 percig (nem 2 perc alatt!) rakj rendet egy kritikus területen.
- Nézd meg a naptáron a másnapi teendődet.
- Készítsd ki a ruhádat másnapra.
- Készítsd ki a holmidat a kilövőállomásodra.
- ÚJ! Írd be a kontrollfüzetedbe a 15 perc szortírozást!
[Kérlek, ne másold át a tréning bejegyzéseit más blogokba, fórumokba, honlapokra! Nagyon sok munkám van benne, és nem szeretném, ha máshol is visszaköszönnének az írásaim. Ha tetszik a bejegyzés, és szeretnéd megosztani másokkal, küldd el nekik a 30-napos rutinkiépítés-tréning linkjét! Köszönöm!]
Szia Via! Sziasztok!
11. nap, azt hiszem itt az ideje, hogy én is nagyon – nagyon megköszönjem Neked ezt a szuper programot, Via! A vidám napindító hangüzeneteiden túl a kommenteket is elolvasom minden nap, sok hasznos tippet kaptam már a többiektől! Örök hálám!
Nekünk az a nagy kihívás az életünkben, hogy kétlakiak vagyunk… Hétfőtől péntekig (néha csütörtökig) egy 50 nm-es kertes házban élünk, legkésőbb pénteken (és minden alkalommal, amikor lehet) irány a hétvégi ház! Télen – nyáron így nyomjuk, vagyis két háztartást kell vezetni, közben egy harmadik településen ellátni egy kutyát – 80 km autó és kb. 3,5 óra naponta, ha fentről megyek. Ez alapból se lenne könnyű (nem vagyok egy házitündér, csak főzni szeretek), de vannak nehezítő tényezők: a “hegyen” (240 méter – muhaha) csak villany van, nincs vezetékes víz, autóval nem megközelíthető, értsd: az utolsó 1 km-en mindent (is) hátizsákban viszünk fel: ruhát, kaját, télen az ivóvizet, nyáron pár száz méterről tudunk szerezni kerti csapból. Arra már látok reményt, hogy lent előbb-utóbb elfogadható körülmények között fogunk élni, de Palavár nagy kihívás lesz… Idősektől vettük, tele van lommal, klasszikusan ott kötött ki minden, amit otthon már nem használtak. A textilektől sikerült megszabadulni, azokat le tudtuk hozni a hátunkon, ami nagyon útban volt, azt kitelepítettük a “műhelybe”, de itt elakadtam.
Szóval, ha bárki aki olvassa ezt, és tud valami jó tippet adni, hogy ebből a helyzetből mit lehet kihozni, azt hálásan megköszönöm! :-)
Jó lomtalanítást Mindenkinek! :-)
Ez a kedvenc témám. Gyakorlom kampányszerűen, de tudom, hogy sűrűbben felül kellene vizsgálnom, milyen tárgyakkal élek együtt. Sajnos a férjem is hajlamos a gyűjtögetésre, de a kábelek, usb-memóriakártyák, kütyük terén, amihez meg én nem értek, mi fontos, mi nem, hogy esetleg megritkíthassam a készletet. :D
Én mániákus szortírozó vagyok, néha még olyan dolgokat is kidobok, amikre nem sokkal azután szükségem van. :) Annyira jó érzés kevesebb dolog között élni.
Igen, túlstimulálhat a sok cucc is! A lomtalanítás következő szintje az eleve nem megvevés, amikor nem is hozunk be olyan tárgyakat a rendszerbe, amiket utána ki kéne szortírozni. Profi liga! :)
Én nemrég a hat év egyetem jegyzeteit lomtalanítottam ki. Felszabadító volt a szelektívbe tenni a több tíz kiló papírkupacot. Mert egyrészt azt jelezte, igen, ez már ‘hivatalos’, szakmát váltok, nem lesz ezekre többé szükségem. Másrészt tudatosodott bennem, hogy eddig sem volt rájuk szükségem – mégsem éreztem eddig szabadnak megválni tőlük, és hurcoltam az elmúlt négy évben két ország, négy város, öt költözés során magammal, pedig egyiket sem nyitottam ki egyetlen egyszer sem, más könyvekből tanultam már. Mindig jó önismereti utazás a lomtalanítás, segít megkérdőjelezni berögzült szokásokat. Most épp a sokadik körömet futom a befőttesüvegekkel, végre találtam egy szelektívet nem olyan messze és oda viszem el az évek alatt összegyűlt ‘majd-visszavisszük-a-szükőknek’ meg ‘de-hát-ebben-tárolok-csomagolás-nélküli-dolgokat’ üvegeket. Csak a szülők más-más országban élnek, és az ötszázadik üres üvegbe már úgysincs mi pakoljak. Utána a ruhák jönnek, itt is kisebb belső harc van a ‘már nem a stílusom, szeretnék másképp öltözködni’ és ‘de hát hiába vannak meg évek óta, SEMMI BAJUK NINCS!’ között. Plusz megszabadulni az orvosi ruháimtól (nem, nem kell félretegyem őket ‘de mi lesz ha…’ alapon!), az lesz egy újabb lelki mérföldkő. :)
Én nagyon rég végeztem, de még mindig nem volt merszem kidobni a régi jegyzeteket. Mi van, ha valamikor kellhet? Persze, valszeg sose…de mi van ha mégis? Ez nem olyan, amin, 80 évesen nagyító alatt visszanézve, mámorosan lehet nosztalgiázni? Minden respect, hogy meg tudtál szabadulni tőlük!
Sziasztok! :)
Most kezdtem a flyladyt.
A mai szortírozással gondom van, ugyanis gyűjtögető vagyok. Továbbá több alkalommal jól jött, hogy nem dobtam ki valamit, mert még jól jöhet. Sokat barkácsolok, szerelek itthon, és amikor a barátnőm nem jól tette a kávé kiöntőt a főző alá és eláztatta a lejövő kávé az elektronikát, bizony örültem, hogy nem kell új kávéfőző 30ezerért, hanem csak levettem a szekrény tetejéről a régit amit alkatrésznek tettem el(jó lesz még valamire), és kicseréltem a kiolvadt részeket. Mindezt utazás előtti délután, mikor az ember nem kezd el kávéfőzőt hajkurászni :) Viszont másnap reggel iszonyat jó érzés volt hogy VAN kávé :D
Háziasszony helyett inkább művésznek tartom magam, nem fogok naponta vécét törölgetni, de igyekszem a saját kis rutinomra ráhúzni a flylady programot, mert valóban hasznos. Itthon dolgozom, eleinte borzasztó volt nem az itthoni dolgokkal foglalkozni munkaidőben. Abban viszont segíthetnétek, hogy hogy ütemezzem be a 8 db akvárium vízcseréjét(heti egyszer nem árt 25%-ot kicserélni, olyankor slagot, csöveket, kannákat szedek elő, brutál ami a nappaliban van), illetve a höri és díszmadár takarítás se legyen havi egy alkalomnál kevesebb :)
Köszi! Angi
Mi a jobb az akváriumnál, ha egyszerre csinálod az összeset, mert akkor egy kosszal megvan, vagy haladhatsz apránként is, pl. napi egy (és egy napon kettő), és így egy hét alatt sorra kerül mindegyik? Valami rotációs rendszert tudnál kidolgozni köréjük, de ezt te fogod jobban tudni, mivel neked van akváriumod, és te tudod, hogy mennyi macera. :) Nálunk a nyúllal csak annyi van, hogy alomcsere heti egyszer, és ez hétfő estére esik, mivel kedden reggel viszik a szemetet. :)
Sziasztok!
Új vagyok itt, még csak a 10. napnál tartok (előreugrottam meglesni, hogy mi vár rám holnap :)). Köszönöm szépen a programot, Via. Nagyon élvezem, küldetés hangulata van, mintha valamilyen játékkal játszanék minden nap :).
Eddig jókat mosolyogtam a hozzászólásokon, mind olyan aranyos és lelkes. Jó látni, hogy a “problémáim” nem egyediek és nem feltétlenül baj, hogy nem egy 60-as évekből idevarázsolt amerikai mintafeleség és háziasszony vagyok. Donna Reed-nek az úgyis jobban áll :).
Regisztrációig végül azért jutottam, mert ennél a szortírozós feladatnál annyi magazingyűjtő “kidobni sajnálom, de itt nem maradhat” típusú hozzászólást olvastam. Minden alkalommal egy interneten régebben látott kép ugrott be, úgyhogy végül elhatároztam, ha lehet, szeretném veletek megosztani, hátha segít valakinek: https://desktopmag.com.au/want/a-magazine-chair/#.WO801dLyiUl
Szerintem nagyon praktikus és vagány megoldás :). A kedvenc magazinoknak adhat még egy új esélyt, ha pedig kellenek, bármikor elő lehet venni őket. És bár az első hozzászólások már lassan 8(!) évesek, remélem, van még hozzám hasonló új próbálkozó, akinek jól jöhet (vagy 8 év alatt összegyűlhetett már egy új kupac magazin :)).
Szia! De jóóó! Ez az ötlet nekem nagyon-nagyon tetszik! Köszi szépen, hogy megosztottad :) És igen, vagyunk még itt, újrakezdõk, folytatók, újak is ;)
Tegnap vettem egy konyhai órácskát. Ezüst tojás. :) Majd kidíszítem. Ma szortíroztam először, régi újságokat. Persze nem volt elég a 15 perc, de legalább tudom, hogy haladtam. :) És inkább csoportosítottam, mint szortíroztam őket, ahonnan csak egy-egy cikk kellett, azt kitéptem, még ki kell gondolni, mi lesz a sorsuk a kitépett lapoknak. A recepteket majd beszkennelem, és eltárolom a gépemen a recepttáramban. A többi cikknek talán nyitok egy tematizált mappát, amit aztán utána kedvemre szortírozhatok, ahogy kiderül, hogy annyira mégsem érdekes, mégsem jelent sokat. A szanált újságok sorsa is kétséges. Lesz, amit hazaküldök égetősnek (a szüleim házában vegyes tüzelésű kazán van, minden papírhulladékot hazaküldök, ha valaki autóval jár felém), de nagyon tetszik a papírból kosárfonás ötlete, lehet, hogy az adott újságlapokból kosárvessző lesz, ha egyszer beáll a FlyLady-program az életemben, és napirendi pont lesz a kreatívkodás. :)
Fél éve kezdtem a Flylady programot, egy idő után korlátozódott a mosogató-turbótörlés-antihalogatós szerda, addiginál kiterejdtebb és következetesebb napatárvezetés, ad hoc lomtalanítátás feladatokra. Egy lakásfelújítás és el-és visszaköltözés után most újra belevágtam, immár új mosogatót súrolok, új tükröt, WC-t törlök! És tadáám, végre megvan az első pozitív visszajelzés: láttam, hogy rendet raktál az előszobaszekrényben! – mondta a férjem. Végre megértem…mostmár még jobban szeretem a szortírozós részt. Amúgy a sok kihagyás ellenére néhány fiókon még látszott a 4-5 hónappal ezelőtti rendrakás, jó volt rájuk nézni. Köszönöm múltbeli önmagamnak!
Haladok tovább :D Ez most nagyon aktuális, mert a márciusi költözésünk óta nemigen csináltunk semmit egy csomó hellyel (szekrény, szekrényteteje, ágy alatti tárolók stb.), ahová csak úgy behánytunk cuccokat, hogy ne legyen szem előtt. Délelőtt kicsit szabadabb vagyok, mert a nagylányom ovis lett és “csak” a babával kell foglalkozni… elkezdem valahol ezeket a vajon-mi-lehet-még-ott pontokat rendberakni. Hátha az a felszívódott zsírkrétakészlet is előkerül.
Jajj, na ez nehéz lesz… Eddig nagyjából becsülettel csináltam a feladatokat (bár a legtöbbet már előtte is csináltam, de pl. a mosogató még sosem volt ilyen szép, a párom is szereti, hogy minden este kifényesítem, meg is jegyezte, hogy milyen szép:)), de ez kicsit nagyobb kihívásnak tűnik. Nagyon tudok érzelmileg kötődni dolgokhoz, sok mindent megőrzök (pl. mozijegyek). Otthon van két teljes dobozom, amikbe az ilyesmiket pakoltam, mielőtt elköltöztem. Nincs szívem kidobni, de szerintem nem is kell mindent. A múltkor átnéztem, mikor hazamentem és iszonyú jó érzés volt nosztalgiázni, megnézni az ötödikes osztályképeket, elolvasni a harmadikos naplómat (akkor született az öcsém, még le is rajzoltam, hogy milyen:)). Ezeknek nincs konkrét funkciója, nem hasznosak, de nekem fontos. Itt, az albérletünkben kevesebb a felhalmozott cucc, de azért itt is tud lenni. A zoknisfiókunk közös a párommal, mivel ugyanakkora a lábunk, és rengeteg lyukas zokni tud termelődni, amiket a párom sajnál kidobni, ő is ilyen gyűjtögető:D Szerencsére a kutyánk imádja a zoknikat, így a lyukasakból csináltunk neki zoknibabát, imádja, és a párom is örül:D De én meg pl. az üres dobozokat, befőttesüvegeket őrizgetem, amiért a párom mindig piszkált, de mióta majdnem mindent ki kellett dobni a spájzból, mert tele lett kis bogarakkal, azóta azokban tartjuk a dolgokat, így felhalmozva nem is maradt, mind használatban van. A szekrényemet pár napja pakoltam át, a nem hordott dolgokat neten eladom vagy elcserélem olyasmire, amit jobban ki tudok használni. A hivatalos iratok mappa viszont már túlcsordult, tuti van benne egy csomó minden, ami már nem kell, na majd azt átnézem:) Illetve mivel albérlet, sajnos van két teljes beépített szekrény rész, ahol a főbérlő szemetei vannak. Azokat szívesen kidobálgatnám, szerintem nem is tud a létezésükről, de mivel nem az enyém, nem merek hozzányúlni. Pedig mennyi hely szabadulna fel….
(Egyébként évek óta olvasom a blogodat, Via, de ez az első kommentem. Ezen is vagy negyedórát agyaltam, hogy elküldjem-e,mert jobban szeretek csak szemlélődni, de végül összeszedtem a bátorságom:D Köszi ezt a tréninget, szuperjó látni, hogy egyre szebb a lakás és mivel minden nap csinálok valamit, kevésbé idegeskedek, hogy jajj már megint kosz van. Most kicsit lemaradtam, de most hétvégén pótolom:))
Örülök, hogy végül úgy döntötted, hogy megírod és elküldted! :) Az emlékes dobozt nem kell kidobnod, pont ez a feladatuk, amit írsz. A lyukas zoknik már más történet… :)
Ez nálam sem mumus, azt hiszem :) Kicsit elkeseredtem, mikor megláttam, hogy ez lesz a feladat, mert az elmúlt 2 hétben söpörtem végig a lakáson, megcsappantva kb mindennek a számát. Egy szekrényt viszont kinéztem jövőheti apróra elosztott hotspotnak, hát azzal kezdtem. A szortírozás vége felé megnéztem, hogy elindítottam-e egyáltalán az időzítőt, mert nagy a csend, akkor láttam, hogy még 3,5-4 percem van hátra, mesés érzés volt :)
Ja, amúgy utálom a hotspotot :) 2 perc alatt annyira belelendülök, és annyira nehéz abbahagyni :) de reggel-este várom, hogy mikor gyomlálhatok (rend uralkodik a kottáim között, nincsenek aktualitását vesztett garancia papírok, rendben vannak az e-mail fiókjaim, és alakulnak a mappák is a gépen. Fantasztikus, és még csak 11 napja “játszok” :) ).
Szóval szuper, élvezem, csak nem tudom, hogy holnap mi lesz a lomtalanítani való, de biztos találok valami feladatot.
Szép napot, sok sikert Mindenkinek!
Ne búsulj, ami másnak megy, az meg lehet, hogy neked lesz kihívás. ;)
Szerencsére nekem ez nem mumus, egyfajta lelki megtisztulós rituálé inkább, hamarabb állok neki szortírozni, mint pl. a vasalásnak :) Ahogy a különböző területek vetésforgóban újra és újra sorra kerülnek, mindig az az első szempont amikor átnézem, hogy a legutóbbi szortírozás óta volt rá szükség egyáltalán? Lesz rá szükség a közeljövőben? Ebben a tekintetben elég kíméletlen tudok lenni, azt gondolom, hogy sokkal kevesebb elég az élethez, mint amit valójában beszerzünk az életünk megkönnyítése,megszépítése, stb érdekében, és hát a sok felhalmozott holmi elveszi a teret az új dolgoktól, fizikálisan vagy lelkileg is. Az érzelmi ragaszkodást egy ideig még hagytam, de pár éve azt találtam ki, hogy amihez már csak érzelmileg kötődök, arról készítek egy fényképet, zsupsz be egy mappába, és írok hozzá pár sort, mit jelentett nekem. Sajnos a férjem ezzel nagyon nem ért egyet, mindig a szívéhez kap, ha látja a szortírozós felindulásomat, és képes dolgokat a testével védeni :) Így őrzünk prospektusokat, régi, bizonyos eseményeken viselt ingeket, és kábelrengetegeket. Régi/kinyúlt/kopott ruhadaraboktól is nehezen válik meg, mert még háthajólesz, jólesztakarítani, jóleszakutyaalá, jól tálalt kompromisszumos ajánlatok útján tudunk ezekben csak egyezségre jutni, viszont ez mindig hosszú folyamat, és valahogy egy doboznyi vagy zsáknyi holmi kallódását jelenti egy-két hétig valahol a lakás egy pontján, ahol ő azt majd még egyszer tüzetesen biztosan átnézi, csak éppen hosszas noszogatásra és “zsarolásra”(hanemteszedmegmafogoméskidobom). Szóval mégis csak sóhajos dolog ez nálunk is, még ha másképp is :)
Istenem, de ismerős, csak nekem párom helyett anno anya csinálta UGYANEZT!!! Sokáig nem is mertem semmit kidobni, mire egyszer ráeszméltem, hogy jé, már nem is otthon lakom, és nem kell elmondanom és akkor nem fáj neki. Persze ugyanez a párunkkal már sokkal nehezebb (az enyém is “hörcsög”). Lelkiekben veled vagyok!
Én a férjem íróasztal fiókjait nem szanálom, meg a szerszámost, de a többit igen.
Hogy őszinte legyek, eszembe sincs megkérdezni tőle, hogy szerinte kidobjam-e a 30 melós pólója közül a legrondább 5-öt. Úgyis azt mondja, hogy jó lesz még (festeni, géprongynak, stb). Úgyhogy pl. a jóleszmégvalamire pólókat én tartom szinten saját hatáskörben :D
Ez könnyű. Régen nagyon ragaszkodtam dolgokhoz, levelek, képek, újságcikkek… Ruha, ami majd jó lesz. (Nem lett.)
Utálom a sok bútort, kacatot a lakásban, úgyhogy muszáj vagyok időről-időre kiszanálni a dolgokat, ha veszek pl. új ruhát, helyette megy egy régi, hogy elférjünk. Most az ágyneműtartónak estem neki, a benne tárolt régi lepedők, huzatok mennek az állatmenhelynek. Aztán jön majd két fiók, és a cipős szekrény…
Eddig úgy voltam vele, fizettem érte, miért dobnám ki, most már túlléptem ezen, nagyobb elégedettséggel tölt el, ha tudom nem csak a ‘látható’ helyeken van rend.
Nekem ez a része nem túl nehéz. Néhány tárgyhoz kötődöm csak, azokhoz elemi erővel (főleg könyvekhez). A többi csak funkcionális.
Tavaly estünk túl a lakásfelújításon, amikor mindent átalakítottam, mert elegem volt abból, hogy nem lehet sehol szekrénysor nélkül létezni. Valahogy kitört rajtam, hogy nekem most aztán legyen tér.
Így egy hatalmas szekrénysorból (klasszik egészfalas monstrum) lett kettő kicsi ikeás szekrény meg egy komód. Rengeteg ruhát elajándékoztam a családsegítőnek, sok ágyneműt, ami még a régi paplanokra volt jó (mivel ikea nem kompatibilis semmi mással, nem kellettek már).
A hatalmas konyhaszekrényből (alul és felül sok zárt ajtó, és még a beépítettben is volt egy polc pluszban) csináltam egy pici alsó szekrényt és két felső polcot. Úgyhogy a sosem használt sütőformák és milliónyi edény helyett most olyan nagy a konyhám, hogy el sem képzelte senki. Vicces, ahogy mindenki kérdezi, hogy hogy a manóban ilyen nagy a konyha, hogy panelben még egy étkező asztal(!!!) befér a konyhában. Amikor mondom, hogy figyu, nincs szekrény, akkor meg néznek, hogy hol a pitliben tartom a cuccokat. Annyi holmit kiszórtam, hogy a beépített szekrény felét kivettük és a helyére ment a hűtő, így lett hely az asztalnak.
Ami a legnehezebb volt, az a könyveim. Kb 450-500 kötet zsúfolódott már a polcokon, és szívem szerint mindet megtartottam volna. Három turnusban szanáltam ki. Először azokat, amiket nem akartam már olvasni egyáltalán (nem esett annyira az érdeklődésembe, vagy örököltem, vagy kaptam). Aztán azokat, amiket már olvastam, de esetleg nem fogom még egyszer, mert annyira nem is volt jó. Végül pedig jött múlt héten az alapos szanálás, ahol már csak azokat tartottam meg, amiket gyűjtök, mert sorozat, vagy nagyon kedvenceim. Így maradt kb 100-120 kötet. Az jelentett fordulópontot, hogy a férjemtől kaptam e-book olvasót, így amelyik könyvet fizikálisan nem akartam kézbe venni többet, mert mindegy volt, az mehetett. Olyanok maradtak meg, mint Dűne, Asimov, Káosz sorozatom, stb, amit szeretek kézbe venni is, nem csak olvasni :)
Most a rutin kapcsán jön az uram 4 íróasztali fiókja, ahol minden T és E betűk alatt keresendő (Többi, Egyéb, saját szóhasználata :))
Aztán a komódnak a fiókjai kerülnek sorra, mert megint kezdenek elkanászodni a lakástextilek (behozzák a manók :D).
Na, ez jó hosszú lett.
Szia Andru, én most tartok a könyveknél (azaz már kiszelektáltam, hogy mik maradnak) de nem tudom, hogy hová vigyem. Könyvtárban azt mondták, hogy nem tudják hová tenni, azaz nem kell nekik, még csak át sem nézték (pedig azért nem gagyik a könyveim – bár ez ugye szubjektív).
Átnézték már barátnőim is és elvitték, amik tetszettek, de még így is maradt elég sok. Visszaadtam a kölcsönkönyveket is a gazdájuknak. Hoztam be szakkönyveket a munkahelyi könyvtárba is. Ezek egyértelműek voltak és örültem, hogy jó helyük lett.
A többit sajnos lusta vagyok feltenni a netre egyesével, fényképpel leírással (korábban már tettem fel próbából 3 darabot a Jófogásra és még csak meg sem kérdezte senki, hogy utánahajíthatom-e ingyen, ami eléggé elvette a kedvemet megcsinálni ugyanezt vagy 100-150 könyvvel).
Szóval Te hová vitted ami nem kell? Kidobni a kukába/szelektívbe, vagy akár mellé tenni is sajnálnám… Előre is köszönöm a tippeket!
Szia liza! Adománybolt, esetleg antikvárium :) Előbbiben nagyon fognak örülni és mások hozzájuthatnak kevés pénzért, utóbbiban te is kaphatsz egy kevés pénzt a könyveidért.
Ezt is olvasd el, hátha segít! :) https://www.urban-eve.hu/2014/07/25/jotekonykodj-lomtalanitassal-kihivas-123/
Én bevittem a könyvtárba (Dunaújváros) és simán bevették. Ami kell nekik, megy a polcra, a többi az eladós közé. Mert itt meg lehet venni az állományból törölt könyveket. Gondolom, az ő polcaik sem bővíthetőek, néha selejteznek.
Esetleg próbáld meg a rukkolát (rukkola.hu), ott csak rövid leírást kell adni az állapotáról és nem kell feltölteni semmit sem hozzá. Pontokat kapsz, és tudsz te is ingyen szerezni értük könyvet. Nézz utána, érdemes. Nekem sok könyvem van onnan.
Örülhet könyvnek kórházi, iskolai, középiskolai, idősek otthona könyvtár is. Ezek kisebbek és kevesebb a keret, amiből gazdálkodnak.
Igen, itt van mit fejlődni. Én, akit viszonylag szigorúan neveltek a lakás tisztántartására, csak néha a kontroll híján elkanászodom, hajlamos vagyok dolgokat egyik helyről a másikba tologatni, fiókokba halmozni, stb. A férjem még rosszabb, szinte sose dob ki semmit és sosem talál semmit. Nála is halmozódnak a “nem tudom miért tartott nem tudom mik” (csavar, számítógépalkatrész, stb). Úgy csinálom, hogy a beazonosítandó tárgyakat összegyűjtöm egy kis kosárba és minden nap kiválogattatom vele, ha hazaér. Első nap a könyvekkel, jegyzetekkel kezdtem – 21-el lett kevesebb, mennek a piacra, meg a papírgyűjtésbe. Az összeköltözésünk után sok lett a dupla, 2 Kis angol nyelvtan, stb. Aztán jöttek a varrós cuccok, gyógyszerek, mindenes fiókok. Mindenhol találok apró pénzt, csavart, csipeszt, tollat, névjegykártyát, befőttes gumit, elemet, memóriakártyát, meg a tennivalós és bevásárlós kispapírjaimat…szörnyűek vagyunk, komolyan, szörnyűek.
Ne bántsd magatokat! Ez háborús hozadék, de nem kell hozzá közvetlen nyomor-élmény, ha a szüleid szegényen, visszafogottan éltek, akkor is megvannak ezek a reflexek, és félelem, létbizonytalansági pánik övezhet minden szanálást. Ezért nehéz, mert ez nem csak logisztikai kérdés, hanem lelki folyamat is. Légy türelmes magatokkal!
Számomra ez volt az egyik legnehezebb feladat. Nem is azért, mert nem szeretek kidobni dolgokat, csak nehezen szánom rá magam, hogy elkezdjek szortírozni. Úgy gondoltam, hogy valami könnyű feladattal kezdem, ezért összeszedtem a lakásom különböző pontjain lévő gyógyszereket, gyógykenőcsöket és kötszereket. Megdöbbenve láttam, hogy a gyógyszerek felének lejárt a szavatossága, néhánynak már évek óta. 15 perc alatt szétválogattam ezeket, azokat, amik maradnak egy fiókba tettem, így rögtön megtalálhatom, amire szükségem van.
De most komolyan, miért nem találtam erre az oldalra hamarabb? :D
Mi most meszeltünk, úgyhogy a lomtalanítás nagyobb része már megvan, de azért még maradt (zoknik, ruhák, fürdőszobai holmik, padlásra felhordott mindenféle) .
Jó ez a rutinkiépítés, köszönöm! :)
Szívesen!
Ez most pont aktuális nálunk, mert holnap és holnap után van lomtalanítás. Nálunk a legnagyobb gond a csomagolásokkal van, ennek fogok ma neki esni. Mindenféle dobozok. Monitor doboza, billentyűzet doboza, kutyafüle doboza stb. Elfoglalnak egy fél beépítettszekrényt, sose lehet tudni alapon. Meguntam. Mennek a levesbe, ha költözünk majd szerzünk dobozt akkor, azon kívül meg szerintem sose lesz rá szükség.
Viszont sok textil hulladékkal nem tudok mit kezdeni. Mi szelektíven gyűjtjük a szemetet, de a textilről nem emlékeznek meg a válogatásnál. Tudom, hogy lehet őket adományozni, de nekem sok olyan textilem van, ami használhatatlan. Tisztának tiszta, de lyukas, szétfeslett, szétnyúlt. Képem nem lenne bedobni a konténerbe, hogy aztán másnak kelljen kidobni. De mit csináljak vele? A kukába is utálom bedobni, mert szerintem ezeket tuti újra lehetne hasznosítani, csak nem tudom, hogy hova dobhatnám. A H&M-ben csak tavaly volt ilyen használt ruha kampány, hogy vagy eladományozták, vagy ami már nem hordható, azt máshol használták fel, de ezen kívül én semmi ilyenről nem tudok.
Állatmenhelyeket kérdezz meg, hátha rongynak, játszós-pokrócnak még jó lesz! Vagy tedd a kuka mellé zacskóban.
Igen, a törölközők vagy ilyesmik mehetnek oda, de sok állatmenhely ki is emeli a honlapján, hogy nem tudnak mit kezdeni pl. műszálas toppal, csipke függönnyel, kis méretű rongyokkal vagy ilyesmivel és az elszállításuk nekik költség, így ilyet ne vigyen senki. Szóval a nagy méretű, jó nedvszívó cuccokon kívül mást nem okés vinni, tulajdonképpen azokkal nem tudnak ők se mit kezdeni, amivel én se. :) A kuka mellé tétel jó ötlet, hátha valakinek valamire jó lesz, a csipkebetétes sárga foltos kötény és társai, aztán én sem nyomorgok tőlük, de legalább nem idegesít, hogy a kukába tettem. :) Mióta szelektívezünk nagyon tud idegesíteni, ha valami olyan is a mixbe megy, amiről tudom, hogy újra lehetne hasznosítani.
Kérdezősködjetek esetleg foltvarróknál :D Nekem van patchwork-ös kolléganőm és azt mondta, hogy ők nagyon is jól tudnak használni minden ilyesmit. Így valami szép is lehet még a tiszta-de-nem-szépből :) Vannak közösségeik is biztosan, én annyira nem merültem bele, mert volt kinek adni.
Hát ez az ami nem megy! Elöször is sajnálok mindent! Ráadásul a férjem is gyüjtőgető. Én pedig foltvarró vagyok, tehát minden kis fecni fontos! De tudom, hogy valami rendszert kell vinni ebbe is. Most elutazom, aztán egy hét még bonyolult, de addig is tanulmányozom. Már maga az, hogy elolvasom és tudta alatt belém mászik már az is eredmény. De igérem rendet csinálok!
Hát ez egy komoly menet lesz, úgy érzem, de köszönöm szépen amiket írtál, igyekezni fogok valahogy megbeszélni az egészet. Baromi nagy megerősítés, hogy te ennyire határozottan képviseled a véleményedet (úgy az egész blogon előforduló témákban, nem csak ebben) és hogy nem vagyok egyedül ezzel a hozzáállással és nem a Holdról jöttem, csak azért, mert képes lennék kritikusan felülvizsgálni a saját tulajdonomat vagy mert nem szeretem az akkumulálódást. Nálunk tényleg az egész családra jellemző ez, csak mindenkinek más volt a heppje és mást gyűjtögetett, a nagymamám például bármit vettünk készülék dobozát elrakta, hogy majd jó lesz költözéshez, mikor pontosan tudtuk akkor, hogy maximum én fogok elköltözni, legkorábban pár tíz év múlva. Szóval ez egy kőkemény ideológiai harc lesz, de valamikor muszáj elkezdeni :)
Én sem otthonról hoztam az egészet, de az évek alatt rájöttem, hogy a saját boldogulásom fontosabb olyan elveknél, amelyek nem tesznek boldoggá, hiába ragaszkodom hozzájuk. Nagyon bízom benne, hogy amint meglátják az áldásos hatását, rájönnek, hogy ez abszolút nem ördögtől való dolog. Tényleg felszabadultabbak, nyugodtabbak lesznek, és ez az otthon lényege, nem? :) Sok sikert hozzá! És nyugodtan írj helyzetjelentést, sok lomtalanítós bejegyzés van, sorstársakkal.
Már régóta szemezek a FL programmal, mert szinte minden pont, ami szerepel a kezdeti célkitűzéseknél, hogy na ilyen többet nem lesz, ha rendesen csinálom, jelenleg érvényes a mi háztartásunkra. Mindezt megfejeli egy augusztus végére, szeptember elejére időzített nyílászáró csere az egész lakásban, így 2 szobát, a konyhát és az erkélyt kell rendbe vágni addigra. Mivel ennyire kiterjedt lesz az egész, egyszerűen nem fog működni az, mint ami az eddigi szerelő kihívások előtt, hogy abba a szobába, ahol nincs baj, átpakolunk mindent, ami útban van (aztán a kupac ott felejtődik, majd növekedni kezd…) Magyarul nagy az elhatározás bennem, hogy amint vége a vizsgaidőszakomnak, vagyis most csütörtökön, nekiállok lomtalanítani – mert nem ott a gond, hogy piszkosak lennénk, bár biztos ezt is lehetne jobban csinálni, hanem már három generáció óta úgy kerülnek dolgok a lakásba, hogy majd még jó lesz valamire. Ez elméleti síkon tökéletesen működőképesnek tűnik is, azonban ketten élünk anyukámmal a lakásban és ő a közelében sincsen a mentalitásnak, szerintem azon töpreng magában, hogy hova tudná elköltöztetni a cuccainkat a nyílászáró csere idejére – padlás nincs a társasházban, a pince pedig szintén offos, mert ott meg a plafont fogják szigetelni, szóval onnan is inkább kifelé kell pakolni majd, mint befelé. Két alapvető gond merült fel, hogy konkrét kérdésem is legyen. Hogyan magyarázzam el azt anyunak, hogyha van egy tárgy, ami lehet hogy szép, új, pénzt adtunk ki érte, tehát ebben az olvasatban értéket képvisel, de elvesztette a funkcionalitását, vagy meg sem volt neki (épp ezért nem használtuk), akkor azt ki kéne dobni? Hogy példát mondjak, konkrétan több polcot foglalnak el itthon olyan törölközők, amik nem szívják a vizet, teljesen alkalmatlanok fürdéshez, hajszárításhoz, és még csak nem is annyira szépek vagy nagyok, hogy strandra kivigyük (amúgyis szökőévente jutunk el strandra, az uszodába meg persze hogy nem ezeket viszem magammal). Mégis megtartjuk őket, mert hátha majd valamire, valamikor… Közben a ruháink meg kicsordulnak a szekrényből.
A másik kérdésem szintén hasonló: mi van akkor, ha amink van, szintén szép, jó, pénzért vettük, de egyszerűen sok van belőle? Szintén mánia a pizsama-halmozás, miközben szezonálisan mindig ugyanaz a 3-4 darab rotál, a legrégebbiek és egyben legkényelmesebbek. Belátom, hogy ebből kell még pár garnitúra – táborozásokra, hosszú hétvégékre, ne adj isten kórházba – de akkor sem annyi, mint amennyi nekünk van. Mert ha nehezen is, de arra még látok reményt, hogy megbeszéljük, hogy ami rossz (lásd törölköző), azt dobjuk ki, na de azt, aminek tényleg semmi baja sincs, csak felesleges? És ez most két egyszerű példa volt, de rengeteg dologgal vagyunk így. Én szívem szerint megválnék rengeteg mindentől, de amint ezt felhozom, egy veszekedés kellős közepén találom magam, aminek a vége általában az, hogy dobjam ki a kedvenc könyveimet, vagy a régi gyerekjátékaimat, amiket azért tettünk el, mert szeretném majd tovább adni a saját gyerekeimnek – bezzeg a useless törölközőknek muszáj maradniuk. Igazából kidolgoztam egy mentőtervet végszükség esetére, és arra jutottam, ha minden kötél szakad, azalatt kirámolom a lakást, amíg anya dolgozik, aztán maximum a rendet fogja észrevenni, mert amiket eltüntetnék, úgyse használja és fel se tűnne neki a hiányuk, de nagyjából kb végig szabadságon lesz azalatt, amíg ezt meg lehetne rendesen csinálni, úgyhogy muszáj a körülményesebb, nehezebb, rábeszélős utat választanom. Gyakorlatilag minden jótanácsot szívesen fogadok :)
Azoknak a törölközőknek sokkal jobb helye lenne például egy állatmenhelyen. :) Próbáld meg ezzel meggyőzni, hogy nem kidobni kell őket, hanem megválni tőlük. Mert tényleg hasznosak, csak nem nektek. A kutyusok örülnének nekik, az biztos. A törölközőknek meg így legalább beteljesül az életküldetése, mert használva vannak! :D
Mindent, ami jó minőségű, de nektek felesleges, el lehet adományozni, vagy ha ráértek, elvaterázhatjátok.
Lehet, félreérthetően fogalmaztam, a kidobni nem egyenlő nálunk azzal, hogy a kukába, hanem elajándékozni, adományozni, gyakorlatilag megválni tőle. Gondolom főleg az a filozófia áll mögötte, hogy mi ezért anno pénzt adtunk ki, megdolgoztunk érte (a többesszámot itt az összes korábbi családtagra értem, aki felhalmozta a cuccokat, mert pont én még nem kerestem olyan sok pénzt az életemben), pedig nem álltunk olyan jól soha anyagilag. Vagyis a kemény munkaórákat, a saját időnket dobjuk ki ilyenkor, amit eltölthettünk volna sokkal kellemesebben is.
Ha a felesleges dolgainkat eladnánk, talán nem is ütköznék akkora ellenállásba, csak másfélébe, mert például anya nem híve a netes vásárolgatásnak és el sem tudja képzelni, hogy ez most már normálisan működik. Félne, hogy becsapnak minket, nem kapjuk meg a pénzt, stb. Viszont, és ez a legnagyobb gond: viszonylag kevés ilyen dolgunk van. Amiktől meg kéne válnunk, nem olyan dolgok, amiket jó szívvel, pénzért eladnék bárkinek is. Csak hogy a fenti példánál maradjunk: tudom, hogy a törölköző nem szívja a vizet, jól megjártam vele, nyilván nem fogom eladni senkinek, hogy aztán ő is pénzt dobjon ki érte. Marad az adományozás, ajándékozás, így viszont visszakanyarodtunk oda, hogy mi ezzel értéket, pénzt és a saját, régi, munkával telt időnket “dobjuk ki”, hiszen a jóérzésen kívül nem kapunk semmit cserébe (csak egy élhető otthont…) Főleg ez a gond, hogy “nekem ez jár, megdolgoztam érte, így most birtokolhatom”. Ha bármilyen formán, de megválok tőle, akkor felesleges volt a munkám. Ez ellen meg nehéz úgy érvelni, hogy igazi munkahelyem még nem volt, szóval rögtön megkapom, hogy nem tudom értékelni amink van, nem jól bánok a pénzzel és majd ha dolgozni fogok, akkor majd mennyivel másabb lesz a hozzáállásom. Igen, valóban, akkor majd nem kell senkit megkérdeznem, hogy azt a rongyot kidobhatom-e, vagy még nézegetjük fél évig, hogy porosodik, hanem fogom magam és kidobom :D
Amit egyszer megvettetek, annak a pénzét már nem kapjátok vissza, ha használat nélkül őrizgetitek. Kiszolgált titeket, vagy nem, de a lényeg, hogy már felesleges. Akkor is, ha értéke volt valamikor. Megváltozott a status quo. Most már nincs rá szükség. A pénz nem jön vissza. A helye kéne. Az új helyzetben új szempontok alapján kell dönteni. A jelenleg nagyon is valós, létező igény ebben az esetben előrébb valóbb egy esetleges jövőbeli igénynél (“egyszer még hátha jó lesz valamire”).
A lakásért is sokat dolgoztatok, és sok pénzetekbe kerül, hogy ott kényelmesen érezzétek magatokat és feltöltődjetek. Ez most mégsem teljesül, hiszen feszültséget, stresszt okoz a sok felhalmozott holmi.
Amikor azért tesztek, hogy jobb legyen az életminőségetek (például lomtalanítással), nem kidobjátok a pénzt, hanem befektetést tesztek a saját érdeketekben. Érezhető lesz a változás, ha nem lesz többet vita, mindennek megvan a helye, nem borulnak rátok a holmik a szekrényből, és valóban tudtok pihenni otthon. Ha a felesleges tárgyak sem hasznot, sem örömet nem hoznak már, akkor a megőrzésük teljesen eredménytelen.
“Vagyis a kemény munkaórákat, a saját időnket dobjuk ki ilyenkor, amit eltölthettünk volna sokkal kellemesebben is.” Ezt teljesen igaz a lomtalanításra is! Vagyis: a kemény munka utáni pihenésetek megy tönkre azzal, hogy nem adjátok meg magatoknak azt a teret, hogy kényelmesen, kupleráj nélkül éljetek. Eltölthetnétek a bűntudattal teli órákat sokkal kellemesebben is! ;)
Nem csak a holmi jár, hanem az szabad hely is! Ha tényleg fontos, tessék használni, ha csak hörcsög-szindróma van, akkor tessék eldönteni, hogy mi a fontosabb.
Nem szeretnék vészmadár lenni, de én nem sok esélyét látom, hogy a szülő mentalitása változni fog:( Mindenestre szurkolok!
Én anno úgy csináltam, hogy csak a saját kis sarkomra fókuszáltam, a többit igyekeztem (rohadt nehéz) ignorálni.
Halmozósdi egy rossz szokás, amit ők már 30-40 éve csinálnak és egy egész hitrendszer van mögötte. Ilyenkor már észérvekkel elérni bármit nagyon nehéz, főleg, ha szülőket még csak nem is zavarja, vagy nem hajlandó beismerni, hogy zavarja.
Én ma virtuálisan raktam rendet a számítógépemen. Képek, dokumentumok, videók stb. 5 GB helyet tisztítottam meg. Így vizsgák előtt nem ártott kicsit átszervezni a dolgokat, hogy könnyebb legyen a tanulás! :) Legközelebb a fizikai dolgok lomtalanítása jön majd!
Köszönet a programért Via! <3
Nekem van egy jó módszerem a ruhák szortírozására, legalábbis nekem ez bevált: ha valamit megmentettem az előző szortírozás alkalmával, de azóta se volt rajtam, akkor az megy családokhoz, ők örülnek neki, nálam meg csak porosodik.Csak eddig ezt úgy sikerült kiviteleznem, hogy mindent kipakoltam a földre, aztán egy napig ott ültem a kupac alatt, mire lett valami belőle ;)
A régi kincseim közül pedig azok maradtak, amiket majd fel tudok használni a babaszobába (megtartottam az összes plüssjátékom – azokat is gyűjtöttem egy időben), és olyan apróságokat, amik jók lesznek dekorációnak.
Jó reggelt! Hű, én nagy szortírozó vagyok. Muhaha. Gyerekkoromban hatalmas szobám volt, hatalmas szekrénysorral, minden évben egyszer vagy kétszer csináltam egy több napos szelektálást, amikor mindent a földre pakoltam, és volt, hogy órákig ültem a kupacok között, nosztalgiázva. Jó kis rituálé volt. Mondom, ez 18 éves korom előtt. És a muhaha annak szólt, hogy idén (34 vagyok) sikerült végre kidobni olyanokat is, amik anno mindig megúszták. :) De a saját otthonomban is vagy háromszor költöztek velem egy dobozban az egyetemi cuccok. Viszont úgy 1 éve a lelkem besokallt, és azóta kegyetlen vagyok. Sőt, egyre kegyetlenebb. :) Semmi nosztalgia, csak a praktikum. Emlékeknek van egy parafa tábla meg két pici fiók, slussz. De még ezek is sorra kerülnek újabban. És olyan ez, mint egy lelki megtisztulás, könnyebb lettem. Imádom. Épp ezért most 15 perc sok lenne, mert a héten is 5 ruhadarab landolt a “viszem a gyűjtőládába” szatyorban. Vettem 3 új darabot, 3 réginek mennie kellett. És ez most már így lesz. Fürdőszobai polcon is megy a ritkítás. Elvem, hogy keveset birtokolni.
Most olvasok egy nagyon jó könyvet (Ophelia úszni tanul), abban a főhősnő a keresztanyjától a keresztelőre hímzett egy párnát, és azt írta rá: szabadulj meg a kacatoktól. és ő ennek jegyében éli az életét. amúgy jó kis könyv, ajánlom lányok!
Még a könyveimmel is ez a helyzet, azért rukkolázok – igaz, átmenetileg több könyvem lett. :)
Persze a dologhoz hozzátartozik, hogy az tud szelektálni, akinek van miből. Nekem is volt egy halmozós időszakom. És a letisztultságot, “a kevesebb több” elvét csak az érzi, érti, aki megtapasztalta a másik oldalt. Én például régebben gyűjteni akartam dolgokat: könyvsorozatot, csizmákat. De már ez is elmúlt. És ezzel energiák szabadultak fel. Nem kell vadászni az egyforma kiadásokat, nem kell beruházni csizma tartóba, egy csomó csizmaszár sámfába (vagy hogy hívják).
Juhé! A régi, évek óta ki se nyitott “kreatív” szekrény fele megvan. Több kiló régi, beszáradt mindenféle festéket, ragasztót, ilyesmit dobtam ki. Tuti 5 számjegyű összeg lenne, ha most akarnám megvenni őket, én meg hagytam pocsékba menni… de hát a felnőtt-lét átka az állandó időhiány XD
És még egyszer juhé: a felszabaduló polcon van hova tenni a könyveket! :D Viszont ez már a holnapi nap (illetve ma, csak később) feladata lesz… még el kell döntenem, mik legyenek azok, amiket “eldugok” szem elől…
Remélem, nem fogtok rám ferde szemmel nézni, de most egy hétig a 10. napot ismételgettem, és csak ma “léptem szintet”. A 15 perc 1 db íróasztalfiók átpakolásár volt elég. Azt hiszem, ez lesz a legundokabb része az egész programnak. De majd egyszercsak elfogy a káosz, és nem kell majd lomtalanítani. :)
Nem, itt senki nem néz senkire ferde szemmel! Ismételgesd, ameddig csak szükséges. Az a lényeg, hogy csináld! :) Hajrá!
köszi megvoltak! majdnem mind csak az esti kell már :)
nagyon koszonom. a lom-az-eletunkben nevu (“ebben a bejegyzesben” linkesitett nev) meg mindig nem megy nalam …
Most már az is megy, köszi! :)
Kedves Via,
a bejegyzesben szereplo linkek kozul egyet sem tudok megnyitani. 404 error-t ad ki. Tudnal segiteni? Koszonom.
Javítottam, köszi! :)
Küldeném én, de az illető se nem netezik, se nem fogékony az ilyesmire. Sajnos, mert olyan szívesen megmutatnám neki a dolgaidat… :)))
Ez sajnos generációs és szemléletbeli szakadék köztünk.
Akkor nyomtasd ki. :] Nem nyugszunk, amíg mindenkit nem asszimilálunk!!! :)
Kedves Via, ezt az élményemet muszáj megosztanom veled: vendégségben voltunk, és a vendéglátónk estéje ebből állt: jajj, nem tudom, hol van a tortalapát, hol van a pót-merőkanál, nincs alufólia, és még sorolhatnám.
Újfent nagy örömet éreztem, hogy idetaláltam az oldaladra, és törekszem a szortírozásra és hogy mindennek biztos helye legyen a lakásban. A programod egy kincs!
:) Küldd el neki a linket! ;)
Sziasztok!
Kb. két hete leltem rá a programra, és hadd lelkendezzem én is, hogy mennyire jó, hasznos, és fontos! Relatíve korai kiröpülés után hosszasan küzdöttem a háztartásvezetéssel kapcsolatos ellenérzéseimmel – Anyukám rabszolga mentalitással csinálta/csinálja. Most egy másfél évessel vagyok itthon, és útban a kistesó is, úgyhogy épp ideje volt rálelnem az üdvözítő módszerre, amitől megszűnik az állandó bűntudat!
Bevallom, hogy a kontrollfüzettel már jóval több időt töltöttem, mint ami elő volt írva, imádom a szép mappákat :-) Szépen beosztottam a zónákat (nagy a ház, úgyhogy nem túl reményteli, de legfeljebb csak kéthavonta kerül minden sorra), és a lomtalanítást is aszerint fogom majd csinálni.
Az a legnagyobb falat. A házat a párom nagyszüleitől/nagynénjétől örököltük – krónikus felhalmozók. A szülei szintén nem a kidobálós fajtából valók, úgyhogy hiába van rengeteg szekrény, nagyon nehezen tudtam helyet szorítani a mi cuccainknak, az ő holmijukhoz meg nem volt lelkem nyúlni – még. Most már eljött az idő, úgy érzem… És az eladás tényleg jó ötlet.
Amúgy feltűnt, hogy elég sokan lebetegedtek néhány nappal azután, hogy elkezdték a programot – hát én is, úgyhogy azért néhány napja kicsit lelohadt a lelkesedés, de azért igyekszem, aztán majd ha jobban leszek, belevetem magam még jobban!
Köszi, Via, hogy elhoztad nekünk a Flylady-t, és főleg gratula, hogy felfedezted, és bele tudtál mélyedni! Nekem annyira ellenszenves az amerikai honlap, hogy én tutira sose vettem volna komolyan magamtól! Szóval ahhoz is gratulálok, hogy ilyen jó kis rendszert gyártottál abból a szirupból :-)
Köszönöm. :)) És jobbulást!
Köszi. Ezeket is pakolom folyamatosan, de nem tudatosan 2 percig. Na majd mostantól.
Sziasztok!
Azt hiszem félreérthettem a 2 perces pakolást, mert én valójában ilyen mini szortírozásokat tartottam. Mi a különbség? Csak a méret?
Amúgy nemrég találtam a blogodra a kiborulás határán, és nagyon örülök neki. Olyan megvalósíthatónak tűnik, bár a rendszeresség nem erős oldalam (lustaság, hajajaj), és ismerem magam, hogy el fog fogyni a lelkesedésem, úgyhogy igyekszem lelkesedéstől függetlenül csinálni.
A kritikus terület jellemző tulajdonsága, hogy rajta mindig újratermelődik a kupi. Oda rakod le a ruhádat esténként, vagy a csomagodat, amikor hazajössz. Lehet ez egy szék az ágy mellett, az előszobában egy polc, a konyhaasztal, vagy a nappaliban a dohányzóasztal. Az is jellemző még, hogy a rajta levő cuccokat nem szortírozni kell (bár akad köztük szemét is), hanem inkább csak a helyére rakni. Szóval ezek csak kupigyűjtő központok, de ami rajtuk van, az nem kidobandó. És ezért az újratermelődős tulajdonság az, amiért folyamatosan szerepel a programban, és nagy valószínűséggel szükség lesz rá, ameddig csak élsz, mert ritkán pakol az ember mindent egyből a helyére. :)
Ajjjajj, az egyetemi jegyzetek… 15 éve végeztem, azóta egy kupacban porosodik minden az ablakmélyedésben, a sötétítő által eltakart zugban. Meg a könyvek a polcon, amiket soha ki nem nyitottunk azóta. És ráadásul mindenből duplán a férj cuccai miatt. Ez nagy feladat lesz.
Nem is mondtad, hogy jártál a pincémben-padlásomon :-))) /garázs, autó nincs/
Ennyi hszt nem tudok végig olvasni, lehet, hogy csak nyitott dobozokat döngetek :-))így csak beírok egy tippet.A Hicks :Kérd és megadatik c. könyvből van, a fejezetcím A zűrzavar megszüntetése 225. old. Röviden: szerezz be egy csomó tároló dobozt pl. IKEA vagy egyéb ingyé’, számozd meg, tedd a szoba közepére és nézz körül a tárgyakra. Kell ez MOST vagy nem? Ha nem, szelektálva dobozba rakni és közben valamilyen hangrögzítőre mondani 2.doboz 1 csomag üntyünprünty. Amikor megtelik lezárni és padlás-pince-garázsba vele.NINCS KIDOBVA. Ez érzelmileg könnyebbé teszi. Amikor van idő, a hangrögzitőröl egy betűjelzésű füzetbe lehet átmásolni, pl.:ü betűhöz.Pár hét múlva el lehet dönteni, még mindig frászt kapok a kidobás gondolatára, vagy mehet új életet kezdeni.
Amerikában külön iparága van a tárolásnak. Storage facilityket hoztak létre, ahova az emberek jódolgukban berakják a cuccukat, ami otthon nem fér el, és fizetnek azért, hogy valaki ezt őrzi nekik. Szerintem pont az ilyen eltemetős módszer eredménye lesz, hogy egy éven belül utálni fogsz felmenni a padlásra vagy a garázsban nem fér el az autó, mert azt mondod: “majd máskor foglalkozom vele”, és az a “majd” sosem jön el. Szerintem ha valaki őszinte magával, azért elég záros határidőn belül el tudja dönteni valamiről, hogy kell-e neki vagy az életben soha nem lesz rá szüksége, vagy ha igen, akkor is inkább nem éri meg kerülgetni. Érzelmileg ez ugyanolyan elnyomás, mint fizikailag – a szőnyeg alá van söpörve, de meg nincs oldva. És akkor arról még nem is beszéltem, hogy mi van, ha nincs padlásod, pincéd és garázsod sem… :) Az ember előrébbvalóbb a cuccainál, nem szoríthatják ki a teréből!
Sziasztok!
Úgy gondolom, Via, hogy ez az elmélet nem minden esetben működik: néha én is ábrándozom egy helyről, ahová el lehetne rakni azokat a dolgokat, amik még biztosan kelleni fognak, de most csak zavar.
Egyébként igazi kidobálós típusú ember vagyok (a családom, ha nagyon nem talál valamit, folyton azt morogja, “tuti, hogy Anya ezt is kidobta”…). De most például nagyon nehéz szívvel váltam meg egy gyerekbútortól, mert nem fért el, de tudtam, ha nagyobb lakásba fogunk költözni (és több gyerekszoba is lesz), hogy örülnénk, ha erre a szekrényre nem kellene költeni.
De mivel igazi nyomasztó bútorraktár vált a hálószobánkból, a jelenleg fölösleges szekrényt odaajándékoztuk egy kedves családnak.
Szia! Nem az ilyen jellegű eseti tárolásról szól a kinti storage-business, hanem amikor tényleg lomokat, feleslegesen felhalmozott, használaton kívüli dolgokat rámolnak be a tárolóba. Egy régi Oprah adásban megmutatták, hogy a hölgy fél repülő hangárnyi cucc (!!!) tárolásáért fizetett vagyonokat minden évben, és soha felé sem nézett. Kiterítették neki a holmikat, hogy szembesítsék vele, mennyi mindent halmozott fel, és ha eladományozná őket, mennyi pénzt spórolna, hogy nem kell érte fizetni.
Mi akkor béreltünk tárolót, amikor a nagymamám lakását kellett kipakolni, és néhány nagyobb tárgy (pianínó, szekrény) nem fért el az akkori albérletben, de nem akartunk megválni tőle. Nem lomok és felesleges cuccok tárolásáért fizettünk, hanem ideiglenes lakhelye volt ezeknek a bútoroknak egy évig, amíg nagyobb helyre tudtunk költözni. Amint sikerült, nem volt többé szükség az átmeneti bútortárolásra. :)
De a fenti példában nem erről a jelenségről beszéltem, és szerintem a ti esetetek is más.
Itt olvashatsz a témában: https://www.latimes.com/opinion/op-ed/la-oe-mansfield-clutter-20130922-story.html
Na, ennek máris nekigyűrkőzök! Azt hiszem, a költözés miatt ez nem egyszer 15perc lesz naponta. Be is írom, hogy 3x15percet lomtalanítsak! De pont emiatt nagyon jól is jön.:))
Hajrá Zak, még van másfél hetünk júliusig! :) Én is a lomokkal küzdök, néha nyerésre állok, aztán megint ők győznek. De tisztán látható, hogy a vissza-visszatérő káosz mértéke folyamatosan csökken és könnyebb visszatérni a nagyjából elfogadható szinthez. Rájöttem, hogy az esti ruhakikészítés alapból megszüntet egy rumliforrást, mert néha egy halom ruhát dobálok le reggel, mert öltözésnél derül ki, hogy á ez a poló béna ezzel a gatyával, ez meg rövig, ez meg szűk, aztán visszahajtogatni már nincs idő csak ledobálni a székre és huss, indulás. Mire hazajövök, a kupac már kétszeresére nő. De nem hagyom magam, most, hogy már tudom : nem vagyok egyedül ezzel a problémával, sokkal könnyebben megy minden! :)))
Szerintem a mértékletesség a legnehezebb! …szortírozni ugyanis van mit bőven…
10 napja kezdtem, de ha tényleg azt ajánlod, hogy csak akkor kezdjek zónázni, amikor a szortírozás, hogy is mondjam, igen csak előrehaladott állapotban van… akkor örülök, ha a csoportos július 1-ei indulásra odajutok!! :)
Jó lenne, mert képzeld csak el, milyen egy kuplerájos szőnyeget porszívózni, meg milyen egy üreset… ha limlomokat is pakolnod kell, hogy alatta takaríthasd a felületet, az plusz munka. Ha mindennek van helye, és minden a helyén van, akkor könnyebb utána portalanítani vagy felmosni, mert nem kell akadálypályát játszanod a cuccokkal. :)
Ha a limlomok nem a felületeken laknak, tehát mondjuk őrült kupi van a szekrényen belül, de nem ömlik ki a cucc, és attól még fel tudsz előtte söpörni, akkor zónázhatsz. :)
Szerencsére padló ügyben jól állunk, de van sok apróság, amit tudom, hogy feleslegesen őrizgetek.
Már pár hete eszemben van a lomtalanítós ábrád egy-egy jelmondata: biztos szükséged van rá? mióta nem használtad? érzelmileg kötődsz? mennyire? :D
Tegnap pédául hihetelen mennyiségű lejárt napkrémet és régi smink cuccot sikerült kidobnom az egyik rejtett fiókból! :))
Tervezgetem egy ideje, hogy egy részüktől megszabadulok, nemrég odaadtam a külföldiek közül anyámnak egy párat. A hozzám kerülő pletykalapokat, Nők Lapját egyébként is továbbpasszolom a család nőtagjainak, a programújságok, szórólalapok meg előbb-utóbb mennek a szelektívbe.
A drágább kiadványokkal már bajban vagyok. Ellet, Marie Clairet szinte a megjelenésüktől gyűjtöm, az Évát, InStylet, Flairt, Vogueokat is sajnálnám elajándékozni-kidobni, főleg a szép képek miatt. Néha megnézegetem, újraolvasom az érdekesebb cikkeket, az Évából a recepteknek is hasznát veszem néha. :) Szétszedni őket se szívem, se türelmem nem lenne. Azt viszont be kell ismernem, hogy eléggé elszaporodtak, egy (kis) részüktől valószínűleg megválok.
Ha a bibliofilság nem terjed ki a magazinokra, akkor aprítsd fel őket, és csak azt tartsd meg belőlük, ami tényleg fontos! :) Máris több kiló papírtól megszabadulhatsz.
Én is szerintem mindjárt átnézem a régebbi Schäfer butik katalógusokat, aztán mennek a szelektívbe, úgyse veszek soha semmit, és nem is olyan stílusú a lakásom, csak jó nézegetni őket. :)
Szia! :)
Én notórius magazin-halmozó vagyok. :D Persze azért igyekszem visszafogni magam, de a vége mindig az, hogy az elfojtás kirobban belőlem és kétszer annyit szerzek be, hogy kárpótoljam magamat.
Sajnos sokszor más papírokat is nehezen dobok ki, de a mai tizenöt perc alatt kiszanáltam (a szelektívbe) egy halom tavalyi utazási katalógust. Pár még aktuálisat félretettem alaposabb átnézésre, de van egy olyan érzésem, hogy azok is mennek a kukába. :) Igazából már rég meg kellett volna ezt tennem, de jobb később, mint soha. :)
Most végeztem a 15 perc lomtalanítással. Nem is gondoltam, hogy ennyi minden belefér ilyen rövid időbe! Azt terveztem, hogy a számítógép asztal felső polcán teszek rendet, kidobtam a szemetet, a helyére tettem ami nem oda való, és mikor végeztem még mindig volt 7 percem! Rávetettem magam az ikeás mini fiókos szekrényre, és még 1 fiókot sikerült rendbe tennem mire lejárt az idő. Közben találtam pár sablont papírdomborításhoz, amit megvettem és soha nem is használtam. Arra gondoltam, hogy körbekérdezek a megfelelő fórumokon, hogy valakinek szüksége van-e rájuk, mert tökéletes állapotban vannak és más még hasznát veheti. Holnap folytatom a fiókos szekrény szanálását. :)
Jaj, én is, lindimindi. De nekem az időzítő ebben is nagyon sokat segít. Ne tudd meg mennyire tele van a kukánk ezen a héten. :)
Szerintem számomra ez egy picit nehezebb feladat lesz, mint a többi…nagyon nehezen szánom rá magam a lomtalanításra. :)
Ez a költözős dobozszámozós tök jó ötlet. Főleg, mert ha hiányzik egy szám a sorból, tudod, hogy bibi van. Van, ami 9 éve nem került elő. Feltételezem, már nem is fog :-( Anno nem színeztem, hanem ráírtam, hogy hová való.
Nálunk is a gyerekszoba, és a kinőtt ruhák a sarkos pont. Ha néha nekiugrom, akkor 1 egész napig tart, ami után általában sárkánnyá változok, és ordibálok, hogy mennyivel kellemesebb lett volna a szombaton, és egyéb ötleteim is lettek volna. Megjegyzem, gyerekszobát kizárólag kiskorúak jelenléte nélkül érdemes lomtalanítani, ha azt akarod, hogy ne kússzanak vissza észrevétlenül az általad már kidobott cuccok.
Most banya voltam. Napokig könyörögtem, hogy pakoljanak össze. Napirend táblát állítottam össze, nap végén szivecskével jutalmazva, 10 szivecske egy csoki stb. Pár napig működött, aztán befulladt. Na, pénteken mire hazajöttek, az össze játék, a kedvenc alvósok kivételével, eltűnt. Hátra vittem a még nem kész fürdőszobába, és bezártam. Persze a kicsi őrjöngött, de sebaj. Én szótam’. Majd közöltem, hogy minden nap egy választottat visszakaphatnak, de csak addig, amíg minden este rend van. Így közben lomtalaníthatok is.
Via, köszi, a színkódokat sztem alkalmazni fogom.. :D A többit csak azért nem tudom, mert 9 hónapja már költöztünk egyszer, azóta a nem létszükségletű cuccok dobozokban parkolnak.. Igaz, volt pár dolog, amiről kiderült mégis nagyon kellene, és egy csomó doboz már át van túrva, de szerencsére a bedobozolás nagyját legalább nem kell már megcsinálni…
A szelektálást nehezíti, hogy a “jó lesz még valamire” egy kreatívkodónak azt jelenti, hogy alkatrészként, átalakítva később fel akarom használni. Csak ihlet és idő kell.. Meg hely, ahol addig tárolom pl. a régesrégi csipkéket, art deco székeket… :P Azért most már igyekszem megkeményíteni a szívem és csak a legszükségesebb legpótolhatatlanabb holmit megtartani.. :D (Majd biztosan jövök még erősítést kérni kidobozolás ügyben.. :D)
erka, Flylady nagyon jó költözéses stratégiát írt a könyvében. Hátha még annyira az elején vagytok, hogy esetleg tudod alkalmazni.
Az első, hogy a dobozokat színkóddal jelöld: minden helyiségnek (jövendő helyiségnek) legyen meg a színe, pl. fürdőszoba – kék, hálószoba – piros, egyik gyerekszoba – zöld, stb. stb. Valahogy színes matricával, zsákokra szalagokkal jelöld ezeket. Amikor megérkeztek az új helyre, az ajtófélfára vagy a kilincsekre (ha már vannak :)) akaszd a színt, hogy ő melyik szoba, és akkor eleve oda lehet benyomni a megfelelő dobozokat.
A másik tipp, hogy amikor elkezdesz csomagolni, kezdj el számokat írni a dobozokra, zsákokra. Az első, amit becsomagolsz, az az egyes, a második a kettes, és így tovább. Mivel nyilvánvalóan azt csomagolod be először, amire a mindennapi életben már nincs szükséged, és azt utoljára, ami nagyon fontos, és még költözés előtti nap is használjátok, ezért ha megérkeztek, tudni fogod, hogy a legnagyobb számú dobozt kell kibontani leghamarabb, és minél kisebb a szám, annál jobban ráér, hogy sorra kerüljön a “napi egy-két dobozt kibontok” menetrendbe.
A harmadik tipp, hogy dobozoktól függetlenül készíts össze egy “beköltözős este túlélőcsomagot”, amiben van mindenkinek törölköző, evőeszköz, szappan, fogkefe, fogkrém, egy-két tányér, ágynemű, kedvenc plüssök, tiszta ruha másnapra, hogy azért ne kelljen már egy dobozt se feltúrni.
Hátha valamit tudsz ezekből is hasznostani. :)
Ha nem a becsomagoláskor szortírozol, akkor a kicsomagoláskor még megteheted – csak olyat rakj ki polcokra, rakj el szekrényekbe, ami tutibiztos hogy fontos és nagyon szereted és kell és szép. Mi a nagymamámtól egy csomó mindent elajándékoztunk (közös családi megegyezéssel), mert nem attól szeretjük kevésbé, hogy nem őrizzük a kacatjait. Az az egy-két prominens dolog viszont, amit megőriztünk, cserébe nagy becsben van tartva, és mindig Ő jut róla az eszünkbe – ahelyett, hogy a többivel porosodna valahol.
Nekem ez a pont négy hónapja nem megy, pedig igencsak kardinális.. Mániákus gyűjtögető vagyok, mert valakitől kaptam, meg valamire csak jó lesz… Most nem is próbálkozom igazán, mert költözés előtt állunk (saját magunk csináljuk, nemfizetős költöztető cég, így egyszerűbb mindent dobozolni, és nem most átválogatni a cuccost…), de ha ezen túlesünk, a legfontosabbakon kívül ki se pakolok semmit- csak naponta egy-két doboznyit haladva szétválogatom a holminkat. (Ami nem kevés- gyakorlatilag két harmincas holmija kamaszkortól+ 1 adag szülői + 1 adag nagyszülői örökség.. + a két gyerek cucca, s míg meg nem lesz/ le nem mondunk a harmadikról, addig csak gyűlni fog.. )
Skippo, biztosan eltört? Az egyik oldalmerevítő csuklik mindig össze vagy más a gond? (azért kérdem, mert első összeszerelésre mi is azt hittük, h. eltörtük; hiába rántottuk fel az oldalrudakat, az egyik mindig összeesett, aztán rájöttünk, csak úgy lehet az ágy oldalait kinyitni, ha az alját még csúcsosan félig összecsukva hagyjuk, s azt csak a végén nyomjuk le.. Hátha nálatok is ennyi csak a hiba..)
Kész a mai projekt is. Minden készen áll a holnapi nap fogadására. Reggel úszás, aztán jövök haza reggeli intéznivalókat megcsinálni, majd futok a piacra. Kíváncsan várom a holnapi bővülés témáját is. Ma már körbe lehetett söpörni az asztalt:)
Sziasztok! Ma elmarad a kisregény, nem akarok itt nyifákolni. De a mai napom egy nagybetűs KUDARC volt. Ízelítőül csak annyi, hogy a kapkodásomnak köszönhetően eltörtem a frissen beújított utazóágyat, mert meg akartam nézni, hogy épen jött-e meg. ÁÁÁ!!! A szortírozás után maradt csatateret is holnap fogom elsimítani. Fú, amúgy én is sajnálok egy csomó mindent kidobnmi, mert csak pénzt adtam érte, s szeretném egy részét visszakapni. (Azt a lakásra fordítni.) Kupacolódik két doboznyi, ami arra vár, hogy eladódjék végre! :) Ráadásul igyekszik levenni a lábamról valami csúfság, ami kb. két hete kerülget. Vitaminnal írtom, de makacs jószág. :( Hú, holnap rendezem soraimat. Ma már csak azt próbálom – végre valahára – ki, hogy időben lefekszem. Nálam már ez fél siker lenne, ha csak ezt az egyet sikerülne betartani!
Szilda, ne haragudj, félreértettem azt, hogy “több lett a szemét, mint ami visszakerült”. Úgy értettem, hogy nagyobb lett a kupi, mint előtte. Bocsáss meg!
Maczy: azért pihenj is! :)
Szia Via! Nem csináltam nagy kupit!!! A lomtalanításnál egyet tettem csak rendbe, a kosár csak a pénztárca
keresés végett lett kipakolva, és vissza is gyűrtem szigorúan mindent. Majd máskor jön a kosár ideje. Amit elkezdtem befejeztem, és csak a szép haladás maradt utána. Csilla a megmondatója, mert be kell valljam, tényleg ő söpört ki alatta:D
Hát én ma folyamatosan konyhát pakoltam, mert amint rendet raktam, szétpakoltam valami konyhai művelethez (kiskuglófok), akkor ugye a keletkezett dolgokat elintézni, aztán a lány nekiállt mosogatni, ez azzal jár, hogy miután megunta, a fél konyhát felmosom, a széket, amin állt, kirakom száradni, és ismét rendet rakok a mosogató környékén, aztán volt még egy kis szétpakolás főzéshez, és most már végre mindenki megvacsorázott, még azt elintézem, mosogatósika, és remélhetőleg nem lesz több konyha mára, mert már nagyon unom :) úgyhogy amit esetleg be lehet tudni ilyen 15 perces szortírozásnak, az a teli ruháskosár tartalmának hajtogatása volt, és tényleg pikk-pakk megvolt :) Holnap ha esetleg itthon leszünk egybefüggően 15 percet, akkor vagy gyerekruhák, vagy kamraszekrény sütős polca a kiszemelt áldozat.
Amikor 5 évfolyamnyi Nők Lapját néztem át, akkor is naponta 2-3 lapszámot csináltam meg, aztán szép lassan elfogytak. :) Komolyan annyi újság volt, hogy már fontolgattam, hova teszek még könyvespolcot… Két évvel később az akkor kiürült hely fele megvan még. :) Nem sietek telepakolni.
De jó, köszi! :) Megvolt a szortírozás, csak azért tartott 15 percnél tovább, mert a kiszemelt szekrényben találtam egy borítéknyi fényképet, és beraktam őket albumba. Meglepő, milyen hosszú a 15 perc, már kész voltam a háromból az első fiókkal és azt gondoltam, mindjárt vége, erre még volt 9 perc. Holnap a szakácskönyves polc következik, mondjuk az nem lesz kész egy nap alatt, mert van rajta egy csomó régi Magyar Konyha, azokból ki akarom vagdosni az érdekes recepteket, és az azért sok idő. De végülis nem sietek sehová :)
Most hajnali 4-re vannak, de akkor berakom hajnali 3-ra. Nem tudom, mi a wordpress belső órája, de amikor hatra időzítettem, hétkor még nem volt sehol…
OFF: Via, nem lehetne kicsit korábbra időzíteni a posztokat, mondjuk 6:00-ra? Csak mert én akkor kelek, és 7:15-kor már indulok, ezért sokszor nincs időm megnézni reggel a dolgokat, és az szörnyűség :) ON: megyek szortírozni :)
Ez tündéri. :D Monkot imádom. Nálunk is van, mikor Ádám elrendezgeti a villákat, akkor én is mindig megkérdezem, hogy “monkulsz?” :D
Nekem 2 szett ágyneműm (2 lepedővel) van, azokat váltom, plusz a vendégágyra egy dupla. 52 négyzetméteren nem lehet luxuskodni több szettel. :) Az ágyunk alatt nincs is ágyneműtartó, de más sem, az Áfonya elbújós birodalma.
Törölközőkből is kidobtam egy csomó, évek során ajándékba kapott “szép színű, de vizet nem szív” példányt. Nászajándékba kaptunk 8 darabot, azokkal leváltottam a régieket. Így is több van, mint elég, de láttátok a múltkor a rendrakós fotómon. :)
Via: nálunk még csak 3 éves a legnagyobb, de ő olyan szinten rabja a szokásoknak, hogy minden nap mindig minden ugyanúgy kell, hogy legyen. Ha este alszik a Micimacis párnával, akkor nem takarhatom be a királylányos takaróval, mert az nem úgy pár. Ha a ceruzákat gyorsan a tartóba dobom, akkor szól, hogy nem jó, mert nem néz mindegyik ugyanabba az irányba. Kis Monk :D
Az ágyneműtartók nekünk is tele vannak. De szívem szerint így ahogy van mindent kidobnék onnan. Amit háromnegyed éve nem használtunk ( volt már tél, tavasz, nyár ), azt szerintem nem is fogjuk soha.
Kriszi: ez a zokni kardinális pont úgy látszik mindenhol :D
fincsimami: a költözés ilyen szempontból sokat segít, a szemetet az ember nyilván nem akarja elcipeltetni a drága pakolóemberekkel. :D Esetleg még fel is címkézheted a rekeszeket, ha van hely, azt hallottam, hogy a gyerkőcöknek is segít, ha oda van írva, hogy PLÜSS, és akkor nem rakja bele a babákat, vagy hasonló.
csillu: Hát igen, de nem bánom. :) Mondjuk most hipersebességgel be kell fejeznem egy határidős munkámat, és meg kéne írnom a holnapi bejegyzést, plusz 3 másikat, mert hétfőig elutazom, és időzítenem kell az írásokat. :D
Via, dehogy haragszom, csak vicc volt :D
Én se tudnék mindenkit követni…zajos sikered lett hirtelen :)
Sikerült a gyerekszobát rendbe tenni. Nagyon sok doboz és rekesz van, ezekbe téma szerint csoportosíottam a játékokat. Babák, orvosos, plüssök, pónik és egyéb lovak, be nem csoportosítható játékok :D
A könyveket is szépen rendbe tettem a polcon, máshová tettem az újságokat. Új ágytakarót tettem fel, a szőnyeg megy a mosásba. Kicsit több volt, mint 15 perc, de nagyon szép rend lett. Kidobni semmit nem kellett, mert 9 hónapja költöztünk, akkor szanáltam rengeteget.
Via, ez a pasik zoknikhoz való hozzáállása, nekem a fiaim is képesek a lyukasat is szennyesbe tenni. És csodálkozni, mikor tisztán felveszim. Grrr….
Csillu, ne haragudj, már nem bírom követni, hogy ki mikor csatlakozott, szerencsére annyian vagytok. :) Jobbulást a kisfiadnak!
Szilda: Gratu a pénztárcataláláshoz! De egyszerre mindig csak egy adagot vegyél ki, azt szortírozd, aztán vissza. Nem úgy rakunk rendet, hogy előbb nagyobb kupit csinálunk. :)
Nálunk zokniszortírozás lesz nemsokára, a kedves minden este közli, hogy “ez egy sz*r zokni”, aztán bedobja a szennyesbe. Tegnap megkérdeztem, hogy ha ilyen sz*r, akkor miért mosom állandóan? Legközelebb landoljon egy zacskóban vagy a kukában. :)
Szilda, Te nem is söpörtél a bútor alatt… :D
És duzzogni fogok, mert ez már a harmadik hsz-em és Via még nem is köszöntött :(… :D
Én a fürdőt lomtalanítom most délután, lesz mit kidobálni, asszem…csak a fiam ne köhögne fel 5percenként…
Sziasztok!
Én is megvagyok mára:), egy van egy olyan bútorunk, aminek a teteje csempékkel van kirakva(virágot tartok rajta) alatta egypici fiók, a keratív énem kései vannak ott, alatta meg 2 kihúzható kosárka, legvégül meg egy polc az alján, mindez 80sm magas. Ez a 80 cm tele volt papírokkal, meg mindennel. most a kosárból nem lóg ki semmi, rend a fiókba, a legalsó polcon, virágok alatt letöröltem, szép lett, és több lett a szemét, mint amennyi visszakerült. REMEK!!!! Alatta, és körülötte is kisöpörtem, majd még egy nagytakarításnál kell a porszívó, de az már nem fért bele az amúgy is túllépet időkeretembe. Alakul a lakás:D
A nap jóhíre, hogy MEGTALÁLTAM A KÉTHETE GYERMEK ÁLTAL ELTŰNTETETT PÉNZZEL ÉS IRATOKKAL TELI PÉNZTÁRCÁMAT!!!! Egy ruháskosár alján….ne kérdezzétek miért tette oda… és azt sem, hogy miért nem mondta meg hogy odatette:) a lényeg, hogy MEGVANNNNNNN!!!
Jöhet az én kisregényem? Mióta találkoztam Via blogjával, 2 hete, azóta csináltam már én is ilyen rövid lomtalanításokat. Visszaszámlálóm még nincs, de dolgozom az ügyön. :-)
Nagy ház, nagy alagsor, nagy tetőtér, kert, 1 fő 3,5 éves, 2 fő nem annyira szorgalmas szülő és sok-sok lomtalanítani való. Ezt csak azért írom, hogy a kis lakásosok tudják annak is vannak bőven előnyei. Mivel már többször csináltam ezeket a “15 perceseket” jó eredménnyel, gondoltam esetleg kihagyom a mai napot. Aztán szerencsére legyőztem lustábbik énemet, és rövid hezitálás után, hogy minek is álljak neki, a nappaliban levő beépített szekrény egyik polcát választottam, ami gyakorlatilag kamra. Találtam érdekes dolgokat. :-) Aztán a sikeren felbuzdulva nekiálltam még egy polcnak. Aztán úgy kellett figyelmeztetnem magam, hogy a napi penzum bőven megvan, ideje abbahagyni, nehogy kiégjek! Elvileg ez se látványos. Becsukott ajtóval a kutya nem veszi észre a különbséget. De jó hogy megvan. Köszi Via! Meg kedves “csoport” társak, hogy megértően olvastok. :-)
Nálam a női magazinok a gyenge pontom,halmozom őket!
Lassan neki is fogok esni…:)
Szia Mindenkinek!
Én már szerencsére túlvagyok a játékok kiszortírozásán. Kerék nélküli kisautók, túlhaladott játékok, hiányos puzzle-k végre kidobálva, használhatók továbbadva. A következő a cipősszekrény lesz. Nyárik mennek ( az iskolába váltócipőnek ) az őszi, téli lábbelik elfoglalják helyüket, és persze itt is szortírozás, hogy mit nőttek ki már a gyerkőcök. 11.napon felbuzdulva ennek is hamar nekiesek és élvezem az utána járó kávészünetet:)
Kész is vagyok. A kiszemelt áldozat a gyerekszobai ágyak ágyneműtartói voltak. Tele kinőtt + télre váró ruhákkal + belenövésre váró ruhákkal. Kész, eltűntek. Persze nem a kukába, csak bezsákolva, pincébe. A téliek télen visszajönnek, a belenövésre várók várnak a sorukra, a kinőttek pedig …na igen, azok is várnak egy kicsit, mert éppen eladni készülök őket.
Minden nap így néznek ki az ágyak becsukva, tehát ránézésre másnak nem tűnik fel, hogy bent micsoda változás történt. Nekem viszont nagyon jó, hogy végre tényleg a saját funkcióját láthatja el az ágyneműtartó. Mármint kettő van és az egyiknek a felébe tudtam csak pakolni eddig. Most viszont beleférnek a díszpárnák is, amiket este nem használunk és a plédek is. Köszi Via, hogy rávettél a felszámolásra. :)
Napok óta csinálom ezt a 15 perces pakolást :)
tekintve, mi háromnegyed éve 2x költöztünk 2 hónap alatt, az elsőnél a cucciank 3 fele mentek, van, ami most is rejtély, hol van (pl. a pelenkakuka, amibe beelraktam egy csomó tisztítószert…) Ja, és hát ugye előző lakásban majd midne bútor beépített volt, na most ehhez képest dobozvárosban élünk, a cca 6 ezer könyvünkkel, plusz azzal 2-3 ezerrel, ami meg eladásra van, mint könyvkiadó. Isteni :)
De az elmúlt napokban a dobozok feldolgozása során előkerült a rég keresett tb kártya (5-ből 4 nálam volt, az 5. szublimált), egy szerződés és egyéb fontos dolgok. na meg pár zacskó papírszemét, vajh mért voltak 2004-es számláink bedobozolva?
Via ezzel a döntés után tűnjön innen dologgalt udok én is azonosulni a leginkább..
Mi egy teljesen új, működő monitort kerülgettünk hónapokig amiatt, mert nem jelentkezett rá senki, hogy megvegye. Végül majdnem féláron sikerült elpasszolni, de inkább legyen gyakorlatilag 20 ezrem, mint elméletben 35. Meg a hely is felszabadult. :) Én azért nem bírom, ha ilyen eladósdi van, mert akkor még addig őrizgetnem kell, amíg meg nem veszi és el nem viszi valaki. Szeretem azt az érzést, hogy ha eldöntöm valamiről, hogy nem kell, akkor azonnal húzzon onnan, és ne is lássam többet! :D Értékes cuccot mondjuk nem dobok ki értelemszerűen, de a ruháimmal nem szórakoztam. Ment zsákba, anyuék kocsival elvitték a Máltaihoz – előtte anyu átnézte, kell-e belőle neki valami, aztán kész. A magazinok, jegyzetek, füzetek mentek a papírgyűjtőbe. Könyvek antikváriumba – néha még adtak is érte pár ezer forintot, de sokszor volt, hogy mondták, hogy ezért a kupacért nem adnak, én meg közöltem, hogy fizetek, csak ne kelljen hazavinnem. :D
Jó reggelt,lányok!
Én ezekkel a holmikkal nem sokat vesződöm,kiválogatom,lefényképezem és felteszem a netre eladni.Ez ugyan kis időráfordítás,de ha egész nap ezzel foglalkozom,akkor is megéri,hiszen több tízezer Ft mellékest lehet így összeszedni egy nap ráfordítással.Abból meg lehet újat venni,ha kell éppen.Vagy el lehet menni kettesben vacsorázni..vagy moziba,úgyis jön a moziünnep..
Szerintem érdemes kicsit dolgozni vele,és közben klassz kapcsolatok tudnak születni:)
Csillám ugye ezt nem mindet ma akarod megcsinálni….válasz ki egyet.. pl fürdő, mert az tök látványos, és gyorsan meg is van:)
ha a szanálnivalót csak el kell vinni, akkor uram egyszer megáll a ház előtt, és berakjuk a kocsiba, és visszük a Bicskei karitaszba, mert szeretettel várják, és jó helyyre kerülnek.
Jóreggelt!
nálam is elsősorban a ruhák halmozódnak, van két olyan szekrény, amiben mr több éve a bezacskózott ruhák állnak, félévente 1x kinyitom és megemlítem uramnak, hogy el kéne vinni hogy legyen hely a következő bezacskózandó ruháknak…hogy tudjak újakat venni :P, de kábé ennyi történik periodikusan félévente és csak állnak a zsákok, nekem meg nincs helyem :(
Szóval ez lesz az egyik megszüntetendő lomkupas, a másik meg a számítógépasztal környéke…no meg a másfélévesem játékai között is válogatnom kéne, nem látszik tőlük a gyerekszoba padlója :D
A fürdőszobai dolgokról ne is ejtsünk szót… :D
Szép dolgos napot mindenkinek!!!
Na ha engem valaki egy kicsit is ismer, azonnal rájön, hogy ha valami nálam halmozódik, és betegesen, azok a tollak, és a füzetek….papírok, papírnemű….ma az egyik ilyen helyet szemeltem ki magamnak szortírozásra.
Persze a ruhákkal is van még mit küzdeni, meg alapvetően mindennel…de ma a legkényesebbel kezdek.
Magazint már nem veszek, mert úgy se tudom kidobni..és úgyis csak akkor nézek bele, amikor épp ki akarom dobni, vagy rendet akarok tenni köztük. Meg ami remek, hogy a net is tele van bármivel, amit szívesen nézegetek, ha kell egy szabásminta kinyomtatom, stb…
DE azért lesz mit kidobálnom ma:)
Jó reggelt!:)
Nálunk is a gyerekruha nagy mumus. Én épp nemrég vittem egy nagy adagot az egyik ismerősömnek, de itt van még egy másik a szekrényben (3 zsák) amit csak akkor “szabad” vinnem amikor megvan a bébi, mert babonás az anyuka:) Szóval szmarad.
Viszont nekem minden szekrényre ráfér a szortírozás:( (igaz a könyvesszekrény megvan:D, úgyhogy előrébb vagyok;) (meg a konyhában a teás-kávés-fűszeres, a múltkor átrendeződött.
Jó reggelt Mindenkinek!
Nálunk az Otthon, Szép Lak, Lakáskultúra halmozódik. Már irattartó papucsokban van a gardrobban, de már régóta tervezem, hogy rendszerezem valahogyan. Nincsen meg minden szám, de elég sok van összességében. Az a baj, hogy elkezdem kiválogatni, meglátok valami szépet, elolvasom, átnézegetem, és el is ment a rászánt idő :D
Ami nálunk nagyon nagy gondot okoz és helyet foglal, az a gyerekruha. Egyikre már kisi, másikra még nagy….ezt dobozokban próbálom ideiglenesen rendszerezni, tárolni a gardrobban…több kevesebb sikerrel. De majd most :D